Dunántúli Napló, 1987. december (44. évfolyam, 331-360. szám)
1987-12-31 / 360. szám
Leltározás, átárazás után Szigorúbb lesz az árellenőrzés A hiányosságok megszüntetése érdekében sokat tehetnek maguk a vásárlók is Részlet eav szerkesztőség- ae érkezett olvasói levélből: A MAGÉV-boltban vásároltam egy villanymotort 3510 forintért. Később megtudtam, Hogy ennél jóval olcsóbban is kapható. Például a Konzum Áruházban 3290-ért, a Fészekben 2170-ért, s az Endresz utcai boltban 2885-ért, és végül árengedménnyel 2630 forintért." Egy másik olvasónk telefonált, hogy ugyanazt a cipőt 80 forintos árkülönbséggel látta két boltban. G. Józsefné rokkantnyugdíjas pedig azt tette szóvá, hogy naponta becsapják 40—50 forinttal. Karácsony előtt otthon többször is utánaszámolt kiadásainak és szinte mindig azt tapasztalta, hogy kivétel nélkül csak az ő kárára tévedtek. Aligha akad vásárló, aki ne érezne valami bizonytalanságot a hiányos árfeltüntetés vagy az agyoncimkézett árucikkek láttán. 1987 végére a legtöbb vevő már gyanakodva állt a pénztárgép előtt és leste a beütött számokat. Pe- diq az igazi, az eladót és a fogyasztót egyaránt próbára tevő időszak csak ezután következett. A leltározások, átárazások nem könnyű feladatát olyan időszakban kapta a hazai kereskedelem, amikor egyébként is nehéz, fáradságos tennivalókat kellett megoldaniuk. A sajátos társadalmi sokk, az újabb és úiabb felvásárlási láz pedig még jobban nehezítette a bolti eladók dolgát. Arról nem is szólva, a rengeteg változás miatt a vásárlónak egy ideig nem volt módja, hogy meggyőződjön róla, valóban érvényes árat számoltak-e fel neki. A Fogyasztók Országos Tanácsa múlt évi utolsó ülésén foglalkozott a kialakult helyzettel. Megállapították, hogy a fogyasztók panaszai összhangban vannak az ellenőrző szervek tapasztalataival. Például, hogy az árváltozásokat követően a különféle termékeket a gyártók továbbra is a régi ár feltüntetésével szállították. Hogy a régi csomagolóanyag felhasználására, a hosz- szú nyomdai átfutási időre való hivatkozással, több hónapig, esetenként akár egy évig is tartott ez az állapot. Holott az árak egyértelmű feltüntetését a belkereskedelemről szóló törvény, kormányrendelet, valamint számos kiegészítő rendelkezés és utasítás Írja elő. Az ipar szinte kivétel nélkül a boltokra, a bolti dolgozókra hárította az átárazás költ- séaes és sok nehézséggel járó Feladatát. Mit mond a szabály? „Az árfeltüntetésnek az árun, illetve a csomagoláson, vagy árjegyzéknek, ármegjelölésnek az üzletben történő kifüggesztésével és a kirakatban elhelyezett terméken kell eleget tenni." Ez a hatósági árformába tartozó termékeknél a termelő feladata, egyébként viszont a szállító és a forgalmazó közötti megállapodás kérdése. Tehát alapvető követelmény. hogy az árjelzés egyértelmű legyen, olyan, amiből a vásárló megállapíthatja, mikor mit fizet! Az adó- és árreform következtében január 1-jétől jelentősen változnak az eladási 0 ÜNNEPI MELLÉKLET árak, mások lettek az arányok. Az árfeltüntetés legfontosabb szabályai azonban változatlanok. Az önkiszolgáló boltokban — az olyan termékek kivételével, amelyeknél a csoportos árfeltüntetés is elegendő (például: kenyér) — minden árura fel kell Írni, mennyibe kerül. Az árfeltüntetés hiánya vagy szabálytalan módja — akárcsak korábban — ezután is szabálysértésnek minősül és pénzbírsággal büntetendő. A hibák, a hiányosságok felfedésében — véli a Fogyasztók Országos Tanácsa — sokat tehetnek maguk a vásárlók is: bizonytalanság, vita esetén írják be véleményüket, tapasztalataikat a Vásárlók könyvébe. Ezzel egyet is lehet érteni, ám azzal már kevésbé, amit ugyancsak a FŐT javasol, hogy a problémás esetekben a vásárlók kérjék el az érvényesített ár dokumentumait, az árjegyzéket, az árutasításokat, a számlákat. Ez inkább ellenőrzési feladat, amire vannak hivatott szervek. A megyei kereskedelmi felügyelőség 3500 baranyai üzlet közül választja ki azokat az egységeket, ahol ellenőrzést végez. A szövetkezeti és állami boltokon kívül magánkereskedőkhöz is ellátogatnak. A vizsgálat a kereskedelem mellett természetesen a vendéglátásra is kiterjed. Az első negyedévben főleg az árak, a leltározások, az átárazások helyességét és az árfeltüntetést firtatják. De ha bármi szabálytalanságot észlelnek, amellett sem mennek el szó nélkül. Hasonló szigorral és alapossággal jár el a megyei árhatóság is. A kereskedelmi egységeken kívül az olyan gyártókat is megkeresik, amelyek meghatározók a piacon, sőt a szolgáltatókat sem hagyják ki. A kérdés mindenütt azonos lesz: helyesen alkalmazták-e az árindexeket, jogszerű-e az árkialakítás? Tekintettel arra, hogy január 1_- je és március 31-e között minden áremelést be kell jelenteni, a kötelezettség teljesítését is számonkérik. Több és szigorúbb ellenőrzést végez a Szakszervezetek Baranya Megyei Tanácsának közel 400 fős ellenőri gárdája. A társadalmi ellenőrök már tavaly is sokat foglalkoztak az árváltozások, az áremelések jogosságának, megalapozottságának vizsgálatával. Segítségükkel az órhatóság például az egyik autójavító kisvállalatnál helytelen alkatrészár felszámolására derített fényt, ami miatt a cég több mint 168000 forintot fizetett az intervenciós alapba. A következő hetekben, hónapokban főként a minőség, az áruellátás és az árak összhangját vizsgálják majd. Az ellenőrzésre hivatott szervek aionban nemcsak külön- külön, de együttesen is végeznek különféle vizsgálatokat, a korábbinál jobban összehangolják tevékenységüket. Nem akarnak mindenáron büntetni és lehetőséget adnak a hibák kijavítására is, ám az sem titok, hogy ahol kell, ott szigorúbban bírságolnak, sőt az utóellenőrzés sem marad el. Ferenci Demeter A' műit föiföie é w *. ;|§1 A Kristály-barlangban Félelmetes ezeknek a hatalmos tömböknek a könnyed játéka ... A fénypászta elcsúszik a kristályokkal telerakódott sziklákon, az árnyak mozdulása meglebegteti a kiálló dudorokat, a rejtelmes utakat ígérő hasadékokat, az alattunk lévő mélységet, a barlang oldalát, mennyezetét. Valahonnan felülről kövér vízcseppek hullanak a mélybe, a barlang alján lévő tóba, mélyhangú csengettyűk szép dala visszhangzik. A határokat nem látom, csak hol a fény felra- gyogtatja a falakat összefüggően borító hófehér kristályokat. A beremendi Kristály-barlang legmélyén vagyunk, a Tavas-teremben. Az ámulattól mozdulni sem tudok. Mint egy óriási, két lépcsőfokkal tagolt palacsintasütő: a beremendi kőbánya. A szintek közötti magassági különbség 15—16 méter lehet. A lerobbantott síkok csaknem merőlegesen dőlnek a bányatalp felé, a falak jobbára szürkék, itt-ott bauxitos, vasoxidos foltok barnállanak. Túl, a „palacsintasütő" szemközti oldalán- éppen az egyik nagyobb barna folt közelében - megtörik a lebányászott felület egyenletes simasága: az előre- ugró pillér aljában barna vasajtó. Hideg van, mélyre ózott az esőktől a sár, varjak hagyják c széltől sodortatni magukat a hegy felett. Karbidlámpa, sisakok, gumicsizma, néhány kötélcsomó, karabinerek, mászógép, kalauzom magabiztos nyugalma - ez a felszerelésünk. Kinyitja a kettős vasajtót — sötét mélységben hal el a beszűrődő fény. — A technika a következő . . .- mondja Tamás, s egy kötélen előreereszkedve a barlangba, mutatja, hogyan lehet lejutni. A Nagyteremben vagyunk, a bejárat alatt 15-20 méterrel. Óriási tömbök zuhantak le a mennyezetről, a kőzeteket is elgyengítő idő vagy a robbantások következményeként. Meg kell nézni, hova lépünk. — Ez a rész — mondja Dobosi Tamás, tájvédelmi felügyelő az OKTH dél-dunántúli felügyelőségén, rutinos barlangász — vélhetően még hidegvizes barlang volt. A hévizek gőzei csak később kezdtek el dolgozni. Jól érzékelhető, hogy a barlang már többször meghalt, és többször újjáéledt. Végül is: legkevesebb 65—70 millió évvel ezelőtti a kőzet, amiben kialakult, kapott elég időt az ismételt feltámadásokra. Majdnem pontosan három évvel ezelőtt, november 12-én egy robbantás nyomán üreg nyílt meg a beremendi kőbánya falában. Akkor persze még senki sem tudta mekkora, mi van benne. A Nagyterem úgynevezett felső főtéje bizonyult csak járhatónak — amíg a környezetvédő barlangászok meg nem jelentek. A kőbánya ugyanis azonnal jelezte — és jóindulatú készsége azóta is többször bizonyult - az OKTH- nak a barlang megnyíltát. Dobosi Tamás kicsit bóklászik a Nagyterem alsó részében — csizmája alól kiperdülő kövek zaját, lámpájának imbolygó fényét mind messzebbről hallom-látom —, visszatérte után kicsit jobbra, felfele mutat:- Arra megyünk. A Kristály- terem, a Mosóporos felé . . . Apró, sötét hasadék az irány, ahova ugyan oldalazva még beférünk, de hamarosan szűkülni kezd a járat, s végül már guggolva, hason csúszva jutunk csak előbbre. És nagyon vigyázva — többször is felhívja a figyelmemet Dobosi Tamás -, nehogy a cseppköveket, a mind sűrűbben látható kristályokat leverjük a falról. Ahogy egyre beljebb jutunk, lesznek kifejlettebbek ezek a kristályok, s lesznek fehérebbek. Néhol a kalcittal telerakott falakat mintha karfiollal borították volna be, máshol aragonit — üveqsze- rűen fehér, kis csomókban „ágaskodó”, szúrós kristályok - ragyog fel a fényben, van, hol a fehér falat a huntit színezi gyegéden barnára. A Kristály-teremben végre fel lehet állni. Nem tudok másra gondolni, mint hogy ennél csodálatosabb nincsen. Kísérőm leint:- Majd lejjebb . .. Ott az igazi csoda! A beremendi Kristály-barlang hossza — legalábbis az eddig feltárt járataié — mintegy 700 méter. „Közembernek" járhatatlanok, oly meredek kürtők, mély szakadékok, szűk nyílások, csúszós részek vannak, hogy képtelenség gyakorlat nélkül akár 100 méterre is jutni. Vagyis: sohasem lesz megnyitva a nagyközönség előtt. Mesterséges beavatkozással csak úgy lehetne járható utat törni, hogy éppen azokat a csodálatos kristályokkal telerakott falakat kellene lebontani, amelyek miatt még így — tulajdonképpen csak a szakemberek előtt ismerten — már Európa-hírű ez a barlang. Egyedülálló maga nemében, az országnak is, de Dél-Du- nántúlnak mindenképpen a legnagyobb értékű természeti kincse. Mindez egy 60x42 méteres alapterületű tömbben, ahol a bejárattól legmélyebbre eső része 38, a legmagasabbra eső 26 méterre van. Ez a tömb tele, de tele járatokkal — és gömbfülkékkel. Itt-ott, mint egy hatalmas sajtban, lyukról lyukra préseljük magunkat előre. Ezek a gömbfülkék is egyedivé teszik a barlangot: szabályosak, nyitottak, a hévizek aktív munkájának eredményeként . . És nemcsak a peleológusok - a barlangkutatók - érdeklődését keltette fel. Az egyik, rendkívül nehezen megközelíthető járat az úgynevezett Csont-ág. Vélhető: hajdanában fent nyitott kürtője volt, s a járat a belezuhant állatok temetője lett. Kardfogú tigrisek, rágcsálók és más emlősök csontjait találták itt meg. Felfedezése után a barlang maidnem „állatorvosi ló" lett: a kutatók mindazt, amit más barlangokban meg akartak kímélni, a beremendiben akarták felfedezni, begyűjteni . . . Dobosi Tamásnak a szakmával is meg kellett birkóznia, mígnem a dupla ajtó a helyére került, s a védettség fokozata szigorú lett: csak engedéllyel, csak kutatók! Ök is egyre ritkábban. Valóban, ott a fehér kristályokon a már soknak mondható sáros lábnyom, letöredezett „karfiolok", aragonitok, cseppkövek jelzik — túl a bányaművelés nyomain —, hogy a kutatóknak is nagyobb türelmet kellett javasolni. * — Ide — mondja Dobosi Tamás — már csak nagyon kevesen jutottak le. Ez a barlang legmélyebb része: a Tavas-terem. A Csont-ág feljárata mellett, lefele a Depó-terembe, a Dagonyán — ez olyan, mint egy gigantikus, sártól csúszós, rendkívül szűk csigalépcső, persze lépcsőfokok nélkül - keresztül, érintve a Kupolatermet: így jutottunk le a tóhoz. Néhol oly szűk helyen — „A technika a következő . . . ” -, hogy a fejünket oldalra fordítva fértünk csak el hanyatt csúszva a járatokban. Valami óriás — az idő — teleszórta ezt a termet a falon azonnal, vastagon megtapadó durva kristálycukorral. Alattunk 15 méterre a tó, felette a Sóhajok karcsú hídja fehérük. A tó vize áttetszőén zöld - fényes-zöld, soha nem láttam még ilyent -, mélysége 20 méter, mégis mindent úgy látni benne, mint egy csillogóan tiszta pohárban. Voltak már ott búvárok, de az elszűkülő réseken nem jutottak el a tó „véqéig”. Ki tudja, mi van tovább, mint ahogy számos kis nyílásra mutatott rá „csúsz- tunkban" Dobosi Tamás: ez itt egy reményt keltő pont, járat lehet mögötte. Amúgy is zegzugos ez a barlang, csak a Tavas-terémbe 8—9 járat vezet . . . Él ez a gyönyörű terem, itt lent, érintetlen szépségével, előkelő fehérségével. A kristályokkal beborított sziklák fiatalnak tűnnek — pedig hányszor tízezer éve tűrik a sötétséget, az egyhangúan lehulló vízcseppek visszhangzó pendü- lését. * — Azt gondolom — mondja Dobosi Tamás, mór ismét a felszínen, ahol a varjak sokkal feketébbnek tűnnek, mint valaha -, hogy sikerül megmentenünk ezt a természeti csodát. Én nemcsak az értékeire tekintettel mondom ezt, az ásványok megjelenési formáinak rendkívüli szépségére, hanem a barlang eddigi életére is. Hiszen oly sokszor sikerült a természetnek újra feltámasztania . . . Mit mondanának utódaink, ha mi ‘ pusztítanánk el? (A peleológusok világszervezete két év múlva Budapestre tervezett nemzetközi kongresz- szusának - ahol a hévizes barlangokról lesz szó — egyik kiemelt témája a beremendi Kristály-barlang lesz.) Mészáros Attila Fotó: Dobosi Tamás Élő síülők árvái A 11 éves K. Judit hamarosan visszamehet az állami nevelőotthonból a szüleihez. Az ő sorsának változása az egyik első eredménye pnnak a kísérletnek, amely a közelmúltban kezdődött a Baranya Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetben. Létrehozták a családgondozó csoportot, amelynek tagjai felkeresik azokat a szülőket, akik gyermekei évek óta állami otthonban nevelkednek. A kísérlet bevezetésére az új családjogi törvény adott alapot, kimondva, hogy az állami gondozásban lévő gyermekek szüleinek helyzetéről folyamatosan tájékoztatni kell a gyámhatóságot. Ugyanakkor megkezdődött egy teljes körű felmérés, amelynek az a célja, hogy 1988 végéig minden gyerekről kialakuljon a kép: ki az, akinek a szülei életvitele, körülményei alapján még van reménye arra, hogy hazakerülhessen, s ki az, aki minden valószínűség szerint állami neveltként éri meg a nagykorúságot. A gyermek- és Ifjúságvédő intézet úgy döntött, hogy nemcsak a nevelő szülőkhöz járd munkatársai — akik rendszeresen érdeklődnek arról, hogy hányszor látogatták a gyermeket, leveleznek-e — segítségével próbálja nyomon követni a gyerekek és a vér szerinti szüleik helyzetét, kapcsolatát. A nevelő szülős felügyelői csoport mellett megalakították a családgondozó csoportot, melynek tagjai szeptembertől már csaknem 100 családot kerestek fel. A tapasztalatok meglehetősen vegyesek. Vannak olyan szülők, akikről már az első látogatás alapján egyértelműnek látszik, hogy belátható időn belül nem lesznek képesek olyan rendezett körülményeket teremteni maguk körül, melyek a gyermekük visszaadását lehetővé tennék. Másokról viszont úgy tűnik, hogy tartós, rendszeres segítséggel valószínűleg képesek lennének a legfontosabb, a legalapvetőbb elvárásoknak megfelelni és nevelni a gyermeküket. Ez a kísérlet az állami gondozott gyermekek többségét érinti. Viszonylag kevés ugyanis az olyan szülő, aki rögtön a gyermeke megszületésének pillanatában lemond a szülői jogairól, s az sem gyakori, hogy már serdülőkorban lévő gyermekkel történik olyan esemény, amely indokolja az állami nevelésbe vételt. Az intézetekben, illetve nevelőszülőknél élő gyermekek többsége tehát e két szélsőség között van, s ha valakiknek, nekik igazán nem mindegy, hogy hol élhetnek. A családgondozók konkrét, a gyermeksorsok alakulásában mérhető feladatot vállaltak. Rajtuk is múlik, hogy egy-egy család képes lesz-e változtatni az életén, s a rendszeres munka vállalásával, rendezett otthoni körülmények megteremtésével s nem utolsósorban a gyermekükkel szembeni felelősségteljes magatartással alkalmasak lesznek-e arra, hogy a vér szerinti gyermeküket neveljék. T. É. 1987. december 31., csütörtök
