Dunántúli Napló, 1987. december (44. évfolyam, 331-360. szám)
1987-12-19 / 349. szám
KRÓNIKA A kigyómenyasszony. s*»*. népmesék jelentek meg nemrég ezzel a címmel Gállos Orsolya válogatásában és P. Horváth Mária rajzaival. Szlovén népmesét mi ritkán olvasunk (mennyire nem ismerjük a szomszéd népek irodalmát!), mégis ismerős volt valamennnyi. Nemcsak annyira, ameny- nyre minden nép meséje hasonlít egymásra, hiszen bizonyos szempontból minden népmese vógyteljesítés: a szegény fiú túljár a gazdag eszén, és a jókat, igazakat még a természet is segíti a gonoszok elleni harcban. Hanem úgy hasonlítanak ezek a mesék a mieinkre, ahogyan a szlovén és magyar nép története közös volt. Az elmúlt évszázadokban sokszor voltak ugyanazok a királyaink, a török ellen is együtt harcolt magyar és szlovén katona. Igaz, egymás ellenében is fordították a fegyvert, de talán mégis több az, ami összeköt, s meggyőződésünk, hogy inkább ezt kell keresni. Ha magyar gyerek olvassa A kígyómenyasszony történeteit, legfeljebb azon akad meg, hogy egy ifjúnak Per- donkorten városába kell utaznia: milyen furcsa egy név! De Mátyás király, Hüvelyk Matyi már ismerős lesz; míg a hüvelykujjnyi kisfiú akár nemzetközi vándortéma is lehet, az igazságos Mátyás nem jöhetett máshonnan: ő itt élt és itt volt igazságos királya magyarnak, szlovénnek, horvótnak, tótnak, románnak. A népmesék is bizonyítják ezt. Manapság néhol a kisajátítás, a nemzeti értékek elvitatása divik, holott a közös történelemből jobban lehetne erőt meríteni a jelen nehézségeihez. Persze, csak akkor, ha ismerjük ezt a történelmet. És megismertetésére mi sem alkalmasabb, mint az irodalom es a népművészet. Gállos Orsolya szerkesztő és fordító meg a kötetet gondozó Móra Kiadó ezért tett nagy szolgálatot az ügynek. Gárdonyi T. Visszhang. Megérkeztek a kritikák a Pécsi Nemzeti Színház NSZK-beli vendégszerepléséről. A szerzők az elkényeztetett és igényes közönség szemszögéből szigorúan, olykor könyörtelenül ítélik meg. A varázsfuvola német nyelvű előadását. Csak kevesen veszik figyelembe azt, hogy „egy külföldi színház számára német nyelvterületen német opera előadása nehéz feladat", mint írja egyikük; a prózai szöveg kiejtését sokan kifogásolják. Nincs helyünk név szerint idézni az énekesekről írtakat: az összkép elég veqyes. az elrogadtatott dicsérettől a gúnyos megjegyzésig. Általában dicsérik a zenekart: ,,Az est sztárja a zenekar, amely megbízhatóan és intonációs biztonsággal játszott" (Weserzeitung, Hameln). A balett-betéteket „stilisztikai kisiklásnak" nevezte a Weser Zeitung kritikusa. a marktoberdorfi lap viszont ,,kedves és meglepő ötletnek" találja ugyanezt. A Main-Echo (Aschaffenburg) így dicséri a vállalkozást: ,,A magyarok egyáltalán nem tartották pocsékolásnak, hogy valódi zenekarral utazzanak . . . Nem szalagról szól a zene, mint ahogyan a költség — haszon számitgatások miatt gyakorlattá vált." A Weser Zeitung Bartók és Kodály nevével jelzi azt a gazdag zenei örökséget, amelyet szerinte az átlagember még nem ismer eléggé. A legvitatóbb a díszlet volt: az egyik szerző szerint „a színpadképet túl könnyen vették a magyarok", egy másik így irt „frappáns hatású". A Main-Spitze (Rüsselsheim) „S/vár"-nak látja, a fellbachi lap szerint „szinte zseniálisnak mondható". Politikai felhangok nemigen keveredtek a kritikába, de azért olvashatjuk ezt: „Öröm, hogy Európának ebből a még mindig gondosan elzárkózó területéről üdvözölhetünk együttest" (Weser Zeitung), és „vajon arról volt szó, hogy lábra segítsük a keleti kultúrpartnert?" (Böblingen). A wolfsburgi lap „A magyar együttes becsületes fáradozását" méltatja a Varázsfuvola előadásában, amellyel „megérdemelt tapson aratott", az ifjúsági előadásról pedig így ír: „ ... sikerült az újdonságokra és tudásra váqvók számára a zenés színház birodalmába vezető kapukat kitárni". G. T. Köztetek éltem • Ezzel a címmel emlékezik meg József Attiláról, halála fél évszázados fordulója alkalmából, Sólyom Katalin előadóművész, a Pécsi Nemzeti Színház tagja és a Szélkiáltó együttes. Ady Illés szekerén-verse s a költő megzenésített, halálsejtető Azt mondják-költeménye az egyik; a Szélkiáltók dalában fölcsendülő négysoros („Valamikor volt a tett, / abból lett a gyűlölet, / ebből pedig szeretet I s a világnak vége lett. ) a másik pólus, amelyek közt föléoül egy irodalmi megemlékezés. Egy, a költőt művészi-emberi nagyságában felmutató s tragikus életének-halálának meghatározó ösz- szetevőit, motívumait jelző irodalmi műsor. Költősiratónak mondanám, könnytelen belső zokogásnak, a veszteségen, amely nemzeti költészetünket és magát a nemzetet érte azon a párás-nedves december eleji kora estén, amikor má- sodoerctöredék léptette két-három lépésre a sorompón könyöklőt, a végzetesen elinduló tehervagonsor kerekei alá . . . Ez is a véghez, a bio!óa:ai halálhoz tartozik, .a mozdonyvezető eseménynaplójából idézett néhánv hivatalosan kopogó mondattal. Ellentéteként az életutat. a költészeti magasságokat felvázoló mindannak, ami az 1937. dec. 3-án kelt eseménynapló hideg és szenvtelen tárqyiasságával szemben a műsorban elhangzik. Versek, korabeli kritikarészletek; eltorzult értékítéletek, a költő szocialista tudatát, hitét, elkötelezettségét megkérdőjelező végzetes és vonalas balfogások. És a költő nagy versei, a Proletár-dal, a tiszta lírával zsongó évszakcíműek; szerelmes versek; a Kései sirató; s a fölvillanó részletek az utolsó hónapok, a kórházi kezelés dokumentumaiból. Sikoltó vaav csöndes szalmaszál- szorongató levélrészletek dr. Gyömrőihez és Flórához, maid az elégikus hangvételű dal: íme, hát megleltem hazámat . .. Innen úgy tűnt, a műsor többször is befeieződik. Mintha az előadó nehezen tudna elszakadni a témától, e költőhalál tragikus emlékétől. Műsora egészében katartikus; előadása egyszerű, természetes, szuggesztiv erejű. S a Szélkiáltók muzsikájával (Fenyvesi Béla, Laidi Tamás és Lakner Tamás szerzeményeivel) egységes irodalmi-zenei élményt ad. W. E. A magyar dráma nyílt fóruma Dramaturgiai tanácskozás Egerváron A magyar színházak és a fiatalon fellépő kortársi drámaírók között rossz a viszony. A színházak szerint nincs elegendő jól megírt mai darab, a fiatal írók szerint viszont a színházak biztosra akarván menni, elutasítanak minden új szemléletű vagy dramatur- giájú művet. Ezt a patthelyzetet kívánja feloldani az a nyílt fórumnak nevezett tanácskozás, melyet — más támogató szervekkel együtt - a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház immár harmadik alkalommal rendezett meg december első hetében az egervári kastélyban. A fórum célja, hogy - egy- egy drámához kapcsolódva — írók, rendezők, dramaturgok és kritikusok kölcsönösen és szemtől szemben megismerkedjenek egymás munkájával, nézeteivel. A fórumon — a résztvevőknek előre megküldött — hat új magyar dráma megvitatására került sor, s a szerzők közvetlenül kaptak visszhangot művük dramaturgiai vonatkozásairól, a színpadi megvalósítás lehetőségeiről. A drámák elemzésén, vitáján túl a fórum résztvevői bekapcsolódhattak egy működő színház mindennapi életébe, jelen lehettek annak a két darabnak a próbáin, melyeket a hatból a színház az egy hét folyamán - egy műhely-bemutatóig eljutva — megpróbált színpadra állítani. A tanácskozás napi programja ily módon három részből állt: délelőttönként került sor a drámák megvitatására, délután a próbafolyamatot kísérhettük figyelemmel, este pedig a zalaegerszegi színház előadásait tekinthettük meg. Ebben az évben a következő művek megvitatására került sor: Forgách András Mandulák, Tolnai Ottó A tűzálló esernyő, Sárosi István A húszmilliomodik év, Zalán Tibor Azután megdöglünk, Sán- tha József Kegyelmi rokokó, Sipos András Scharf Móric. Az első két darabot kezdte próbálni a színház, Forgáchét a szerző, Tolnaiét Paál István rendező irányításával. A szerzők — és minden résztvevő is — közvetlenül ismerhették meg a színpadra állítás nehézségeit, a színpadi követelményeket, és bekapcsolódhattak a próbafolyamat munkáiba. A drámák elemzését egy-egy felkért dramaturg, kritikus, színhózkutató - Gerold László, Morcsányi Géza, Nánay István, Sződy Szilárd, Tarján Tamás és e sorok írója - vitaindító expozéja vezette be. A vitavezető Czakó Gábor volt. Az eddig említetteken kívül — hosszabb-rövidebb ideig — részt vett még a tanácskozáson néhány író, továbbá rendező (így Pécsről Vas-Zoltón Iván, aki tavaly az egyik darab színpadra állító- ja volt), több színházi dramaturg, az Életünk folyóirat szerkesztői, a Művelődési Minisztérium munkatársai. A házigazdák különös gonddal állították össze erre a hétre színházuk műsorrendjét. A tanácskozás első estéjén került sor Kiss Irén Mayerlingi londorlatok című darabjának ősbemutatójára. (A szerző darabjaival jelen volt a két korábbi fórumon.) Másnap Esterházy Péter Daisy című operáját láthattuk veszprémi amatőrök előadásában. Tavaly ez volt az egyik színpadra állított darab. Tömöry Péter rendező akkori tapasztalatait is felhasználva készített egy kész előadást (melyen a szerző is jelen volt). Látható volt még a zalaegerszegi repertoárból Petrusevszkaja Zeneórák, Goethe Egmont, Wittlinger Ismeri a tejutat?, Vörösmarty Csongor és Tünde, Litvai Pinokkió című darabja, s ezen kívül Jeles András A mosoly birodalma produkciójának videóváltozata. A tanácskozás légköre baráti, ugyanakkor nyílt, kritikus szellemű volt. A szerzők jelenléte külön súlyt adott a drámákról elhangzott minden szónak, de ez nem tompította a hozzászólások élét. Az ez évi darab némelyike nyomtatásban már megjelent (Tolnai Ottóé és Zalán Tiboré), illetve megjelenés alatt áll (a pécsi illetőségű Sárosi Istváné). A művek igen távoli világokat és szemléleteket képviseltek, néhány közös vonás azonban kiemelhető belőlük. Ilyen közös jegy volt egyfelől a költői dráma vonulata, melyek a líra kompozíciós szabályait érvényesítették, másfelől oz életrajzot a mű alapjává tevő drámaépítkezés. Közös problémaként fogalmazódott meg a zárónopi összegző vitában az, hogy a szerzők kívülről, külsődlegesen irányítják a drámai világot, bizonyos értelemben önkényesen mozgatják a darab cselekményét, és hiányzik a pontosan körülhatárolt drámai szituáció, melyből kiindulva belülről lehetne megokolni a drómabeli történéseket. A záróvitában mindenki egyetértett azzal, hogy a nyílt fórum a magyar dráma szempontjából igen fontos és folytatandó ügy. A tanácskozás — elvi jelentőségén túl — közvetlen gyakorlati haszonnal is rendelkezik: így például az idei kínálatban megismert darabok közül van már, amelyiket a programon jelen volt rendezők be kívánnak mutatni saját színházukban. Számos dramaturgiára is eljutnak majd az itt megvitatott művek. És ennek a vállalkozásnak ez legfontosabb célja: minél több tehetséges pályakezdő drámaírót bejuttatni a mai magyar színpadra. P. Müller Péter Klossy Irén grafikája ZALÁN TIBOR Stílus' Kerten át a könrr Ringatózó felhőm Madár száll át Lomb között Hafk Alkony-égen esti Könnyű lányok Fűre lép a karcsi Hajlanak a fénye Havas ágyam i Leánytestem borz Csatok veri melle Combjaimat gt Kerten át a könr Árnyék lépked, ti : árnyék közeit Táruljon ki ajtó, Nesztelen, ha lo| öleljen meg s ARANYI LÁSZI Alterr egy kentaur a le voltaképpen árú avagy eppensegc lóhúst és a vásárlókat t benépesül a plat a szupermarket < a bámészkodó i; lészen spanyolcsi rajáró szerkezet vagy megkérik h' egy kentaur a le egy ló a belváro DÚSA LAJOS Kórhc Végre kigyógyulh nagyvizitet tart é Hajnali dértől al ónosesőtől varasi Múlik a láz már kis daganattá re zúzmaradíszes tis látod, alig van k Ködburkában a mint a vetélők m Télmama fürdet I kései rózsák biml Csikorgó zárban kulcs a muzsikához Az elmúlt hetekben végre megjelent három lemez abból a tizenöt részesre tervezett sorozatból, amely a szakmunkás- tanulók és szakközépiskolások intézményes esztétikai nevelésének egyik segédeszközéül szolgól. Csak azok tudják igazán értékelni, milyen nagy jelentőségű a Kulcs a muzsikához című lemezek megszületése, akik végigkövették a Pécsi Géza nevéhez fűződő „baranyai modell" tizenkét esztendős göröngyös útját. Három lemez, Bárdos Lajos ajánlásával. „ .. . nem egyszerű műelemzés, . . ■ hanem olyan közérthető, érdekes, magas színvonalú és egyben szórakoztató összeállítás, . ■ ■ amelyet jó szívvel ajánlok mindazoknak, akik egyénileg vagy csoportosan közelebb szeretnének jutni a művészi zenéhez" - írta a mester. Az első a programzene ismertetését tartalmazza Liszt Les preludes-jének középpontba állításával, Galambosi Lászlónak a zene ihletésére született verseivel. A második korongon az opera (Erkel: Bánk bán), a Tizenkét év után mindent elölről? harmadikon Kodály Háry Jánosának ismertetését hallhatjuk. Ha minden a tervek szerint halad, a következő két-három évben megjelenik a teljes lemezsorozat, jövőre pedig a Tankönyvkiadó a hozzá tartozó könyvet is megjelenteti. Úgy tűnik hót, minden rendben van. Pécsi Géza módszere a szakmunkástanulók és szakközépiskolások rendszeres, komplex művészeti-esztétikai nevelését célozza meg. Tantervi keretek között! Ez a legkeményebb dió, hiszen máig ki van rekesztve a legnagyobb létszámú középiskolás réteg a humán műveltség alapjait képező tárgyak intézményes oktatásából. Hosszú éveken át éppen a hangzóanyag hiánya volt a kísérlet kiterjesztésének egyik legnagyobb akadálya. És most, hogy bárki által hozzáférhetőek lettek a lemezek, mégsem ülhetünk diadalünnepet. Nem ülhetünk, mert a lemezterjesztéssel baj van. Mint a Stúdió '87 adásából ország-világ megtudhatta, a Hungaroton csak azzal a feltétellel vállalta a sorozat kiadását, ha minden lemezből legalább háromezret előre megrendelnek. Most körülbelül 2700-nál tartanak . . . Sokan kérdezik azóta is: hol lehet megrendelni a Kulcs a muzsikához lemezeit? Nos, ezt minden iskolában tudni kellene, hiszen a megyei tanács művelődési osztályán azt a tájékoztatást kaptuk, hogy számtalan körlevél kiment e tárgyban az intézményekhez. De vannak más bajok is. Igazából évek óta nincs megoldva a módszer egyik alkotóelemének tekinthető tavaszi koncertek előkészítése. Márpedig zenei előkészítés nélkül - Pécsi Géza koncepciója szerint - nem hangverseny a hangverseny. Tavaly egyáltalán nem is rendeztek koncertet a szakmunkástanulóknak; az idei tai sé lai mi vé kö vé let rel a éri ba lyi 9 a He mt do eb ha ce es ne mi va me léi be HÉTVÉGE 1987.
