Dunántúli Napló, 1987. december (44. évfolyam, 331-360. szám)
1987-12-18 / 348. szám
2 Dunántúlt napló 1987. december 18., péntek Befejezte munkáját az Országgyűlés téli ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) szerzésre és a nyelvoktatás korszerűsítésére. Jövőre nyolcszáz új általános iskolai tanterem, hatszáz középiskolai tanterem és négyszáz tanműhely létesül. Továbbra is gondot jelent a pedagógushiány; rövidtávú megoldásként a kormány javaslatot tesz a létszám csökkentésére pedagógusokat nagy számban foglalkoztató intézményeknél, így az Országos Pedagógiai Intézetnél, megyei pedagógiai intézeteknél, nevelési tanácsadóknál. Medgyessy Péter elmondotta, hogy a kormányzat egyelőre csak a 70 éven felüliek nyugdíjának teljes mértékű kompenzálására tud vállalkozni. Érre adottak az anyagi eszközök, s ez az a korhatár, ameddig még kiegészítő munkával valamilyen módon tudják pótolni jövedelmüket az idős emberek. Képviselői kérdésekre válaszolva elmondotta, hogy a költségvetésben a táppénz jelentős növekedése részben a bruttósításból származik, részben abból, hogy a kiadások között most már megjelenik a szövetkezeti tagok táppénze is. A társadalombiztosítás egyéb kiadásaiban a gyógyszerekre fordított állami támogatás képviseli a legnagyobb hányadot. A nyuqdíjrendszer és a lakás- politika korszerűsítésével kapcsolatban beszámolt arról, hogy azok tervezetein már dolgoznak a szakemberek, és rövidesen a Parlament elé kerülnek az elgondolások. A vállalati teljesítményhez kötött bér- szabályozással kapcsolatban a kormányzat álláspontja az, hogy a teljesítmény és a bér egyénileg köthető össze. Vállalati szinten ez a módszer nem vált be. Egyébként meghatározott kör számára — olyan vállalatoknak, amelyek támogatás nélkül gazdálkodnak, és nem belföldi áremeléssel növelik eredményüket — teljes szabadságot adnak a bérpolitika terén. A továbbiakban a januárban bevezetendő új ár- és adórendszerről szólva elmondotta: a számítások szerint javul a hazai vállalatok nem rubel elszámolású értékesítésének jövedelmezősége. Nincs szükség tehát külön pénzügyi eszközökre, amelyek egyébként érdekeinkkel ellentétesek lennének és alkalmazásukat nemzetközi szabályok sem teszik lehetővé. Egy észrevételre válaszolva Medgyessy Péter azt mondta : elvileg nem bizonyult jó megoldásnak, hoav a jövő évi árindexeket tartalmazó miniszteri rendeletben — amely a változásokat termékek szerint tartalmazza — kivételként a Lakástextil Vállalatot nevezték meg. Ebből a tanulságot a jövőben le kell vonni. Határozathozatal a költségvetésről, a módosító javaslatokról Ezután határozathozatal következett. Az elnöklő Sarlós István bejelentette, hogy a terv- és költségvetési bizottság módosító javaslatokat terjesztett elő az 1988. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslathoz. Ezek közül a képviselők többre külön is szavaztak. Eldöntendő volt, hogy a három év alatti gyermekek családi pótléka 1988- ban gyermekenként 500 forinttal emelkedjen-e a tervezett 400 forint helyett, vagy az anyasági segély változzon tízezer forintra az előirányzott hatezer helyett. A képviselők — 11 ellenszavazattal és 3 tartózkodással —, a három éven aluli gyermekek után járó családi pótlék emelést fogadták el. Emiatt módosult a költségvetés egy másik tétele, s szanálási alap előirányzata is: 500 millió forinttal csökkent, így 1,5 milliárd forintra változott, a családi pótlék emelésének érdekében. A képviselők — két tartózkodással —, elfogadták a terv- és költségvetési bizottságnak azt a javaslatát is, amely a többi között előírja: az Országgyűlést előzetesein tájékoztatni kell arról, ha az állami költségvetés több paragrafusában szereplő kiadások közül a szénbányászat, a vaskohászat, a hústermelés és -értékesítés, a Magyar Államvasutak, a szanálási alap, illetve a foglalkoztatási alap támogatásának bármelyikét a Minisztertanács növelni kívánjaE szavazással több más, bizottsági módosító indítványt is elfogadtak. így azt is, hogy az egyéb kiadásokra — köztük s az év elején bevezetendő új ár- és adórendszerre való áttérés előre nem látható következményeinek áthidalását szolgáló tartalékra -, előirányzott költségvetési tartalék 1988 első félévében nem használható fel. A második félévben a fel- használásról döntést kizárólag az Országgyűlés hozhat, figyelembe véve a belföldi megtakarítások alakulását és a nem rubel elszámolású nemzetközi fizetési mérleg tervezett hiányát. Ezután az Országgyűlés 4 ellenszavazattal és 18 tartózkodással -, általánosságban és részleteiben, a már megszavazott módosításokkal együtt —, elfogadta az 1988. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot. A továbbiakban döntöttek az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény módosítására vonatkozó terv- és költségvetési bizottsági javaslatokról. Az indítványok a többi között szorgalmazzák, hogy a pénzügyi ellenőzrés megállapításairól az ellenőrzött szervezet vezetőjét - vezető testületét —, tájékoztatni kell. Ennek alapján az ellenőrzött szervezeteknek meg kell tenniük az ellenőrzés megállapításai szerint szükséges intézkedéseket, indokolt esetben a személyi felelősségre vonást is. A képviselők a módosító javaslatot két ellenszavazattal elfogadták. Majd az Ország- gyűlés - általánosságban és részleteiben, a már megszavazott módosításokkal együtt —, egyhangúlag elfogadta az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslatot. Törvényjavaslat a jogalkotásról Borics Gyula igazságügy-minisztériumi államtitkár expozéja A határozathozatalt követően megkezdődött a jogalkotásról és az 1960 előtt kibocsátott jogszabályok rendezéséről szóló törvényjavaslatok tárgyalása. Borics Gyula igazságügy-minisztériumi államtitkár expozéjában elöljáróban kiemelte: ha mérleget készítünk az elmúlt öt évről, megállapíthatjuk, hogy a Parlament törvény- alkotó tevékenysége megélénkült, növekedett az országgyűlési bizottságok szerepe a törvények és más jogszabályok előkészítésében, a jogalkotás minden eddiginél jobban igyekezett kielégíteni a politikai, a társadalmi és a gazdasági szükségleteket, a joganyagot tudatosan és folyamatosan korszerűsítették és egyszerűsítették, s a jogszabályelg- ■ készítés demokratikus jegyeit is bővítették. '■ /4 •••, * •- A vitathatatlan fejlődés ellenére u ' jogszabályok száma az indokoltnál nagyobb mértékben, évente 4-5 százalékkal növekszik: 1986-ban már 5529 hatályos jogszabályunk volt. Különösen a rendeletek száma emelkedett. S bár a törvények száma is növekvő tendenciát mutat, szerepük a jogrendszerben a kívánatosnál kisebb, 1986 végén a számuk csupán 146 volt. Mindezekkel párhuzamosan gyengült a jogszabályok stabilitása, egyes területeken - főként a gazdaság szabályozásában — túlságosan gyors a változás. A jogrendszer áttekinthetősége is csökkent. Sokféle elnevezésű, különböző jogi erővel bíró szabályozás van, bizonytalan a jogalkotó szervek köre. összegezve tehát: fokozódott a túlszabályozás, az indokolatlan beavatkozás az életviszonyokba. A reális megítélés érdekében azt is meg kell mondani — mutatott rá —, hogy a jogszabályok nagy száma, a jogrendszer bonyolultabbá válása az életviszonyok differenciálódásának, a fejlődésnek szükségszerű velejárója. Borics Gyula expozéját tartje (Telefoto - MTI — KS) A továbbiakban kifejtette: a j jog csak akkor szolgálhatja .hatékonyan az előttünk álló »feladatok megoldását, ha megőrzi társadalmi tekintélyét. Ehhez pedig elengedhetetlen az állami szervek kibocsátotta jogszabályok világos, áttekinthető és egységes rendszerbe foglalása, továbbá a szabályozandó életviszonyokat pontosan feltáró, az érdekek széles körű egyeztetésén alapuló jogszabály-előkészítés, és végül, de nem utolsósorban a következetes végrehajtás. Az előterjesztett törvényjavaslat ezeknek a feladatoknak a megoldását kívánja elősegíteni. Amennyiben a törvényjavaslatot az Országgyűlés elfogadja - jogszabályt csak az Országgyűlés, az Elnöki Tanács, a Minisztertanács és tagjai, az országos hatáskörű szerv vezetésével megbízott államtitkárok, valamint a tanácsok adhatnak ki. Az állami irányítás minden más jogi eszköze csak szűkebb személyi körre és külön feltétellel lenne kötelező. Ezzel megszűnne az a különleges helyzet, hogy néhány miniszter és országos hatáskörű szerv vezetője azokra a szervekre is kötelező utasítást adhatott ki, amelyeket nem irányított közvetlenül, illetőleg az, hogy például a munkaviszonnyal kapcsolatos kérdéseket valamennyi miniszter utasításban szabályozhatta. Az úgynevezett utasításos jogalkotás tehát megszűnne, és ennek következtében néhány országos hatáskörű szerv jogalkotási hatásköre is.- Az állami irányítás másik típusa az úgynevezett jogi iránymutatás. Ez nem kötelező jellegű rendelkezés, hanem olyan jogi forma, amellyel az állami, társadalmi szervek, gazdálkodó és más szervezetek az állampolgárok tevékenységét ajánló jelleggel kívánják befolyásolni. Az irányítás korszerűsödése folytán ugyanis egyre gyakrabban merül fel olyan kívánság, hogy a központi állami szervek ne konkrét magatartási szabályokat írjanak elő, hanem átfogó, elvi jellegű célokat, programokat tegyenek közzé — mondotta a törvényjavaslat előadója. Az expozé további részében a törvények szerepével foglalkozott az államtitkár. Utalt arra, hogy a törvényhozás szerepének, jelentőségének fokozására eddig is törekedtek, de a tapasztalatok szerint ez nem: volt elég hatásos. Ezért indokolt, hogy a törvényjavaslat általánosan, de részleteiben is határozza meg, melyek azok az életviszonyok, amelyeket csakis törvényben lehet szabó-’ lyozni. Ezeket — az úgynevezett törvényhozási tárgyakat — az alkotmányra és az eddigi gyakorlatra is figyelemmel célszerű meghatározni. A törvényhozási tárgyak meghatározása során vizsgálni kellett az Elnöki Tanács jogalkotó tevékenységét is - emlékeztetett az előadó. Az elmúlt! évtizedek során ugyanis az a sajátos helyzet alakult ki, hogy az alkotmány 30. paragrafusának (5) bekezdésében foglal!) helyettesítő jogkörében az Elnöki Tanács igen gyakran helyettesítette az Országgyűlést a törvényalkotói funkciójában, különösen így volt ez, ha törvény módosítása vált szükségessé. Ezt a gyakorlatot senki sem helyeselte. A törvényjavaslat előadója javasolta, hogy az alkotmányt, módosító törvényjavaslat szövegét így fogalmazzák meg< „Ha az Országgyűlés nem ülésezik, az Országgyűlés jogkörét az Elnöki Tanács gyakorolja; az alkotmányt azonban nem változtathatja meg, és, nem alkothat jogszabályt olyan tárgykörben, amely az Ország- gyűlés hatáskörébe tartozik." Hangsúlyozta, hogy a törvények szerepének érzkelhető változásához — az említett jogi garanciák mellett — arra is szükség van, hogy az Ország- gyűlés működése korszerűsödjék, az ülésszakok időtartama a feladatokhoz igazodjék, és kialakuljanak az érdemi, hatékony tárgyalás módszerei és feltételei. Felhívta a képviselők figyelmét arra, hogy a törvényjavaslat szerint az Eh nöki Tanács saját hatáskörében is bocsát ki törvényerejű rendeletet, főként az alkotmányban megállapított feladatok ellátása során, így például a nemzetközi szerződések körében. Kívánatos, hogy az Ország- gyűlés állapítsa meg az életviszonyokat alapvetően, hosz- szabb távra meghatározó szabályokat, a Minisztertanács pedig továbbra is központi helyet töltsön be a jogalkotásban, egyrészt mint a törvény- javaslatok előkészítője, másrészt mint önálló jogalkotó. A Minisztertanácsnak ugyanis alkotmányos kötelessége, hogy a törvények, törvényerejű rendeletek végrehajtásáról jogszabályok kiadásával is gondoskodjék. A Minisztertanács továbbá - kormányzati irányító tevékenységének megvalósítása érdekében — elsődlegesen szabályozza a gazdasági, társadalmi élet fontos kérdéseit. Az előadó beszámolt arról is, hogy eltérő vélemények alaNő az Országgyűlés törvényalkotó szerepe Dr. Nagy József felszólalása Dr. Nagy József, a Baranya Megyei Pártbizottság nyugalmazott első titkára, a törvény- javaslat bizottsági előadója emlékeztetett arra, hogy az Országgyűlés legutóbb az igazságügyminiszter beszámolója alapján 1982-ben hozott határozatot, amelyben a jogalkotás követelményeit fogalmazta meg. Az azóta eltelt időszak tapasztalatai szerint azonban nem következett be kedvező változás. A továbbiakban a törvényjavaslat újszerű megoldásai közül emelt ki néhányat. Rámutatott: a törvény- javaslat nem zárja ki annak lehetőségét, hogy amikor az Országgyűlés nem ülésezik, az Elnöki Tanács törvényerejű rendelettel — az Alkotmány kivételével — törvényt módosítson. Az alapvető jogpolitikai törekvésekről és a törvényjavaslat szelleméből azonban az is következik, hogy az Elnöki Tanács törvényalkotásban — és egyéb vonatkozásban is - lehetőleg ne helyettesítse az Országgyűlést. Az Országgyűlés és az Elnöki Tanács kapcsolata, különösen a törvény- erejű rendelet megalkotásának jelenlegi gyakorlata élénk vitát váltott ki a bizottság ülésén. így az Országgyűlés törvényalkotó szerepének erősítése, a jogalkotás alapelveinek érvényesítése érdekében a Jogi, Igazgatási és Igazságügyi Bizottság javasolta az Örszág- ayűlésnek az alkotmány ezzel foglalkozó, 30. cikkelyének módosítását. A törvényjavaslat jó megoldásaként említette dr. Nagy József, hogy az az alkotmánynyal egybehangzóan pontosan felsorolja a jogszabályok típusait, megállapítja rangsorukat. Rögzítették azt is, hogy az alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogi normákkal. Lényeges változást jelent a jogalkotásban az is, hogy a törvényjavaslat egyértelműen elhatárolja a mindenkire kötelező magatartási szabályokat megállapító jogszabályokat az állami irányítás egyéb eszközeitől. Ez utóbbiak körében jelöli meg az Országgyűlés, az Elnöki Tanács, a Minisztertanács, a kormánybizottságok és a tanácsok általános jellegű határozatait, a miniszternek és az országos hatáskörű szerv vezetőjének a közvetlen irányításuk alá tartozó szervek tevékenységét szabályozó utakultak ki a Minisztertanács és a miniszterek jogalkotó jogkörének korlátozásával kapcsolatban is. A szakmai vitákon felmerült érvek alapos mérlegelése után a törvényjavaslatba az a megoldás került, hogy minisztertanácsi rendelet az életviszonyokat törvényi felhatalmazás nélkül is szabályozhatja, természetesen csak akkor, ha azok nem tartoznak a törvényhozási tárgyak körébe. A miniszter rendeletet, az államtitkár rendelkezést csak a feladatkörében és a törvényben, törvényerejű rendeletben vagy minisztertanácsi rendeletben kapott felhatalmazás alapján bocsáthat ki. A jogalkotásról szóló törvényjavaslattal egyidejűleg terjesztette elő az igazságügy-minisztériumi államtitkár az 1960 előtt kibocsátott jogszabályok rendezéséről szóló törvényjavaslatot is. Ezzel kapcsolatban kifejtette: a sokat emlegetett jogi túlszabályozáson kívül jogrendszerünk hatékony működését gátolja az is, hogy hazánkban teljes körű, az egész jogrendszert átfogó jogszabályrendezés még nem volt, ezért az alkalmazható jog gyakran nehezen ismerhető meg, egyebek között a formailag még élő, de már végrehajtott, vagy elavult rendelkezéseket tartalmazó jogszabályok miatt. A túlszabályozás csökkentése, a jogrendszer áttekinthetőségének elősegítése érdekében a Minisztertanács 1986sitását, a szabványt, az ármegállapítást, a statisztikai közleményt, valamint a jogi iránymutatásokat. Ezek a jogi formák eddig is léteztek, de tartalmuk és hatásuk esetenként keveredett a jogszabályokéval. Szólt arról is, hogy a törvényjavaslat önálló fejezetben szabályozza a jogalkotási program kidolgozásának rendjét, a jogszabály előkészítési eljárást, a jogszabálytervezetek véleményezésének, a társadalmi vita megszervezésének és hasznosításának rendjét, a jogalkotási eljárást és a jogszabályok hatályosulásá- nak vizsgálatát; ezzel elejét kívánja venni a jogszabályelőkészítés és a jogalkotás esetlegességeinek. Lehetővé teszi a társadalmi szervezetek, a tudományos kutatók, a jog- alkalmazó szervek és az állampolgárok szervezett közreműködését a jogszabályok előkészítésében. Továbbiakban beszélt azokról az állásfoglalásokról, amelyeket a sokoldalú vita során alakítottak ki. Javasolta például a bizottság, hogy a képviselők és a tanácstagok jogállását, azaz jogaikat és kötelességeiket is törvény szabályozza. A képviselők jobb felkészülését kívánja elősegíteni az az indítvány, hogy a törvényjavaslatokat az ülésszak előtt legalább 30 nappal kell bete rjeszteni. Dr. Nagy József végül a bizottság nevében kérte az Országgyűlést, hogy „A jogalkotásról" szóló törvényjavaslatot - az írásban megküldött kiegészítő, módosító indítványokkal együtt - vitassa meg és emelje a törvény rangjára. ban úgy határozott, hogy az igazságügyminiszter - a miniszterekkel és az országos hatáskörű szervek vezetőivel együttműködve — végezze el az 1960 előtt kibocsátott valamennyi jogszabály felülvizsgálatát. Ez a munka csaknem két évig tartott, és a felszabadulás előtt kiadott jogszabályokra is kiterjedt. A felülvizsgálat eredményeként készült el a törvényjavaslat, amely hatályon kívül helyezi az idejétmúlt, végrehajtott törvényeket és törvényerejű rendeleteket — mondotta végezetül az államtitkár. Dr. Korom Mihály (Bács- Kiskun megye, 8. vk.), az Alkotmányjogi Tanács elnöke emlékeztetett arra, hogy most több mint 13 ezer, főleg alacsonyabb szintű jogszabály kerül hatályon kívül. Az igazságügyi kormányzat korábban is tett erőfeszítéseket — de nem sok sikerrel - a bürokrácia ellen, a jogrendszer áttekinthetőségéért, a túlszabályozás elburjánzásával szemben. A kormánynak most már az eddiginél hatékonyabban kell intézkednie ebben a kérdésben. Kifejtette, hogy a törvény- javaslat korszerűen határozza meg és konkretizálja a törvényhozásra, azaz egyedül az Országgyűlésre tartozó kérdések jogi szabályozásának körét. A javasolt rendelkezés tör(Folytatás a 3. oldalon)
