Dunántúli Napló, 1987. december (44. évfolyam, 331-360. szám)
1987-12-12 / 342. szám
Hosszan tartó tapssal ünnepelte a közönség december 4- én, este a Pécsi Nemzeti Színház Stúdiószínpadán A bűvös szekrény c. vígopera bemutatójának végén a 82 éves szerzőt. A taps persze, szólt azoknak is, akik ismét sikerre vitték Farkas Ferenc, 1942-ben született tüneményes kamara- operáját. De maguk a siker kovácsai is ünnepelték a szerzőt, bár meglehet, az előadás végéig szorongtak jelenléte miatt. Jómagam a bemutató feszültségeitől már mentes, másnapi előadást is megnéztem e jegyzet megírása előtt, s előre kell bocsátanom: mindkét előadáson nagyszerűen szórakoztam az Ezeregy éjszaka egyik meséjéből írt történeten, a szellemes szövegen (Kunszery Gyula), a bravúros tempóvój- tásokkal teli, eleven humorú muzsikán, de tán legjobban a fiatal énekesek parádés alakításán. A bemutatót Breitner Tamás dirigálta —, hajdani tanára jelenlététől kissé talán indisz- ponáltan —, az elején néhány pontatlansággal, de összességében nagyon kulturáltan. A szombati előadást vezénylő Hirsch Bence fempóvétele, látványos tempóváltásai, magabiztos darabismerete számomra vonzóbbnak tűnt, nagy kár, hogy időnként túl hangos volt Farkas Ferenc vígoperája a PNSZ Stúdiószínpadán a mindkét nap élvezettel játszó zenekar, néha el-elnyomta az énekeseket, sőt a szövegbeli poént is. Szombaton hiányoztak Breitner következetes pianoi. Az előadást Éry-Kovács András rendezte, s ő volt a díszlettervező is. Sajnos, a díszlet- tervező mindent megtett azért, hogy a rendezőt lehetetlenné tegye. A mese arról szól, hogy a börtönben ülő, férje szabadságáért házaló szép fiatalasz- szonyt, Zulejkát minden tisztviselő szeretné lefektetni, segítsége fejében. Ö persze, erényes és szerelmes lévén, túljár mindenki eszén. A zene tele van olyan futamokkal, motívumokkal, amelyek mögött egyértelműen érezzük a kergetőzést, Zulejka kisiklását a ké- jenc üldöző közelségéből. Ha megközelítőleg el akarjuk játszani a történetet, térre van szükségünk, bejátszható térre. A stúdiószínpadon rendelkezésre áll egy szendvicsnyi játéktér. Mit tesz a tervező? Felosztja a szendvicset öt falatra. A kádi, a vezír és a mufti olyan- szűk, s ráadásul egyforma hivatalban szorong, amelyben még végigmérni sem lehet a jövevényt, mert a közelségtől csak a fejét látni . .. Ha forgószínpad helyett jelzéseket, attribútumokat használ csupán a helyszín jelölésére, —, ahogy ezt régebben már a nagyszínpadon is láttuk —, impozánsabbá válhat látvány és játék. A három odaliszk narrátorként úgyis pontosan elmondja, hol folytatódik és miként a darab. A jelmezek — Czakó Zsolt m. v. munkája — többnyire jól hangsúlyozzák a szerepkaraktert. Hatalmas poén a kó- di II. felvonásbeli ruhájának széles övén a hímzett „férfi” jelzés, de lehangoló Zulejka I. felvonásbeli madonnás köpenyege. Csáky Ágnes Zulejkaként valóban igézetes. Pompás muzikalitása, finom arcjátéka egyaránt természetessé teszi éne- két-játékát. Egy percre sem érezzük mesterkéltnek. A kádi szerepében M arczis Demeter inkább a második felvonás ágyjátékában hozta régi színeit, énekesi erényeit. Figurálisán is nagyszerű Egri Sándor, mint vezír. A darab talán legnehezebb szerepét énekelte játékos könnyedséggel. Tenornak való g-ket produkált, s bámulatos érzékkel komédiá- zott. Kettőse Kuncz Lászlóval igazi színház. Kuncz egyébként az előadás legkiemelkedőbb teljesítményét nyújtja muftiként. A recitativói is érzékletesek, a zenei humort nemcsak hangjával, testnyelvével is felerősíti. Alakítása azt a régi Marczis Demetert juttatja eszünkbe, aki több mint húsz éve a Szöktetés Ozminjaként egy életre belopta magát a szívünkbe. Az asztalosmester szerepében Wendler „ Attila volt telitalálat. A maszkja is kitűnő, harcsa bajsza, gurgula szemei is zenélnek. Olyan magától- értetődő bensőséggel bumfordi, mintha csak önmagát hozná. Hasszánként nem ilyen megnyerő. Derecskéi Zsolt hangszínében és színpadi játékában, atmoszférateremtő képességében kicsit fakóbb asztalosmester volt szombaton, pénteken viszont illett Zulej- kához. A három odaliszk — Sajdy Júlia, Benei Katalin, Kőváry Anikó — végig kiegyensúlyozott biztonsággal énekelte a beavató-kikacsintó, cserfes pletykanarrációt. öröm, hogy az énekesi fejlődéssel párhuzamosan, a kórustagok játékkultúrája is nő. Nem tömegként, sokarcú gyülekezetként vettek részt a játékban. Bükkösdi László Az agyag színei és formái Szíjártó Réka keramikusnál Átalakulóban van a fazekasmesterség. A hajdani név pontosan fedte a munka lényegét. A szilárdabb (fém) edények térhódítása váltásra késztette a mestereket; a használati eszközök és dísztárgyak aránya jelentősen módosult. Az utóbbiakból növekvő kereslet kihívására a fiatalabb generáció tagjai inkább tudnak felelni. S a jelenség érdekes velejárója a nők növekvő száma a keramikusok között. — Nem tudom, így van-e — mondta Szíjártó Réka —, én véletlenül lettem keramikus. Eredetileg a pécsi főiskola biológia-rajz szakára jelentkeztem, de az a párosítás abban az évben nem indult, csak biológiatestnevelés. Sajnos, azzal nem jutottam dűlőre. Műszaki rajzoló lettem. Az újságból értesült arról, hogy a Kaposvári Fazekas, Háziipari Szövetkezet képzést indít a szakma iránt érdeklődőknek. Két év alatt megszerezte a szakmunkásképesítést, s a szövetkezetnél dolgozott 1980 végéig., Közben épült saját műhelye és kemencéje. Az önállóságra törekvő keramikus néhány évig a Pécsi Háziipari Szövetkezetnél volt bedolgozó. Vállalta, hogy kész munkáit zsűrizteti, s aztán azt, hogy azokból készít darabokat a szövetkezetnek megrendelésre. Funkcionális (csésze, tányér) és dekoratív (váza, fali dísz) tárgyak egyaránt készültek a műhelyben. A; nehézségek mellett ennelt a helyzetnek volt egy előnye: Szíjártó Réka csak abba fogott bele, amihez igazán kedvet érzett. 1986 januárjától önálló. Rátermettségről és alkotó fantáziáról árulkodó tárgyakat készít. — Az önállóság előnye, hogy semmi hiba nem lehet a munkában. Úgy gondolom, ez a tisztes ipar követelménye. Szeretek az agyaggal foglalkozni, a belső késztetésem, hogy ami a kezem-, bői kikerül, szép és jó legyen. Szólnom kell persze, a hátrányról is. Az anyagbeszerzést és a zsűriztetést csak Budapesten tudom elintézni. Meghatározott időn-: ként utaznom kell. Ezért is, meg azért is, hogy a mérce állandóan ott legyen élőt? tem. Tanulságos néha, hogy mi tetszik a zsűrinek és mit vásárol a közönség szívesen. Szíjártó Rékának eddig három tárlata volt. 1984-ben a Pamutfonóipari Vállalat kaposvári gyárában, a következő évben az Ingatlankezelő és Közvetítő Vállalatnál. 1986-ban az MSZMP Somogy Megyei Bizottságának oktatási igazgatóságán. A közönség lelkesedett a kiállított tárgyakért. Mérhető volt ez a vásárlásokon és az emlékkönyv! bejegyzéseken. Mi volt a siker titka? A színek és a formák ízléses, harmonikus együtthatása. Szíjártó Réka sok, a mai formatervezésben divatos, gyakori elemmel dolgozik. Esetenként arra is vállalkozik, hogy tiszta formák helyett az anyaggal való játék eredményeként újszerű hatásokat keressen. A habán kerámiáktól elindulva jutott el az érdekes színekkel égetett praktikus formákig. Például szelíd vonalakkal vagy hullámzással megtöri a síkot, a hengerfelület simaságát. Nem véletlen, hogy a for-j mával sokat foglalkozik. Vagy előre elgondolt, megrajzolt vonalak nyomán dolgozik az agyaggal, vagy* korongozás közben felbukkanó ötleteit valósítja meg. „Figyelemre méltó munkássága, melyben önmaga útját keresi. Mesterségbeli tudása, igyekezete biztosíték lehet, hogy kialakíthatja sajátos világát" - így írt róla Németh János keramikusművész. Laczkó András Egy diktátor születése és bukása Ormos Mária: Mussolini A marxista történettudomány mindig a tömegek történelem- formáló erejét hangsúlyozta, ugyanakkor alárendelt szerepet tulajdonított a történelmi személyiségeknek. Ennek következménye, hogy a felszabadulás után a legutóbbi évekig alig születtek történeti életrajzok Magyarországon. Az a kevés is szinte kivétel nélkül a magyar történelem haladó mozgalmainak, küzdelmeinek vezéralakjait mutatta be (Bocskait, Bethlen Gábort, II. Rákóczi Ferencet, Kossuth Lajost stb.). Alig olvashattunk azonban magyar szerzőktől retrográd politikusokról írt munkát. Különösen érvényes ez a megállapítás az egyetemes történelem neveze- zetes, illetve hírhedt alakjai esetében. Jóllehet ezek a személyiségek gyakran határozták meg országaik belső politikai rendjét - esetenként kontinensek sorsát befolyásolva. Ormos Máriának - a JPTE rektorának — könyve (Mussolini, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1987.) mindezek miatt hézagpótló mű. Az első olyan munka Magyarországon, amely tudományos igénnyel, ugyanakkor olvasmányosan és közérthetően mutatja be a „Duce" politikai pályáját. . Az a kép, ami a mai magyar köztudatban (is) él Mussoliniról, epizódokból áll — tehát hézagos, karikatúraszerű — vagyis torz. Ezzel szemben Ormos Mária azt vallja, hogy „egy Mussolint-életrajz csak akkor lehet érdekes — a szó mind köznapi, mind történelmi, értelmében —, ha sikerül mélyen kimutatni a diktátorsze- rrrélyiség és a fasiszta diktatúra kapcsolatát." A szerzőt mindenekelőtt Mussolini politikai nézeteinek és habitusának jellemzői, illetve az ezeket létrehozó, alakító hatások érdekelték. A szegényes körülmények között felnőtt ifjút a felemelkedés vágya hajtja. E felemelkedést akadályozó társadalmi viszonyok ellen lázadva előbb a szocialisztikus eszmékhez és mozgalmakhoz vonzódik, s azon belül is az anarchoszin- dikalizmus gyakorol rá nagy hatást. Később az Olasz Szocialista Párt forradalmi szárnyának egyik hangadója, majd 1912-ben a párt lapjának, az Avanti !-nak főszerkesztője. Választásában nemcsak apja szocialista múltja befolyásolja, s az, hogy e mozgalomban lát ígéretet egyéni problémáinak megoldására. Minden bizonynyal szerepet játszik benne nyughatatlan, gyakran agresz- szív egyénisége is, mely gyermekkorától kezdve számtalan konfliktusba sodorja. Már iskoláiban is, ahol egyébként az élénk eszű gyermek majd ifjú általában jó „néhány tárgyból — olasz, történelem, földrajz és pedagógia - kiemelkedő eredményt ért el”. Sokat és sokfélét olvas ekkor és később is. Főként politikai, elméleti munkákat: az anarchista Lazzarit és Kropt- kint, a szindikalista Soréit, de Marxot, Engelst, Kautskyt és Bernsteint is. A sok olvasás azonban nem eredményez alapos, rendszerezett tudást, biztos gazdasági-társadalmi ismereteket, stabil politikai koncepciót, meggyőződést. Nem véletlen, hogy később elveti az elméletalkotós szükségességét, a stratégiával szemben a taktika primátusát hangsúlyozza. A politikát nem tudománynak tekinti, hanem művészetnek, melyben nem a tudás, a gondolat játszik döntő szerepet, hanem az intuíció, a megérzés. A szocialista mozgalomban végzett tevékenységének fő mozgatórugója: egyéni érvényesülési vágya. Már ekkorra kikristályosodott nézete, hogy a vezetők a fontosak, az elit. A tömeg szerepe pusztán annyi,' hogy támogassa az elitet tervei megvalósításában. Ezt a tömeget - szerinte - nem, gondolatilag, hanem érzelmileg lehet és kell befolyásolni. Ám a gyakorlatban majd az erőszak válik legfontosabb eszközévé. Hogyan lesz a vezető szó-, cialistából a fasiszta mozgalom vezére? Miként juthat a politikai gyakorlottal alig rendelkező, hiányosan művelt; Mussolini a miniszterelnöki székbe? Hogyan tudja meg-, őrizni hatalmát s abban érvényesíteni saját akaratát nemcsak a liberálisokkal és szocialistákkal, hanem a Nemzeti Szocialista Párt • szélsőséges elemeivel szemben is? Mivel kelthetett önmaga iránt csodálatot az olasz nép nagy tömegeiből, miközben tőlük „nemcsak az ellenzékiség jogát! vonta meg, hanem fokozatosan azokat a jogokat is, amelyeket a fasiszta szervezetek keretei között elvileg egyelőre még élvezhettek''? A harmincas évek elejére miért merevedett meg, majd indult bomlásnak az a rendszer, melyet kiépítője olyan dinamikus szisztémának hirdetett, ami egyedül lehet képes mind a liberális kapitalizmus, mind a szocializmus meghaladására? E néhány kiragadott példa töredékét jelenti azoknak a kérdéseknek, melyekre Ormos Mária választ keres és ad. Válaszai azért meggyőzőek, mert könyve egészében sikerül megfelelnie a bevezetőben önmagával szemben megfogalmazott követelményeknek. Ügy mutatja be Mussolini életútját és politikai pályáját, hogy ezzel együtt az olvasó pontos és kerek rajzót kap az olasz társadalom és állam korabeli fejlődéséről is. A két gondolati szál szervesen fonódik össze. Miközben a majdani „Duce" alakja formálódik a könyv lapjain, nemcsak alkatát, személyiségjegyeit ismerhetjük meg, hanem mindenekelőtt azt, hogyan alakították a társadalmi-politikai körülmények. Hatalomra jutása után pedig kiegészül mindez annak árnyalt bemutatásával, miként tudott hatni Mussolini, mint „vezér" a gazdasági és társadalmi fejlődésre, s főként az olasz állam alakulására. A mintegy 450 oldalnyi terjedelmű könyvben feldolgozta a szerző a téma hazai szak- irodalmának egészét, s ami ennél fontosabb, a több könyvtárat is betöltő külföldi (mindenekelőtt olasz) forróskiadványok és feldolgozások nagy részét, valamennyi fontos darabját. Munkája mégsem csak a magyar, hanem a nemzetközi szakirodalmat is gazdagítja. Ormos Mária nemcsak összegez, hanem kritikailag elemezve a korábbi munkákat, új szempontokat vet fel, új módon értékel jelenségeket mind az olasz fasizmus történetével, mind vezetőjének történeti szerepével kapcsolatban. Mindezzel együtt a Mussoliniról írt könyv több annál, amit címe ígér. A finom pszichológiai elemzéseket sem nélkülöző történeti elemzés a történelmi személyiség, a társadalom és a politikai szituáció, illetve struktúra olyan lehetséges összefüggéseit tárja fel, melyek általánosabb érvényűek, más országokban és korokban, eltérő politikai szituációkban is érvényesülhetnek. Érvényre jutásuk pedig azt jelentheti, hogy egyéni hatalomvágytól hajtott, alapos politikai felkészültséggel nem tendelkező, gátlástalan, de tömegeket manipulálni képes emberek bárhol kerülhetnek vezető pozíciókba — kisebb vagy nagyobb közösségek kárára. Feltéve, ha — s ez is fontos tanulsága a könyvnek — e közösségek nem ismerik fel a veszélyt, nem akadályozzák meg a Mussolinihez hasonló figurák hatalomra jutását. Az utóbbi gondolatok alapján — úgy vélem — nemcsak a történelem és ezen belül a fasizmus iránt érdeklődőknek lehet érdekes és hasznos olvasmány Ormos Mária munkája. Vonyó József Q HÉTVÉGE 1987. december 12., szombat B // •• I f IVOS SZ6Kr0tlV ff I _ r • 1^11 9 ■ “ UUUdlUo I>2LGl CUlUixIxGl
