Dunántúli Napló, 1987. december (44. évfolyam, 331-360. szám)

1987-12-12 / 342. szám

KUNKOR IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT MÉSZÖLY MIKLÓS van* J057 ESTERHÁZY PÉTER: Tixeohét kitömött hattyúk 3059 PALYI ANDÄAS; „A kxsMt&: t&éékéáetf’ (Áz üfboUi^tukiyo három kötetétől} 1073 ^EMES HAGY AGNES: József Attila: JKőíWnk H Kora" 1061 MABNO JÁNOS: Egy kSnsyö Játék tenaészeteajta {Józseí Attila: Könnyű, teher ruhában} 3085 TORNAI JÓZSEF versei 1091 SOMLYÓ GYÖP.GY: Pariari kertós (regény, VI.) 1093 PETŐC2 ANDHAS verse 1102 LACKÓ MIKLÓS: Füiep La|o& levelei Tolnay Károlyhoz 1103 SÁNDOR IVAN: Leperegnek a nyolcvanas évek (esszé) 1111 EL2BEETA SCBÖU2WSKA: „Wo2acy" (Esterházy Péter regénye hogy elől) 1125 KORNSS SVA. Beszélgette egy’aá-alkoíássa> 1127 VITÁNYI WAN: A hetvenes évek gyilkossága (ö-mnevelía Is esszé) 3333 A hotter csalitjában álló ki­vagy!, ám ismeretlen szerző, ennek a vágynak ellentmon­dott az a nagy türelmetlenség, amely nem is volt, hanem dúlt bennem, türelmetlenség, hogy mások is lássák, magyarán, hogy jelenjék meg. Illetve en­nél még több: hogy legyek túl rajta, azaz kasszírozhatnám be végre, nem az örömet, nem a diadalt, hanem: a nyugalmat. (Klasszikus hülyeség, mondha­tom. De mindig újra reméli az ember.) Mindezt már lehetne követ­kezetlenségnek is nevezni, mert ebből -következően az, hogy úgymond az utcáról jőve, isme­retlen kezdőként adjam be a kéziratot, s várjam, mennyit ke­reng a könyvkiadás útvesztői­ben (sokat kereng), ez mint kultúrkritika vagy állapotkriti­ka, nem tudott érdekelni. Túl sokat és túl sok verítékkel dol­goztom, hogy időt ajándékoz­hattam volna e botrányos ha­tásfokú kultúrsiló mammonjá- nak vagy mijének. Úgyis min­den oda van ajándékozva, nem F. É, R. Y. Puci: Dráva-pcrti táj GSEZSA rEBÉNC: LéleLlühor és tSrténateínkép (Sándor ívás: Századvégi zártéivá) 3148 BALASSA PÉTER; Századvég. Idő ölfitt: (Sándor Jván regényétől} 1151 Esterházy Péter 1987 DECEMBER Tizenhét kitömött hattyú A Jelenkor decemberi száma A Pécsett szerkesztett iro­dalmi és művészeti folyóirat decemberi számának élén Mészöly Miklós versei ol­vashatók, Esterházy Péter ál­néven közreadott regénye születéséről és pályafutásá­ról közöl esszét. Pályi And­rás az Üjhold-Évkönyv eddig megjelent köteteit méltatja. A lírai rovat Tornai József és Petőcz András verseivel egészül ki. Nemes Nagy Ág­nes és Marno János egy- egy verselemzése József At­tila emlékének tiszteleg. Sándor Iván esszékönyvének utolsó részlete olvasható a számban. Folytatódik Somlyó György regényének és Fülep Lajos Tolnay Károlyhoz írott leveleinek közlése. Elzbieta Sobolewska Esterházy Péter Fuharosok című regényének fordításáról számol be. Kör­ner Éva interjúja és Vitányi Iván filmnovellája egy-egy kitalált személyt (P. É. R. Y. Pucit, illetve Palágyi Károlyt) mutat be. A számot Grezsa Ferena és Balassa Péter elemzése zárja Sándor Iván Századvé­gi történet című regényéről. Az illusztrációk P. É. R. Y. Puci munkái. MÉSZÖLY MIKLÓS A névtelen Ez kikövetkeztethető. A részvét elülteti majd a virágot s a nektár biztosítva lesz. Az özvegy csipketerítöt befonja a pók, távoli ködben a várrom, tél víz idején szarvas jár a kertben, bent sárgul a tekercs s a bőr... Nappal ravasz utakat tesz hogy megtévessze a gondolatait. A hídon mindig zöld bársony kendőt terít magára, mint egy sétálni indult bokor. Csak később lesz világos: a hid alól rég elapadt a víz. Nincs jelentősége, de a haja azóta kezd csomókban hullani. Aztán fölível egy nap s felköti nyakára az évfordulós nyakkendőt. Most nevezödik meg. Még látja egy pillanatra a búcsúzó névtelent az ovális tükörben. TORNAI JÓZSEF A bábu sugárzása A mocskos táj fölött varjak hordáit dobálja kátránypapirként a szél. Hasas esőfelhők s megdőlt nádasok közt, keskeny résen át vonszol a vonat: bábut, kiben már nincs semmi vér. > A vér te voltál. Idegen kéz csorgatta ki húsomból a legutolsó csöppig. Megcsókoltad ezt a kezet: megváltódat minden öncsalástól, remény-töréstől; a gyűlölet és a vágy elvégezte a többit. Csúcsig-kopasz nyárfára vágódnak a varjak, vonatablakban lóbálódik a szalmával tömött bábu. De még mindig van sugárzása: sötét szived felé láthatatlanul lángol az összegyűrt, lemart síkság fölött. (Részlet) lehetvén más (semmi sincs meg, szólhatna egy Ottlik pa­rafrázis), mindent igen, de töb­bet már igazán nem. Ezért jó Magvetőm, lektor, irodalmi vezető, igazgató, be­avattatott. (Sok érdekes rész­problémát kellett megoldani. Például nem látszott ajánlatos­nak szerződést kötni — a szivár­gás miatt, aztán az sem volt biz­tos, hogy egy ilyen senki, elsőkö­tetes nimand, csak azért, mert legalábbis érdekes könyvet írt, és a könyvhét a kortárs magyar irodalom ünnepe, rákerül-e a könyvheti listára. A példány­szám meg mért lenne magas? — Innét is látszik, ha látni akarjuk, évek során mennyi ki­váltság ragadt ránk. Kiváltság, amely valójában elemi jog vol­na.) November 21-én mutatta be az ÉS új fölfedezettjét. A bemutató írás a maga nemé­ben gyöngyszem, érdemes rö­vid figyelmünkre. A cime meg­egyezett az Alföld 1974 6. szá­mában lévő Bata-szöveg címé­vel, amelyik szintén egy pálya­kezdőt bocsátott útjára. De ez csak mellesleg, kicsi motív, kit érdekelne rajtunk kívül . . . A bemutató szerzője, nagyon hitelesen, érezhetően még szin­te az olvasás sokkja, a fölfe­dezés izgalma alatt írta dolgo- zatocskáját, inkább ötöl-hatol, Wahrheit és Dichtunk soha nem látott összehajlásáról be­szél (szentigaz!), fölfedezettjét Nemes Nagy, Galgóczi (e helyt kérem a kolleginák nagyvona­lú elnézését) és persze Psyche húgának mondja, ekképp ar- tisztikusnak, plebejusnak és szabadnak — ami így együtt tán sok a jóból. És hiába olvashatjuk tovább az irodalmi hetilapban, foglya a nyelvnek (mint minden igaz író), itt nem látjuk azt a sok áttételt és stílizáltságot, amit manapság még a legjobbak- nál is. Ezt a kétségtelen oldal­vágást, mely az ún. új magyar prózát veszi célba, egyértelmű Bata-kritikaként érthetjük, lám, mire képes ez az ember, vala­mint egy mély (azaz nem tri­viális) szerénység kifejeződésé­nek, gondoljunk a „még a leg- jobbaknál is" megfogalmazás férfias mértéktartására. És aztán a valóban szép zá­rósorok, egy öregedő szerkesz­tő torokszorító vallomása (már- már szembenézése: önmagá­val): Egy lány a 80-as évek közepéből elkezdi mondani az életét. Az életünket. Remény­kedjünk. (Egyébként ezt most, mostanság komolyan gondo­lom: hogy az életrajz: az ön­magában reménytkeltő.) Elszabadult a pokol. Ki ez? ki ez a nő? csivitelték minden irodalmi bokorból, és bukásom idő kérdése lett csupán; hiá­ba állt B. és a Magvető igaz hősiességgel a vártán, hesse- getve Rádiót, magánszemélyt. Nőtanácsot, Fiatalok Fórumát, olyan fokú érdeklődés keletke­zett, mely nem nyerhetett ki­elégülést, és ennek nyomán pe­dig, hálószobatitok, a gyanak­vás, mely sehol nem lelt nyug­vást, se beigazolódással, se cáfolással. Mégis ekkoriban volt az a rövid, fényes időszak, amikor az említettem csalit a klasszi­kus formában üzemelt. Egyszer egy baráti társaság­ban leribancozták a lányt, ez rosszul esett, hogy ti. a Bata szeretője, az ezért nyomja. Par­don. Nem* ez nem igaz, nem' is létezik, Bata írja Weöressel együtt. Aztán érdeklődéssel vártam, mikor ér össze a Kiadó pletyka-verziója, hogy nincs lá­ba, és az ÉS-é, hogy van, és kettő. Ekkortájt esett meg velünk az írószövetségi Közgyűlés is, álmomban ne jöjjön elő. Ott a szünetekben többször is át­élhettem az elvarázsolt béka derűjét és szabadságát — konkrétan a hallgatózás for­májában. Egy alkalommal M. váratlanul azt kérdezte, nem te írtad?, de még mielőtt megne- szülhettem volna, nagyot neve­tett a tréfáján. A legszebb talán B. — egy harmadik — bácsival való eset, akit én nagyon szeretek és tisztelek, • az a fajta olvasó és kritikus, aki már nincs, ki­halt, irodalmi úriember, fah- man és élvhajhász. (Megjegy­zem, a fia ún. modern költő, és én egy ideig nem tudtam, hogy ez kettő, apa és fia, te­hát az ügy nagyon is rendben volna, finom, kicsit konzervatív esszék Krúdyról és ugyanakkor vaduló szövegek; láttam, hogy ez: egy. De csak: egy család.) Izgatottan elkapott a folyo­són, hát mit szólsz ehhez, drá­gaságom . . . Mit szólnék, Laci bácsi, mindig ezt csinálják . . ., rögtön legyintve közbeszól, ugyan, ez?!, én arról a kis nő­ről beszélek. Melyikről?, kér­deztem, pirulás nélkül. Mire az öreg fantasztikus áriába kez­dett, ami oda futott ki, hogy neki az a véleménye, ez a lányka legalább úgy tud ma­gyarul, mint én. Rettenetesen boldog voltam. Kijelenthettem, hogy őt nyilván megtéveszti e kezdőcske női mivolta, elfo­P. É. R. Y. Puci rajza gulttá teszi, amit ugyan meg­értek, de szakszerűségét kétle- nem kell. Hogy várjam csak ki a végét, ő mindenesetre a fia­talságot fogja támogatni, amit én hevesen helyeseltem. De aztán véget ért a szünet, s mi újra ott ültünk összeterel­ve, felelős, tárca nélküli ma­gyar Írók, minek, meg nem tud­nám mondani. A hiú ábránd, hogy rejtve maradhatok, a tavaszig kitar­tott. A könyvhetet megelőző gépies érdeklődés azonban is­mét ráirányította a figyelmet a Magvető kínálatának e homá­lyos pontjára. Ehhez jött még, hogy a könyv előbb készenlett, tehát szakmabeli vagy akinek van „beetetett" könyvesbolto­sa, az még a könyvhét előtt hozzájuthatott. Ismét föllángolt a találgatá- si kedv, s a kör szűkült — a nyakam körül. Ekkor, már nem is számolom, hányadszor, me­gint egyszer „elurhodott raj­tam a kétség", attól tartva, hogy kisded játékaimra azon­nal fény derül, hogy kiderül; még mielőtt a könyv létezne, és akkor mindez tényleg csak kiadói belügy maradt volna, néhány kultúrhírlapíró bosszan­tása 87 tavaszán. Csak hát akkor észrevettem — amit tudnom kellett volna kelet-európai rutinból —, hogy mit jelent a „kiderül”. Hogy az kevés, hogy úgymond min­denki tudja. Az semmi. Mert nyilvánosság híján ez nem tud összegeződni, nem tudják egy­mást támogatni. Ha senki, ki szólhatna, nem szól, a kiadó se, én se erősítem meg a föl- tételezéseket (cáfolni is csak olyan furcsán), akkor ez a tö­redék kétely kezd el élni, ez a már-már figyelmen kívül hagy­ható egy százalék fog számíta­ni, ez kezd növekedni. Többször leolvashattam ar­cokról a bizonytalanság e vá­ratlan térhódítását — miután a biztosnak hitt beismerés he­lyett, most már nyugodtan, előadtam valamely álnok ver­ziómat („Igen, én írtam. Ezt is, meg az Ebéd a kastélybafTfHs." „Hát most erre mit mondjak, édes öregem?! Mit gondolsz, a Fancsikó és Pintát ki írta?!" „Nézze. Ha nem én írtam, azt mondom, nem én Írtam; ha én írtam, azt kell mondanom, nem én írtam; ha most azt mon­dom, nem én írtam, akkor csa­lódott és sértődött, látom."), és mint az árnyék települt az ar­cokra a tanácstalanság, a ta­lán. Volt persze — mindig van! —, akit nem lehetett átverni, rutinos magyart. A könyvhét idejére eltűntem; de úgy láttam, látom, hogy megtörtént, amit akartam, mű­ködött a bizonytalanság, nem maradt az én ilyen-amolyan ötletem, hanem testet öltött ez a kétértelműség, a „billegő lé­tezés”, hogy akkor tehát lett a könyvnek története, ami per­sze csak akkor érdekes, ha van: a könyv. Június elején mécj tiszta vi­zet öntöttem a pohárba, el­mondtam, ki kicsoda. Egyszer még márciusban egy lány (szép lány) azt mondta, na­gyon reméli, hogy nem én ír­tam ezt a könyvet. Remélem én is, mondtam alamuszin. Erre emlékezve ajánlottam itt, hogy — ha lehet, amit nem tudok — a továbbiakban, ez ügyben mégis tekintsünk el tőlem, bo­rítsunk rám fátylat, maradjon meg „nekünk" ez a tündöklő, vagány, és kiszámíthatatlan 20 éves, szépséges nő . . . Mankóul képzeletünknek, van róla egy fotó a boritón. A borítót Ölhafen Helén tervez­te, és a fénykép is róla készült, húsz esztendővel ezelőtt. Ilyen­nek képzelem Csokonai Lilit. Nekem ez a kép amúgy fur­csán, vagy inkább váratlanul: személytelen, nem valakit áb­rázol, nem a barátomat vagy a szeretőmet, nem is a felesége­met, nem a társamat, hanem valami jel inkább, figyelmezte­tés és emlékeztető mint Karin­thy fiatalembere, aki számon kéri a vágyainkat, álmainkat, terveinket, és emlékeztet, hogy mire, az egészre, szegődtünk; emlékeztet a „szeplőtlen fé­nyű kezdet"-re és a „fényes kudarcok"-ra. (De ennek, azt hiszem, nincs köze magához a könyvhöz.) A történetnek itt lassan vé­ge van. „Keletkezésének regé­nye véget ért. Földi élete most kezdődött." Még hátra volt az ólmodás, a mulatschag. Abból a többször emlege­tett, számomra létfontosságú fikcióból kiindulva, hogy a ki­adó egy kiadó, melynek én a szerzője elegáns, törékeny vízió, noha természetesen reá­liákon nyugszik —, szükséges­nek véltem örömömnek és kö- szönetemnek jelét adni. Pezsgőzést rendeltem el (Henkell Trocken), miközben a kiadót (Fraunhoffer, Hegedős, Jovánovics, Zsámboki) szerzői nivódijban részesítettem (a díj ez a mondat volt, nem kis ajándék egy magamfajtától.) Jól elvoltunk, a „bentiek" is elmesélték az ő anekdotáikat — ahogy pl. álruhás egyének, elváltoztatott hangon rendsze­rint Vinkó fedőnéven ki akar­ták belőlük szedni az igazsá­got, de belőlük azt nem lehe­tett —, aztán elfogyott a pezs­gő, utólagosan aláírtam a szerződést, kicsit tán többet fecsegtem, mint kellett volna, az öröm szokásos velejárója, és persze eltekintettem a stili - zációtól is. A Ház előtt lent a Vörös­marty téren, Ölhafen Helén odanyilatkozott, ennénk a kö­zeli D. étteremben rántott bor­júlábat. Tehát, kurzív, arrivált Szerző, miután kiadója egyik kedvenceként pezsgővel ünne­pelte országos könyvsikerét, szép asszonyával egy jónevü, belvárosi étteremben költi el dús ebédjét. Ilyen mondatokat lehet leír­ni, és nincs ember, aki bele­köthetne. Én ez és ez vagyok, és ez és ez történgetik velem, lám. 1987. december 12., szombat HÉTVÉGE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents