Dunántúli Napló, 1987. november (44. évfolyam, 301-330. szám)
1987-11-01 / 301. szám
Panoráma Natasából Júlia Natasa Biermann (képünkön) játssza az amszterdami televízióban bemutatandó Strindberg dráma a „Júlia kisasszony" címszerepét. Új zsidó opera Tel-Aviv központjában közvetlenül az Állami Múzeum és az Állami Könyvtár szomszédságában felépítik a zsidó ál- ' lám új operaházát, az Új Zsidó Operát. 800 ülőhely lesz benne. Háború és gondolkodás Külön képkiállításon mutatják be Varsóban a második világháborúban bújkált festők műveit, Háború és gondolkodás címmel. Régi és új avantgárd Kiállítás nyílt Székesfehérváron a Csók István Képtárban A régi és új avantgárd 1967— 75. címmel, a tárlat A XX. század magyar művészete című sorozat legújabb rendezvénye. A gazdag anyagban Pécsről Bencsik István, Keserű Ilona, Kismányoky Károly, Szíjártó Kálmán, Lantos Ferenc, Mar- tyn Ferenc és Pinczehelyi Sándor szerepéinek. A kiállított alkotások közgyűjteményekből — túlnyomórészt a Janus Pannonius Múzeum Modern Magyar Képtárából —, magángyűjteményekből valók, ill. a művészek bocsátották a fehérvári képtár rendelkezésére. A kiállítás december 31-ig tekinthető meg. Éles anyanyelvűnk Attól még egy helyben topog, hogy folyton a magáét hajtja. A tettek emberének a szavát lesik, a szavak emberének pedig a tettét. Sokszor nehezebb a sikert elvetni, mint learatni. A túlbuzgó azt is lámpással keresi, ami a napnál is világosabb. A nagyszabású munka is csak kis öltésekkel valósul meg. Kevesebb, aki csodát művel, mint aki művet csodál. Igaz tettek helyett gyakran tetteinket próbáljuk igazolni. Inkább légy másnak fénye, mint önmagad árnyéka. Előbb megadták neki a szót, később az útlevelet. Akinek van mondanivalója, leteszi a garast, akinek nincs — az felveszi. A magyar zene nem egyenlő a cigányzenével Hegedűs balettszerepben Hegedűkurzust vezetett Nyugat-Berlinben Gy. Vass Ágnes, a Pécsi Szimfonikus Zenekar koncertmestere. Nemrég tért haza az NSZK- ból: Nyugat-Berlinből jövet a Pécsi Nemzeti Színház társulatához csatlakozott, amely A Varázsfuvolával vendégszerepeit a Német Szövetségi Köztársaságban.- Hogyan születik egy ilyen meghívás: magyar hegedűs vezessen német kurzust?- 1981-ben az Ifjú Zenebarátok Nemzetközi Szervezete, a Jeunesses Musicales Nyugat-Berlinben zenei tábort szervezett, a JM meghívott a hegedűsök korrepetitorának. Az esemény jelentőségét mutatja pl., hogy a koncertek egyik szólistája Yehudi Menuhin volt. Akkor bemutattak egy impresszáriónak, aki emlékezett a munkámra, és az idén felkértek a tanfolyam vezetőjének. — Kik vettek részt ezen? — Tizenhattól huszonöt éves korig zeneművészeti szakiskolások és főiskolások, önkéntes jelentkezés alapján és kemény tandíj fizetése után jöttek, a tanfolyam rendezői azonban válogattak köztük. A hallgatók színvo- vonala váltakozó volt: kiugróan tehetségesek mellett sokan voltak olyanok, akiknél csak abban bízhattam, hogy utolérik a nagy átlagot. — Hogyan folyt az oktatás? — Egyedül voltam tanár, két asszisztens segített. Témául a barokk zenét tűzték ki. Két csoportba osztottam a hallgatókat, délelőtt közösen, délután egyénenként foglalkoztam velük. — Mit tud az átlagos nyugatnémet zenebarát a magyar zenéről? — Európában, így az NSZK- ban is Bartók Béla ugyanolyan ismert és népszerű, mint bármely klasszikus. Kodály neve sem idegen, elsősorban ének- és zenetanítási módszere miatt. Ez azonban csak a hangversenylátogatóknak — hogy úgy mondjam - a krémjére érvényes. A legtöbb ember számára a magyar zene egyenlő a cigányzenével. Megpróbáltam ez ellen tenni valamit a magam szűk körében: vittem magyar szerzők műveinek kottáit, Weiner Leó magyar táncainak elemzésével mutattam rá a klasszikus magyar zene és a népzene kapcsolatára. Ahogy a diákok megfogalmazták, valósággal új világ tárult fel előttük korábbi ismereteikhez képest. Sajnálatosnak tartom, hogy idegen- forgalmi propagandánk még mindig nem veszi igénybe eléggé a művészet szolgálatait Magyarország igazi értékeinek megismertetésében, sőt: a hagyományos „tschi- kos, fokosch, gulasch”-szem- léletet erősíti. — Mit látott még Nyugat- Berlinben? — Sok kiváló művészt színházban és koncertpódiumon, és egy ma élő német szerző, Wolfgang Rihm Odipusz című operáját. — Lesz folytatása a mostani kurzusnak? — Igen, azt kérték tőlem, hogy a következőre — amelyet már a Jeunesses is támogat majd — néhány tehetséges magyar fiatal hegedűst vigyek magammal. Gy. Vass Ágnes most színházi premierre készül: Eck Imre Kék balett-jében A hegedűs szerepét játssza. G. T. Hogy is uoltt a kéthónapos kényszerszünet? Ki ül a székben? Mester Ákos tud kérdezni Amikor az újságíró tanulja a szakmát (míg csak él, mindig tanulja), ezt a jó tanácsot hallja: „Kérdezni tudni kell!” Mester Ákos tud kérdezni. Ezért szeretik az emberek a rádió „168 óra", illetve a televízió „Hírháttér” című műsorát. A kérdés mindig pontos és őszinte, a várható válasznak is ilyennek kell lennie. Ezt várja a hallgató és a néző. Ennyit — röviden summázva — Mester Ákos újságírói munkásságáról. A napokban Pécsett járt, két bányaüzemben, illetve a Délszláv Klubban találkozott a közönséggel. E zsúfolt nap után este kilenckor találkoztunk a Nádor kóvéházban. — Miért a kávéházat választotta? — Talán nosztalgiából. Ha erre vetődöm, ide mindig benézek. Jó kis kávéház, meg aztán itt van az a híres „Nádor-kocsonya . ..". — Köti valami Pécshez? \ — Csupán ezt a várost is szeretem. Sok a fiatal, valahogy más, mondhatnám friss a levegője ennek az egyetemi városnak. A Délszláv Klubban például zömében diákokkal találkoztam, őszinték voltak és okosak. A bányászok úgyszintén, csak őket — érthető módon — más témák érdekelték. Egy *— fiatalabb éveiben jónevű — volt Dózsa-futballista lép az asztalunkhoz, kéri, néhány percre szeretne leülni, régóta figyelemmel kíséri Mester rádiós, •» tévés műsorát. „Szóval, hogy is volt az a kényszerű kéthónapos szünet a tévében? Mert mondják, hogy ..." — aztán felsorolja a pletykacsokrot, amely Mester Ákos személye körül „forgott" annak idején, egy tévéműsor kapcsán. Megnyugtatta: „Nem történt semmi, nem büntettek meg, nem húztak karóba, csupán megbeszéltük a dolgot, kicseréltük a véleményeket és kész”. Magunkra maradunk. A „168 óráról" érdeklődőm: — Lehet, hogy sokan most meglepődnek, úgy gondolják, hogy egy nagy apparátussal dolgozom, több szobával, több titkárnővel, az asztalom fölé 'hajlik egy óriási pálmafa, meg egyebek. Nem így van. Két szobánk van: egyik a titkárnőé, a másik az enyém s egyúttal ez a létszáma is a szerkesztőségnek. A műsort — amelynek felelős szerkesztője vagyok — a rádió más-más rovataiban dolgozó újságírók, illetve lapoknál dolgozó szintén újságírók mint „külsősök" készítik. Lehetnek neves nagymenők, de lehetnek zöldfülű kezdők, n lényeg az, hogy a leadott iiport jó legyen. A „168 órát” tizenhat évvel ezelőtt kezdte el Ipper Pál és én igyekeztem tőle mindent megtanulni, ami kell ehhez a műfajhoz. Pali azt mondta annak idején, hogy: „. . . Nyitott ajtó mellett szerkeszd a műsort ...” — ez persze képletesen értendő. Annyit jelent, hogy mindenki jöhet ötlettel, anyaggal —, ha jó, ha színvonalas. Följegyzek néhány számszerű adatot: 27 éve újságíró (a KÖZÉRT című lapnál kezdte), 24 éve rádiós, 17 éve tanít az Újságíró Iskolán — érdekes módon nem rádiós, hanem írott-sajtós tananyagot, — 5 éve dolgozik a televíziónak, 17 esztendős az egyetemista fia, 4 esztendős a kislánya. Mester Ákos „Ki ül a székben" című interjúkötete már nem kapható a boltokban, de most megjelenik a második kiadás. — Egy másik könyvem is készül, az elkövetkezendő időkben gyűjtöm hozzá az anyagot. A cím terve: „Éjszakai szóváltás”. A Mikroszkóp Színpadon és a Radnóti Színpadon elhangzott, illetve ezeket követő interjúk gyűjteménye kerül majd kiadásra. Például Tolnai Klárival, Alfonzóval, Szokolai Sándorral történt beszélgetésem kerül a kötetbe, aztán amire a közeljövőben kerül sor, az Oscar-díjas Szabó Istvánnal tervezett interjúra. Ennek érdekessége, hogy Szabó István valamikor rádiós kolléga volt és később váltott át a filmre. Kilépünk a kávéházból, fél tizenegy van, azt mondja, megbeszélte a főpincérrel, Nagy Karcsival, hogy reggel induláskor bejön a becsomagolt „Nádor-kocsonyáért”, felesége a lelkére kötötte, hogy... Hiába, nehéz a sorsuk a rádiósoknak is. Rab Ferenc Tájak-Korok-Múzeumok Találkozó Zengővárkonyban A múzeumi és műemléki hónap zárórendezvényére került sor tegnap Pécsváradon, illetve Zengővárkonyban, ahol a tíz- esztendős jubileumát ünneplő Tájak-Korok-Múzeumok közművelődési mozgalom baráti találkozóját tartották. A késő őszi napsütésben délelőtt rajtolt a nagy létszámú csapat, hogy Kárpáti Gábor régész kalauzolása mellett megismerkedjék a pécsváradi várral, és az ott folyó ásatásokkal. Zengővárkonyban dr. And- rásfalvy Bertalan néprajzkutató mutatta be a helységet. Elkalauzolta a látogatókat a református templomhoz, és a Fü- lep Lajos emlékszobához. A tájhoz műhelyében szövésbemutató és -vásár várta a résztvevőket, Zengővárkony népművészetéről és a tájház létrejöttéről pedig Töttös Sándor népi iparművész tartott tájékoztatót. A szervezők, a pécsi Janus Pannonius Múzeum munkatársai érdekes délutáni programról is gondoskodtak. Este a Zengővárkonyi Népi Együttes tartott műsoros bemutatót, és akinek még volt kedve, az a művelődési házban részt vehetett a táncházon. A tegnapi rendezvényen kiosztották a tízéves évfordulóra emlékeztető aranyjelvényeket és emléklapokat az arra érdemes társadalmi aktíváknak, azoknak, akik a legtöbbet tettek a mozgalom fölvirágozta- tásáért, s maguk is jó példával jártak elöl. Baranyából Angster Imre, Exner Miklós és felesége, valamint Tegzes Béla részesült ebben az elismerésben. Sz. K. I. A stílbútorokon buktak le Fosztogatók Napokig vesztegeltek a Jugoszláviából érkezett tranzitvagonok a mindszentgodisai vasútállomás félreeső vágányain. A vagonokban, nagy kartondobozokban ropit, zöld- borsókonzervet, olajemelőket és gyönyörű, faragott stílbútorokat szállítottak. Egyik reggelen, tárva-nyitva találták a vasúti dolgozók több vagon ajtaját. Hogy mi hiányzott? Az csak egy hónap múlva derült ki, amikor a magyarher- telendi körzeti megbízott meglátogatta Deutsch Tibor bodo- lyabéri lakost. Feltűnt neki, hogy milyen szép stílbútorok vannak a fiatalember lakásán. Ilyeneket a belföldi forgalomban még nem látott. Még aznap, augusztus 17-én jelentette ezt a komlói rendőrkapitányságon. Rövidesen, a mintegy 15—16 helyen tartott házkutatásnál fény derült a tranzitvagonok fosztogatóira, akik ezt csak „mellékfoglakozásként" űzték. Főfoglalkozásban a MÁV Pécsi Igazgatóság Pályafenntartási Főnökségnek munkatársai voltak. Munkájuk során, volt idejük „körülnézni” a vasúti pályaszakaszok mentén. Mind- szentgodisától Sásdig és Kaposvárig, de eljutóttak Tarcsa- pusztára és Szenflőrincre is. Amit a szemük látott, azt a kezük ott nem hagyta. Szent- lőrincen, mivel más mozdít- hatót nem találtak, szépen felgöngyölítették a vásártér kerítését, gondolván, majd csak jó lesz otthon valamire. A társaság hat személyből állt, s a vezér, Deutsch Tibor 27 éves fiatalember, a MÁV Pécsi Igazgatóság PFT főnökség munkavezetője. Büntetlen előéletű, munkahelyén megbecsült dolgozó, törzsgárda- tag, aki jó munkájáért már vezérigazgatói dicséretben is részesült. Ö, 1986 decemberétől 1987 augusztusáig 14 rendbeli lopásban volt főkolompos. Társaival, Orsós János MÁV-dolgozó — segédfelvigyázó —, Szűcs Ferenc volt MÁV-dolgozó, és Bihari Zoltán alkalmi munkással rendszeresen járták a vasúti pályaszakaszokat, s amit láttak a vasút mentén bódékat, azt* mind feltörték, a leplombált tranzitvagonokat kifeszítették, a kiszemelt munkagépekről minden mozdítható -alkatrészt leszereltek. Amit tudtak, azt motoron, kerékpáron szállítottak el, a nagyobb, tárgyakhoz igénybe vették barátaik, Gazda László és / Ónody István magyarhertelendi lakosok segítségét, akik személygépkocsival rendelkeztek. Nézzük a bűnlajstromot! Az első lopást 1986 decemberében követték el, Bodolya- bér közelében feltörték a MÁV tulajdonában lévő bódét, s onnan szódás ballonokat és egy rádiót vittek el. A többi tizenhárom lopás 1987 július—augusztusában történt. A mindszentgodisai vasútállomás, Hosszúhetény, Barátúr és Rózsafa községek határában a munkagépekről leszerelték az akkumulátorokat, kerekeket, elvittek minden szerszámot, ami mozdítható volt. Kishajmás közelében feltörtek egy lemezbódét, onnan motoros szivattyúkat zsákmányoltak. Sásdon a parkoló, nyitott személygépkocsikból hangfalakat, autósmagnót és krowa kulcskészletet tulajdonítottak el. A lépcsőházakban lévő nyitott tárolókból elemelték a kerékpárokat. A mindszentgodisai vagonfosztogatásnál több doboz ropit, zöldborsókonzerve- ket, olajemelőket és stílbútorokat — egy garnitúra óra körülbelül hatvanezer forint — szállítottak el több alkalommal. Amit nem tudtak egyszerre felpakolni, azt elrejtették a vasútállomással szemben a napraforgósban. A lopott tárgyak nagy részét eladták értékük 15—20 százalékáért. A lopott stílszékeken megbukott fosztogatók Orsós János kivételével büntetlen elő- életűek. Az eljárás során őszinte, beismerő vallomást tettek. A komlói rendőrkapitányságon befejezték a nyomozást Deutsch Tibor és öt társa ügyében, s azt vádemelési javaslattal átadták a városi ügyészségnek. Marton Gy. vasamapi
