Dunántúli Napló, 1987. november (44. évfolyam, 301-330. szám)

1987-11-01 / 301. szám

Telefoninterjú az idei irodalmi Nobel-díjassal Joseph Brodskyt Londonban érte el a VDN Magyarul mondta: köszönöm Az ember kalandokra vá­gyik. Belevág lehetetlen dol­gokba is néha, hogy ki- próbálja magát, hogy job­ban megismerje a környe­zetet, ahol él, hogy — egyáltalán... Miért ne ke­reshetném meg az idei iro­dalmi Nobel-díjast, ébred­tem egy reggelen ... De, hogy tudom elérni majd loszif Alekszandrovics Brod- szkijt (angolos helyesírással Joseph Brodskyt), akit 1987- ben irodalmi Nobel-díjjal ju­talmazott a svéd akadémia? Egyáltalán szívesen fogad-e egy magyar újságírót a je­lenleg az USA-ban élő köl­tő és esszéista? Telefon az amerikai kö­vetségre. A Columbia Egye­temen tanít a Nobel-dijas. A Columbia Egyetemen köz­ük, hogy két éve a Mount Holyoke South Hadley Fő­iskola oktatója Mister Brod­sky. A budapesti különleges tu­dakozó nem tudja a kisebb amerikai felsőoktatási intéz­mények számát, az USA kö­vetsége igen. A főiskola te­lefonközpontosa közli, hogy februárban újra itt lesz Brod­sky úr, de pillanatnyilag Lon­donban van, néhány nap múlva hívjam vissza, akkor megmondja az angliai szá­mát. És kedden ahogy hí­vom, azonnal diktálja is. Női hang szól a telefon­ba a londoni számon és azonnal adja is a költőt. Ké­rem, hogy öt perc múlva hív­hassam vissza, addig előké­szítem a magnót. Szívesen vállalkozik a beszélgetésre, de ha már így alakult, fél órát kér, mert éppen va­csorázik . . . Ivan Bunyin (1933), Borisz Paszternák (1958), Mihail Solohov (1965), Alekszandr Szolzsenyicin (1971) után Brodsky az ötödik Szovjet­unióból származó alkotó, aki irodalmi Nobel-díjat kapott. A hírügynökségi jelentések szerint — a magyar napila­pokból idézve: — „a svéd akadémia költészetének in­tellektuális és érzelmi gaz­dagságát méltatta..." Eddig akkor megvagyunk, gondoltam a félórás szünet­ben, de nem ismerem mű­veit, hiszen magyarul nem jelentek meg. Szóval... No, nem baj. Letelt a félóra. Új­ra a női hang, adja a költőt. — Jókor hívom? — kérde­zem. Angolul beszélünk. — Igen, parancsoljon. •— Kezdjük élete tényei- nél, a magyar lapokban megjelentek alapján?! — Kérdezzen és én vála­szolok — mondja nyugodt, fiatalos hangon. Majd min­denre igennel. 1940-ben szü­letett Leningrádban, az egyik legfiatalabb Nobel-dijas. 24 éves korában közveszélyes munkakerülésért öt évre íté­lik a Szovjetunióban (ezt két évre mérsékelték — ve­ti közbe). 1972-ben távozik az USA-ba. Azóta az emlí­tett egyetemeken oktató. — Hány verseskötete je­lent meg eddig? — Hét. — ön fordította őket an­golra? — Nem. Sokan mások is segítettek. — Meglepődött a HÍR hal­latán? ■— Igen. — Miért? — Annyi író van a vilá­gon, sokuknak én is druk­koltam. — Az utóbbi évek gyakor­lata mintha arra utalna, hogy tendenciózusan emig­ráns írók kapják ezt az elis­merést. — Nem hiszem, hogy ez tendenciózus lenne. — Mindig ilyen szűkszavú? — Igen. — Magyarul nem ismer­hetem, így nem is olvastam műveit, jellemezné ezeket néhány szóval? — Nem. — Nem tudja vagy nem akarja. — Nem tudom, és nem is akarom. Tudja, fogalmam sincs, hogy így röviden mit is emeljek ki. — A magyar lapokban szerepelt, hogy kapcsolata van a Novij Mir című szov­jet irodalmi lappal ... i— Tavaly tavasszal keres­tek, hogy közölnék néhány versemet, azonnal hozzájá­rultam. Azóta nem jelentkez­tek. — örülne, ha újra kér­nék? — Le lennék kötelezve. — Miért? — Szeretem a szovjet em­bereket. Egyszerűen ezért. — Kereste már valaki Ma­gyarországról? — Nem, Kelet-Európával azóta ez az első kapcsola­tom. — Ma is oroszul ír? — Verseket igen, az esz- széket angolul. (A Less than One /Egynél kevesebb/ című esszégyűjteményéért tavaly elnyerte az amerikai könyv- kritikusok díját.) — Esszéinek mi a témája? — A költészet esztétikájá­val kapcsolatosak a tanul­mányok. — Mit tanít mostani mun­kahelyén? — A modern lírikus költé­szet tartalma címmel tartok előadás-sorozatot, tavasszal. — Miért van most Lon­donban? — A barátaimat látogat­tam meg, ennyi az egész. — Megváltoztatja a No- bel-díj további életét? — Nem. Ugyanazt szeret­ném csinálni, mint eddig, tanítani is nagyon szeretek. — A költészetet vagy az esszéírást szereti jobban? — A verseket. Igen. — Köszönöm, hogy vállal­kozott a telefoninterjúra — búcsúzok anqolul. — Köszönöm — feleli ma­gyarul Brodsky. — Honnan tudja ezt a szót magyarul? — Nem érdekes. Tudom, régóta. — Ismer más magyar sza­vakat is? — Nem sokat. — Engedje meg, hogy el­köszönjek: szpasziba. Bozsik László Legutóbb Szálasi hatalomátvételénél asszisztált Vonattal, busszal, repülővel Őszi-téli utak a környelő országokba Az utazási könnyítésekről szóló hírekkel egyidőben szin­te valamennyi hazai utazási iroda közzétette őszi—téli ajánlatait. A bőség zavarba ejtő, főleg a környező orszá­gokba kínálnak sokféle utat, köztük sítúrákat, karácsonyi, vagy éppen szilveszteri kikap­csolódást, hegyvidéki kirándu­lást. Az IBUSZ például a lengyel- országi Beszkidekbe szervez egyéni síutakat — hallottuk Herke Attilától, a dél-dunán­túli igazgatóság vezetőjétől. De népszerűek a szovjet re- pülőutak is, melyek egy-egy végállomása a karácsonyi, vagy szilveszteri Moszkva, Le­ningrad. A Cooptourist Alsó-Ausztriá- ba, a Kranjska Gora-i sí­centrumba, a Csorba-tóhoz, a Vrátna-völgyébe invitálja a té­li sportok kedvelőit. Az év utolsó napjaira városnéző utat szerveznek Krakkóba, Berlinbe, Erfurtba és Weimarba. Sőt az érdeklődők december vegén 9 napot tölthetnek a Kaukázus­ban. Az Expressz főleg a fiatalok részére kínál vonzó és viszony­lag olcsó utakat a szocialista és a környező országokba. A szilveszteri úticélok között sze­repel Besztercebánya, az Ala­csony-, a Magas-Tátra, Prága, Karlovy Vary, éppúgy mint Krakkó,,Zakopane vagy Berlin, Drezda, Lipcse, Potsdam és Erfurt. Az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda egyébként több mint háromszáz partnerszerve­zettel tart kapcsolatot. Rész­ben ennek köszönhető, hogy utasainak számos utazási és szálláskedvezményt biztosít. A diákok például az NDK-ba, Csehszlovákiába, Lengyelor­szágba, Romániába és a Szov­jetunióba szervezett egyes tár- sasutaknál 5 százalék kedvez­ményt kapnak. Az Expressz-irodák árusítják a 26 év alatti fiatalok részére az Interrail igazolványt és az Eurotrain kedvezményes vasúti jegyeket, melyek a nyugat­európai utazásokhoz használ­hatók. A fiatalok ugyancsak itt szerezhetik be a Nemzetközi Diákszövetség, a Nemzetközi Ifjúsági Vendéghózak Szövet­ségének és más hasonló szer­vezeteknek az igazolványait, melyek olcsóbb szállást, vagy más különféle kedvezmények igénybe vételét teszik lehe­tővé. F. D. Az ipari miniszter Pécsett Dr. Kapolyi László ipari miniszter október 30-án Baranyába látogatott, és találkozott dr. Dányi Pál­lal, a megyei pártbizottság első titkárával. A konzultá­ciós jellegű megbeszélés keretében elemezték a Mecseki Szénbányák veze­tőinek munkájával kap­csolatos tapasztalatokat, a problémákat, a szüksé­gességgé, illetve időszerű­vé vált személyi változá­sokkal, valamint a mecseki kokszolható széntermelés fejlesztésével kapcsolatos minisztériumi elgondolá­sokat. E konzultációt követően dr. Kapolyi László, vala­mint dr. Dányi Pál és Hor­váth Lajos, a Baranya Me­gyei Tanács elnöke érté­kelték a NOVINDEL Elektronikai Innovációs Fejlesztő és Szolgáltató Rt.-re vonatkozó előkészítő • munka eddigi tapasztala­tait és a további tenniva­lókat. Elhatározták a NOVINDEL Rt. 1988. ja­nuár 1-vel történő létre­hozásával irányuló további előkészítő munkát. Szemé­lyesen és figyelemmel kí­sérik és támogatják. Öreg autó nem vén autó • • Ötvenévesen száztízzel Díjat hozott Benz szülővárosából Is A dolog úgy kezdődött, hogy az M7-es autópályán po- roszkáltam Budapest és Érd között öregecske Trabantom­mal, amikor elhajtott mellet­tem egy gyönyörűen helyre­állított, 1937-es évjáratú Mer­cedes, úgy 100-110-zel. Az autót később viszontláttam előbb Mohácson, ahol tulaj­donosa, Nagy Géza lakik, majd Pécsett, az autós hegyi­versenyen. Története messzire nyúlik vissza. Egykori tulajdonosa Kis­kőrösön élt, és viszonylag rö­vid ideig, tízegynéhány évig használta. 1965-ben vonták ki a forgóimból, és egy színben pihent, jelenlegi gazdája még 5 ezer forintért vásárolta, min­den alkatrésze hiánytalanul megvolt, de erősen belemart már a rozsda. Újabb tízéves pihenő következett, ezúttal egy pellérdi pajtában. Újjászü­letése három évet vett igény­be, és tavaly fejeződött be. El­készülte után Gyöngyösön vett részt veteránautó találkozón, és megnyerte a szépségver­senyt. Szegedről második dí­jat hozott, nyert Gunarason, Győrben, Esztergomban. Az igazi megméretésre, La- denburgban, Karl Benz egy­kori szülővároskájában került sor, a Mercedes-Benz veterán találkozón. Ez volt az első szo­cialista országból érkezett autó, mely ezen a közel négy­száz autót mozgósító, hatal­mas fesztiválon részt vett. Rá­adásul nem is szerepelt siker­telenül. Az ügyességi vetélkedő második díja mellett ugyanis elhozta azt a különdíjat is, mely a legtávolabbról, önerő­ből, saját lábán érkezett autót illeti meg. S most néhány érdekesség. A Diesel-üzemű, negyven ló­erős motor 8-9 liter üzem­anyagot fogyaszt 100 kilomé­terre. Hogy mennyire jól sike­rült konstrukció, azt az is jel­zi, hogy a mai napig gyártják. Ez a Mercedes-Benz kamionok hűtőaggregátjának motorja. Hasonlóan ma is készítik fék­rendszerét, ezt a Multicar kis­teherautókba építik. Sebesség- váltója a Barkas váltókénak felel meg, külső visszapillantó tükre megegyezik az egykori 500-as Trabantokéval. Az autó egyébként filmekben is szere­pel, legutóbb Szálasi hatalom- átvételénél asszisztált a Parla­ment előtt, egy készülő törté­nelmi produkcióban. Az öreg autók restaurálásá­nak nincs vége, a mohácsi mű­helyben most készül egy 1955- ös évjáratú, Jánoshalmáról ide­került Mercedes, ezen még jó másfél év munka van. Ennek végeztével egy madzagfékes, P4-es Opel következik, mely ugyancsak egy színben vár sorsára. A 170-es típusjelű öreg Merd addig is föl-föl tűnik útjainkon, és mint eddig is, bi­zonyára ezen túl is sokan sze­retnék megvásárolni. Egyéb­ként nem eladó. Az NSZK-ban egy komoly gyűjtő elképesztő összeget, 100 ezer márkát is ajánlott érte. De aki három­éves munkáját fektette az autójába, az nem válik meg tője. Si. Koncz I. Új állomás az AIDS elleni küzdelemben Figaró­riadó Bizony, ez már szinte egy figaró-riadó. Mert most nagy bajban van minden borbély, tréfás, de patinás nevén: Fi­garo. Az AIDS megtámadta a szakmát. Orvosok már fogal­mazzák az új jogszabályt a borotválás módszereinek szi­gorítására. Borbélykörökben tehát visszafordult a történe­lem kereke. Még a századelőn is volt olyan eldugott felvidéki, dunántúli vagy erdélyi falu, ahol a borbély orvos híján fo­gat is húzott, és ha a húzás sikerült, akkor a gazda fog­ápolás dolgában őrá bízta legnagyobb kincsét is - a lovát! Most pedig az egész­ségére igényes férfiember, ha be is lép a borbélyüzletbe, saját borotvaecsetet visz ma­gával, oly finnyásan, akár egy angol lord a saját monogra- mos teniszütőjét a szomszéd lord teniszpályájára. Merthogy a közös ecset fertőzhet. Mindez nem rémhír, hanem országos járványügy körlevél alapján alakult így. Hiszen AIDS-betegséggel foglalkozó orvosok, akik eddig érzelmi­leg a rémhírterjesztés vádja és az orvosi felelősség között lebegtek, most már határozot­tan vállalják a harcot az AIDS ellen, és a VDN meg­kapta ez ügyben a tájékoz­tatást: Megszületett egy kör­levél, miszerint a borbélyüz­letekben kerülni kell az AIDS- vírus terjesztésére alkalmas eszközök használatát. Az ecset pedig ilyen. így aztán ,,jobb emberek” saját pemzlivel a mellényzsebben lépnek be be- retválkozni. Ha pedig oda­haza egyetlen fiókban sem akadt egy kifőzhető ,,öreg- apámecsetje”, hát akkor a borbély fertőtlenített kézzel keni a felvert habot a férfi­emberek orcájára. Aztán az a véletlen kis szisszenés, amikor — hát hogyne fordulna néha elő? - a borbélymester belevág a vendég úr arcába . . . Eddig csak odakapta a timsós ceru­zát, és a vérzés már el is állt. Az említett AIDS-ügyi kör­levél megjelölt egy olyan fer­tőtlenítő szert, amely eredmé­nyesen pusztítja az AIDS ví­rusát, csakhogy annak folya­matos beszerzéséhez kevés az ország kemény valutája. Ezért most készül az új fertőtlenítő­szer-lista, hogy megvehető és eredményes szert használja­nak beretváláskor. Földessy Dénes vasárnapi 3 Prága, a Károly-híd

Next

/
Thumbnails
Contents