Dunántúli Napló, 1987. november (44. évfolyam, 301-330. szám)
1987-11-14 / 314. szám
mm ' ■ :•:: :: h \V H IE1 rv ÉGÉ 46. hét Biztató fejlemények a határ mentén A magyar jugoszláv határ menti gazdasági ügyletek immár tekintélyes múlttal rendelkeznek. Baranya és Szlavónia-Baranya vállalatai és intézményei sok szállal kötődnek egymáshoz. Csak jelzésszerűen néhányat ezekből: a határ menti árucsere, termelési együttműködések a szója- és a cukorrépa-feldolgozásban, jugoszláv véndégmunkások a baranyai építkezéseken, rendszeres mező- gazdasági tudományos szakmai találkozók, jugoszláv részvéte! a Pécsi Ipari Vásárokon, a baranyai termékek kétévenkénti kiállítása Eszéken, és így tovább. Színesek és sokrétűek a kapcsolatok, mindazonáltal az érdekeltek mégsem lehetnek elégedettek egyik oldalon sem. A gazdasági együttműködésre a határ mentén számos más lehetőség kínálkozik, amit kölcsönös jóindulattal, nagyobb odaadással feltárhatnánk és hasznosíthatnánk. Éppen a jelen helyzetben, amikor mindkét oldalon gazdasági nehézségekkel küszködünk, abban a helyzetben, amikor az egymásra találás segítene a gondok enyhítésében, a kibontakozásban. Minden jel arra mutat, biztató fejleményeknek nézhetünk elébe a határ menti gazdasági kapcsolatokban. Mire alapozzuk a derűlátásunkat? A héten eszéki pár*kül- döttség járt Baranyában, s túl az ilyenkor szokásos tisztelgő látogatásokon és ismerkedésen, nagyon is gyakorlatias tárgyalásokat folytattak a baranyai vállalatok képviselőivel, akik előtt kifejezték azt a szándékukat, a jövőben élénkíteni kívánják a kapcsolatokai, a pártvezetők ebben — úgymond házasságközvetítőként — közreműködnek, segítenek az adminisztrációs akadályok elhárításában. Az említett találkozóra a Magyar Kereskedelmi Kamara dél-dunántúli bizottsága székházában került sor, ahol sok-sok új és érdekes elképzelés, javaslat vetődött föl. Főként a termelési együttműködéseket lehetne bővíteni, így például az építő- és építőanyag-iparban, a fagazdaságban, az élelmiszeriparban, a gépiparban. A Szigetvári Cipőgyár például fölajánlotta, szívesen létrehozna a határ túlsó oldalán egy tüzödei műhelyt, kétszáz asszonynak és lánynak adva munkát. Hasonlóan tudna foglalkoztatni jugoszláv lakatosokat és hegesztőket a Pécsi Mezőgép. Mármost miért ne jöhetnének létre ilyen közös üzemek, közös vállalkozások tömegével a határ két oldalán?! Új értéket és új munkahelyeket teremtve? Hosszú távra szerződve, biztonságot adva? Nos, az érdekeltek ezeket a kérdéseket tették' fel hangosan, s mindkét oldalon ezt válaszolták rá: igen, ezt az utat kell járni. A kapcsolatok jövőbeni alakulásának lökést adhat majd, hogy egyre több magyar vállalat jut önálló külkereskedelmi joghoz, a Külkereskedelmi Bank Pécsett fiókot akar nyitni, az Ipari Minisztérium kedvezményekkel kívánja elősegíteni a határ menti együttműködést. Biztató fejlemények. A harkányi gyógykórház és a fürdő. Panyik István felvétele. (Riportunk a gyógyturizmus lehetőségeiről a 6. oldalon.) Gondozhat a családtag? A jól szituált középkorú asz- szonyra már haragszanak azok, akiket beadványaikkal, telefonokkal ostromol. Ez a nő minden követ megmozgat azért, hogy a sokat betegeskedő, idős édesanyját bedugja valamilyen intézménybe. Pedig az anyagi körülményei olyanok, hogy akár éjjel-nappal gondoztathatná. Nem teszi. Ki tudja miért? Belőle sosem lesz B-né. aki jóformán azért dolgozik, hogy a magatehetetlen édesanyját ellátó ápolót ki tudja fizetni. A havi keresete 5300, az ápolónő díja 5000 forint. A férje fizetéséből, a két gyermek utáni pótlékból és az édesanyja szerény özvegyi nyugdíjából élnek. Ehhez igazítják az igényeket. Egy Pécshez közeli településen viszont akárhogy is akart és próbált saját erejéből nem tudott kimászni egy család, az őket az egyik napról a másikra sújtó bajból. Abba már úgy ahogy beletörődtek, hogy egyetlen gyermekük súlyos beteg. A még nagyobb tragédia akkor érte őket, amikor a családfő agyvérzés után félig lebénult. A feleség mozdulni sem tudott mellőlük. A férj rokkantsági nyugdíja, a beteg gyermek utáni járandóság, a ház fenntartására a havi élelemre, gyógyszerekre volt elég. És sajnos, esetük nem egyedi. * Az első példával jellemzett csoportba tartozók esetén meditálva két dolgot lenne érdemes alaposan végiggondolni. Miért és hogyan juthat el odáig egy ember, hogy nem hajlandó gondozni, vagy gondoztatni beteg édesanyját, holott megtehetné? A másik az: vajon szabad-e az erőszakosságának engedve olyan helyzetbe hozni — mégha ezt az édesanyjára tekintettel teszik is —, hogy egyáltalán esetleg mások még szorultabb körülmények között maradnak. A B.-néhoz hasonló példák pedig arra jók, hogy ideig - óráig elaltassák a lelkiismeretet, elodázhatóvá minősítsék azokat a teendőket, amelyek megvalósításával egy-egy ilyen család helyzetén könnyít- hetnének, modván: amíg így meg tudják oldani, addig nincs nagy baj. A harmadik csoportba tartozóknál azonban már sokkal súlyosabban merül föl minden kérdés. Ráadásul sürgetőbben is. Még egy esetet. Az egész életében tisztességesen dolgozó ácsmester megrokkan, ágyhoz kötött beteg lesz. Leszázalékolják, kapja a rokkantsági nyugdíjat. Felesége még munkaképes korú, dolgozna is, ha nem félne magára hagyni az önmagát ellátni képtelen férjét. Két felnőtt gyerekük a városban él, az egyik albérletben, a másik a feleséqe szüleinek házában. A szülők nem várnak, nem is fogadnának el jó szívvel tőlük egy fillért sem. Akkor hát kitől kaphatnak támogatást, segítséget? * A jogszabály úgy fogalmaz, hogy akinek nincs tartásra képes és köteles hozzátartozója, az kaphat anyagi támogatást. Baranyában sem általános gyakorlat, csak az egyes esetekre — humánus és rugalmas jogszabályértelmezés szerint — adtak és adnak alapos környezettanulmány után támogatást annak a családtagnak, aki azért nem tud dolgozni, mert otthon ápolja a beteg hozzátartozóját. Az összege maximum 1500 forint. Csak tájékoztatásképp: a mecseki otthonokban az egy ágyra eső havi költség meghaladja az 5000 forintot. Az 1500, illetve az 5000 forintot ugyanebből a kasszából fizetik. Aki vállalja, hogy szociális otthoni ellátás helyett ő ápolja férjét, vagy feleségét, — az nehéz döntés előtt áll. Mindenekelőtt fizetés nélküli szabadságra kell menni. Tételezzük fel, hogy ezt minden további nélkül meg is kapja. Egy hónapos távoliét után azonban az az idő nem számít bele a folyamatos munka- viszonyba, vagyis a nyugdíjba. Nem elég a gondja, baja, a keresetveszteség, a tetejébe még ilyen hátrány is éri. Törvényes úton semmilyen társadalombiztosítási ellátásra nem jogosult. Marad számára még egy szűkre nyitott kapu, a társadalombiztosítási segély, amely juttatásáról a Társadalombiztosítási Tanács határoz. A tanács elnökétől hallottuk, hogy eay évben 330 000 forintot oszthatnak szét a különböző joqcimen seqélyt kérők között. Tavaly 156 embernek folyósítottak egyszeri juttatást. Az összegek naqyjából megegyeztek az érintettek táppénzével. Ilyen támogatásban részesültek többek között azok, akik betegséaükből eredően már egv évnél tovább voltak otthon, kimerítették a táppénzre jogosultságukat, azok, akiknek a táppénzes idő alatt is több eltartottról kellett gondoskodniuk, és az alacsony táppénzük veszélyeztette a megélhetésüket és így tovább . . . * E kérelmek mellett egyre több az olyan, amelyben a beteg hozzátartozó ápolása miatti munkakiesés idejére kérnek valamilyen támogatást. Tavaly hat ilyen családon segítettek rendszeres havi juttatással. A segítség azonban többnyire hónapokra, legfeljebb egy évre szól. Ám ezek a családok nem tudnak, illetve teljesen érthetően nem is akarnak hónapokra gondolkodni. Az ilyen szorult helyzetek azért is érdemesek a megkülönböztetett figyelemre, mert ez nemegyszer megdöbbenten emberséges magatartást vált ki. Egy elvált fiatal házaspár a megosztott lakásban egy fedél alatt maradt. A volt férjet időközben olyan súlyos baleset érte, amely miatt folyamatos ellátásra szorul. Az első ember, aki seqített neki, a volt felesége, aki azóta is gondozza. Időközben munkahelyet változtatott, hogy többet lehessen a beteg emberrel. De most megélhetési gondjaik vannak .. . Értük és másokért is érdemes, fontos és időszerű végiggondolni, hogy az emberi traqédiáiuk enyhítéseként az időhöz és kerethez szabott segélyek helyett milyen más, méltányosabb és biztonságosabb támogatással lehet nekik erőt adni! Török Éva
