Dunántúli Napló, 1987. október (44. évfolyam, 270-300. szám)

1987-10-11 / 280. szám

Panoráma Az abszolút primadonna Tíz éve, hogy meghalt Ma­ria Callas, az operaművészet görög származású eddigi ab­szolút primadonnája. Az év­fordulóra a nyugati hangle­mezgyárak szinte öntik Callas leghíresebb lemezfelvételeinek digitális kiadását. Nem köny- nyű a válogatás, hiszen az ab­szolút primadonna közel fél­ezer alkalommal énekelte az operaszerepeket, s negyvenhét partnere volt a színpadokon. (Képünkön: Callas) Chiisako Cariotta Ikeda japán tán­cosnő sajátos egyszemélyes balettprodukcióval járja Euró­pa városait. A műfaj neve: chiisako s a balettművészet és a modern lézerszínház kü­lönleges keveréke, japán kife­jezésrendszerrel. Új kártyajáték Dél-Amerikából Anglián ke­resztül új kártyajáték terjed Európában. Neve:. Punto Banco. Hasonlít a Baccaró- hoz. Lennie és a bécsiek Ismét egyesült államokbeli turnéra indul a Bécsi Filhar­monikus Zenekar. A Mozart-, Sibelius- és Barnstein-műve- ket maga Lennie Bernstein ve­zényli. SIKER : A világsztár szerénysége Sass Sylvia két hónapig az Egyesült Államokban énekel Tegnap az Egyesült Álla­mokba érkezett Sass Sylvia, a világ operaművészetének egyik legjelentősebb mezzo­szoprán énekese. Előtte a Ferihegyen a legszűkebb csa­ládi körben búcsúztatták a művésznőt, aki az igazi nagy egyéniségekre jellemző mó­don szerény, sőt, túlságosan tartózkodik a sajtónyilvános­ságtól. Ezúttal mégis megszü­letett ez az interjú: — Két hónapig leszek oda­kint - mondta. — New Or- leans-ban a Toscát, Pitts- burgh-ban a Parasztbecsület Santuzzáját éneklem, utóbbit életemben először. — Lehetséges-e mostaná­ban, hogy a világsztárok mel­lett az értékes derékhad jó, sőt kiváló énekesei viszony­lag háttérbe szorulnak? — Én nem hiszek az ilyen rangsorolásban. Először van egy-két mérce, amelynek mindannyiunknak meg kell felelnünk. Ez elsősorban a partitúra hűséges eléneklése, az abban leírt minden jelzés pontos visszaadása. Aztán következik a produkció, amelynek légkörében szere­pelünk: a karmester és a ren­dező elképzelése, amibe a pontosan megtanult anyag­gal be kell illeszkednünk, s csak akkor válik lehetővé a művészi szabadság, az egyé­niségünk kibontakoztatása. Ha valaki az említett első két követelménynek megfelel, már akkor is nagy művész!- De hol van az a több­let, amitől valaki nagy egyé­niség? — Éppen az egyéniségé­nek a kisugárzásában. Ab­ban én sosem hiszek, hogy mindig a híres művészek a legnagyobbak. A világban sok kollégával találkozom, aki nem olyan híres, mint Placido Domingo, mégis ál­lítom, hogy ugyanakkora mű­vész! Legfeljebb nem kapja meg, vagy nem igényli, hogy nevét felkapja a világsajtó. Végül is én nem érzek éles élválasztó vonalat a nagyon nagyok és az úgynevezett de­rékhad között. — Ezek szerint a művészi érték nem mindig terem vi­lághírnevet? — A Decca-cég művészeti vezetői szerint Teresa Ber­ganza a világ egyik legjobb mezzoszoprán énekese. Pe­dig róla csak azt lehet’tud­ni, hogy éppen hol énekelt és mit, mert szerény, csen­des, visszahúzódó ember. Ne­kem is ez a magatartás az ideálom. — Pécsett rendezte első fes­tészeti kiállítását. Azóta, hogy alakult festői munkássága? — Nagyon köszönöm a pé­csieknek, elsősorban dr. Med- nyánszky Sándor könyvtár- igazgatónak a biztatást s a Vasárnapi Dunántúli Napló­nak az elismerő sorokat. Ezek után újabb kiállításokat ren­deztek: Érden aztán, igen jól szervezett tárlatot Szek- szárdon, majd Békésen és Diósgyőrben. A búcsúztatásnál ott áll­tak szülei: Sass József nyu­galmazott énektanár, aki mióta leánya nem operahá­zi tag, a legjobb mened­zsernek és titkárnak is bizo­nyult, és az édesanyja, aki gyönyörű énekhanggal és nagy zenei tudással rendel­kezett, de nem lehetett nagy énekes, mert Érden laktak, s onnét akkor lehetetlen volt az operaházi rendnek meg­felelően Pestre bejárni. Földessy Dénes Fotó: Pólya Zoltán (Képes 7) Pávakörök, népdalkörök, zenekarok Dombóvárott Rio de Janeiro és Tokió után: Pécs „Tudósítóink jelentik” Növi Sad-i televíziósok filmje A balatonberényiek a színpadon Fotó: Bakos Magdolna ötszáznál is több színes vi­seletű énekes, kórustag, nép­táncos és népi hangszeres ze­nész gyűlt össze tegnap dél­előtt Dombóvárott, q Művelő­dési Központban, hogy részt vegyen a szövetkezeti páva­körök és népi együttesek IV. országos találkozójának terü­leti bemutatóján. Ezt a találkozót hároméven­ként rendezi meg a SZÖVOSZ, a TOT és a többi szövetkezeti foima országos központja. 1988-ban ismét esedékes, ad­dig azonban öt területi dön­tőt, illetve találkozót rendez­nek: Kiskőrösön, Salgótarján­ban, Ajkán és Nádudvaron. Illetve első alkalommal, teg­nap és ma itt, Dombóvárott, ahol 29 együttes tagjai lép­nek a pódiumra, a közönség és a három tagú szakmai zsű­ri elé. A zsűri tagjai: Olsvai Imre és Halmos István, az MTA Zenetudományi Intézeté­nek tudományos munkatársai, valamint Alföldi Borús István, a Magyar Rádió népzenei ro­vatának szerkesztője. A- há­rom tagú bizottság hivatott megítélni, kiválasztani a leg­jobb együtteseket, amelyek jö­vő tavasszal Egerben, az or­szágos találkozón képviselik Közép- és Dél-Dunántúl ma is élő vagy megőrzött népzenei és népszokás hagyományait. (Az együttesek jelentős része ugyanakkor országos — nívó­beli — minősítésre is jelentke­zett.) Szombaton a megnyitó után délelőtt a karádi pávakör, a balatonberényi hagyományőrző együttes, a tapsonyi, a pörbö- lyi, a szőcsénypusztai, (So- mogyzsitfa), a lelsőnánai és a buzsáki asszonykórus: továbbá az iváncsai, a ráckereszturi pávakör, valamint az egyhá- zaskozári csángó népdalkor lépett a pódiumra. Délután Sárbogárd, Bátaszék, Fonyód, Molnári, Berzence, Adony és Polgárdi citerazenekara, kórusa, népdalköre szerepelt a prog­ramban. Ezt az együttesveze­tőkkel a zsűri szakmai tanács­kozása, majd gálaest követte. Ma délelőtt Sáregres, Mló- rágy, Felsőszentmárton, Len­gyel, Felesül, Ercsi, Nagymá- nyok, Zengővárkony, Somog y- sámson és Szekszárd dalkörei, asszonykórusa, pávaköre vagy zenekara szerepel. A zsűri a délutáni órákban hozta meg döntését: kik jutnak tovább az egri országos találkozóra, il­letve kik milyen szakmai- művészi minősítéshez jutottak? * (Aranyat kapott az egyházaskozári csángó népdalkor, ezüstöt szőcsény­pusztai asszonykórus és a berzen- cei vegyeskórus.) W. E. New York volt az első vá­ros, amelyet három évvel ez: előtt bemutattak a Növi Sad-i televíziósok. Ljubomir Lukics, a szórakoztató műsorok fő- szerkesztője létrehozója a „Tudósítóink jelentik" sorozat­nak. Moszkva, Peking, Buenos Aires, Rio de Janeiro, Sydney, Budapest, Tokió - néhány vá­ros azok közül, amelyeket az évek során felkerestek a for­gatócsoportok. Nem akármilyen „társaság­ba” kerül hát Pécs. A Növi Sad-i televíziósok a sorozat következő helyszínéül ugyanis Pécset választották. Egy hétig dolgozott itt a forgatócsoport­juk. Jártak múzeumokban, le­szálltak a szénbányába, be­szélgettek a városi tanács el­nökével, Rpb Ferenccel, la­punk újságírójával, megtekin­tették a Sörgyárat, a porce­lángyárat és még sok egye­bet. Megfordultak a piacon, alkudoztak a kirakodóvásá­ron. — Milyen szerkesztési, ren­dezői elképzelések alapján készül egy-egy ilyen összeál­lítás? — Tapasztalataim szerint az ilyen műsoroknál igen fontos a „küllem", a képi látvány, a megjelenés. Ez a rendező és az operatőr közös feladata. A városon belül az előre elké­szített forgatókönyv alapján keressük föl a színhelyeket, de a pillanatnyi benyomások, megkapó hangulatok, .élmé­nyek is alakítják, helyet kap­nak a filmben. - mondja a rendező, Aleksandar Fotez. — Szombaton esténként, tíz óra után sugározzák a sorozatot, ami meghatározza az alap­hangját.- Milyenek voltak az első észrevételei Pécsett és általá­ban hogyan fogadják az em­berek a .messziről jött" tévé­sek érdeklődését városuk iránt?- Pécsről az volt az első benyomásom, hogy a lakók és a város között kialakult egy bensőséges összhang. Hogy milyenek a reagálások? Leg­többször örömmel veszik a film készítésének hírét. Itt Pé­csen például a minap az egyik téren a villanyszerelők felajánlották, hogy az opera­tőr csináljon felvételeket az emelőkocsi tetejéről. Csoda­szép képek születtek, még a pécsi tévések is irigyelik - hu­nyorít nevetve a rendező és Osztermayer Miklós, az MTV Pécsi Körzeti Stúdiójának gyártásvezetője, pécsi kalau­zuk, egyetértőén bólint.- Nagyon jó kapcsolat alakult ki köztünk *és a pécsi stúdió között. Tavaly két szó­rakoztató műsort cseréltünk, szívesen dolgozunk együtt. A pécsi városbemutató műsor forgatókönyvét Popovics 1st-- ván írta és ő lesz a stúdiónk vendége a műsor vetítése előtt, vele beszélgetünk és ő kommentálja majd a filmen láthatókat október 24-én, 22 óra után a belgrádi l-es csa­tornán - búcsúzik Vereckei Valéria riporter. B. A. Ipi-apacs, ki a csaló? Játszani jó. Hát még bú- jócskázni?! Ma a jövedelem sosem elég, a kisiparban, így a tét nagy, mi nem kevés iz­galmat ad a játéknak. Főként akkor, ha a játék hevében a rendőrséget is megpróbáljuk becserkészni, hunyónak. Mint, ahogyan ezt történetünk fő­hőse, Pásztor Istvánná takarí­tó kisiparos is megkísérelte, s hogy milyen sikerrel? A baj a WC-nél kezdődött, a Kossuth téren. Ugyanis több más illemhely mellett ezt is kibérelte Pósztorné. A Kos­suth téri Illemhely felújítása, rendben tartása pénzbe került, Pásztornénak pedig nem volt alaptőkéje, így kölcsönöket vett fel, s szép lassan eladó­sodott. — legalábbis ezt val­lotta a rendőrségen. S amel­lett, hogy tartozott magánsze­mélyeknek, volt némi adóssá­ga is — több mint 600 ezer forint — a Pécs Megyei Vá­rosi- Adó- és Illetékhivatallal szemben. Szerencsére, a Kos­suth térhez közel van a Nap­sugár cukrászda, ahova taka­rító kisiparosunk néhanapján betért, s itt hallotta a „fülest”, hogy: „az adóhivatal egyik dolgozójától lehet vásárolni üres adóigazolásokat, 5000 Forintért adják darabját." Kis­iparosunk törte a fejét, va­jon hogyan tudna ő ráakadni, az adóhivatalnál, arra a kulcs- személyre, akitől megszerezhet­ne az adótartozása alól „men­tesítő” igazolásokat, amit az­tán bemutat majd a megren­delő közületeknél, s így adó­tartozása nem lévén, kifizetik neki a takarításért járó mun­kadíjat. S mit nem hoz a sors, amint Pósztorné egy szép napon megy mendegél az utcán, ta­lálkozik egy férfival, akit már látásból ismer, sőt azt is tud­ja, hogy az adóhivatalnál dol­gozik. Kisiparosunk leszólítja, s megteszi „ajánlatát". Úgy tűnik ráakadt emberére, az üzlet megköttetik. Pásztorné rövid időn belül meg is kapja az 5 darab kitöltetlen, de le­pecsételt adóigazolást. Ám az adóhivatal embere óvatos, fi­gyelmezteti őt, ha esetleg le­bukna, hát rá ne számítson, mert mindent letagad. Azt pe­dig úgysem tudná bizonyítani, hogy a nyomtatványokat tőle vásárolta, mert azok nem szá- mozottak, másrészt a bélyeg­zőn sem szerepel szám, így azt bárki lebélyegezhette. A kisiparos az igazolásokat an­nak rendje módija szerint be is nyújtja a megrendelőknél, a Konzum Áruháznál, valamint a Baranya Megyei Idegenfor­galmi Hivatalnál, ahol látván hogy nincs tartozása, kifizetik a takarításért járó munkadí­jat. Egy nem is olyan szép na­pon — szeptember 4-én — Pásztorné megint hallott egy „fülest”, mégpedig azt, hogy a rendőrség érdeklődik utána. Sebaj, gondolta, s kapta ma­gát, beszaladt a Baranya Me­gyei Rendőr-főkapitányság Gazdasági Rendészetére. Ott elsírta anyagi csődjét, s pon­tos személyleírást ad ott az il­letékhivatal dolgozójáról, aki­től az adóigazolásokat vásá­rolta: — 180 centi magas, barna, hullámos hajú, de a ne­vét, hát sajnos a nevét azt nem tudja. Ezenkívül még sok mindent Adóbújócska nem tudott Pásztorné, történe­tesen azt, hogy rengeteg adó­tartozása lévén, résen voltak az adóhivatal végrehajtói is, várták, hogy mikor törleszt tartozásából. így jutottak el az Idegenforgalmi Hivatalhoz, és a Konzum Áruházhoz, s így kerültek a hamis adóiga­zolások fénymásolatai a Pécs Megyei Városi Adó- és Illeték­hivatal vezetőjének kezébe, aki augusztus 26-án ismeret­len tettes ellen megtette a feljelentést, Pásztornét, a be­jelentést követően rövidesen meghívták a rendőrségre, mégpedig azért, hogy az ott lévő 5 férfi közül felismeri-e „jótevőiét"? Sajnos nem is­merte fel?! Pedig köztük volt, s véget ért Pásztorné bújócskája, mert vallott Marosfalvi Árpád, a. Baranya Megyei Illetékhivatal egykori dolgozója - jelenleg szellemi szabad foqlalkozású. Elmondta, hogy valóban tőle vette Pásztorné — darabon­ként 5000 forintért — az üres adóigazolásokat. Ő pedig egy­kori kollegájától Szabó Csa­bától, - szintén a Baranya Megyei Illetékhivatal dolgozó­ja — kapta, illetve vásárol­ta, az összesét 3000 forintért. Szabó Csaba is vallott. El­mondta, hogy ő is úgy sze­rezte az adóigazolásokat, Hauser Zoltánnétól, a Pécs Megyei Városi Adó- és Ille­tékhivatal pénzügyi főelőadó­jától. Hauserné először a la­kására hozta az üres igazo­lásokat, és a körbélyegzőt, ő pedig leragasztotta a bélyeg­ző azonosítási számát, majd pecsételt. Később már ő ment be Hausernéhoz a hivatalba, s ott kapta meg a lepecsételt igazolásokat. Hauserné mind­ezért a szívességért 3 üveg Lánchíd brandyt és 500 fo­rintot kapott. . . Az apparátusi értekezleten néma csend fogadta a Pécs Megyei Városi Adó- és Ille­tékhivatal vezetőjének beje­lentését: — Hauser Zoltán- nét, aki 20 éve dolgozik a közigazgatásban, állásából felfüggesztem ... S néhány nap múlva a fegyelmi hatá­rozat: munkahelyéről fegyelmi úton elbocsátom .. . Marton Gyöngyi vasamapi Kétnapos népzenei találkozó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents