Dunántúli Napló, 1987. október (44. évfolyam, 270-300. szám)
1987-10-10 / 279. szám
Romló jövedelmezőség A szalántai termelőszövetkezet tápkeverő üzeme Az ok a szója hiány! A tyúk nem érti — Zsírosabb húsok— Ki mire készül? Uj arcok a uezetésben A márkák arisztokratikos világában Tisztelettel a tendenciák előtt —- Küzdeni minél magasabb szinten A receptúrók megváltoztak. Noha a laboratóriumi beltar- talmi értékek azonosak a korábbiakkal a baromfi- és sertésneveléshez szükséges takarmányok hatékonysága romlott. Míg azonos súly eléréséhez a sombereki termelőszövetkezetben például 2,5—2,3 kilogramm takarmányra volt szükség a baromfi esetében, most 2,4— 2,5 kilogramm szükséges. Másképpen, míg korábban 49 nap kellett egy 1,7 kg-os broyler- csirke előállitásához, most 50— 51 nap szükséges. Romlott tehát az állattartás jövedelmezősége — ez különösen a háztájit érinti érzékenyen. Az állattenyésztőknek nem kell mondani, miért e teljesítményromlás: mindenki tudja közülük. Azért, mert a korszerű hústermeléshez elengedhetetlenül szükséges a szójadara. Szójatermelésünk azonban messze elmarad az igényektől — a különbözetet importból kell fedezni, az importra forditható valuta viszont kevesebb a tavalyinál is. Baranya baromfi- és sertéstartó nagyüzemei, illetve a háztájit is integráló ágazatai évente hozzávetőlegesen 35 000 tonna szójadarát igényelnek. Az általános dollárhiány már tavaly is gondokat okozott, ám az akkori hiányt az idei dollárkeret terhére pótolták. Idénre tehát már „indulásból" kevesebb pénz jutott az importra, s merthogy az ország helyzete nem javult, további korlátozás következett. Az első félévben az ez évi szójaszükséglet (már csökkentett) mennyiségének hatvan százaléka beérkezett az országba. A harmadik negyedévben megérkezett a maradék negyven százalék hatvan százaléka, a negyedik negyedévi mennyiség tehát minimális. Ezért aztán megváltoztatták a recep- túrákat: míg korábban a baromfitakarmányok átlagosan 14—15 százalék szóját tartalmaztak, most csak 12-t, a sertéstakarmányoknál azonban még drasztikusabb a csökkentés: a korábbi 4—8 százalékról most egy százalékra esett vissza. A gondokat nehezítette az év első három negyedévében, hogy elfogyott a napraforgódara is — nem volt mivel- pótolni a szóját: ez a gond most valamelyest mérséklődött azzal, hogy a növényolajgyárak megkezdték az ez évi termés feldolgozását. Év végéig még kihúzzuk valahogy — a jövőről viszont még semmi, majd semmi, sem biztos. Miközben az importált szója mennyisége csökkent, a takarmányokat forgalmazók száma gyarapodott. ‘Július elsejétől a Hajdúsági Agráripari Egyesület is beszállt a nagy takarmányellátók, a Gabonatröszt és a Takarmánytársulási Rendszer mellé. A három forgalmazó között arányosan oszlik meg az import szójamennyiség, az általuk ellátott jószágállomány függvényében. A három forgalmazó nagyjából azonos árokon értékesíti termékeit, melyek a baromfitápok esetében 6—800 forint, a sertéstápok esetében pedig 5—800 forint között változnak. S mivelhogy a tápok „bél- tartalmi értéke" statisztikailag nem változott, a tápárak is változatlanok maradtak, noha drasztikusan csökkent bennük a szójadara aránya. A tyúk és a sertés nem fogja fel, nem érti meg a laboratóriumi számokat: ő a maga egyszerű módján reagál arra, ha a takarmányban kevesebb a szója: lassabban éri el a kívánt súlyt, több takarmányt igényel — a több takarmányban levő több zsiradékot és szénhidrátot viszont nem fordíthatja állati fehérje előállítására, nem hízik tőle. Azaz értéktelenebb húst ad. Merthogy a szója szinte az egyetlen olyan növény, melynek egyrészt magas a fehérje- tartalma, másrészt aminosav- összetétele leginkább megközelíti az állati fehérjék összetételét. Az állati szervezet is csak fehérjéből állithat elő fehérjét — a növényből állatit —, s természetszerűleg annál jobb hatásfokkal, minél jobban azonosak, hasonlóak a fehérjéket felépítő aminosavak. Ám a szója közvetlenül nem használható takarmányozásra. Egyrészt magas olajtartalma miatt, ami ha benne marad a szójadarában, megavasodhat, másrészt hízásra kényszeríti a jószágot. Ennél is nagyobb gond, hogy a nyers szójabab emésztésgátló és mérgező anyagokat „antinutritivokat" és „tripszin-inhibitorokat" tartalmaz — ezeket tehát ki kell vonni belőle. A szójahiány előre látható volt. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium ár- kiegészítést ígért a szójater- mesztőknek, miután a szója felvásálási ára csökkent. Az árkiegészítés az eredeti árakat állította volna vissza: „volna”, mert a beígért kiegészítést még egyetlen termelő sem kapta meg, s tegnapig még nem is tudja kitől fogja megkapni. (A szükséges aláirások a héten állítólag afáíródtak; nem hivatalos információ szerint a jövő héten tisztulnak a frontok.) Jelenleg az országban majd negyvenezer hektáron termelnek szóját hektáronként 2—3 tonna közötti terméssel. Ennek egy részét a növényolajipar dolgozza fel, s ad melléktermékként szójadarát a mezőgazdaságnak — de keveset. A termés javarészét jugoszláv kooperációban dolgoztatjuk fel. Éppen október 22-én utazik népes küldöttség a megyéből Eszékre szójatermelési és -feldolgozási szakmai előadásra, bemutatóra. A szója vetésterülete jövőre minden nehézség nélkül megduplázható — a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát elegendő vetőmagot tud előállítani. A Gabonatröszt — hasonlóan a másik két nagy takar- mónyszállítóhoz — szerződéses termeltetéssel is kívánja biztosítani jövő évi szójababszükségletének egy részét — ám mert még nem tudni semmi biztosat a szójatermesztés köz- gazdasági helyzetének alakulásáról, a gazdaságok várakoznak. Illetve készülődnek az országos szójahiány arra kényszeríti őket, hogy maguk termesszék, s maguk tegyék alkalmassá a szójababot takarmányozásra. Hogy hogyan? — erről adunk körképet cikkünk folytatásában. B. L. Jedlicska Jánosné tíz éve szerezte a doktori titulust a közgazdász diploma mellé. A Pécsi Porcelángyár gazdasági igazgatóhelyettese, tősgyökeres pécsi, szinte minden ideköti a városhoz és a gyárhoz... Ez utóbbi immáron 26 éve a munkahelye. Nem a férfiúi udvariasság miatt, de visszakérdeztem a gyári éveket, jól értettem-e ... Igen, jól, és már van unokája is, egy héthónapos kislány ... Az idő repül. Jedlicskáné nem hagyta, hogy tartalmatlanul szálljon el. Érettségit követően édesanyja hozta a gyárba, aki a sajtó- lóban volt munkásnő. S ő egyáltalán nem bánta. Akkoriban is — akárcsak ma — rangot jelentett a Zsolnayban dolgozni. Beosztott adminisztrátorból „verékedte föl magát” a vezetői posztra. — Itt értékelték, hogy tanultam — foglalja össze sommásan. — Munka mellett elvégeztem a közgazdasági egyetemet az első, kihelyezett pécsi évfolyamon, aztán doktoráltam ... Vezettem a munkaügyi osztályt, s öt év^ vagyok gazdasági vezető, itt ezen asztal mellett. Mondom: a gyár is éppen öt éve önálló. — Úqy van. Együtt kerültünk föl, a közvetlen verseny- szférába. Az önállóság nyomán kezdtünk ismerkedni olyan fogalmakkal,' mint a piac, az ösztönzés, a nyereség ... Utólag elmondhatjuk: a tröszti életformában a Zsol- nay hírneve bizony megkopott, s napjaink küzdelme: visszaszerezni azt. A piac kegyetlen: óriási tisztelettel sü- veqel a tradíció előtt, s márkák arisztokrata világa nehezen engedi be a jövevényt. A gyár pedig csak úqv tud élni, prosperálni, ha érdekeltségei a határokon kívülre is elnyúlnak. — örököltünk némi külpiacot — mondja Jedlicskáné —, de magunknak is nagyon sokat kellett tenni, kilincselni, vásárokra, bemutatókra járni. Mielőtt törekvéseiket számba vennénk, nem árt néhány szót ejteni a gyár termékköréről. Ugye, jól hangzik: elérték az évi félmilliárdos termelést. Három gyártmányféleség hozza mindezt: a műszaki porcelán, a kommersz porcelán és a „hagyományos" termékek, a szépen festett-cizellált míves Zsolnay-porté.kák. A gyártmánykor 40—45 százaléka műszaki porcelán, a nagyfeszültségű szigetelők. Főleg a hazai tröszt a vásárló, de jut belőlük a Transelektro közvetítésével az NSZK-ba, Svédországba, Olaszországba és Izraelbe is. Nemrég nyílt meg az ír piac: jó fölfutási lehetőséggel kecsegtet. A háztartási-vendéglői étkészletek, porcelánáruk egy következő 30- 35 százalék: nagy szériában, jó minőségben kéri a piac. Szolidabb festés, modernebb formák. Ausztria, Dánia, Olaszország jelenti a külpiacokat. Végül a termelési volumen 20 —25 százalékát adó míves porcelánról néhány szót. — Számomra ez jelenti a Zsolnayt. Jól gondolom-e? . .. Hosszasan gondolkodik, mielőtt válaszolna. Végül is a következőket mondja: — Tulajdonképpen számunkra is. Mégis nehéz a dolgunk; az e termékkörben gyártott mennyiség 15 százaléka jut el exportra. Ugye, nagyon kevés. Hiába, az a 30—40 év, amit • a márkanév hiányában elvesztettünk, nehezen pótolható. A bejárati résznél egy rögtönzött kiállítás fogad, s közte több régi diploma. Mondjuk 1930, Grand Prix, Antwerpen . . . Ma már sokkal nehezebb. Ki kell .menni minden kiállításra, seregszemlére, be kell csempészni a porcelánt a potenciális vevő szatyrába . . . — Az árral is vigyázni kell. Taktikai okokból azt sem szabad, hogy olcsók legyünk . . . Jedlicskáné szerint a gyári jövő a célirányos munka: s mindent megelőz a további műszaki fejlesztés. így lehet .szondázni a nagy piacokat, jöhet a még ismeretlen Szovjetunió — legalábbis a gyár termékei számára ismeretlen —, a kínai konkurenciát is adó Japán, és persze Ausztrália, vagy a pénzben fürdő arab emirátusok . . . — A gazdaság kihívásainak meg tudunk felelni, bár nem könnyű évek várnak ránk. Jedlicskáné férje iskolaigazgató. Ismeretségük a kézilabdapályák környékén kezdődött. Ma is szereti a sportot; magát a küzdést, minél magasabb szinten, minél jobb eredményt elérni. Ez adaptálható a gyárra is: a vezetői kollektíva az utóbbi években jó „trénernek", bizonyult. A gyári bérszínvonal közelíti a 80 000 forintot, s a már említett félmilliárdos termelés 20 százaléka az árbevétel, a nyereség. Az iparágban a legjobbak. — Ritka a női gazdasági vezető — jegyzem meg. Mosolyog, váltja a témát. Arról kezd beszélni, miként lehet még iobb érdekeltségi rendszert kidolgozni, hogyan lehetne önálló külkereskedelmi jogot szerezni, hogyan lehetne minél több dollárt, márkát hozó üzjetet kötni . . . Stratégiáról és taktikáról beszélünk. Arról, hogy ma még •több cikket illetően a kereslet meghaladja a gyári kapacitásokat, hogy az idei évvel nem lesz baj, de már jövőre, vagy két év múlva ... Szóval, mindenre föl kell készülni. s megtenni a szükséges lépéseket. ' — Hobbi? ... — A konyhát széreterri; iá- féle vajastésztákat sütni, diósmákos süteményeket, omlósakat. Hét vége e nélkül nem teJ lik el... Kozma Ferenc A KSH Baranya Megyei Igazgatósága jelenti kisiparosok számának a fontosabb szakmák alakulása, szerint (az a munkaviszony jellege, a időszak végén) népgazdasági besorolás Megnevezés 1980 1986 1987 1. félév 1987. az félév 1. félév 1986. 1. %-ában A főfoglalkozású 2615 3666 3829 105,0 A nyugdíjas 433 681 720 109,4 A mellékfoglalkozású 1261 2271 2338 105,8 AZ ÖSSZES 4309 6618 6887 105,7 Ebből: ipari szakmák 1972 2776 2826 104,4 építőipari szakmák 1707 2145 2172 99,4 közlekedési szakmák 179 1188 1326 118,0 személyi és gazdaság szolgáltató szakmák 451 509 563 112,6 autószerelő 73 122 126 106,8 rádió- és tv-műszerész 52 68 69 101,5 mechanikai műszerész 32 76 83 110,7 órás 43 47 46 97,9 esztergályos (vas- és fém-) 25 50 54 112,5 asztalos 137 111 113 102,7. kárpitos 38 37 38 97,4 cipész, cipőfelsőrész-készítő 78 73 72 98,6 férfiszabó ~ 117 88 84 92,3 női szabó 368 373 362 102,3 ács-állványozó 85 78 80 101,3 vízvezeték-szerelő 105 125 126 102,4 kőműves 600 704 681 93,2 szobafestő, mázoló 302 324 333 96,8 villanyszerelő 269 330 331 99,1 teherautó-fuvarozó — 635 725 115,1 személyszállító — 475 531 133,8 fodrász 201 267 278 110,3 A lakossági szolgáltatásokban fontos szerepet betöltő kisiparosok száma T980. és 1987. között Baranya megyében több, mint két és fél ezer fővel gyarapodott, ez év júniusában 6887 fö volt. Leggyorsabb ütemben a közlekedési szakmákban bővült a vállalkozók köre. A kisiparosok' által végzett lakossági szolgáltatások árbevétele az elmúlt hat évben — összehasonlítható áron számolva — 59%-kal emelkedett. HÉTVÉGE 1987. október 10., szombat
