Dunántúli Napló, 1987. október (44. évfolyam, 270-300. szám)

1987-10-09 / 278. szám

1987. október 9., péntek Dunántúli napló 5 A nemzetiségi jelenkutatás helyzete Tíz éve folyik a nemzetiség - történeti kutatás a Baranya Megyei Levéltárban. Azóta ti­zenhét szerző harminchat cik­ket jelentetett meg a Levél­tári Évkönyvben. A szerzők részben a Levéltár munkatár­sai, tizenegyen azonban kül­tagok. Ahogy azt dr. Füzes Miklós, a Baranya Megyei Le­véltár igazgatóhelyettese el­mondta, egy kutatóműhely ala­kult ki ebben a témában a Levéltár körül. Készülőben van­nak községtörténeti monográ­fiák nemzetiségi területekről és nyomdában van már a Dráva menti horvátokkal fog­lalkozó munka. A nemzetiségi jelenkutatás érdekében 1985 végén, a Baranya Megyei Tanács és a budapesti Állami Gorkij Könyv­tár képviselői megállapodást kötöttek és idén februárban kijelölték azt a 17 nemzetiség­lakta települést, ahol szociog­ráfiai felmérést végeztek. A munkában részt vett az Állami Gorkij Könyvtár, a Ba- 'ranya Megyei Levéltár, a JPTE Történelemtudományi és Nemzetiségi Intézete és a Baranya Megyei Könyvtár. A kutatásra kijelölt falvak jól átfogják a megye nemzetisé­geinek etnikai, nyelvjárási, tör­téneti jellegzetességeit, de e munkából egyelőre kimaradtak a városok. A kérdőíves szociográfiai adatfelvétellel május végéig elkészültek. Számítógépes fel­dolgozásuk jelenleg folyik. Ké­szültek magnós interjúk is. Kö­zel száz kazettára kerültek rá a rendkívül érdekes és a tu­dományos kutatás szempont­jából fontos interjúk. Ezeknek az anyagoknak a további sor­sa eqyelőre még nincs eldönt­ve. Ugyancsak anyagi támo­gatást iaényel a további adat­szerzés és feldolgozás is. Er­ről a munkáról tárgyalt teg­nap Pécsett a Baranya Me­gyei Tanács Nemzetiségi Bi­zottsága, megoldást keresve a munka folytatására. D. Cs. Hulladékból biobrikett A Péti Nitrogénművek hód­mezővásárhelyi furfurol gyá­rában biobrikett gyártását kezdték meg. Az utolsó ne­gyedévben 2 ezer 500 tonnát gyártanak a 4 ezer 200 kilo­kalória értékű fűtőanyagból. A biobrikettet a furfurolgyártás melléktermékéből, a furfurol- korpából készítik; ebből az elmúlt években 300 ezer ton­nányi gyűlt össze a gyár terü­letén. A fontos vegyi- és gyógyszer- ipari alapanyagot, a furfurolt mezőgazdasági hulladéktermé­kekből, kukoricacsutkából, fa- aprítékból állítják elő. A fur­furol kivonása után visszama­radó, egyébként környezet- szennyező korpa továbbhasz- nosítására, például talajjavító anyagként való alkalmazására több módszert is kidolgoztak már, a visszamaradt anyag mennyisége azonban eddig év­ről évre csak gyarapodott, va­lósággal^ heggyé magasodott a gyárban. Biobriketté való feldolgozására így szükségsze­rűen törekszik a . vállalat. Ter­veik szerint jövőre már 10 ezer tonna biobrikettet állítanak elő. A hagyományos kályhák­ban szinte füst- és korommen­tesen égő, kevés hamut tar­talmazó fűtőanyag külföldi ér­tékesítését is tervezik. Évi egymillió tonna gabona A gyakorlati bemutató előkészületei Peti kimúlt Nem is oly rég tudtuk meg, hogy a Pécsi Állat­kert kedvenc Peti csimpán­zát mennyire megkínozta egy vandál látogató. Bottal pisz­kálta, hergelte a játékos, közvetlen majmot, amely a híres Schneller Cirkuszban nevelkedett. Valószínű, hogy ez az eset is tovább fo­kozta súlyos, lappangó be­tegségét, a jobb pitvari szív belháítyagyulladását és vé­gül is szívtrombózisban ki­múlt az állat. Kasza László, a Veszpré­mi Allatkert nyugdíjas igaz­gatója elmondta, hogy ná­luk három, ugyancsak cir­kuszból származó csimpánz ugyanígy pusztult el. Meg­viselte őket a cirkuszi be­zártság, a trenírozás, az ez­zel járó idegfeszültség. Ezt csak tetézte néhány látoga­tó durva, megengedhetetlen viselkedése. Peti állatorvosa a mindig lelkiismeretes dr. Papp Ele­mér volt. A halált ügyele­tes kollégája, dr. Nagy Endre jegyzőkönyvezte. A 15 éves állat — emberkor­ban ez 40—45 évnek felel meg — még 5—10 évet él­hetett volna. A 19 éves Agyaki Mónika két éven át gondozta, most is szipog, ha rá gondol. Szomorú vi­gasz, hogy Peti után marad­tak utódok. így felesége, Dzsudi és másfél éves ki­csinyük, Liza, más néven Kitty. Peti a JPTE Állattani Tan­székére kerül, kipreparálják, kitömik. Ott tehát még lát­ható lesz, de már mint mú­mia. Cs. J. Búzatermelési tanácskozás Cserkúton Folyékony műtrágyázási bemutató Szentlőrincen Baranya megye búzatermelő gazdaságainak szakemberei tanácskoztak tegnap Cserkú­ton, a megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás székhá­zában a búzatermesztés idei tapasztalatairól és további teendőiről. Megnyitójában dr. Földvári János, a Baranya Megyei Ta­nács általános elnökhelyettese hangsúlyozta, hogy a szerkezet- váltás a gabonaprogramot nem érinti. Baranya megyének a jövőben is évi 1 millió ton­na gabona előállítására kell törekedni. Rámutatott ugyan­akkor a növényi fehérjék im­port megtakarító szerepére. Fontos, hogy Baranyában is lépjenek a gazdaságok e té­ren. A megye klimatikus vi­szonyai kedveznek a szójater- melésnek. Mohácsi-szigeten például az idén 100 hektár át­lagában 3 tonnás szójater- mést takarítottak be. Minden olyan üzemben, ahol az öko­lógiai adottságok megvannak, termelni kell ezt az állatte­nyésztés szempontjából nél­külözhetetlen növényt. Kétség­telen gond a szójafeldolgozás szűk kapacitása. Mégsem üze­men belül kell ezt megoldani. A cukorrépához hasonló jugo­szláv—magyar szójakooperácló kiépítésén fáradozik a megye. A tárgyalások folyamatban vannak déli szomszédainkkal, akik szabad szójafeldolgozó kapacitásukat ajánlották fel a baranyai szójababtermés fel­dolgozására. A búzatermelés ez évi ta­pasztalatairól Halmai Endre, a Baranya Megyei Tanács me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezető-helyettese adott átfogó, számitógépes adatfel­dolgozással készült értékelést. A rendkívül szeszélyes, elemi károkkal sújtott esztendőben sincs szégyenkezni valójuk a megye gabonatermelőinek a 4,9 tonnás átlagterméssel. Fe­jér és Győr megye után Ba­ranya a harmadik lett, a szaj­ki Béke Tsz a székesfehérvári tsz-szel azonos eredménnyel or­szágos 2-3. Rámutatott ugyan­akkor, hogy az utóbbi 3 év­ben legalább 20 százalékkal csökkent a búza jövedelmező­sége és bár még mindig a középmezőnyben van, de mór a kukorica is megelőzte. Több gondot kell fordítani az elöve- teményre, a talajművelésre, a fajtahasználatra, a tápanyag­felhasználásra és a növényvé­delemre. Mindazonáltal ha a jégeső nem jön közbe (52 gaz­daságnak 51 millió forint bú­zakárt téritett a biztositó), ak­kor az átlagtermés elérte vol­na az 5,6 tonnát. Kosa Sándorné, a NAÁ igazgatóhelyettese egyebek között rámutatott, hogy Bara­nyában a műtrágya-felhasz­nálás magas, de nem elég hatékony, ami költségtöbble­tet eredményez. Felhívta a fi­gyelmet a talajszerkezet rom­lására is, a negatív tendencia okszerű talajműveléssel még megoldható. Az idei megyei búzarekor­der a szajki tsz; elnöke, Husti Mihály a gyakorlat oldaláról világította meg az eredményes búzatermelés időszerű kérdé­seit. A legfontosabbnak a jó talaiművelést tartja, majd sör- rendben a tápanyag, a nö­vényvédelem és a fajta követ­kezik. A fajták közül saját eredményeik alapján minde­nekelőtt az újvidéki Niska Ró­nát, az MV-13-ast, a Jedno- tát. illetve a GK-öthalom és GK-Kincső fajtákat ajánlotta szakembertársai figyelmébe. Ezt követően a négy nagy nö­vénytermelési rendszer képvi­selői adtak értékelést. Végül a mintegy 80 szakember ellá­togatott az új szentlőrinci fo­lyékony műtrágyaüzembe. Meg­ismerkedtek a gyártással és a helyszínen rögtönzött bemu­tatón a folyékony műtrágyá­zás technológiájával. — Rné — Jobb körülmények közé kerültek a gyerekek Megszépült a bakócai Nevelőotthon és környezete A bakócai volt Majláth- grófi kastély már évtizedek óta gyermekotthon. Ügy elhasz­nálódott, hogy helyre kell ál­lítani, a mai követelményeknek megfelelővé kell alakítani. A Sásdi Költségvetési özem 1983-ban kezdte el a munkát a Baranya Megyei Tanács mű­velődési osztálya megbízása alapján. Az építkezés időben elin­dult, és jó ütemben haladt, mikor különböző akadályok merültek fel. A már átadás előtt álló épületszárny födém- szerkezete leszakadt - mind­két szárnyrészt emiatt telje­sen újjá kellett építeni. A kastély falain belül kis me- medencét találtak — azt is meg kellett szüntetni ... így a határidők többször módosul­tak. Ennek ellenére az élet nem állt meg — a gyerekek az in­tézeten belül üres szolgálati lakásokban, a tornateremben és az általános iskolában, néhányon pedig más intézet­ben kaptak szállást. Megérte a várakozás: ra­gyogóan rendbehozott hálóter­mek, csoportszobák és új bú­torok közé kerültek a gyere­kek. Aminek kimondhatatlanul örülnek: a központi fűtés. Ki­kerültek a szobákból az olaj- kályhák, és végre melegek a boltíves folyosók, a fürdők és a szociális helyiségek. Az át­alakítás során sikerült kiala­kítani a földszinten és az eme­leten egy-egy társalgót - hi­deg, esős napokon és estén­ként itt lehet tévézni, társas- játékozni, olvasni. A földszin­ten jutott hely az orvosi ren­delőnek és a két betegszobá­nak. Korábban ilyen helyisé­geik egyáltalán nem voltak. Az alagsori részben van egy kisszobányi üres helyiség - ide szakkört szeretnének tele­píteni. A visszaköltözködéssel egy- időben felszabadult a felső­tagozatosok általános iskolá­ja: itt is külső-belső felújításra került sor. Ez az épület is köz­ponti fűtést kapott. Könyvtár­helyiséget és vizesblokkot is kialakítottak a felsőtagozato­soknak. Megszépült a tornate­rem is. A konyhát és az ebéd­lőt is modernizálták. A régi felszerelések helyett újakat vá­sároltak. A belső tatarozás kész, most, október végére be­fejezik a külső vakolást, fes­tést, mázolást. Ez utóbbi há­rom épület hófehér, a lábaza­tok sötétbarnák, a nyílászárók pedig zöld színűek. Maga a kúria gyönyörű császársárga, vajsárga betéttel és sötétbar­nára pácolták az ajtókat, ab­lakokat. Sajnálatos, hogy az udva­ron található szolgálati laká­sok felújítására és a szomszéd­ságukban éktelenkedő régi, gazdasági épület megszünte­tésére nem kerülhet sor. Elfo­gyott a pénz. Ugyancsak el­marad a különálló gyakorlati műhely és raktár megszépí­tése. Öröm viszont, hogy közös összefogással, társadalmi mun­kával sikerült a kézilabda- és a focipályát megépíteni. A nevelőotthon két állami pályá­zaton is első lett - így a sport­pályák építésére nyertek össze­sen 130 000 forintot. Renge­teg segítséget kaptak a Me­cseki Szénbányák Kossufh bá­nya KISZ-bizottságától. Anya­got adtak, eszközöket készítet­tek. Dolgoztak az állami gon­dozottak, a pedagógusok, a bakócai KISZ-szervezet fiatal­jai és a Sásdi Költségvetési üzem dolgozói. Most, a tanév­ben már sportolhatnak a gye­rekek a kézilabdapályán és a focipályán. Felmerült, hogy a kastélyt körülvevő öthektárnyi parkot is megszépítik. Kertészmérnök se­gítségét várják, aki jól át­gondolt tervvel adna tanácsot: a meglévő fa- és cserjeállo­mány mellé milyeneket tele­pítsenek, illetve a már kihal­takat milyennel pótolják. Most ősszel szeretnék elkezdeni a fásítást, és a díszcserjék tele­pítését. Szabados Lászlóné igazga­tóhelyettes beszélgetésünk vé­gén megjegyezte, hogy nagyon elégedettek a megszépült ott­honnal. A. E. Hangverseny a szovjet kultúra napjai alkalmából Egy zseniális, szigorú em­ber - mondta a Magyar Ál­lami Hangversenyzenekar mű­szaki vezetője Jurij Szimonov karmesterről, miközben a POTE aulájában várakoztunk rá a tegnap esti hangverseny előtt, amelyet a szovjet kultú­ra napjai egyik rendezvénye­ként tartottak meg Pécsett. Jurij Szimonov Szaratovban született, az ottani zeneisko­lában hegedülni tanult. Le- ningrádban járta a középisko­lát és a konzervatóriumot. Ti­zenöt évig volt a moszkvai Nagyszínház első karmestere, két éve saját zenekarával, a moszkvai Állami Szimfonikus Kiszenekarral dolgozik. El­nyerte már az össz-szövetségi karmesterverseny első díját és 1968-ban Rómában, a nem­zetközi karmesterversenyen el­ső helyezést ért el. A Szovjet­unió népművésze. Sokfelé koncertezett Európában, Ja­pánban, az Egyesült Államok­ban, Mexikóban. Beethoven, Wagner, Csajkovszkij, Soszta- kovics zenéjét szereti a leg­jobban.- Már legalább 3 éves ko­rom óta karmester akartam lenni. Szüleim kórustagok vol­tak a szaratovi operában, jó­formán a színházban nőttem föl. Sokat kellett egyedül ját­szanom, a babáimnak vezé­nyeltem és ha hamisan „ját­szottak", megdorgáltam ókét — mesélte félig tréfásan, félig komolyan Jurij Szimonov a koncert előtt, egy gyors va­csora közben. — Engem a zenén kívül iga­zából semmi más nem érde­kel. Az élet úgyis túl rövid, még akkor is, ha egy dologra szánja az ember az idejét. Én nem tudok focimeccset nézni, sétálgatni, nekem mindig a zenére van szükségem. Úgy gondolom, aki nem találja meg az örömét a munkájá­ban, az nem boldog, én vi­szont az vagyok. — Sokat követel önmagától és a zenekaroktól is ... — Csakis így lehet valamit létrehozni, közösen alkotni. Saját zenekarommal naponta 9—17 óráig próbálunk. Minden a próbák alatt dől el. — A karmester egyénisége mennyire befolyásolja egy-egy mű megszólaltatását? — Alapvetően. De csak ak­kor érvényesülhet ez, ha ki­vívja a zenekar tiszteletét és elfogadják munkastílusát. A személyes példamutatáshoz érünk vissza ismét. Ha látják, hogy a karmester pontosan érti a dolgát, tudja, hogy mit akar, szívesen dolgoznak vele együtt. B. A. /

Next

/
Thumbnails
Contents