Dunántúli Napló, 1987. október (44. évfolyam, 270-300. szám)

1987-10-31 / 300. szám

fix ű| bikall példa lliii Vállalkozások nyereségre A Bikali Állami Gazdaság 1985-ben veszteségessé vált. Az akkor megalakuló válla­lati tanácsnak és a hivatalba lépő igazgatónak, részben a PM—MÉM rendezési eljárás döntései és ajánlásai figye­lembevételével kellett kidol-r goznia a gazdaság helyreállí­tásának a programját. „Gazdaságunk év végi és hosszabb távú kilátásai — írta Zabó Árpád igazgató a Bikali Híradó 1987 szeptemberében megjelent számában — kedve­zőnek ítélhetők. Kilábalásunk most gyorsabbnak tűnik, mint ahogyan azt magunk és má­sok is a kritikus időszakban megítéltük”. — A kedvező kilátások mit jelentenek ma?- Azt, hogy az évet nyere­séggel tudjuk zárni. Korai vol­na még számokat mondani, hiszen valamennyi terményün­ket még be sem takarítottuk. De a nyereségesség ténye ön­magában is jelzi, hogy képe­sek vagyunk megállni a lá­bunkon, jó úton járunk — vá­laszolja Zabó Árpád. A tava­lyi 12 millióval szemben 87-ben 40 milliós nyereséget kalkulál­tunk. Az 1985-ben kidolgozott helyreállítási program első lé­péseként megváltak a veszte­ségtermelő egységektől. Fel­számolták a dobozgyártó rész­leget, a dombóvári irodaköz­pontot (a hal-baromfi főágazat székhelyét), eladták a pécsi halbisztró épületét, és az al- sómocsoládi halfeldolgozót, az egyre veszteségesebbé váló húsnyúlállományt angórával váltották fel.-— Ezek kényszerű lépések voltak, látványos szakítás a régi, a termelési volument a középpontba állító gazdálko­dással — mondja Zabó Árpád. — Ahhoz, hogy a krízisen fe­lül tudjunk kerekedni minde­nekelőtt új szemléletet kellett kialakítanunk a vezetésben. Döntéseinknél az árbevétel és a költségarányok értékelése került az első helyre. Magya­rán: a nyereséget hozó tevé­kenységek kaptak zöld utat. Az új koncepció szerint meg­változott a vezetés szervezete. A gazdaság egészét érintő, a fejlesztés irányait megszabó döntések, a különböző ágaza­tok és üzemegységek munká­jának a koordinálása az igaz­gatótanács feladatkörébe tar­toznak. A termelésirányításban kulcsszerepet kaptak az ága­zatok, az ógazatvezetők. Az ágazatok vezetői ma már nem a felülről jövő utasítások gépies továbbítói, vagy végre­hajtói, hanem ágazatuk tény- leqes vezetői. Az óqazat mun- kájánqk a szervezéséért és a munkq eredményességéért fe­lelősek. Prémiumuk az ágazat tényleges nyereségéhez kötött, ami a vállalkozói szemléletet erősíti az ágazatok vezetésé­ben. Az új koncepció jegyében önállósítják az oroszlói kerü­letet. Ma már saját géppark­kal, javítóműhellyel rendelke­zik. Az oroszlói sertéstelepnek saját CCM-silója van. Ha csu­pán azt vesszük figyelembe, hogy nem kell évente 150— 200 vagon kukoricát Alsómo- csoládról Oroszlóra szállítani és ez önmagában 400 000 fo­és jó célok érdekében a gaz­daságba csábítani. Ma, 1987- ben már sikerült e tekintetben előbbre lépni, elsősorban a vezető szakemberek tekinteté­ben. A műszaki fejlesztés válto­zatlanul napirenden lévő fel­adat. 1985-ben még bérelt si­lókombájnnal kellett dolgozni. 1977 óta szinte minden fejlesz­tésre fordítható forintot elnyelt a halfeldolgozó. A takarmány- tároló kapacitás már-már el­viselhetetlenül szűkös volt. A gépek és berendezések amor­Lehalászás a gazdaság halastavában rint megtakarítást jelent, érzé­kelhető az átszervezés hasz­na. A vállalkozás ma kulcsszó Bikaion is. 1986 novemberében önállósították a háztájit. Ko­rábban az ágazatvezetők fog­lalkoztak az ágazatukkal kap­csolatban lévő háztáji terme­lőkkel. Ez nem vált be. Most a háztáji önálló ágazatként működik. Áttekinthetővé vált a szervezete, ugrásszerűen ja­vultak a háztájinak nyújtott szolgáltatások és nőtt az ér­deklődés. — 1985-ben — mondja Zabó Árpád - két fontos célt tűz­tünk magunk elé: elérni a le­hetőségek maximumát a mű­szaki fejlesztésben, és ugyan­csak elérni a maximumot a bérfejlesztésben. A bérek el­maradtak a környező gazdasá­gokban elérhető keresetek mö­gött. Különösen a vezető szakembereknél volt ez szem­betűnő. Céljaink eléréséhez jóképességű emberekre volt szükségünk. Jóképességű em­bereket viszont jó bérek nél­kül nem lehet mégolyán szép tizációja előrehaladt. 1985 óta minden évben bővítették és bővítik a továbbiakban is a takarmánytároló kapacitást. 1986-ban harminc, az idén tizennyolcmillió forintot fordított a gazdaság növénytermesz­tési gépbeszerzésre. A ta­valyi beszerzések zömét a növénytermesztés kapta, idén az állattenyésztésé volt az elsőbbség. Még az év folya­mán megkapja a halászati ágazat is azt a gépsort, amely- lyel az elaggott tavak felújítá­sát el tudják végezni. Jövőre a legjelentősebb fej­lesztés kétségtelenül az Orosz­lán megépülő húspépüzem lesz. Az évente 10 000 tonna húspépet előállító üzem meg­oldja az egyre szorítóbb fe­hérjehiányt, biztosítja a felfu­tó állattenyésztés takarmány­alapját. Mindenekelőtt a ser­téságazatnál várható jelen­tős eredményjavulás a megfe­lelő fehérjedús takarmányozás­tól. Búcsú a limousintól. Egy év­tizede a limousin húsmar­hák a jövő jelképeiként érkez­tek a gazdaságba. Kiváló hús­hozamú fajta, amelyik a leg­igényesebb piacon is megáll­ja a helyét. Jövőre — a vál­lalati tanács határozata értel­mében — a limousin kivonul a termelésből, felszámolják az állományt. — Miért? — A limousin veszteségessé vált — adja meg a választ az igazgató. — A húsa kitűnő, de a jóminőségű húst több ta­karmánnyal állítja elő. A többletköltséget pedig a piac nem ismeri el. A valóban kitűnő minőségű húsért csak annyit kapunk, mint ameny- nyit az olcsóbban megtermelt gyengébb minőségű húsokért fizetnek. A limousin bikák iránti kereslet is megszűnt. Egyszerűen értelmetlenné vált a tartása. Természetesen a szarvasmarha-tenyésztést nem adjuk fel, de terméket vál­tunk. Magyartarka keresztezé­st kettős — tej és húshoza­mú — marhákat állítunk be a limousin helyett. A qondozósu- kat vállalkozókra bízzuk. Ter­mészetesen elsősorban a sa- iát dolaozóink és családtag- iaik vállalkozó kedvét kíván­juk ez irányban felkelteni. A másik sok vitát kiváltott állatfaj Bikaion a nyúl. A hús­nyúl ugyan már a múlttá, a nemerőpusztai nyúlházakban angorák termelik a gyapjút. De az angóra végleg csatát nyert? — kérdem Zabó Ár­pádtól. — A húsnyúllal szemben nem veszteséges. De a nyúl nem igazi nagyüzemi állat­fajta. Távlatokban úgy képzel­hető el a nyúltenyésztés, hogy a nagyüzem, tehát a gazda­ság a törzstenyészet fenntartá­sáról, a tápok gyártásáról, egyéb szolgáltatásokról gon­doskodik, az árnyulat pedig a háztáji gazdaságokba he­lyezzük ki. A mi állattenyész­tésünk két kiemelkedő ágaza­ta a sertéstenyésztés és a ha­lászat. Elsősorban ezeknek köszönhető, hogy pénzügyileg rendben vagyunk. A nagy­üzemi keretek között a jövő­ben is ezek, és a jelenleg gondokkal küszködő baromfi- ágazat fejleszthető gazdaságo­san. — Milyen lesz Bikái jövő­je? —Az elmúlt két év alatt be­bizonyítottuk, hogy talpon tu­dunk maradni. Az új jövő­kép kialakítása már napjaink feladata is. Korszerű, eredmé­nyesen gazdálkodó vállalattá kell vállnunk. Ez nem megy máról holnapra. Van már sok ötlet, de ezeket természetesen alaposan meg kell vizsgálnunk, mielőtt a hosszabb távú fej­lesztési koncepciónkba beépí­tenénk. Kurucz Pál Megduplázta tőkés exportját a Pécsi Bútorgyár Rusztikus tölgybútorok A Pécsi Bútorgyár beszűkült a hazai piac —, rekonstruk­ciós fejlesztést hajtott végre az export árualap növelésére. A 45 milliós keretből azon­ban néhány járulékos beruhá­zásra nem futotta, így a por- és forgácselszívás is a régi maradt. Emiatt tűz is keletke­zett, nem kis kárt okozva. Szomorú vigasz, hogy most a bútoriparban országosan prog­ram indult a kor követelmé­nyeit kielégítő por- és forgács­elszívásra. Az exportalap-bővítés egy­úttal termékszerkezet-módosí­tást is jelentett a bútorgyár­nak. Amit igazán el lehet ad­ni az angol, svéd és nyugat­német piacon, az a rusztikus tölgybútor. A bútorgyárnak si­került megegyezni a hazai fa­kitermelőkkel — így például a Mecseki Erdő- és Fafeldol­gozó Gazdasággal. Az export­ra kerülő bútorok 80—90 szá­zalékban magyar anyagexpor­tot is jelentenek, azaz mind­össze 10-20 százalék az im­portarányuk. E kis mennyiség viszont fontos anyagokat rejt magában: pácokat, lakkokat, sőt szerelvényeket is, merthogy a magyar ipar nem gyártja olyan színvonalon, hogy a kül­földi vevő is elismerné. Mindeddig nem volt előny­telen a Pécsi Bútorgyár tőkés exportja, az úgynevezett dol- lórkitermelési mutatójuk 60 forinton belül maradt. Az új exportszerződések konkretizá­lását, megkötését pedig nehe­zíti, hogy más exportőrökhöz hasonlóan, szeptember végén még ném volt reális és pontos képük az export jövőbeni gaz­daságosságát illetően. A rekonstrukciós fejlesztésre felvett hiteleit a Pécsi Bútor­gyár már visszafizette. A to­vábbi korszerűsítésnél sem mondtak le, ennek formája viszont már a géplízing és a haszonbérleti szerződés. Ta­valy így került használatukba öt alapvető termelőberende­zés, s így áll a közeljövőben termelésbe az NSZK-beli Mül­ler cégtől haszonbérletbe ka­pott gép. Mindezek eredmé­nyeképpen a tőkés exportot idén a tavalyinak duplájára emelték. Nemrégiben a Pécsi Bútor­gyár igazgatója és párttitkára az MSZMP Pécs Városi Vég­rehajtó Bizottsága előtt is be­számolt a vállalat tevékenysé­géről, egyben fölvázolták a soron következő feladatokat is. így például további techno­lógiai fejlesztésre van szükség a nagyüzemi pácolás megol­dására, a kézi munka kiváltá­sára, no meg a még mindig veszélyes por, gáz- és forgács­elszívás megnyugtató rendezé­sére. S merthogy a piac nemigen ismeri el, hogy valamit kézzel, vagy géppel készítettek el — még a rusztikus bútorok ese­tében is alig — a gépesítéssel együtt és a mellett az „em­beri tényezőre" is több gon­dot kell fordítani a közeljövő­ben. A tervbe vett takarékos- sági, szervezési, fejlesztési in­tézkedések sikere az embere­ken múlik, valamint azon is, hogy a meglévő emberek megtalálják számításukat a bútorgyárban. A bútorgyár szempontjából pedig, hogy kvalifikált szakembereik legye­nek, ezért aztán még a szak­munkásképzésből is nagyobb szerepet kívánnak maquknak. B. L. Adó- és árreform efőtt Adalékok a változásokhoz Az adó- és árreform várható hatásai mindennapjaink beszédtémája. A tömegtájékoztatás is nap mint nap újabb értesülésekkel szolgál, folyik a változásokra való fölkészülés. Mindezt szem előtt tartva nemrégiben az MSZMP Baranya Megyei Bizottsága is találkozót hívott egybe, ahol a propagandisták előtt Békési László pénz­ügyminiszter-helyettes ismertette a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjával kapcsolatos reformlépéseket, amiről lapunkban is beszámoltunk. Most néhány kérdésre visszatérünk. MIÉRT ÉRTELMETLEN A FELVÁSÁRLÁSI LAZ? A tartós fogyasztási cik­kekre jellemző, hogy sok ter­melési fázison keresztül kap­ják meg végső formájukat. Itt jövőre megszűnnek azok a többlet terhek, amelyeket a jelenlegi halmozódó for­galmi adó tesz rá, ezáltal a termékek többségének a fo­gyasztói ára csökken. Csak ott nem következik be a csökkenés, ahol a tartós fo­gyasztási cikkben nagyon magas a tőkés importanya­goknak és szerelvényeknek a részaránya. Itt az árak nö­vekedni fognak. Drágább lesz például az a tv-készü- lék, amelyikben mondjuk ja­pán képcső és nyugatnémet elektronika is van. Ellenben a hazai gyárak saját kifej­lesztésű színes készülékei akár 10 000 forinttal is ol­csóbbak lehetnek, mint je­lenleg. ÉRDEMES E JÖVŐRE KÖT­VÉNYT VÁSÁROLNI, HA A KAMATOKAT MEGADÓZ­TATJÁK? Ennek eldöntését bízzuk majd a lakosságra. Ugyan a jövő évtől kibocsátandó köt­vények jövedelme után 20 százalékos adót kell fizetni, ám a kamatláb az eddiginél is magasabb lehet. Hogy mennyivel? Annyival, hogy a kötvény az állampolgárnak továbbra is vonzó befektetési lehetőség legyen. A pénz­ügyminiszter-helyettes véle­ménye szerint a kibocsátók­nak jövőre legkevesebb 15 százalékos kamatot kell ígér­niük. Gazdasági kényszer ez a javából, de hát ez éppen ott van céljaink között. Nyil­ván, azok a vállalatok és szövetkezetek bocsátanak ki majd kötvényt, amelyek ké­pesek a tőkét olyan nyere­séges vállalkozásokba be­vonni, ami egy nagyobb osz­talékra is fedezetet nyújt. Vagyis a lakosság kezében levő megtakarítások tényleg a leghatékonyabb befekteté­si területekre áramlanak. A kötvénypiac tehát inkább gazdagodni fog, a kamatok felső határának felszabadí­tása nagyobb választási és befektetési lehetőséget kí­nál. MIÉRT NEM A CSALÁDI JÖVEDELEMADÓ-RENDSZERT VEZETJÜK BE? Az ezzel kapcsolatos ked­vező beállítások rendkívül egyoldalúak, hiszen nem mu­tatják be a külföldön alkal­mazott családi jövedelemadó minden jellemvonását. Töb­bek között nem tesznek em­lítést arról, hogy ez a rend­szer ott működik, ahol a szociálpolitikai támogatás nem a rászorultsághoz, ha­nem a teljesítményhez iga­zodik, ahol rendkívül magas a fogyasztás színvonala, s ennek megfelelően kiterjedt a szociálpolitikai gondosko­dás, ahol hihetetlenül magas az egy főre jutó nemzeti jö­vedelem. Ha mi családi jö­vedelemadót valósítanánk meg, ezzel éppen a több ke­resetből élő családokat hoz­nánk nehezebb helyzetbe, hiszen a keresetek összege­zése az ő adóterheiket nö­velné, miközben szociálpoli­tikai célokra - a rendelke­zésre álló jövedelemtömeg korlátái miatt — nem tud­nánk több erőforrást fordí­tani. Arról nem is beszélve, hogy a magyar fogyasztási színvonal, az e célra rendel­kezésre álló jövedelmek be­látható ideig még nem en­gedik meg, hogy szociálpoli­tikánk eddigi alapelvét, a rászorultsági elvet felváltsuk egy teljesítményarányos szo­ciálpolitikával. A kormány az adó- és ár­reform mellett komplex szo­ciálpolitikai csomagtervet dolgozott ki. Ennek lényege, hogy január elsejével 24-25 milliárd forintot fordítanak külön szociálpolitikai intéz­kedésekre. Ez a nagyságrend csak azért érdemel említést, mert ezen a területen is sok tévhit uralkodik. Nevezete­sen, hogy az állam a szemé­lyi jövedelemadóból annyi többletbevételre fog szert tenni, ami ennél sokkal na­gyobb szociálpolitikai lépé­seket is lehetővé tenne. Ez nem így van. öt-hat milliárd lesz a jövedelmek összevo­násából elérhető adótöbblet, ezzel szemben 24-25 milliár­dos nagyságrendű a szociál­politikai csomag. A KÜLFÖLDI UTAZÁSOK SZABADABBÁ TÉTELE VA­JON NEM VEZET-E A VALUTAÜZÉRKEDÉS FOKO­ZÓDÁSÁHOZ? A külföldi utazások libera­lizálása inkább ösztönzést jelent, hogy a lakosság ke­zében levő keményvaluta ne a fekete csatornákon ára­moljon kézről kézre. Akik ugyanis legális forrásból va­lutával rendelkeznek, évente többször is elutazhatnak kül­földre. Az e téren meglévő fékek fokozatos fölengedése inkább nyitottá teszi a tár­sadalmat, semmint arra készteti, hogy kijátssza a sza­bályokat. Persze, s ez nem titok, lesznek akik vissza fognak élni e könnyítéssel, s a feketepiacon beszerzett valutát fogják külföldi útjai­kon felhasználni. Ilyen sajnos mindig volt, s lesz is, a sza­bályok kijátszóival egy or­szág mindig is szembetalálja magát, ezt adminisztrációs eszközökkel valószínűleg a jövőben sem lehet teljes kö­rűen felszámolni. A könnyítés mellett azonban van egy megszorítás is, miszerint uta­zási lehetőséget csak az kap, akinek legális forrásból áll rendelkezésére a legalább 3000 forint értékű tőkés va­luta. EGYMILLIÁRD MÁRKÁS HITELT ADOTT AZ NSZK, EZ AZT JELENTI, BÍZNAK A MAGYAR KIBONTAKO­ZÁSBAN? Ha a nemzetközi gazda­ság mértékadó tényezői azt látják, a számukra fontos piacot és a híd szerepét be­töltő magyar gazdaság a külföldi forrásokat nem a fogyasztás növelésére, a fo­lyó veszteségek pénzelésére fordítja, hanem olyan célok megvalósítására, amelyek al­kalmat adnak a korszerű külföldi technika befogadá­sára, a nemzetközi munka- megosztásba való jobb be­kapcsolódósra, akkor nő a bizalom. A jelek szerint a nemzetközi gazdasági együtt­működés ma társadalmi be­rendezkedéstől függetlenül érdekli a világot. M. Z. 1987. október 31., szombat HÉTVÉGE

Next

/
Thumbnails
Contents