Dunántúli Napló, 1987. október (44. évfolyam, 270-300. szám)
1987-10-03 / 272. szám
GYÖRKE ZOLTÁN Kossuth-levél a száműzetésből a választás nem adatott meg futnom kellett mint vadnak őrzők elöl váltamra venni a járatlan utakat ágyúgolyók füstje árnyékolta be arcom síkját homlokom sáncait s fakadtak szememből könnyek forrásai ahogy pillantásom végigsimogatta szabadság-tornyunk porba döngölt itt-ott még füstölgő vályogjait a maradás áristom bitó halál őrület mely legjobbjainkon beteljesedett ólom-nehezék csüngött szivemen mikor hátam mögé húzódott vissza szülőföldem hazám határa de bokrosodott benne a remény is vigyázzba áll még lobogónk alá nemzetem minden lángszivű fia mint téltábornok vezényszavára merevednek fagy-állásba az erdő fái a dunán még hazai víz suttogott hajónknak s csatazajtól süket fülünknek biztató-melengető szókat én számolgattam a vízbe menekült sziget-földdarabokat a hosszú úton a parti fákról ha sárgult aranysújtásos levelet tépett le a bosszút lihegő szél s egy-egy ágkardot hasított le bőszen mintha tábornokaimat tisztjeimet láttam volna megaláztatáskor néztem a vízparton guggoló part fölé hajló hegyek homlokát el ne tévesszem vissza az utat visz a hajó ki tudja mi vár a turbános hegyek s a látóhatár bíborpiros sátorlapja mögött mily szándék erjed fogadóinkban mi lesz sorsa e sereg-maradéknak a menedék élethaladék csak s etetett vadak leszünk színes ketrecben vagy fényesíthetjük-fenhetjük kardunkat a lófarok-zászlós sátrakban egy újabb nagy szabadság-csatára e kérdések kergetőztek agyamban nemzetem haza azt üzenem szítsátok ha csak sóhajokkal is a romokon még pisla parazsat mint kovácsfújtató őrzi a tüzet tudom terem ott majd áruló meg kopó de bizom a jobbak kitartanak míg visszaröpít hazámba e gálya s tüdőnk utolsó leheletével felizzitjuk szent forradalmunk tüzét A második nyár Bayreuthban Benti Katalin már szerepet is kapott Alig egy esztendeje adtunk hírt róla, hogy Benei Katalint, a Pécsi Nemzeti Színház operaénekesét beválasztották a bayreuthi ünnepi játékok operakórusába. Az idei évad végén pedig arról számolhatunk be, hogy a művésznő kisebb szerepet is kapott Wagner Lohengrin című operájában. Minden énekes álma a Festspielhausban fellépni. Válogatott énekesek, válogatott zenekar, válogatott kórus. — Két és fél hónapot töltöttem kint. Az első hetek kemény próbákkal teltek el. Naponic háromszor gyakoroltunk - eleveníti föl emlékeit Benei Katalin. — A Festspielhausban kegyetlen hideg volt, sokat küszködtünk a náthával. Az előadások azonban mindenért kárpótlást nyújtottak. Egy-egy bemutató külön szertartás Bayreuthban. A közönség már délután két órakor gyülekezni kezd, elegáns autók suhannak a parkolóhelyre, ahonnan már csak gyalog lehet fölséfálni a dombra, a Festspielhaushoz, ami a világnak talán legcsodálatosabb akusztikájú színház- terme. Ugyanakkor a nézőtér minden komfortot nélkülöz, a székek kifejezetten kényelmetlenek. Mivel jegyet szerezni nagyon nehéz, gyakran meaesik, hogy az emberek csak egy-egy felvonulást néznek meg, s jegyüket átadják barátaiknak, ismerőseiknek. A németek kétségtelenül megadják a módját az eseménynek. A kezdés előtt negyedórával fanfárok játszanak el néhány jellegzetes dallamot a műből, s ezt öt percenként megismétlik. Az előadás megkezdése után már senki sem mehet be a nézőtérre, bármilyen drága jegyet vett is. A felvonások között egy óra szünetet tartanak, ekkor megtelnek a presszók,- a kerthelyiségek, de gyakran látni a parkolóban hazait majszoló nézőket is.- Hányán voltak kint Magyarországról? A Győri Balettről tudunk ... — Sólyom Nagy Sándor és velem együtt öt kórustag. Budapestiek mind. — Hol lakott, hogyan élt ez alatt az idő alatt?- Mivel elég tisztességes fizetést kaptunk, magunknak kellett gondoskodnunk az ellátásunkról. A szervezők jóelőre küldtek egy kérdőívet, amelyben azt tudakolták, ki milyen lakásra tart igényt. Lehetett bérelni házat, lakást egy és két garázzsal, felszerelt konyhával stb. Én egy kétszobás lakást béreltem, ahol kert és terasz is volt. Nagyon jól éreztem magam, szinte hazamentem, mert tavaly is ott laktam. Az első előadás július 25-én volt, az utolsó augusztus 28-án. Valamennyi idei Wagner-előadáson szerepeltem. A rendezők igyekeztek arányosan elosztani a feladatokat. Előfordult, hogy négy órakor énekeltem az első felvonásban, s utána hazamentem, mert csak fél kilenckor kellett ismét a színpadra áll- nom. — Szakmailag mit jelentett önnek az immár második évad Bayreuthban? — Bayreuthban minden grandiózus. A kórus 160-180 énekesből áll, a zenekar is csaknem ugyanakkora. Egy átlagos szimfonikus zenekarban egy, legfeljebb két hárfás van. Itt nyolc játszott egyszerre. Az akusztika is segít abban, hogy borzasztóan fölerősödjék az énekhang. A próbaéneklésen magam is meglepődtem a saját hangomon! Rá kellett jönnöm, hogy a bayreuthi színvonalat nem lehet megtanulni. Erre egy kicsit születni kell. Hétköznapi munkával, kevés tanulással is meg tudja csinálni, akinek erre különös adottsága van. — Hogyan tovább? — Megvolt a Terror című balett pécsi bemutatója, amelyben énekeltem. Most próbáljuk németül a Varázsfuvolát, mert októberben az NSZK-beli turnéra utazunk. S van egy távoli szép tervem: a Tannhäuser bayreuthi előadógárdáját meghívták 1989-re Tokióba . . . Havasi János Boci Gyula kiállítására ötvenéves a legjobbszívű behemót! Mindig is olyan volt, mintha a Lázár Ervin kitalálta négyszögletű kerekerdő lakója lett volna: akár a praktikáinkat, okoskodásainkat, lihegésein- ket sohasem értő, ám de oly szeretnivaló Szörnyeteg Lajos, a legjobb szivű behemót. Bocz Gyula is a négyszögletű kerekerdőben él, és mesék, legendák, fájdalmasan igaz történetek keringenek felőle az erdőn kívül, - de a misztériumot személye körül mi teremtettük. Ö közben az életművén dolgozott. Jóllehet sosem gondolt életműre, nem ért rá — mindig tel-_ jesen lekötötte alkalmi kapcsolata egy darab kőrisfával, márványtömbbei, gránittal . .. A legendák ellenőrizhetetlenek, de annak van kézzel fogható bizonyítéka, hogy fával, bronzzal, sziklával, már- mánytömbbel szeretkezett. Kapcsolatuk érzéki örömöt sugárzó gyermekei azok a művek, amelyekkel a szobrász életműkióllitósán, mától kezdve a Pécsi Galériában találkozhatunk. Bocz élete és munkássága egyaránt fricska a rádió zsarnokságától szenvedő, mindenre logikát kereső korunknak. Az abszolút proletárkörnyezetben — Pécs-Gyárváros, Remény utcai dzsumbúj - föl - cseppredő gyermek nagyszülei hosszúhetényi házában, már tízéves korában megmintázza sárból a szomszédot, tájképet pingál vasárnaponként a tornácok falára vagy szentképet másol. Tizenkét éves korában Pécsett, Martyn Ferenc szabadiskolájába jár — ahova pl. Keserű Ilona is — tizenhárom évesen elnyeri a guatemalai gyermekrajzpályázat első díját. Majd középiskolakerülő lesz, ipari tanuló, később huligán. Hol az a Czeizel Endre, aki kianalizálja: mit súgtak a gének, mit determinált a társadalom? Katonaviselt, tisztességes szakmunkás, amikor újra kezd rajzzal, festéssel, mintázással foglalkozni. Szakmailag nehezen halad, de fantasztikus a munkabírása és van egy behozhatatlan előnye tanult, netán túlképzett társaival szemben:’ Bocz megőrizte a kisgyermek empótiaképessé- gét. Azt is érzi, amit nem ért. Sosem a szavakra figyel, mindig arra, amit a szavak esetleg leplezni akarnak. S ez az empátia nemcsak az emberekre vonatkozik, hanem a vegetációra vagy az élettelen természet által antropomor- fizikálható darabjaira is. Valóban beszélget a kővekkel, fákkal, miközben faragja őket. Volt egy kitűnő igazgató a hatvanas évek végén a Sopiana Gépgyárban, aki lehetővé tette, hogy Bocz Gyula szakmunkás munkaidőben, munkabérért a gyárban vagy otthon szobrot készíthessen. Ekkor készült a gyár ebédlőjébe az expresszit/ Triptichon, s gazdagodott a pécsi Sopiana Gépgyár nagyszerű A ház udvarán kövek, szobrok Körtvélyesi László felvételei szobrokkal. Ez Bocz számára maga volt a szocializmus. De több kellett neki: a paradicsomba vágyott és be is került. Ügy hívták: a siklósi szimpozion, villányi alkotótelepe. Nem henyélni ment oda. Három ember helyett dolgozott, hogy országvilág előtt bizonyítsa: nem méltatlanul van jelen. Teljesítménye heroikus volt. Ki is utálta az irigység. Kiüzetett a paradicsomból. Volt hegyi remete, majd megbékélt néhai nagyszülei hosszúhetényi házában — csak most már szögekkel veri díszesre a bőrrel bevont kemény fát. Az első országos kisplasztikái biennálén szerepelt egy Bocz-szobor. Az volt a címe: Mi alma. Magyarul: az én lelkem. Ne hagyjuk magunkat becsapni. Minden Bocz- szobor címe ez lehetne. Bocz Gyula márciusban volt 50 éves. De a születésnap okán rendezendő kiállítás nem késett meg. Bocz-szobraival találkozni minden időpontban ünnepet jelent. Bükkösdi László A megoldás Nem élünk irigylésre méltó körülmények között. Sokat nélkülözünk. Valóságos ketrecben lakom a feleségemmel és a két gyerekkel. Évek óta próbálkozunk minden lehetséges hatóságnál, hogy javítsunk a lakáshelyzetünkön, törekvésünk azonban falra hányt borsó. Ráadásul még az óvodába sem vették föl a gyerekeket. Nem marad más hátra, mint ölbe tett kézzel ülni és siránkozni, amit gyakran meg is teszünk. Egyszer aztán pompás ötletem támadt, amit meg is osztottam a hitvesemmel. Mint a nőknél már lenni szokott, eleinte hallani sem akart róla, de sikerült a fejébe vernem, hogy nincs más kiút. összehívtuk a családi tanácsot, és az apósék megígérték, hogy egy ideig támogatni fognak bennünket. Másnap bementem a munkahelyemre, és felmondtam. - Hogy-hogy? - csodálkozott a főnököm. — Maga kitűnő szakember. Fizetésemelést adok.- Sokkal kecsegtetőbb kilátásaim vannak.- Ha így van, nagyon sajnálom. Ne feledje, mindig tárt karokkal várom — és búcsúzóul keményen megszorította a jobbomat. Hazafelé beugrottam egy vaskereskedésbe, és vettem egy fejszét. Éjfélkor aztán fölvertem az egész házat. Fejszével a kezemben kirohantam a folyosóra, és teli tüdőből ordítozni kezdtem: Megöllek, te céda!- Segítség! - sikoltozott a feleségem, aki direkt utánam szaladt. A haja csapzott volt, cafatokban lógott róla a ruha, és a kék foltok is egészen élethűen festettek.- Apuci! Anyuci! — bömböltek a gyerekek. Rémült arcok tűntek fel a lengőajtó mögött.- Jobban tenné, ha lecsillapodna, és hagyná aludni a lakókat! - tanácsolta az egyik szomszéd.- Na majd... — rontottam rá magasra tartott fejszével, de fürgén becsapta az orrom előtt az ajtót, amit hamarosan a többiek is utána csináltak. Az egyik éjszakai botrányt követően egy bizottság keresett föl bennünket. A két nő szánalommal hallgatta a feleségem panaszkodását.- Otthagyta a munkahelyét, iszik, állandóan botrányt rendez, már öngyilkosságra is gondoltam - zokogta.- Honnan van pénze pálinkára? - kérdezték.- Elhordja hazulról. Csak úgy tudom eltartani magamat és a gyerekeket, hogy takarítani járok - füllentette ügyesen. Beszélgetésünk egész ideje alatt a padlóra hányt rongyokon hevertem, és ( egy üres vodkásüveg volt a fejem alatt. A két nő sutyorogni kezdett. — Holnap jöjjön el a segélyért - mondták. — A jóisten áldja meg magukat! - hálálkodott a hitvesem. Ettől kezdve még förtelmesebb botrányokat rendeztem. Főleg a gyerekekre voltam büszke, akik remekül játszották a szerepüket. Hamarosan egy másik bizottság látogatott meg bennünket. Egy férfi és két nő. — Fölöttem lakik az a részeg disznó és csavargó — hallottam, amint a szomszédasszony útba igazítja őket. Pálinkát locsoltam a földre szórt rongyokra, és részeg álomba zuhantam. — Elvonókúrára kellene küldeni — javasolta a férfi.- Még mindig reményke- dek, hogy megjavul - mondta a feleségem.- Anyuci, félünk — bújtak a hóna alá az apróságok. — Egész álló nap a részeg apjukat kell nézniük? - rémüldözött az egyik nő.- Mit csináljak velük? Óvodába akartam őket adni, de elutasítottak. — Valami félreértés lehetett, hiszen éppen az ilyen gyerekek valók oda - mondta búcsúzóul a bizottság egyik nőtagja. Néhány hónap múlva megjött az értesítés, hogy mindkét gyermeknek helyet biztosítanak az óvodában. Megittasodván az elért eredmények láttán, még el- rettentőbb tivornyákat rendeztem. A szomszédok panaszt tettek a tanácsnál, és több ízben kijött a rendőrség is. Vártuk tehát a következő bizottságot. Két férfit és egy nőt. összevont szemöldökkel hallgatták végig a feleségem sirámait.- Hogy lehet kibírni egy ilyen egérlyukban egy notórius alkoholistával összezárva? Ráadásul két gyerek is van! — hitetlenkedett a nő, aki valószínűleg a társadalmi testület elnöke volt.- Legyen nyugodt - veregette meg a feleségem vállát, aki kezet csókolt neki. Egy szó mint száz, hamarosan kétszobás lakást utaltak ki nekünk, igaz, egy régi házban, a berendezés azonban önmagáért beszél. A fejszét bedobtam a kanálisba, és újból munka után néztem, de nem hagy nyugodni a gondolat: hátha elhamarkodtam a dolgot, és elszalasztok valamit, amit rendes állampolgárként sohasem fogok megkapni! Feliks Derecki HÉTVÉGE □ 1987. október 3., szombat
