Dunántúli Napló, 1987. október (44. évfolyam, 270-300. szám)

1987-10-03 / 272. szám

Új típusú OTP-lakésok Kertvárosban, az Illyés Gyula utcában Az OTP-lakás • r II „piacait Ma egy OTP-lakás négyzet- métere 15 300 forint. Ez azt jelenti, hogy egy első emeleti kétszobás lakás teljes vétel­ára 728 850 forint, s a leg­nagyobb méretű, 85 négyzet- méteres két szoba plusz két félszobás OTP-lakás 1 244 000 forintba kerül. Milyen módon lehet OTP- lakáshoz jutni, milyen támo­gatásban és kölcsönökben ré­szesülhetnek az igénylők, a szerződéskötéstől számítva mennyi időn belül költözhet­nek a lakásba, hogyan alakul a minőségi csere, illetve ho­gyan alakul a kereslet, kíná­lat az OTP-lakások piacán? A városi tanács és az OTP vezetőségének megállapodása alapján 1987-ben az épülő la­kások 80 százalékával a ta­nács rendelkezik, ezek az úgy­nevezett tanácsi kijelölésű OTP-lakások. Húsz százalék az OTP szabad keretét képezi. Korábban ez az arány 70-30 százalékos volt. — A Városi Tanács Lakás­ügyi Hivatala 1984-1987-ig majdnem kizárólag a kiemelt rétegek — fiatal házasok, il­letve a két- és több gyerme­kes családosok - lakáshoz juttatását igyekezett megolda­ni — mondja dr. Somogyi Bé­la, a Városi Tanács V. B. La­kásügyi Hivatalának vezetője. - Itt a feltétel az volt, hogy a kiemelt réteghez tartozó la­kásigénylő az egy főre jutó jövedelem alapján tanácsi bérlakásra lett volna jogosult, de helyette vállalta az OTP-la- ■ kás vásárlását. A lakásvásár­lás alapját 80 000 forint visz- sza nem térítendő állami tá­mogatás képezte, ehhez kap­tak még gyermekenként 10—10 ezer forintot, illetve egy há­romgyermekes család a há­rom gyermek után plusz húsz­ezer forintot. Egy ilyen alap­pal induló család 130 000 fo­rinttal rendelkezett. Korábban kamatmentes, ma kedvező ka­matú kölcsönt vehetnek fel, 13 évi törlesztésre, háromévi türelmi idővel. A program 1986. december 31-én járt le, a Lakásügyi Hivatal három év alatt 1900 családot juttatott OTP-lakáshoz. A programot az idén to­vábbfejlesztettük, s az 1987. évi névjegyzékre további fia­tal házasokat, illetve két­vagy több gyermekes családot vettünk fel. Az idei évre ter­vezettek 98 százalékának az elhelyezését már megoldottuk. Az 1987. évi lakásgazdálko­dás lehetővé tette, hogy gar­zonházban élő 110 család végleges elhelyezését megold­juk. A Málomi út 3-5. szám alatti, a Komócsin Zoltán téri és a Lánc utcai garzonház­ban élő fiatal házasokkal 1984-1985 tavaszán kötöttünk megállapodást - előtakaré- kossági megállapodás mellett -, hogy 1990-ig végleges la­káshoz juttatjuk őket. Most két és fél év után felmértük, mely családok vállalják a vég­leges OTP-lakás vásárlását. A Málomi úti garzonházból hatvankettő, a Komócsin Zol­tán tériből pedig 52 család kérte továbbköltöztetését. A kiköltözöttek helyén újabb 110 család kapott lakást. Az ak­cióba bevontunk 44 minőségi lakáscserét kérő családot is. Mindezt programon felül tel­jesítettük! — Ma már nincsenek üresen álló OTP-lakások — mondja Szabados Attiláné, az OTP Baranya Megyei Igazgatósá­gának lakásberuházási és ér­tékesítési osztályvezetője. - A cél, hogy amikorra a műszaki átadás megtörténik, a lakások 51 százaléka értékesítésre ke­rüljön. Az elmúlt évben és idén is a műszaki átadást kö­vetően három hét múlva meg­történt a birtokba adás. — Kik kaphatnak lakást az OTP szabadkeretéből? — Elsősorban azok jöhet­nek számításba, akik ifjúsági takarékbetéttel rendelkeznek, □ mely után külön kölcsön jár. ötéves ifjúsági takarékbetét­nél a betét 120 százaléka, hatévesnél 140 százaléka, hét­évesnél 160 százaléka, nyolc­évesnél a 180 százaléka és egy kilencéves betét után 200 százaléka adható hitelként. A szociálpolitikai kedvezmény egy gyermek után 40 000 fo­rint, két gyermek vállalása esetén 105 000 forint. Egyéb eltartottak után — ez jövede­lemhez kötött, s eltartottnak számít a nyugdíjas szülő, aki­vel legalább egy éve közös háztartásban él a vevő — 40 000 forint szociálpolitikai kedvezmény jár. Tehát az o fiatal házas, akinek 9 éves if­júsági betétje van, rendelke­zik 150 000 forint készpénzzel, s ez után kaphat 300 000 fo­rint kölcsönt. Ha vállalnak két gyermeket, utánuk 105 000 fo­rintot. Ez 555 000 forintot tesz ki, s egy másfél szobás OTP- lakás 584 000 forintba kerül. Sajnos, akik nem kaphat­nak tanácsi kijelölésű OTP-la- kást, s ifjúsági takarékbetét­jük sincs, csak akkor juthat­nak lakáshoz a szabad keret­ből, ha készpénzzel fizetnek. Az új lakásokat meghirdetjük, s aki a legjobb készpénzes ajánlatot teszi, az kapja a la­kást. Kevés OTP-lakás épül — 1986- ban 821-et adtunk át, 1987- re 990-et terveztünk, 1988- ra pedig 644-re van le­kötött szerződésünk. Egy-egy OTP-lakásra tízszeres a túlje­lentkezés! Marton Gy. íöbb nyugalomra, több higgadtságra, több értelmes munkára és önbizalomra van szükség Az alapértékek mit sem változtak Részlet dr. Ormos Mária, a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem rektorának tanévnyitó beszédéből A gyors változások mind össztársadalmi, mind egyete­mi méretekben bizonytalansá­gokat is előidéztek. Az embe­rek úgy érzik, hogy eddig szi­lárdaknak hitt kapaszkodók kezdenek kicsúszni a kezük­ből. Szembekerülnek olyan in­tézkedésekkel és követelmé­nyekkel, amilyenekről koráb­ban a szocializmus építésének feltételei és módozatai köré­ben nem hallottak és még csak elképzelni sem tudták volna őket. Mind többször hallani ezért, hogy felborult az elméleti rendszerünk és tar­talmát vesztette minden érték, minden szentnek hitt norma. De vajon igaz-e, hogy meg­dőltek az emberi élet alap­normái, a szocializmus cél­rendszere, vajon tényleg döntő értékrend-átalakulás folyama­tában élünk-e? Úgy tűnik, hogy a gyors gazdasági és társadalmi vál­tozásoknak az objektív folya­matok és feltételek mellett el­hanyagolhatatlan és nélkülöz­hetetlen tényezője az emberi, a szubjektív faktor. E szub­jektív tényező láthatóan nem­csak abban az értelemben ját­szik szerepet, hogy vajon az egyén kész-e és alkalmas-e követni a változás elemeit, ha­nem abban is, hogy vajon ké- pes-e megtalálni és megőriz­ni az emberiség egész törté­nelmében beépült, annak so­rán elért, alapjában nem mó­dosuló és az emberi élet ve­szélyeztetése nélkül feladha- tatlan normákat és értékeket. Ezeknek a normáknak és érté­keknek megkülönböztethető általános emberi, európai ci- vilizatorikus, nemzeti és mind­ezeken belül különleges szo­cialista vonulata. Életünk, az egész emberi­ség életének állandó tényező­je, hogy lakóhelyünk a Föld­nek nevezett apró bolygó. Itt születtünk, itt élünk, amióta ember létezik, és az emberi nem karrierje alighanem itt fog egyszer véget érni. Ha az ember képes lenne kívül he­lyezni magát az emberi vilá­gon, úgy gondolatilag megte­hetné, hogy vállat von a vi­lágmindenség szempontjából végtére is jelentéktelen anyag- mennyiség, a Föld és tartozé­kai pusztulása felett. Csak­hogy az ember erre nem ké­pes, nem is lehet képes, mert eddigi pályafutása során min­dig éTni akart és most is ezt teszi. Létébe beépített, tőle elvá­laszthatatlan, állandó felada­ta ezért a Föld, a természet, 3 környezet védelme, óvása: elkerülése annak, hogy a Föld és az ember az atomkataszt­rófa közelébe jusson, és an­nak is, hogy esztelenül visz- szaéljen a Föld adományai­val és elpusztítsa a javak forrósát, amelyeknek létét kö­szönheti. Ez az összemberi fel­adat nem köthető a jóléti szintekhez. Nem függ a válto­zások kisebb vagy nagyobb megrázkódtatásaitól. Egyete­mes kötelesség és egyetemes felelősség, ami alól senki sem bújhat ki. Egzisztenciális köte­lesség az egész emberi nem­re, minden egyedére nézve, minden egyed leszármazottéi­val szemben. E kötelesség teljesítésében természetesen más feladataik vannak az afrikaiaknak, más az ázsiaiaknak, más az euró­paiaknak. Másként mozoghat a nagyhatalmak és megint másként a kis országok pá­lyája. Van, ahol az atomkor­látozás, valamint a magas ipari szint környezetvédő fej­lesztése áll a középpontbapr másutt a legfontosabb a szü­letésekben való értelmes és humánus önkorlátozás, vala­TTiint a termelési kultúra, a munkamorál kifejlesztése. A másság e kérdésekben egy­úttal ismét magába foglal olyan civilizatorikus vagy re­gionális állandókat, amelyek­ről a civilizációk gyermekei, mint értékről nem mondhat­nak le. Európáról sok rosszat és kárhoztatandót el lehet mon­dani és le lehet írni. Szemére vethetjük önteltségét, a világ nagyobbik részének egykori gyarmatosítását, öngyilkos és világgyilkos háborúit. De va­jon feledhetjük-e azt a szel­lemi és anyagi kultúrát, amit e kontinens lakói megterem­tettek, és amit egyedül ők te­remtettek meg? Csak egyet­lenegy velejáróját említem meg ennek az európai gazda­sági, társadalmi és szellemi­kulturális mozgásnak, azt, hogy az ember, mint szemé­lyiség, és az ember, mint osz­tály, csoport vagy réteg, fo­kozatos történelmi felszabadu­lása ezen a kontinensen ment végbe, modellt nyújtva ezután mindenki másnak is. Itt tör­tént meg az ember felemel­kedése, itt fejlődött ki és szi­lárdult meg jogi védelme, itt lett a rabszolgából jobbágy, majd szabad paraszt, és itt indult útjára az első nagy kí­sérlet a szocializmus megte­remtése felé. Számunkra ma és holnap az a 93 000 négyzetkilométer áll rendelkezésre, amely 70 éve a hazánk. Ez a föld 1919 óta sgm kisebb nem lett, sem nagyobb, sem szebb, sem csú­nyább. A miénk. Adottak ha­tárai, természeti lehetőségei, adott az etnikai összetétel. Úgy a miénk, ahogyan van: a magyarok mellett németek­kel, horvátokkal, szerbekkel, cigányokkal együtt. Adottak a szomszédaink és csak velük vagyunk vagy nem vagyunk képesek jószomszédi viszonyo­kat ápolni. Nem tudunk száz­milliós néppé válni, sem egy másik övezetbe áthurcolkodni. Itt élünk és ezt az adott ma­gyar hazát kell megvédenünk, ahogyan tettük immár több mint ezer esztendőn át. Sokat segítene feszültsé­geink feloldásán, ha a való­ságos nehézségeket nem te­téznénk felesleges izgalmak­kal. Ha például a magyar történelmet nem igyekeznénk — mint tesszük ezt az utóbbi években ismét elég sokan — a lehető legsötétebb színek­ben látni, illetve e történelem számtalan színe közül kizáró­lag a sötéteket kiválogatni. Mi lenne, ha egyszer végre számba vennénk azt a nagy sikert, amelyet a magyar nép történelme kontinuitásában végül is felmutatott. Gondol­junk egyszer arra is, hogy Európa és a nagyvilág hány nemzete és nemzetisége veszí­tette el a történelem során egyéniségét, kultúráját és ön­álló állami életét. A magyarok, az alkalmazko­dás művészei, a X—XI. szá­zadban nemcsak fennmaradtak egy számukra mindenben ide­gen civilizációs és kultúrközeg- ben, de nemzetileg átvészelték a török korszakot, majd túlél­ték a szuverenitáshiány továb­bi több mint két évszázadát, és ha megkissebbített formában is, de a XX. században önálló államként álltak lábra. Ez o nép túlélt minden vereséget és minden veszteséget, és ha ott volt egy kis ideje rá, csodákra is képes volt. Mi lenne, ha egyszer nem­csak saját vesztett csatáinkat számolgatnánk, de közelebbről megszemlélnénk azokat a meg­próbáltatásokat is, amelyeket az általunk oly sokszor irigyelt nemzetek végigszenvedtek. Mi lenne, ha a magyar ér­telmiség komolyan fontolóra venné a régi és új történelem­ben mutatkozó nemzeti erénye­ket és sikereket? Anélkül, hogy hamis illúziókat támasztana, feltehetően nagymértékben le­csillapíthatna a jogos izgal­makon túl, azokon kívül jelent­kező szorongásokat, amelyek a magyar társadalomban manap­ság mutatkoznak. A magyarok, az alkalmazko­dás és a túlélés mesterei szá­mára a nemzeti feladat ugyan­az, mint ami volt: ugyanazt a hazát és ugyanazt a nemzeti közösséget kell megoltalmaz­niuk, létében támogatniuk, ügyességükkel, alkotóképessé­gükkel, technikai és szellemi fegyvereikkel jólétre segíteniük. Kétségtelen, hogy a szocia­lizmus hazánkban folytatott kibontakoztatásában is több etap és több lényeges, alap­vető változás következett be az ország felszabadulását követő több mint negyven év - alatt. Ezek a változások alaposak és nagyon mélyek is lehettek, és manapság különösképpen azok. Szó van az egész gazdaság átszerkesztéséről, a kellően nem megalapozott egalitárius társadalomszemlélet kísérőjei - nek módosításáról. Ezzel kap­csolatban nem tagadható több begyökerezett ideológiai for­mula megkopása, sőt használ­hatatlanná válása. Új formák, intézmények, eljárások lépnek elő. Úgy tűnik, hogy minden, vagy szinte minden cseppfolyós­sá vált. Munkahelyproblémák merülnek fel egy olyan társa­dalmi szerkezetben, amely ilyes­miről tudni sem akart évtizede­ken át. A lakosság adóügyi kérdésekben merül el egy olyan országban, ahol az adó már- már ismeretlenné vált. Nem sorolom tovább jól is­mert nehézségeinket. Inkább ismét azt vetem fel, hogy va­jon mindez megváltoztatja-e, megváltoztathatja-e a szocia­lizmus, és azon belül a magyar szocializmus állandóját, létér­telmét, azt, hogy más korábbi társadalmi formák beépített kötöttségeitől megszabadulva életünket a minél nagyobb igazságosság, a mindenkinek kijáró életlehetőségek maxi­mális biztosítása felé tereljük, A helyzet, a világ és a régió körülményei, a mindenkori vál­tozók e célt, e törekvést más és más konkrét teendők, más és más nehézségek elé állít­hatják, mindez maga után von­hatja, hogy a megoldások ke­resésében új és új eszközökre, gondolatokra, fogalmakra van és lesz szükségünk, de az alap­eszmét, a szocializmus állan­dóját nem adhatjuk fel. Hoz­záteszem. hogy ez ugyanakkor nemcsak a mi ügyünk. így vagy úgy — utópisztikusán, roman­tikusan, tudományosan vagy reformista forradalmi módon a szocializmus réges-rég óta az emberiség vágya. Ezt a vá­gyat akár szintén az emberi lét tartós kísérőjének vagy akár állandójának tekinthetjük. A történelem megteremtett Kelet- Európa és benne a mi szá­munkra egy hatalmas lehető­séget e vágy megvalósítására, s ez a horribilis vállalkozás 1917 óta - tegyük hozzá: szin­tén nagyon változó fegyverek­kel - azóta is tart. A nagy vállalkozást saját eszközrend­szerünkkel és a magunk lehe­tőségei között folytatjuk. Meg kell tartanunk azonban a vál­lalkozás létértelmét, a szocia­lizmus állandóját: a mindenki­nek kijáró maximális létlehe­tőségek és a társadalmi igaz­ságosság biztosítására irányuló törekvést. A magam részéről azt gondolom, hogy ha az ér­telmiség és annak része, az egyetemi ifjúság felfedezi, hogy a részletproblémákban napon­ta megjelenítve voltaképpen maradandó, úgyszólván állandó emberi, nemzeti és szocialista feladatok állnak előtte, úgy nem nehéz megtalálnia az ér- tékváltozandóság körülményei között és azok ellenére azokat a társadalmi és egyéni emberi értékeket sem, amelyek cse­lekvéséhez vezérfonalul szol­gálhatnak. Könnyen lehet, hogy manapság másként kell köszönni, mint tegnap, hogy az értelmiségi pálya egészé­ben véve vagy annak egyik­másik csoportja társadalmi presztízsveszteséget szenved el sok minden lehetséges, — de ugyanakkor bizonyos, hogy az alapértékek mit sem változtak. Ezeknek az alapértékeknek és normáknak egy részét már a hí­res két kőtáblára ráírák. Az em­beriség azóta ezeket az értéke­ket többször átfogalmazta, a védelmezett területeket kiter­jesztette, de csak tágított az értékek körén és soha, egyet­len igazi értéket nem szünte­tett meg. Azt mondhatnák in­kább, hogy fejlődés elsősorban abban mutatkozik, hogy a ko­rábban tilalomként megjelenő értékvédelmet az idők során pozitív értelemben fogalmazták át és tartalmát gyarapították. Az emberek megismerték pél­dául az összetartás és tarto­zás fogalmát, és annak szá­mos verzióját. Kifejlődött a család, a szakmák, a társadal­mi csoportok, az osztályok és a nemzetek szolidaritása. A különféle együttérzések és együttműködések természetesen sokszor keresztezték is egy­mást, és nem egyszer váltak 2 keresztkérdések miatt konflik­tusforrásokká. Manapság azon­ban hazánkban annak lehe­tünk tanúi, hogy míg az egyik oldalon a különféle szolidáris közösségek békés egymás mel­lett létezése, sőt egymás fel­erősítésének lehetősége meg­nőtt, addig a gyakorlatban e szolidaritásformák mindegyiké­nek szűkén vagyunk. Az értel­miségi saját problémáinak há­lójába gubancolódva hajlamos keveset törődni a többiekkel, a kétkezi munkás a bürokratát azonosítja az értelmiségivel és fölösleges tehernek véli, az el­adó nem szolidáris a vevővel és a vásárló még kevésbé az eladóval, a betyárbecsület sok­szor még a betyárkodásban sem érvényesül, a szakmák kép­viselői néha előbb fúrják meg egymást, mintsem megpróbál­nák menteni a mundér becsü­letét, az intézmények alig szá­míthatnak saját tagjaik védel­mére. Megszűnt vajon a hűség, mint érték, a jó teljesítmény, mint örömforrás, megszűnt az elesettek támogatásának tár­sadalmi és emberi törvénye, a közös tálból táplálkozók igaz- sógérzete, megszűnt az anyai, a gyermeki szeretet, megszűnt az alkotó ember tisztelete? Nem, nem hiszem. Nyilvánvaló, hogy minden társadalmi erény érték maradt és minden bűn továbbra is az. Inkább arról van szó, hogy aki megmarad a felületen és elmerül a pil­lanat jelenségeiben, az bizo­nyos mértékig hiszterizálni hagyja magát és abba a ve­szélybe jut, hogy kicsúszik a Iába alól a talaj. Ebben az esetben pedig nem töltheti be egy nemzet értelmiségének sze­repét. A mértéket vesztett iz­gatottságra nincs okunk. Nincs jogunk arra, hogy ne vegyük magunkat komolyan. Nincs sem okunk, sem módunk, rá, hogy eleresszük egymás kezét. Több nyugalomra, több hig­gadtságra, több értelmes mun­kára és önbizalomra van szük­ségünk. HÉTVÉGE 1987. október 3., szombat

Next

/
Thumbnails
Contents