Dunántúli Napló, 1987. október (44. évfolyam, 270-300. szám)
1987-10-03 / 272. szám
A Dunántúli napló 1987. október 3., szombat További szoros együttműködés Angol vendégek a PMMF-en Több mint öt éve együttműködési szerződés van a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola és az angliai Gloucester Művészeti és Műszaki Főiskola között. A napokban Pécsett tartózkodik az angliai egyetem főigazgatója és Gloucester megye tanácselnöke, hogy a kapcsolatok jövőjéről is tárgyaljanak. Az eddig eltelt időszakban oktatók és hallgatók cseréjé valósult meg, igen magas színvonalon mindkét fél előnyére. Az eddigi eredménynek megfelelően az angolok és a magyarok is szorgalmazzák a kapcsolatok bővítését. Tegnap délelőtt a pécsi műszaki főiskola épületében egyeztek meg az eddigi kapcsolatok fenntartásáról és bővítéséről a két intézmény vezetői. Ez alkalommal három, Angliából érkezett vezetőt kérdeztünk meg arról, miként látják a két felsőoktatási intézmény közötti kapcsolat jelenlegi állását és jövőjét. Eric Radley, Gloucester megye (mintegy félmillió lakos) tanácselnöke: ,,Először járok Magyarországon és eddigi tapasztalataim alátámasztották azt, amit korábban hallottam országukról, örülök az együttműködésnek, amelyet szeretnénk kiterjeszteni a két megye közötti kapcsolatra is. Találkoztam Baranya tanácselnökével, tárgyalásainkon úgy döntöttünk, hogy további kölcsönös tájékozódás után elsősorban a mezőgazdasági és bányagépgyártási területen lenne mindkettőnk számára gyümölcsöző az együttműködés. Derrick Williams, a Gloucester! Művészeti és Műszaki Főiskola főigazgatója: ,,A hallgatói kapcsolatokat említeném először. Úgy vélem, mindkét fél számára hasznos, hogy megismerjék egymás törekvéseit, tudjanak arról, hogyan vélekednek más országok diákjai. Szerintem a gondolkodás- módban nincs is különbség. Főiskolánkon kétezerötszáz hallgató és több mint tízezer egyetemi szintű oktatásban esti-levelező tagozaton résztvevő van, kívánom, hogy minél többen tudjanak a magyarországi dolgokról." Sohrab Saadat, az egyetem tanszékvezetője: „Szerintem szakmámban a komputerekkel, a számítástechnikával összefüggésben kölcsönösen tanulhatunk egymástól magyar partnereinkkel. Elméletileg mi a magyaroktól, technikában és alkalmazásban ők tőlünk. Mi kell még ahhoz, hogy a két felsőoktatási intézmény között tudományos téren is ideális kapcsolat alakuljon ki?” B. L. FILMJEGYZET T5 éves a Janus Pannonius Gimnázium és Szakközépiskola Régi és mai diákok találkozója Fennállásának 75 éves évfordulóját ünnepli a Janus Pannonius Gimnázium és Szakközépiskola. A jubileumi rendezvények már csütörtökön kezdetüket vették. Ezen a napon Tüskés Tibor író, az iskola volt tanára nyitotta meg az iskolatörténeti kiállítást, majd a diákok az elhunyt tanárok sírjait koszorúzták meg. Pénteken Janus-emlékműsor- ral folytatódott az évforduló. A programokban bővelkedő napot Csorba Győző Kossuth-díjas költő nyitotta meg ünnepi beszédével. A délelőtt folyamán a mai és a régi diákok képviselői koszorúzták meg a Bar- bakán kertben a névadó költő szobrát, az iskolában pedig megkezdődött a megyei Janus versmondóverseny. A nap talán legérdekesebb eseményét hozta a mai és a régi diákok, valamint tanárok találkozója. Tizenkét teremben folytak a beszélgetések a legkülönbözőbb témákról. Janus Pannonius diákéveiről mesélt dr. Tóth István nyugdíjas főiskolai tanár, Komáromi Alice magánénektanár az éneklés titkairól és örömeiről beszélt, népdalokat énekeltek az iskola volt aranyérmes diákjai. Dr. Tényi lenő egyetemi tanár, aki az ifjúsági mozgalombéli élményeit mondta el a maiaknak, így emlékezett visz- sza a középiskolás évekre: — Nagy élmény így, több mint harminc év távlatából visszatekinteni, kicsit rákényszeríti az embert, hogy számot- vessen eddigi életével. Én nagyon sokat kaptam ettől az iskolától, magas követelménnyel .jó munka folyt itt. Még a Piuszban kezdtem a tanulást, mire végeztem, már Janus volt az iskola neve. Részese voltam az iskolai diákszövetség és a DISZ megalakulásának, így kaptam a ma is élő közösségi szemléletemet. Arról, hogy a mai diákoknak mit jelent ez az évforduló, Tóth Ágnes negyedikes tanuló beszélt. — Nagyon örülök, hogy a jubileum éppen beleesett az én itt eltöltött négy évembe. A tanulással töltött hétköznapokon nem gondoltunk a múltra, az ünnep viszont lehetőséget ad az emlékezésre, teljes kép alakulhat ki bennünk az iskolánkról. Ezért én minden beszélgetésen és előadáson szerettem volna ott lenni. A találkozó után tegnap még tornabemutatóval, kosárlabda-mérkőzéssel és a Bakfark együttes reneszánsz koncertjével ünnepeltek a „januszosok". A jubileumi rendezvénysorozat ma ünnepi emléküléssel és gálaműsorral zárul. K. E. Dr. Tényi Jenő a diákokkal beszélget Közösségi művészet Moldvai magyar szőttesek kiállítása Értékes moldvai csángó szőttes anyaggal gazdagodott a közelmúltban a pécsi Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztálya, amely eddig is fontos feladatának tekintette a legkeletibb magyar népcsoport tárgyi és szellemi néprajzának gyűjtését. Az újonnan szerzett tárgyak egy része került most bemutatásra a szépen kitatarozott Guzsalyas- teremben. Az alkalomhoz illően, Petrás Istvánná egyházaskozári moldvai csángómagyar énekes gyönyörű balladáival kezdődött a megnyitó. Azután Andráslalvy Bertalan kandidátus, az MTA Néprajzi Kutatócsoportjának osztályvezetője mondott rövid megnyitó beszédet, amelyben ismertette a moldvai csángók történetét, azt a soksok feltételezést, amely e népcsoport máig homályban lévő eredetére vonatkozik. Ha a történelmünkben sűrűn találunk is fehér foltokat, egy bizonyos: idegen közegben, évszázadokon ót megőrizték magyarságukat, dacolva a politikai és ideológiai hódítási törekvésekkel. Kultúrájuk a magyarságén belül is jellegzetes, egyedi vonásokat mutat, amelyek gyökerei sokkal régebbi és távolabbi keleti kapcsolatokat is sejteni engednek. (Bizonyára ezzel magyarázható, hogy a kiállítást élénk figyelemmel tanulmányozta az éppen Pécsett tartózkodó kínai néprajzku'ató, tózkodó kínai néprajzkutató, Gyarló emberi tulajdonság saját bajainkat mindenek fölé emelni: a fájdalom konkrét ugyan, de szubjektív. El lehet ugyan képzelni, hogy másnak milyen fájdalmat okozhat, ha nyúzzák a bőrét, kerékbetörik, bele is borzonghatunk, ám ha lábunkat törjük egy rossz lépés következtében: saját fájdalmunk a legna- gyobbá növekszik mindenki máséhoz viszonyítva. S akkor még nem is beszéltünk a szimulánsokról. Meglehet csak rosszul lépett, talán meg is húzódott egy kicsit a lába, de fet- reng, jajveszékel, vádaskodik, szitkozódik. így vagyunk valahogy azokkal a bizonyos ötvenes évekkel is. A szimulánsok Maár Gyula Malom a pokolban című filmjéről (készült az azonos című Moldova- regényből) jutott eszembe. Már Maár Gyula is belelépett az ötvenes évek gödrébe, el is játssza az ilyenkor szokásos műsort, hogy jaj, de fáj — de egy büntetőrúgásért fetrengő focista is nagyobb tehetséggel adja elő az ember ilyesfajta tragédiáját. A rendező egyébként azt nyilatkozta oda, hogy ő tulajdonképpen nem is az ötvenes évekről készített filmet, hanem saját fiatalkoráról, s igazán nem tehet róla, hogy e kettő egybeesett. Valószínűleg hihetünk neki: tudvalevő, hogy az ötvenes évek milyen személyiségnyomorító évek voltak ... Hogy azok a bizonyos ötvenes évek nem magyar specialitást jelentettek, arra viszont Mészáros Márta hívja fel a figyelmünket. Úgynevezett ötvenes évek például voltak a Szovjetunióban is, igaz azok már a harmincas években megkezdődtek. A Napló szerelmeimnek című új filmje a Napló gyermekeimnek folytatása — s nagy részben az ún. ötvenes évek Szovjetuniójába visz el bennünket. Visz vissza. Hiszen a Napló első részéből már tudhatjuk, az önéletrajzi film hősnőjét a szovjetunióbeli bizalmatlanság tette árvává, s filmrendezővé is a Szovjetunióban válik, itt tudja meg, hogy édesapját hamis vádak alapján végezték ki... — a Napló második része erre az időszakra esik. A Napló gyermekeimnek re- velációs film volt az egyre laposabb, ötvenes évekről szóló magyar filmek áradatában. Ehhez képest, de csak ehhez képest, a Napló szerelmeimnek már kevesebb újdonsággal szolgál — már több kifogásolnivalót találhatunk benne, mint az elsőben, ami szinte minden kritikusi kétkedést elsöpört őszinteségével. De a Napló szerelmeimnek is van revelációér- tékű vonulata, mégpedig éppen az, hogy az önsaj- náltató hipohondermagatar- tással szemben elmondja: a világ fájt az ötvenes években. A Szovjetunióban éppen úgy megvolt a maga „ötvenes évekje”, mint nekünk — a mienk talán any- nyival tragikusabb, hogy eléggé silány utánzata volt amazénak. Mint ahogy megvolt a maga ötvenes évekje a világ szinte minden országának — az Egyesült Államoknak éppen úgy, mint nekünk, vagy a Szovjetuniónak. Ami nálunk személyi kultuszos időszak, az oh a boszorkányüldözésé, s mindegyiknek az alapja a bizalmatlanság. De az oka? Ideje lenne már — s erre talán éppen Mészáros Márta adja meg az első lökést - az „ötvenes évek” gyökeréig visszanyúlni: miért volt akkor olyan az egész világ?, változott-e gyökeresen akkori állapota?, vagy csak tünetmentes időszakok váltakoznak lázas-fájdalmas évekkel? Bodó L. Ülésezett a SZOT elnöksége Pénteken ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége. A testület előterjesztést vitatott meg az új tagdíjrendszer bevezetéséről. A magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa hozott határozatot a 30 éve fennálló tagdíjrendszer egyszerűsítésére és korszerűsítésére. A személyi jövedelemadó bevezetésével lehetségessé, de szükségessé is válik a tagdíjfizetés új alapokra helyezése. Az Országgyűlés elfogadta a szakszervezeteknek azt a javaslatát, hogy a kifizetett tagdíj ne képezze a jövedelem részét, így az után nem kell személyi jövedelemadót fizetni. Az elnökség által megvitatott tervezet olyan tagdíjrendszer bevezetését javasolja, amely biztosítja, illetve fokozatosan bővíti a tagság részére eddig nyújtott juttatásokat; erősíti az alapszervezetek pénzügyi stabilitását; a szakszervezeti tagságnak nem jelent többletterhet; továbbra is fenntartja a mozgalom anyagi függetlenségét. Dr. Andrásfalvy Bertalan külön hangsúllyal szólt a moldvai szőttesek, ruhák sajátos „üzenetéről”: ezeket a tárgyakat az asszonyok maguk készítették, és készítik a családjuk számára, megbecsült és örömteli feladatként, mind a mai napig. Művészetük nem vált szét előadókra és hallgatóságra, alkotóra és közönségre. Valamennyi tevékenységük közösséget formált és feltételezett. Ma délután — mintegy a tegnapi kiállításmegnyitó folytatásaként - három érdekes néprajzi előadás lesz, amelyet táncház követ ugyanitt, a Néprajzi Múzeumban. H. J. A felújítás után Caflisch neuen nyitnak w Atkeresztelkedik a pécsi Éva cukrászda Ki gondolná, hogy a pécsi, Kossuth Lajos utcai Éva cukrászda már 238 éves, és nem is hívták mindig Évának? A régi pécsiek még emlékezhetnek rá, hogy valamikor a Caflisch név díszelgett az üzlet homlokzatán, ugyanis 1865-ben egy Svájcból ideérkezett Caflisch Kristóf nevű cukrász vette meg a helyiséget. Új nevét, az Évát csak néhány évtizede viseli, ám várható, hogy hamarosan visszakeresztelkedik. Dr. Murányi Iván, a Caflisch .család egyenes ági leszármazottja erre már beleegyezését adta. A Baranya Megyei Vendéglátó Vállalat cukrászdája ez év áprilisában zárta be kapuit: a belvárosi rekonstrukció keretében, a Kossuth Lajos utca 32. sz. alatti háztömbbel együtt kap új formát. Szeptember 3Cf-a lett volna az eredeti átadási határidő, de a felújítási munkák folyamán derült ki, hogy a födémet is ki kell cserélni, ami nem szerepelt a tervben. A helyiség belső kialakítása - a vendéglátó vállalat karbantartó üzemének kivitelezésében — decemberben kezdődik. Új eladópult, vitrinsor, új függönyök, tapéta kerül majd ide, a világos márványból készült asztalokat Balázs József fővárosi iparművész tervezte. A cukrászda patinás jellegét meghatározó ólomkristály csillárokat továbbra is megőrzik, valamint a fajansz kandalló és a városban csak itt megtalálható porcelán kávéfőző is a helyén marad. Tervezik, hogy olasz fagylaltgépet vásárolnak és az épület előtt egy kis kerthelyiséget, úgynevezett járdapresszót alakítanak ki. Az új, immár Caflisch néven üzemelő cukrászda, "közel kétmillió forintos új ruhában, jövő év első negyedévében fogadja régi és új vendégeit. Ó. Zs. Folynak a belső átalakítási munkák Azok az ötvenes évek!
