Dunántúli Napló, 1987. szeptember (44. évfolyam, 240-269. szám)
1987-09-05 / 244. szám
A politikai intézményrendszer reformja Bereez János, az MSZMP PB tagja, a KB titkára Újabban sok szó esik a politikai intézményrendszer reformjáról. ön mit ért ezen?- Kiegészíteném a kérdést azzal, hogy beszélnek társadalmi reformról is. De ezeket a fogalmakat egyelőre nem értelmezzük pontosan. Egyrészt azért, mert tudományosan még nem foglalkoztunk a politikai intézményrendszer reformjával, másrészt azért, mert különféle elképzelések vannak arról, hogy mégis milyen legyen az intézményrendszer az egypárt- rendszerű szocializmust építő országban. Azzal magam is egyetértek, hogy a gazdaságitársadalmi fejlődés ellentmondásos időszakában a rendelkezésre álló intézmények — az állam, a párt, a tanácsok, a társadalmi szervezetek, stb — hozzáigazítsák tevékenységüket az új követelményekhez. Ilyen szempontból én nem félek annak kimondásától, hogy szükség van a politikai intézmény- rendszer reformjára. Inkább az foglalkoztat, - úgyis, mint az agitációs- és propaganda- munkával foglalkozó embert -, hogy milyen legyen az a koncepció, amelynek alapján tudatosan foglalkozhatunk a politikai intézményrendszer fejlesztésével. Úgy vélem, a mi helyzetünkben először a párt szerepét kell jól átgondolni. A párt vezető szerepét eddig is vallottuk, a gyakorlatban alkalmaztuk. De tapasztalataim szerint a párt vezető szerepének érvényesítésénél nemcsak politikai és mozgalmi eszközöket vett igénybe, hanem hatalmi eszközökkel is élt. Az a meggyőződésem, hogy csökkenteni, szűkíteni kell a hatalmi pozícióból eredő munka- módszereket, és növelni kell a politikai eszközöket, az ideológiai ráhatások, a mozgalmi meggyőzés formáit. Ehhez feltétlenül szükséges, hogy a párttagság folyamatosan informált legyen a politika napi kérdéseiről is, hogy a magú területén érvényesíteni tudja a párt irányító, vezető szerepét. Ugyanakkor az is szükséges, hogy a vezetés pontosan tájékozott legyen a párttagság tapasztalatairól, véleményéről, állásfoglalásáról. Úgyis mondhatnám, hogy kölcsönös információáramlás keretében kell a politikát folyamatosan alakítani és megvalósítani. De szükség van a szélesebb értelemben vett nyilvánosság rendszeres tájékoztatására is, ami alatt én az egész társadalom tájékoztatásának a követelményét értem. A politikai intézményrendszer megreformált működéséhez ugyanis elengedhetetlen, hogy az emberek rendelkezzenek azzal az ismeretanyaggal, amelynek birtokában beleszólhatnak a „nagypolitika” alakításába, az ország sorsának intézésébe, ugyanúgy, mint a részkérdések eldöntésébe. Az informáltság persze a dolognak csak az egyik oldala. A másik az intézményrendszer vagy szervezet, amelyen keresztül beleszólhatnak a tömegek ténylegesen is a döntési folyamatokba. Ilyenek a népképviseleti szervek, amelyeknek választóikat kell képviselniük. Ebből következik, hogy a képviseleti szerveknek uralkodniuk kell saját apparátusukon. Vagyis ne az apparátus irányítsa a népképviseleti szervet, mint történik ez a gyakorlatban nemegyszer -, hanem a népképviseleti szerveknek dolgozzanak az apparátusok. Egyébként nagyon színvonalas, tapasztalt apparátusaink vannak, s ha jól sáfárkodnak a tudásukkal, akkor a népakarat gazdagodik ezzel. Ebből következően szükségesnek tartom, hogy az országos kérdésekben ritkábban, helyi kérdésekben sűrűbben, rendszeresebben tartsanak lakossági népszavazást, amellyel közvetlenül döntenek el fontos kérdéseket. Vagyis, feltétlenül szélesíteni kell a társadalmi jogokat, amelyeknek egyenes következménye, hogy szélesedik a kötelességek rendszere is. A politikai intézményrendszer reformjához tartozónak vélem a kormány önállóságának a növelését. Úgy gondolom, a pártnak a politika fő kontúrjait, az irányvonalat és azokat c határokat kell megszabnia, amelyeken átlépve már társadalmi feszültség keletkezne. De ezen belül a kormány döntsön önállóan, úgyis mondhatnám, irányítson és gazdálkodjon. Gazdálkodási kérdésekkel a pártnak nagyon keveset kellene foglalkoznia, inkább azzal kellene törődnie, hogyan segítse, támogassa és ellenőrizze a gazdasági munkát, hogyan gyűjtse össze a tapasztalatokat, amelyek visszaáramolnának a gazdaságba, a párt egész munkájába. Egy kicsit még ködös, végül is mit kell érteni a politikai intézményrendszer reformján, de nem kétséges, hogy jelentős elmék gondolkodnak a koncepciók kidolgozásán. Erre társadalmi igény van, hiszen valamennyiünk érdeke, hogy egész politikai intézményrendszerünk hatékonyabban, jobban működjön. S mert a gazdaságban egyre nagyobb szerepet szánunk a helyi — vállalati, területi - önállóságnak, így a politikai irányításnak, ennélfogva a politikai intézményrendszernek is ehhez kell igazodnic. Elkapkodni persze nem szabad, de sokat késlekedni sem! Társadalmi viták Dr. Nagy Sándor, a SZOT titkára- Azt olvasni, hogy az új adótörvény tervezetének kidolgozását társadalmi viták előzték meg. Voltak-e ilyenek, s mi erről az ön véleménye? — Nehéz kérdés már csak azért is, mert nem tisztázott, hogy mit értünk a társadalmi vita fogalmán. Az egymástól igen eltérő vélemények, a szűk szakmai vitától a szinte minden egyes állampolgár véleményét feltáró vitafórumokig terjednek. Mi történt az új adótörvények kidolgozása során? Az adóreform előkészítésébe bevonták a szakmai közvélemény viszonylag széles körét, s hasonló módon a különböző társadalmi szervezetek vezető testületéinek - így a szakszervezeteknek - is több ízben alkalmuk volt véleményt nyilvánítani a tervezetekről. Ezen túl a sajtó, elsősorban a szakmai, de a napi sajtó is, hosszabb ideje foglalkozik az adóreform előkészítési munkálataival. Mindezt összerakva, a napjainkban is folyó vitát a lakosság véleményét mélyen feltáró társadalmi vitánál szűkebb, de a szakmai vitánál jóval szélesebb kört megmozgatónak minősíthetjük. Személyes véleményem szerint az eddigi tapasztalatok több tanulságot kínálnak. Viszonylag későn kezdődött meg a lakosság tájékoztatása és abban sok volt az egymásnak ellentmondó, téves információ. összehangoltabb munkával legalább az ebből fakadó zavarokat elkerülhettük volnc. mint ahogy az adott keretek között is lett volna lehetőség a lakossággal jobban megismertetni az elképzelések céljait, bevonva őt azok formálásába is. Ki lenne az ideális kapitány? Király Ferenc, a Népsport főszerkesztője — Verebes József lemondott, Így megint szövetségi kapitány nélkül maradt a válogatott, ön szerint ki lenne az ideális ember erre a posztra?- Egy olyan ember, aki egyesítené magában Sebes Gusztáv szervezőkészségét, futball iránti szenvedélyét, Bukovi Márton hallatlan nagy szakmai felkészültségét, taktikai repertoárját és Baráti Lajos higgadtságát, pedagógiai érzékét. Ám, mivel ilyen ember ma nincs, s ahogy mondani szokták, szegény ember vízzel főz, nekünk most egy olyan szakemberre van szükségünk, olyanra kell találnunk, aki végre képes arra, hogy hosz- szú távú programot dolgozzon ki a válogatott keret részére 1990-ig, az olaszországi világ- bajnokságig. Az életnek ugyanis adtunk csaknem két év előnyt, mert Mexikó óta kétszei húztunk a kalapból: először Komorát, azután Verebest. Ide- ig-óráig megoldást is jelentettek, de ismét kényszerhelyzetbe kerültünk. Szeptember 6-án, délelőtt .10 órai kezdettel rendezik meg a szabadtéri színpadon <a Népszabadság-fórumot, a pécsi bányásznap programjához kapcsolódva. A fórum résztvevőihez már előzetesen sok kérdés érkezett. Ezek közül tettünk /el egyet-egyet. Alább közöljük a kérdéseket és a rájuk adott válaszokat. A bányászat gondjai Dr. Dányi Pál, a Baranya Megyei Pártbizottság első titkára net a lakosság egy jelentős része maga is vásárolja, s ha például nincs vagy nem olyan, amilyet szeretne, akkor mindjárt érdekük szerint kérdezik az emberek, hogy miért? 2. A szénbányászatról általában, és nálunk természetesen, a mecseki szénbányáról az emberek többet tudnak, s maguk is többet beszélnek. 3. Uránbánya csak egy van az országban. (Hasonlóan egyedi vállalat van más is Baranyában, gondoljunk csak Mohácsi Farostlemezgyárra. 4. Az elmúlt 20 évben a széntermelés gazdaságosságát illetően az eltérő nézetek erőteljesen ütköztek, koncepciók változtak. Az urán illetve a vállalat tevékenysége körül kevesebb és higgadtabb viták voltak. 5. A hasonló gondok sem azonos súlyúak. A szénbányászatot szanálni keli, az uránbányát nem. Kit képvisel Králikné Cser Erzsébet,- A KISZ az utóbbi időben nyíltan egy sereg dolgot opponál. Kinek a nevében, hiszen a a KISZ? a KISZ KB titkára fiatalok nagy része nemigen törődik a napi politikával és a KISZ-szel sem?- Mi a tagság nevében, őket képviselve mondtuk el véleményünket. A Jövőnk a tét! akció keretében tagjainkkal megvitattuk azokat a kérdéseket, amelyeket a társadalom szempontjából fontosnak tartottunk. Azt a javaslatsort, melyet közzétettünk, ez a vita érlelte ki. Természetesen ez a javaslatsor számos ponton olyan véleményeket is tartalmaz, mely nemcsak a KISZ-tagok egyetértésével találkozik, hanem az ifjúság széles tömegeivel is. De ez azt hiszem, érthető is, hiszen a KISZ-tagok élethelyzetét, életesélyét ugyanazon tényezők határozzák meg, amelyek más fiatalokét. Mi e politikai megbízatás alapján viszonyulunk minden, azóta felmerülő kérdéshez is. Persze mi lennénk a legboldogabbak, ha más, fiatalokat jelentős számban tömörítő szervezet velünk együtt szót kérne. Ami a kérdés második részét illeti: az ifjúságon belül is eltérő, reagálásokkal találkozunk, a társadalom más tagjaihoz hasonlóan. Tapasztalható a szervezeten belül is, a társadalomtól való elfordulás fokozódása, de ugyanakkor százezerre tehetjük azoknak a tagjainknak a számát, akik m.inden korábbinál a markánsabb, konstruktívabb bírálat és cselekvés útjára léptek. Őket akarjuk a jövőben jobban képviselni, velük akarunk összehangoltabban cselekedni, de kooperálni szeretnénk mindenkivel, szervezeten belül és kívül, aki az ifjúságért tenni akar. Mit tükröz a Népszabadság? Borbély Gábor, az MSZMP KB tagja, a Népszabadság főszerkesztője- ön szerint a Népszabadság megfelel az olvasók igényeinek? Hiven tükrözi a mai magyar valóságot? — A kérdésekre kategorikus igennel vagy nemmel válaszolni nem lehet. A Népszabadságnak 560 ezer előfizetője van, s több mint 100 ezer példányt vásárolnak az árusítóhelyeken. Tapasztalataink szerint egy-egy számunkat többen is olvassák a családokban. Hogy ki lehet a kapitány? Véleményem szerint, ha olyan embert keresünk, aki jegyzett személy a nemzetközi futball- életben, akkor Albert Flórián. Ha olyat, aki már ért el siker • két, mondjuk a nemzetközi ka pákban, akkor Kovács Ferencet említhetem. Egy 1983-n'. lelkesedéssel dolgozó Mezey lenne a legideálisabb kapitány, vagy egy olyan embe . mint Bálint László, aki a sa| .t bőrén tapasztalta a profikkal szembeni igényeket. Hogy ki lesz a kapitány, hamarosan eldől. A lényeg: kiváló edzőkben nincs hiány, hogy csak egyetlen példát mondjak: Pécsett Garami József, aki foci- palántákból nevelt válogatott labdarúgókat. így a lap — szerényen számol va is - több mint egymillió emberhez jut el naponta. Joggal nevezhető tehát tömeglapnak. Olvasóink felkészültsége, érdeklődése széles skálán mozog, igényeik sokrétűek, szerteágazók. Ennek tudatában kell írni és szerkeszteni nap mint nap úgy, hogy lehetőleg mindenki megtalálja azt, ami különösen érdekli. Hogy az olvasó gyors, hiteles és pontos tájékoztatást kapjon a világ és hazánk legfontosabb eseményeiről, magyarázatot, eligazítást, hátteret az összefüggések megértéséhez. Ez a törekvésünk — ezt mi is tudjuk, s az olvasói levelek, vélemények is ezt igazolják — eltérő színvonalon valósul meg. Az okok közül megemlítek néhányat: a nemzetközi és hazai politikai életben is vannak „csendes" időszakok, amikor kevés a „nagy hírértékű” esemény, van, amikor mi sem találjuk meg a fontos dolgok között a legfontosabbakat, van, amikor eqy- egy kérdés feldolgozása sikerül az átlagosnál szürkébbre, unalmasabbra, érdektelenre. Van, amikor a rendelkezésünkre álló terjedelem - főleg a hétköznapokon — szab korlátokat. Ezért van az, hogy általában a szombati 24 oldalas számainkban tudjuk a legsikeresebben feloldani az említett ellentmondásokat, tudunk teljesebben megfelelni olvasóink igényeinek. A mai magyar valóságot bemutatni, tükröztetni - ez különösen fontos feladat. Az MSZMP központi lapjaként, politikai napilapként, az a feladatunk, hogy hirdessük, magyarázzuk, megértessük és elfogadtassuk a párt politikájái, segítsük a gyakorlati megvalósítást, bemutassuk a jó kezdeményezéseket, törekvéseket, bíráljuk a végrehajtást akadályozó, fékező jelenségeket. Mindezt úgy kell végeznünk, hogy hiteles képet adjunk az ország politikai, gazdasági, tudományos és kulturális életéről, helyzetünkről, mindennapjainkról. — Az utóbbi időben igen sokat beszélnek a szénbányászat gondjairól, ön szerint az uránbányászoknak nincsenek hasonló jellegű problémái? A kérdés a gondokra, a problémákra utal. A két bányavállalatnál vannak hasonló problémák, Illetve feladatok: például a munkaerő utánpótlása, az egészségvédelem, a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatása, a korszerű technika beszerzése, a termelés szervezése terén. Azonban ne feledkezzünk meg arról, hogy más a két vállalat tevékenységének a jellege, s ebből következően más a problémák, a feladatok megoldása is. Néhány más: 1. Az urán és a szén nagyon eltérő termék a piac szempontjából, (a sze-
