Dunántúli Napló, 1987. szeptember (44. évfolyam, 240-269. szám)
1987-09-19 / 258. szám
1987. szeptember 19., szombat Dunántúli napló 7 Autószerelő tanulók a Széchenyi Gimnázium és Szakközépiskolában A szakmát adó iskolák tapasztalatai Többlépcsős felvételi rendszer Nyíltabb, előkészíthetőbb beiskolázás - Félévkor bukott tanulót nem vettek fel - Kevesebb kettős elutasítás A nagyobb nyíltság érdekében többlépcsős, szakaszos beiskolázási kísérletre került sor a középfokú iskolák idei fölvételeinél. A tapasztalatok meglehetősen eltérőek, és az eredményesség igazából csak évek múlva, a szakmunkások, szakközépiskolások munkába állásakor mérhető majd. Bár a beiskolázás módosítása természetesen a gimnáziumokat is érintette, a már most levonható tanulságokat a szakmunkásképzők és szakközépiskolák szemüvegén át mutatjuk be. Az elmúlt évtizedek gyakorlata az első helyről elutasított gyerekek második iskolába jutásához véletlenszerű lehetőségeket kínált. A felvételi, pontosabban döntési időpontok ugyanis csak sejthetők voltak, de nem voltak ismertek. Az iskola nevének említése nélkül hadd állítsunk ide egy példát: igen gyenge, félévkor bukott tanulót fölvettek az egyik szakra, mert első helyen jelölte a szakmát, közepesnél valamivel jobbat viszont nem, mivel nála csak a második helyen szerepelt, és mire ide irányították, betelt a keretszám. Az eljárás nyílttá tétele, a szakaszosság bevezetése tehát az ilyen esetek elkerülését volt hivatva szolgálni. Sajnos, a szakaszokba sorolás szempontjai között az egyes iskolatípusok és iskolák egészségtelen megkülönböztetéseket véltek fölfedezni. Az is igaz ugyanakkor, hogy ezek a beiskolázások idejére elhalványodtak. A nyíltság a megsokszorozott tájékoztatás ellenére sem tudatosodott megfelelően, sok esetben még az általános iskolás pedagógusok sem tudtak az új lehetőségekről. Rövidnek bizonyultak a döntési időtartamok. Elsősorban az úgynevezett vegyesiskolák kerültek időzavarba, mivel jelentősen eltérő keresettségű szakjaik más és más döntési periódusba kerültek. Az elvégzendő munka mennyisége így megnövekedett. A más megyéből érkezett tanulók elbírálásában hasonló helyzetbe kerültek a speciális gimnáziumok, elsősorban azok, melyek alkalmassági vizsgálatokat is tartanak. A rendelkezésükre álló - március 10-e és 20-a közötti - időben nem tudtak végezni, a jelentkezések elhúzódtak. Az előnyösnek ítélhető tapasztalatok közül ki kell emelnünk, hogy az általános iskolák többségében igen kedvezőnek bizonyult a fogadtatás. Ennek okai a rendszer nyíltságában, jobb előkészíthetősé- gében, az esélyek jobb kiszámíthatóságában keresendők. A szakmunkásképző intézetek megalapozottabban tudtak nemet mondani a gyenge, illetve igen gyenge tanulmányi eredményt elért fiataloknak. Hosz- szú évek óta az idei volt az első beiskolázási időszak, hogy félévkor bukott tanulót nem vettek fel. A kísérlet éve a szakmunkásképző intézetekben és szakközépiskolák többségében nem okozott semmiféle zavart, ebből a szempontból nem érezték, hogy új módszerrel zajlik a beiskolázás. Csökkent a mindkét helyről elutasított tanulók száma. A továbbtanulásra jelentkező nyolcadikosok szándékai, igényei nem esnek teljesen egybe a lehetőségekkel. A kettős elutasítások számának csökkenése, a kényszer szülte beavatkozások, átirányítások kiküszöbölését segíti. A folyamat időben is széthúzódott, íay megalapozottabb tanácsadással lehetett ellátni a hoppon maradottakat. A rendszer finomítására tett javaslatok közül a vegyes iskolák helyzetének megkönnyítésére figyelemre méltónak tűnik, hogy valamennyi szakjukon egyidőben dönthessenek. A regionális beiskolázású iskolák döntési idejét úgy fogják megválasztani, hogy addigra már nagy biztonsággal megérkezzenek a más megyéből oda tartók jelentkezései is. Ésszerűnek tűnik naayobb időközt átölelő, de kevesebb szakasz kijelölése. Végezetül talán lehetőséget kellene teremteni, hogy a szakaszok ismeretében az iskolák maguk tegyenek javaslatot besorolásukra, esetleg különböző időpontot választva egyes szakmáikhoz. Sz. Koncz I. Fordulat az aknamélyítőknél! 25 milliót produkált veszteségben tavaly a Bányászati Aknamélyítő Vállalat mecseki körzete, melynek élére ez év januárjában új vezető került: Sebő István. Ez évi célként január végén azt jelölte meg, hogy a mecseki aknamélyítők nem lesznek veszteségesek. Receptként alapos fogyókúrát, tervszerűbb gazdálkodást jelölt meg. Nyolc hónap után arról érdeklődtünk, mit sikerült meg- valósitani az elképzelésekből, léptek-e előbbre az aknamélyítők? Sikerült-e megvalósítani valamit abból a tervükből, hogy az építési-szerelési tevékenységük, ha már hasznot nem hoz, de ráfizetéses se legyen, s hogy a textilüzemük viszont hozza a hatmilliós eredményt? Nos, a Hat millió nyereség — kerekítve - sikerült, noha nem az eredeti tervek szerint. Az első fél év mérlege szerint az építés szerelés nyeresége 5 millió lett, a textilüzemé viszont csak 827 000. A textilüzemben ejtőernyők, hőlégballonok készülnek részint rehabilitációs munkakörökben — a kisebb nyereséghez nagyban hozzájárul az üzemrész sajátos készletezési gondja: speciális anyagból dolgoznak, mely monopolalapanyaguk, s melyet nem folyamatosan gyárt a selyemipar, illetve a győri Graboplast: egyszerre akár két-há- rom évre valót is készítenek, amit itt kell raktározni. — Ebben az eredményben — mondja az igazgató - nincs semmiféle könyvelési trükk, viszont eredményt hoztak az év elején is tervbe vett intézkedések. Melyek ezek? Első lépés az volt, hogy a számviteli rendszerünket pontosabbá tegyük, hogy napvilágra kerüljenek a felesleges költségek, a veszteségforrások. Második lépésben a munkagépeink és gépjárműveink majd 40 százalékát eladtuk, kiselejteztük. Tehettük azt azért is, mert ezek egy része már régóta „téglán állt”, s Így egymillió visz- szajött. A harmadik lépés volt a legkényelmetlenebb. Korábban is jellemző volt, hogy a fizikai munkások számának csökkenésével nem tartott lépést a műszaki-adminisztratív létszám arányos csökkenése. Már év elején látszott: a körzetvezetőség létszámában is karcsúsítás szükséges. Ehhez járult a leselejtezett, eladott gépek vezetőinek, kezelőinek keletkezett „feleslege", összesen 33 ember vált feleslegessé ez ak- namélyitőknél, összesen pedig ötvenen „mozoqtak". (A két szóm különbsége cégen belül került új munkakörbe.) A harmincháromból öten kapták meg a meghosszabbított felmondási időt, hatan leszámoltak, mert vagy maguk találtak új munkahelyet, vagy találtak számukra - hárman nyugdíjba mentek, egy személyt pedig fegyelmi úton bocsátottak el. A harminchárom feleslegessé váltból viszont 18-an cégen bélül vállaltak számukra is és a körzetvezetőség számára is hasznosabb munkakörben állást. (Azok, akik a hatékonyabb létszámgazdálkodást látva önként távoztak, azok nem szerepelnek ezekben a számokban.) Szó, ami szó, nem könnyű feladat, hólátlat, népszerűtlen embereket kitenni a kapun kívül - még akkor is, ha a döntés felelősségét át nem hárítva, de a lehetőségekhez képest mégiscsak „demokratikusan" történt annak meghatározása, ki a felesleges, vagy kinek a munkaköre felesleges: a szak- szervezet és a vállalati fórumok bevonásával. Bizonyítani vágyó fiatalok kaptak megbízást produktívabban dolgozhattak mindazok, akik „túlélték" e drasztikus fogyókúrát. A racionálisabb létszám kialakítása elsősorban a produktivitás növekedésével fejtette ki hasznát, semmint a bérköltségek csökkentésével, lévén, hogy az aknamélyítők átlagbérszabályozásba esnek. Sőt, éppen emiatt a „vattaemberek" leépítése a rövid távú vállalati érdek ellen hatott. De ha az emberek észreveszik, hogy nincsenek lebetonozott státusok, hogy aki csak dolgozhat, az nélkülözhető, az hatással van teljesítményükre is. Szólni kell arról is, hogy az eredmény javulásába - ha nem is jelentős módon — az is belejátszott, hogy megemelték szabadáras szolgáltatásaik díját a megrendelővel megegyezve - ehhez viszont azt is tudni kell, hogy a két bánya- vállalatnak végzett főtevékenységük öt éve befagyasztott árakon történik. S azt is, hogy a szabadáras kategóriában a tisztes haszonból is engednek - pl. ha a tanács a megrendelő, s az építendő objektum egy város céljait szolgálja, (összehasonlításul: a szabadáras tevékenységük 2,5 milliós volumenű, a maximáltáras pedig 51,7 milliós.) Mindezen intézkedések oda vezettek, hogy ugrásszerűen javultak a teljesítmények - kiemelkedő például a Béta 9. szinti nyugati feküirányvágaton dolgozó Brengyán Sándor vezette brigádé. S az is hajtóerő, hogy a jó teljesítményeket lehetőség - noha még nem szándék - szerint megfizetik, még akkor is, ha bértúllépés keletkezik emiatt. De vállalják, mert reális teljesítmény, eredmény van mögötte. Mindamellett nem elégedettek a „baráberek": a jövő évre tervezett adóreform eddigi verziói várhatóan hátrányosan érintik őket. Erre felkészülni pluszfeladat, hiszen még változatlan közgazdasági viszonyok között is további erőfeszítéseket igényel a mostani eredmények megtartása, javítása. — Nem akarunk besorakozni a panaszkodók közé — mondja az igazgató. - üzemi szintig tudunk beavatkozni, már abba is alig, hogy mit fog osztani ránk az országos vállalatunk. Feladatunk tehát: szárazon tartani a puskaport, annál is inkább, mert sorsunk össze van kötve a bányászat sorsával. B. L. Nyugatnémet exportra készülnek a székek a gyár üzemcsarnokban Kárpitosüzemet épít a mohácsi székgyár Tizenegy éve fejeződött be a Szék- és Kárpitosipari Vállalat Mohácsi Székgyára rekonstrukciójának első üteme, megépült a mai modern gyár. Akkor nem volt pénz arra, hogy az új 'széküzem mellé megépítsék a kárpitosüzemet. Megmaradt tehát az ötvenes években barakkrendszerben létesült két telephelyük is a városban . . . Ősi János, a Mohácsi Székgyár igazgatója jó hírrel fogad :- A nagyvállalat exportbővítő beruházási pályázatával végre mi is megkapjuk a szükséges 115—120 millió forintos beruházási lehetőséget. Ezt a hitelt október 1-jével megnyitják... A jelenlegi gyártelepen, a széküzem tőszomszédságában épül majd a 4600 négyzetméteres csarnok, ahhoz egy 24x24 méter alapterületű új szociális épület. A tervezését október elején indítják, s remélik, tavasszal mór a csarnok kezd kinőni a földből. — 1989 végére már termelni kell az új kárpitosüzemnek - jelenti ki a gyárigazgató.- Mit várnak az új csarnoktól? — Azt, hogy alapvetően megváltoztathatjuk a kárpitos garnitúráink technológiai szintjét, azaz minőségét. Emellett végre olyan termékeket is gyárthatunk majd, amilyenre eddig nem vállalkozhattunk a kárpitos-hátországunk miatt. Az is sokat nyom a latba, hogy a 90-es évektől legalább 20 százalékkal növelhetjük a tőkés exportunkat. Két éve kezdték Svájcba szállítani a Muszta, a Musztafa, a Jenny és a Laurett kárpitos sarokgarnitúrákat. A tavalyi tőkés exportjuk 100 milliós volt, idén elérik a 150 millió forintot. A további exportbővítés gátja már a modern széküzemet kiszolgáló két külső kárpitosüzem. Azt is végiggondolták már, hogy mi lesz a jelenlegi két telepükkel. A Kossuth Lajos utcait eladják, Felszabadulás utcait megtartják és átalakítják egységes raktárbázissá. A poliuretán hab (alapanyaga tőkés import) beszerzése az idei első félévben nagyon sok gondot okozott. Akadozott az ellátás, s volt, hogy két napon át állt a gyár, mert elfogyott a habanyag. Az új kárpitosüzemmel együtt megépítenek egy, a hulladékhabot heterogénhabbá átalakító műhelyt is, hogy egyetlen gramm habhulladék se vesszen majd kárba a székgyárban. Murányi László
