Dunántúli Napló, 1987. szeptember (44. évfolyam, 240-269. szám)

1987-09-19 / 258. szám

A Dunántúli napló 1987. szeptember 19., szombat * Tanácskozik az Országgyűlés őszi ülésszaka ★ Grósz Károly sajtótájékoztatója A kormány munkaprogramja a szocialista demokráciára és a nemzeti egységre épül (Folytatás a 3. oldalról) Fehér Tibor (Veszprém m., 1. vk.), a Közlekedésgépészeti Szakközépiskola és Gépgyár­tástechnikai Szerelőipari Szak­munkásképző Intézet igazga­tója szomorúan vette tudomá­sul, hogy a személyi jövede­lemadó törvénytervezete az in­novativ tevékenységek kapcsán meg sem említi a szinte va­lamennyi reálegyetemen, főis­kolán külső intézmények meg­bízásából végzett munkákat. Javasolta, hogy az alaptevé­kenységen kívüli kutatómunka (az állami megbízásból, az Országos Tudományos Kutatá­si Alap pályázataira, valamint a vállalatok számára végzett munkák) adókulcsa 0 száza­lékos. Tölgyes István (Szabolcs- Szatmár m., 10. vk.), a Csepel Művek Szerszámgépgyára nyír­bátori gyáregységének üzem­fenntartó osztályvezetője élet­korából adódóan a fiatalok szemszögéből vizsgálta a tör­vénytervezeteket, s feltette a kérdést: hogyan változik az if­júság helyzete? A szociálpoli­tikai intézkedések mindezek megkönnyítésére törekednek, de legfeljebb az eddig is meglé­vő feszültségek növekedő üte­mét fogja lassítani. Nagyiványi András (Buda­pest, 19. vk.), a Villanyszerelő­ipari Vállalat vezérigazgatója a sávonként változó adó mér­tékével összefüggésben azt indít­ványozta, hogy a 48 ezer és 120 ezer forint közötti jövedelmek egységes kulccsal adózzanak. A javaslatot indokolva a kép­viselő kifejtette: a hatékonyan gazdálkodó vállalatok adatai bizonyítják, hogy nem kevés an­nak a dolgozói rétegnek a köre, amelynek éves bruttó jöve­delme 90 ezer és 120 ezer forint között lesz. Ezen vállalatok azonban a javasolt sűrűsávos adózással egyértelműen hát­rányba kerülnek az alacso­nyabb hatékonyságú vállala­tokkal szemben. A törvénytervezet hibájaként rótta fel, hogy nem tárgyalja a táppénzzel kapcsolatos kér­déseket, holott ez önmagában a kiáramló jövedelemnek mint­egy 10 százalékát teszi ki. Fodor Pál (Csongrád m., 15. vk.), a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát makói gyárának igazgatója arra kérte a kor­mányt, hogy minél előbb hoz­za nyilvánosságra a jövő évi tervezéshez szükséges szabály­zókat, a vállalatoknál ugyanis nagy a bizonytalanság, mert nem tudják, milyen szabály­zók lépnek életbe az adótör­vényen kívül. Szólt arról, hogy az exporttámogatások gyors megszüntetése nehézségeket okozhat, kivált azoknak a gaz­dálkodó egységeknek, ame­lyeknek jelentős az exportja. Borbély Sándor (Budapest, 34. vk.), a Villamos Erőmű Ter­vező és Szerelő Vállalat cso­portvezetője az egyik fő gond­ként említette az adósávok és adókulcsok olyan meghatáro­zását, ami szerint az adózási kötelezettség számottevően sújtja az „átlagdolgozót'’. Ja­vaslata szerint az átlag fölötti jövedelemmel rendelkezőket kellene nagyobb mértékben megadóztatni. Egyetértett vi­szont a nyugdíj melletti jöve­delmek megadóztatásával, sőt az átlag feletti, kiugróan ma­gas nyugdíjakat is javasolta bevonni az adózás körébe. Mindezek alapján - választói­val egyetértésben - a törvény- tervezet átdolgozását javasol­ta. Szentágothai János (orszá­gos lista) akadémikus a terve­zett adóreformról szólva elöl­járóban leszögezte: nincs vesz­tegetni való idő, annak elle­nére, hogy az adózás pozitív és negatív, pszichikai és gaz­dasági hatásainak megjóslása a hosszú távú meteorológiai előrejelzésnél is nehezebb. Hangsúlyozta: bajaink jelentős része a fejekben található. Itt „ül" a bizalmatlanság, a hi­bák másokban való keresése, az önzés, az elvtelenség, a korrupcióra vagy annak elné­zésére való hajlam, a minél gyorsabb meggazdagodás kényszerképzete, a közvagyon nal való bánás felelőtlensége, a szemhunyás a tehetségtele­nek és középszerűek elterpesz- kedése felett, a szembenézni nem tudás hibáinkkal és mu­lasztásainkkal. Gazdaságunk válságszituá­ciójánál sokkal nagyobb baj- vélekedett a képviselő — társadalmunk gyorsan mélyülő erkölcsi válsága. Ennek keserű gyógyszereként üdvözölte a személyi jövedelmek megadóz­tatását, mondván: az adózás az állampolgári felelősség új- raébresztésének egyik fontos eszköze, s remélhetőleg a de­mokrácia elmélyítésének is le­hetséges forrása. Fetter Gyula (Pest m„ 23. vk.), a Pest Megyei Műanyag- ipari Vállalat (PEMÜ) főmű­vezetője véleménye szerint a jogszabálytervezet éppen azo­kat érinti legkedvezőtlenebbül- még ha csak időlegesen is -, akik már ma is nehezen tudják szinten tartani életszín­vonalukat. A láthatatlan jövedelmek­kel kapcsolatban leszögezte: amíg nem érdekeltek az em­berek abban, hogy számlát kérjenek és adjanak, addig a jövedelem láthatatlan, tehát adózhatatlan marad. Kérte az érintett szerveket, hogy dolgoz­zák ki az adóztatás olyan rendszerét, melynek alapján a láthatatlan jövedelmek is megfelelően feltárhatók és adóztathatók lesznek. Pregun István (Szabolcs- Szatmár m., 1. vk.), a nyíregy­házi hittudományi főiskola rek­tora nyugtalanítónak ítélte, hogy sem a tömegtájékoztatási eszközök, sem pedig a pénz­ügyi szakemberek nem szóltak teljes részletességgel az or­szág nyilvánossága előtt arról, milyen következményekkel jár­na, ha az Országgyűlés el­utasítaná a törvényjavaslatot. Ha ez így lenne, akkor a „na­gyobbik rosszat” választanánk, vagyis gazdaságilag, anyagi­lag, erkölcsileg még rosszabb helyzetbe kerülne az ország népe. Végezetül kijelentette: csak akkor tud határozott igennel szavazni a beterjesztett adó- és pénzügyi refomra, ha a gyermekeket nevelő családok anyagi helyzetének nagyobb romlását kormányunk garan­táltan kivédi. Ezzel az Országgyűlés őszi ülésszakának harmadik mun­kanapja - amelyen Sarlós Ist­ván, Péter János és Cservenka Ferencné felváltva elnökölt - befejeződött. Szombaton a képviselők az általános forgal­mi adóról és a magánszemé­lyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslatok feletti vitá­val folytatják munkájukat. Pénteken, a plenáris tanács­kozást követően - az esti órák­ban - együttes ülést tartott az Országgyűlés terv- és költség- vetési, valamint jogi, igazgatá­si és igazságügyi bizottsága, hogy megvizsgálja azokat az újabb módosító javaslatokat, amelyeket több képviselő fo­galmazott meg a két törvény- javaslat parlamenti vitájában. Az ülésen részt vett Sarlós Ist­ván, az Országgyűlés elnöke is. A két bizottságnak a szóban forgó javaslatokkal kapcsola­tos állásfoglalását a Parla­ment szombati ülésén ismerte­tik. A kormány munkaprogram­ja, amelyet az Országgyűlés elfogadott, két tartópillérre épül: a szocialista demokrá­ciára, és a nemzeti egységre. Ez két olyan tartóoszlop, amely reformpolitikánk új szakaszá­nak, kibontakozásunknak a jel­szava is lehet — hangsúlyozta Grósz Károly, a Miniszterta­nács elnöke péntek délután, a Parlamentben tartott nemzet­közi sajtókonferenciáján. Az értekezletet Bányász Rezső államtitkár, a kormány szóvi­vője vezette. A miniszterelnök bevezető nyilatkozatát köve­tően a hazai és a külföldi saj­tó nagy számban megjelent képviselőinek érdeklődését ki­elégítve összesen 27 kérdésre válaszolt. Nyilatkozatának elején utalt arra, hogy e munkakörében először találkozik a nemzetkö­zi sajtó képviselőivel, akikkel gyümölcsöző együttműködést kíván fenntartani a jövőben is. - Az önök megtisztelő érdek­lődése — mondotta — bizonyá­ra nem csupán egy kis euró­pai ország helyzetének és gazdaságpolitikájának szól. Bi­zonyára arra is figyelnek, hogy miként keresi egy szocialista ország a kibontakozás útját, hogyan próbálja összefogni eh­hez a rendelkezésre álló szel­lemi erőket, anyagi eszközöket.- Barátaink legyenek meg­győződve arról, hogy őszinte barát vagyunk és az is mara­dunk, szomszédaink arról, hogy jószomszédként élünk mellettük; gazdasági, kereske­delmi partnereink pedig arról, hogy korrektek vagyunk mind a politikai, mind pedig a gazdasági kapcsolatokban. Az elmúlt évtizedekben bebizonyo­sodott, hogy jó szándékkal az eltérő ideológiai és politikai álláspontot képviselő országok is együtt tudnak működni, s ezzel egyaránt szolgálják sa­ját nemzetük, s a többi nép érdekét. Helsinki szellemében dolgozunk itthoni feladataink megoldásán és lépünk fel a nemzetközi politikában. A kormány gazdasági mun­kaprogramjáról szólva Grósz Károly hangsúlyozta: — Szán­dékaink, céljaink világosak, egyértelműek. Elhatároztuk, hogy a gazdaságban felhal­mozódott gondjaink megoldá­sához határozottabb magatar­tással eredményesebb módsze­rekkel, eszközökkel látunk hoz­zá. Ehhez szilárd alapot, poli­tikai bátorítást ad az MSZMP Központi Bizottságának ez év júliusi állásfoglalása. Abban, hogy a társadalmat mozgósítani tudjuk törekvé­seink vállalására — márpedig nemzeti egység nélkül e prog­ram megvalósíthatatlan — szá­mítunk a sajtó közreműködé­sére is. Segítsenek a megvaló­sítás során jelentkező gondok felismerésében és a válaszok megfogalmazásában is — mondotta bevezetőben Grósz Károly. A Minisztertanács elnökéhez számos, a kormányprogramhoz közvetlenül kapcsolódó kérdést intéztek. A Die Presse tudósí­tója arról érdeklődött, hogy a megoldásra váró problémák közül melyeket ítéli a leglé­nyegesebbeknek: — A legfontosabbnak ma azt tartom, hogy a nemzet vissza­nyerje magabiztosságát, azt a hitét, hogy felülkerekedik a fel­halmozódott gondokon. Ezzel megteszi a legfontosabb lé­pést ahhoz, hogy a nagyon szigorú programban megfogal­mazott célokat kemény, követ­kezetes munkával valóra vált­sa. Ami a legsürgetőbb kor­mányzati teendőket illeti — folytatta a Népszabadság kér­désére válaszolva -, a legfon­tosabb most az, hogy össze­gezzük az országgyűlési ülés­szak tanulságait. A kormány még ebben az esztendőben javaslatot terjeszt az Ország- gyűlés elé azoknak az intéz­ményeknek az átszervezésére, amelyek a Parlament hatáskö­rébe tartoznak. Ezzel egyidő- ben elő kell készítenie a sa­ját hatáskörében megvalósít­ható szervezeti lépéseket is. — A magyar népgazdaság számára előnyös, ha kiszéle­sítjük a külföldi működő tőke mozgáslehetőségét, mert ez oly módon ösztönözheti a gaz­dasági fejlődést, ahogyan a pénztőke (tehát bankhitelek felvétele) nem képes - muta­tott rá a Magyar Televízió kérdésére válaszolva. — A működő tőke ugyanis nem csupán új forrásokat jelent, hanem sokkal többet: olyan munkakultúrának a meghono­sodását, amelyre a hazai gaz­daságnak igen nagy szüksége van. A Magyar Hírlap kérdésére a kormányfő hangoztatta: a fogyasztáscsökkentés olyan kényszerű kötelezettség, ame­lyet a következő három eszten­dőben sajnos nem tudunk el­kerülni. Az MTI tudósítója azt tuda­kolta a kormány elnökétől, hogy az új munkaprogram nem kérdőjelezi-e meg a párt XIII. kongresszusának a társadalmi fejlődés irányairól hozott ha­tározatát, illetve a VII. ötéves tervben foglaltakat. Grósz Ká­roly kijelentette: — A kérdés jogos, a prog­ram előkészítése során sokan feltették már. Válaszunk egy­értelmű: a párt XIII. kongresz- szusán, valamint a VII. ötéves tervtörvényben megjelölt két adat — a termelés növekedé­séről, illetve az életszínvonal alakulásáról — nem teljesíthe­tő; ezt ma már világosan lát­juk. Ugyanakkor a kongresz- szusi határozat és a terv nem­csak ezeket a számokat tar­talmazza, hanem alapvető tö­rekvéseket, határozott irányt, szellemiséget hordoz, és hosz- szabb távú célokat is megfo­galmaz. Számos újságíró a magyar- országi reformfolyamat eddigi eredményeiről, további irá­nyairól, az ezzel kapcsolatos tervekről érdeklődött. A politikai intézményrend­szer felülvizsgálata nem a kor­mányzat dolga, hiszen a poli­tikai szervezetek önállóan mű­ködnek - közölte Grósz Károly a Washington Post érdeklődé­sére. — Minden olyan tömörü­lés, amely az alkotmányban és a törvényekben rögzített szabályokat betartja, a jövő­ben is tevékenykedhet, illetve megalakulhat. A Financial Times tudósítója ehhez kapcsolódva arról érdek­lődött, hogy lehetséges-e vala­miféle párbeszéd a magyaror­szági ellenzék és a kormányzat között. A kormány elnöke rá­mutatott: A kérdés azt sugall­ja, mintha két fél közötti pár­beszédről lenne szó. De ilyen nincs. Akik a Népköztársaság törvényeit nem tartják tiszte­letben, azokkal a kormány nem beszélget. Ami az úgynevezett másként gondolkodókat illeti, velük folytatni kell az eszme­cserét továbbra is minden idő­szerű kérdésben. De szeret­ném nyomatékkai megfogal­mazni, hogy a szocialista de­mokrácia kibontakozásának nem az ellenzékiekkel való pár­beszéd a fő útja, hanem az, hogy a társadalom tagjai mind aktívabban vesznek részt az or­szágos és a helyi kérdések megvitatásában, a döntések előkészítésében, illetve a vég­rehajtás megszervezésében és ellenőrzésében. Magyarországon mindenki­nek joga van a társadalmi, gazdasági, politikai kérdések­ről a miénktől eltérő nézeteket vallani. Nem hisszük, hogy egyedül mi rendelkezünk a böl­csek kövével a magyar valóság problémáinak megoldására. Odafigyelünk tehát arra, ha szóvá teszik problémáinkat, gyengeségeinket. Egy másik kérdésre vála­szolva Grósz Károly kifejtette: a párt politikai szerepe társa­dalmunkban egyre inkább erő­södik. Ugyanakkor az MSZMP munkastílusa, -módszere módo­sul, korszerűsödik. A párt ve­zetésének az a törekvése, hogy a párt a jövőben elsősorban az alapvető elméleti, politikai kér­désekben alakítsa ki álláspont­ját, s jelölje meg — elsősorban a pártmozgalom számára — a feladatokat. Ezzel egyidejűleg a kormányzati munkának na­gyobb mozgásteret kell kapnia. Mai, bonyolult világunkban, el­lentmondásos gazdasági hely­zetünkben számtalan olyan kérdés van, amelynek megvá­laszolása nem elsősorban po­litikai, hanem szakmai ügy. Jobban mondva gazdaságpoli­tikai-szakmai probléma, amely­nek megoldásához az alkal­mas szellemi bázis elsősorban tudományos kutatóintézetek­ben van. A párt társadalmi ve­zető szerepe, politikai funk­ciója a jövőben tehát nem csökken, ellenkezőleg, erősö­dik, de más módon nyílva,nul majd meg. Ki a jó képviselő a kormány szemszögéből? - kérdezte a Magyar Rádió munkatársa, utalva az egyik, a kormány fe­lelősségét is érintő országgyű­lési felszólalásra. Grósz Károly hangoztatta: — Ez attól függ, mit képvisel. Ha igaz ügyben emel szót, ak­kor az a jó képviselő, aki ki mondja, amit gondol, jelzi a kormánynak a problémákat és intézkedést igényel a valós gondok megoldására. Ha olyas­mit tesz szóvá, ami nem reális, akkor viszont csak a kormány­zat gondját szaporítja és nem viszi előbbre az ügyet. Egyszó­val: semmi meglepő nincs ab­ban, ha egy képviselő egyenes és korrekt kérdéseket intéz a miniszterelnökhöz, akinek az a kötelessége," hogy a legjobb tudása szerint válaszoljon azok­ra. Akik ezen meglepődtek, azok nem jól ismerik a magyar politkai kultúrát, vagy pedig nem ismerik a minszterelnököt. Az Országgyűlés és a kor­mány kapcsolatának új voná­sairól szólva (a Vasárnapi Hí­rek kérdésére) elmondotta, hogy a Minisztertanács most megalakítandó parlamenti tit­kárságának feladata lesz a kor­mányzat munkájáról folyama­tosan tájékoztatni az ország- gyűlési képviselőket, az állan­dó bizottságokat. A kormány munkaprogramja megvalósításának személyi biz­tosítékaira vonatkozó kérdésre Grósz Károly elmondotta: bi­zonyos módosításokra a kor­mányzati munkában elkerülhe- hetetlenül szükség van. Ha pedig a szervezet átrendező­dik, akkor ez természetesen személyi változásokat is ma­ga után van. A sajtókonferencián egyéb kormányzati törekvések is szóba kerültek. így például a taka­rékos intézményi gazdálkodás követelményéről (a rádió mun­katársának kérdésére) a kor­mány elnöke elmondta: aki nem takarékoskodik, arra rossz idők jönnek. A költségvetésből finanszírozott hivatalokat a mű­ködésükhöz adott központi for­rások szűkítése kényszeríti a takarékosságra. A bécsi Kurier érdeklődésé­re kitért a veszteséges üzemek felszámolásával kapcsolatos problémákra is. Mint mondot­ta, általában az érintett gyá­rak munkásai tehetnek a leg­kevésbé arról, hogy ilyen hely­zetbe kerültek. S ahol kor­mányzati döntés következtében jutottak bajba, annak anyagi következményeit a kormányzat­nak kell viselnie, nem pedig a dolgozóknak. Ahol azonban a vállalat saját hibájából vált életképtelenné a szervezet, ott, ha nincs más megoldás, zállalniok kell — bármennyire kellemetlen hangulattal és he­lyi politikai feszültségekkel jár is együtt - a felszámolást. Az utazási lehetőségek ter- /ezett könnyítéséről érdeklődő kérdésre a miniszterelnök el­mondotta: az ország valuta­készlete nem gyarapodott, ha­nem fogyott az elmúlt években. A magyar állampolgár valuta­készlete viszont éppen ellenke­zőleg — szaporodott. E hely­zetben úgy gondoltuk, az a leg korrektebb, ha elősegítjük, hogy az emberek ne dugdos- sák a pénzt, egyesek ne csem­pésszenek, másokat ne kény- szentsünk a szabályok megsér­tésére. Utazzanak szabadon, ahányszor akarnak — és ahányszor pénzük van rá. A vámelőírásokat ugyanakkor precízen be kívánjuk tartatni. A kormány elnöke (a Nép­szava érdeklődésére) a Mi­nisztertanács és a szakszerve­zetek kapcsolatával is foglal­kozott. Egyebek között elmon­dotta: hetek óta vitatkozunk például azon, hogy milyen, úgynevezett közérzetjavító in­tézkedéseket hozzunk, de még nem tudtunk megállapod­ni a szakszervezetek képvise­lőivel. Az eszmecserét hama­rosan tovább folytatjuk. Hoz­zátette: a kormány a nyílt, őszinte és folyamatos eszme­cserét tartja a szakszerveze­tekkel és általában az érdek- védelmi szervezetekkel kiala­kított együttműködés alapjá­nak. A hazánk nemzetközi kap­csolatrendszerét érintő kérdé­sek sorában a TASZSZ tudósí­tója a magyar—szovjet együtt­működés távlatairól érdeklő­dött. Grósz Károly kijelentette: — Miként eddig, a jövőben is p szocialista országokkal, ezen belül a Szovjetunióval folyta­tott gazdasági együttműködés a kormány tevékenységének kiemelt területe lesz. Érvényes államközi megálla­podásaink vannak, amelyeket maradéktalanul teljesíteni fo­gunk. A magyar energiaszerkezet­ben mind nagyobb szerepet fog betölteni az atomenergia — közölte a szovjet televízió munkatársának válaszolva. A Paksi Atomerőmű eddigi mű­ködési tapasztalatai rendkívül kedvezőek, a rendszer tökéle­tesen működik. Végezetül egy személyes jel­legű kérdésre válaszolt Grósz Károly; a Zycie Warszawy tu­dósítója arról érdeklődött, mi­árt vállalta e nehéz helyzetben felelősségteljes feladatát. — Az MSZMP Központi Bi­zottsága ajánlott a Hazafias Népfrontnak, majd az Ország- gyűlésnek erre a tisztségre. Negyvenkét éve vagyok párt­tag. Nem emlékszem rá, hogy ez idő alatt valamikor ne tel­jesítettem volna azt a felada­tot, amelyet a párt rám bí­zott. Ha most bíztak bennem, akkor — életutam, meggyőző­désem alapján — csak egyet tehettem: vállaltam és leg­jobb tudásom szerint mindent megteszek, hogy eredményesen végezzem ezt a munkát. — Az én székemre 1— tette hozzá — most nem sokan tör­nek. Azzal is tisztában vagyok, hogy ez a kormány átmenr" leg elég sok ellenszenvet - qg kiváltani. De hiszem, ha a nehézségeinken felülkereke­dünk, az érett politikai k lemény, tehát társadé döntő többsége méltányolni fogja azokat az erőfeszítése­ket, amelyeket nem magunk, hanem az ország érdekében, gyermekeink, unokáink érde­kében teszünk. Ebben részt vállalni nekem nem áldozat, hanem megtiszteltetés.

Next

/
Thumbnails
Contents