Dunántúli Napló, 1987. szeptember (44. évfolyam, 240-269. szám)
1987-09-18 / 257. szám
u Dunántúli napló 1987. szeptember 18., péntek * Folytatja munkáját az Országgyűlés * kockázatvállalás, s fontossá válik a háztáji és a közös gazdaságok magasabb fokú, új alapokra helyezett együttműködésének fejlesztése. Mindezt úgy kell megtenni, hogy eközben megoldják a falusi emberek foglalkoztatását, megtartsák a népességet, javítsák a hatékonyságot, a termelés jövedelmezőségét. Novak Lajos (Szabolcs-Szatmár m„ 2. vk.), a Fémmunkás Vállalat nyíregyházi gyáregységének technológiai osztályvezetője kérfog automatikusan bekövetkezni, ezekhez a kívánatos változásokhoz körültekintő szervezésre, hozzáértő vállalatvezetésre és hatékony ösztönzésre is szükség van. Az építőipar helyzetét elemezve kérte a kormányt, vizsgálja meg: hogyan élénkíthető az ágazat tevékenysége anélkül, hogy a központi költség- vetésből kapna támogatást. Juhász Ferenc (Budapest, 62. vk.), az Építőipari Gépesítő Vállalat pártbizottságának titkára a program bontásos módszer egyébként helyes elvetésével napjainkig sem teremtette meg az önmagával konzisztens érdekütközés mechanizmusát, minek következtében a terv és a vállalati gazdaság között megszűnt az érdemi kapcsolat. A szabályozós határozatait a vállalati gazdaság ellenében hozta. így egyfajta szembenállás, mondhatni bizalmi válság alakult ki a gazdálkodók részéről. Alapjaiban kell változtatni az irányítás és az irányítottak kapcsolatán. A kormány munka- programjában is szerepel a változtatás szándéka és i rá mielőbb tekintsék át a konvertibilis import helyettesítésének lehetőségeit, a luxuscikkek kategóriájába tartozó áruk behozatalát pedig szüntessék meg. Ugyancsak indítványozta annak megvizsgálását, hogy több százezer nyaralót, az üdülőkörzetekben lévő lakásokat, a személygépkocsi-parkot, valamint az egyéni kézben lévő termelési eszközöket és berendezéseket hogyan lehetne az eddiginél jobban bevonni a nemzeti jövedelem termelésébe. A továbbiakban a mező- gazdaság helyzetét, a gazdaA szünetben sincs pihenés. Képünkön Óvári Miklós, Havasi Ferenc, Kádár János, Lázár György. (Folytatás a 3. oldalról) van szükég, különösen a központi államigazgatási szervek és a gazdálkodó szervek, valamint az állami vezetés és az állampolgárok közötti kapcsolatban. A többi között felhívta a figyelmet arra az ellentmondásra, hogy míg a kormány munkaprogramja célul tűzi ki a munkateljesítményekkel arányos bérezést a főmunkaidőben, addig az iparban jövőre központi bértömeg- és átlagbérszabályozás bevezetését tervezik. Morvay László (Budapest, 33. vk.), az Olajipari Fővállalkozó és Tervező Vállalat létesítményi főmérnöke bevezetőben a kőolajfeldolgozó ipar tevékenységéről szólt, majd a szerkezetátalakítási program végrehajtásával kapcsolatban rámutatott: az összességében helyesen megfogalmazott célkitűzések pénzügyileg megalapozatlannak látszanak, nem érzékelhető az egyes célok eléréséhez szükséges anyagi fedezet. Egyetértve azzal a gondolattal, hogy a szükséges fejlődési forrást a vállalatoknak maguknak kell megteremteniük, megjegyezte, hogy a jelenlegi pénzügyi elvonási rendszer mellett ez szinte lehetetlennek tűnik. Az ipar szerkezetváltási folyamatának elengedhetetlenül együtt kell járnia a pénzügyi rendszer törvényszerű megújitásával. Vida Kocsárd (Somogy m., 6. vk.), a Pannónia Szálloda- és Vendéglátó Vállalat Balatoni Igazgatóságának igazgatója az idegenforgalom gazdasági jelentőségét néhány kevéssé ismert ténnyel érzékeltette felszólalásában, s ennek megfelelően az ágazat fejlesztése mellett érvelt. Mint mondotta, az ágazat bevételei lényegesen magasabbak is lehetnének, ha például több szálláshelyet kinálhatnánk a vendégeknek. A fogadókészség növelésének többféle módja lehet. Az egyik forrás a költségvetés, amelytől elsősorban nem pénzjuttatásokat várnak az idegenforgalmi vállalatok, hanem olyan közgazdasági feltételeket, amelyek lehetővé teszik a belső fejlesztést. Bizonyítottan célszerű a külföldi tőke - hitelek vagy vegyes vállalatok formájában történő — bevonása is. Emellett azonban idehaza is vannak olyan pénzek, amelyeket új vállalkozási formákban az idegenforgalom fejlesztésére lehetne használni. Végül- javasolta a képviselő, hogy azokat az üdülőket, amelyeket az utóbbi 10-12 évben költségvetési pénzekből építettek különböző főhatóságok, minisztériumok és tanácsok, a konvertibilis devizabevételek növelése érdekében adják át hasznosításra az idegenforgalmi szervezeteknek. Ehhez nem szükséges központi rendelkezés, az illetékesek ajánlják fel önkéntesen — mondta a képviselők helyeslése közben Vida Kocsárd. Nagy László (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 16. vk.), a krasznokvajdai Bástya Termelőszövetkezet elnöke szerint ahhoz, hogy a mezőgazda- sági nagyüzemek a programban támasztott magasabb követelményeknek megfeleljenek, nélkülözhetetlen a feltételek egyértelmű meghatározása. Szükséges az is, hogy a feladatok megoldásához az eddigi fogalmakat átértékeljék és újakat is bevezessenek. Sürgetővé vált például, hogy újszerűén értelmezzék a termelőszövetkezeti demokrácia egyes elemeit, megteremtsék a tagsági jogok és kötelezettségek összhangját, a szövetkezeti jelleg erősítésével alakítsák ki az új szervezeti formákat. De szükség van a belső érdekeltségi rendszer korszerűsítésére is úgy, hogy előtérbe kerüljön az egyéni és a kiscsoportos déssel kezdte felszólalását: mi a garancia arra, hogy a nagy elszántságról, eltökéltségről tanúskodó munkaprogram megvalósul? A válasszal sem késlekedett: garancia csak egy létezik, ha minden magyar állampolgár jól elsajátítja e fogalmakat: rend, fegyelem, tisztesség, őszinteség, becsület; s ennek szellemében dolgozik a társadalmi élet minden területén, nagy elszántsággal és egységben. A program következetes megvalósítása - utalt rá a továbbiakban a képviselő — elkerülhetetlen áldozatvállalással, esetenként a veszteséges termelőegységek tevékenységének megszüntetésével is jár. E folyamat során rendkívül fontos szem előtt tartani, hogy az áldozatokat vállaló kétkezi munkásemberben ne ébresszenek nemzeti bűntudatot. Fogadtassák el vele, hogy arra a munkára, amit éveken keresztül a tőle megkövetelt szorgalommal és 'hatékonysággal végzett, a társadalomnak nincs szüksége. Ez nem egyszerű feladat, de szembe kell nézni vele. Koltai Imre (Pest m., 28. vk.), a Váci Cement- és Mészművek vezérigazgatója a foglalkoztatáspolitikáról szólva hangsúlyozta: nem szabad alábecsülni azoknak a munkásoknak a számát, akiket a keresetszabályozás megszüntetése hátrányosan érint majd. Hozzátette: az egyén számára az átmeneti munkanélküliség is tragédia. Kétségtelen, hogy lesznek olyan fejlődő ágazatok, amelyek az ipar szerkezet- átalakításával párhuzamosan munkaerőhöz jutnak — emelte ki, utalva arra, hogy például az egészségügy és az idegen- forgalom egyaránt létszámgondokkal küzd. Az átcsoportosítások következtében minden bizonnyal nő majd a munkahelyek becsülete, s erősödik a munkafegyelem, azonban azt is tudni kell, hogy mindez nem megvalósitásának legfontosabb feltételeként az emberi tényezőt említette. Annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy amennyiben az állampolgárok és a gazdálkodó szervezetek a programot valóban sajátjuknak tekintik, akkor — azzal azonosulva - cselekvőén vesznek részt a végrehajtásában. Aki reformpárti és bízik a stabilizációban, cselekvőén tenni akar annak sikeréért — legyen miniszter, gyárigazgató, értelmiségi vagy szakmunkás —, megtalálja a saját feladatát, csak legyen hozzá hite, bizalma és lásson benne perspektívát a maga és környezete számára. Sziráki András (Szolnok m. 2. vk.), a Szolnoki Mezőgép Vállalat vezérigazgatója elmondotta, hogy a vállalati gazdálkodásban az egyik legnagyobb gondot még mindig az okozza, hogy a támogatások szövevényes rendszerében nem megnyugtató a teljesítmények megbízható mérése. Az értékrendek eltorzultak. A jelentős támogatást élvező gazdálkodók nem kényszerülnek a teljesítmények kibontakoztatására. A képviselő a továbbiakban arról beszélt, hogy az állampolgárokat érdekli a népgazdaság helyzete, mivel a terheket nekik kell vállalniuk. Ezért szükség van e téren a folyamatos tájékoztatásra. Befejezésül a képviselő felhívta a kormány figyelmét, hogy a vállalatok körében az elmúlt hónapokban felerősödtek az áremelési törekvések. Ezt minden eszközzel meg kell akadályozni, hatékony intézkedéseket kell hozni az indokolatlan áremelések megfékezésére. Puskás Sándor (Heves m. 2. vk.), az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt vezérigazgatója bevezetőjében a gazdaságirányítás és a vállalatok viszonyáról szólva kifejtette: a reform, a tervlenya. Tisztán kell azonban azt is látni, hogy a reformot csak szavakban igenlők is fontos posztokat töltenek be — tette hozzá. A képviselő a pénzügyi eszköztár bővitésével, a kétszintű bankrendszer létrehozásával kapcsolatos tapasztalatokról, a továbbfejlesztés lehetőségeiről is szólt, majd rámutatott: a gazdaságirányítás reformjának időszerű kiterjesztése elkerülhetetlenné teszi a költség- vetés szerepének törvényben rögzítendő újraértékelését. A reform szerves része az Ország- gyűlés által ellenőrzött irányítás igénye. Ennek szellemében az eddiginél nagyobb önállóságú jegybank felelhet meg a hatékony pénzmennyiség-szabályozás feladatának. Javasolta ezért annak megfontolását, hogy a jegybanki tevékenység felügyelete a Parlament hatáskörébe tartozzon. Kifejtette azt is, hogy a kereskedelmi banki tevékenységnek a gazdasági szerkezet átalakításában is nagyobb szerepet kell kapni a jövőben. Érthetetlennek minősítette, hogy ezek a pénzintézetek miért ne vállalhatnának szerepet a lakosság megtakarításaiban. Ezen a téren is versenyre van szükség. Csak így mondhatunk megálljt például annak a jelenlegi lakásfinanszírozási gyakorlatnak, mely végeredményben az állami, tanácsi és vállalati támogatások, valamint az OTP-hitelek minden határ nélküli növelésével és az egyén már-már heroikus áldozataival finanszírozza az építőanyag és az építőipar áremeléseit, mivel a lakossági megtakarítások irreálisan nagy részét is leköti. Győrffy László (Vas m., 7. vk.), az ostffyasz- szonyfai Petőfi Termelőszövetkezet elnöke részletesen elemezte, miként lehetne megállítani a konvertibilis adósságállomány növekedését. Javasolta, hogy ágazati szinten is sági változások várható hatását elemezte. Hangot adott annak a véleményének, hogy az agrárolló tovább nyílik, a tervezett árreform ugyanis konzerválja a régi ipari és mezőgazdasági árarányokat. Kovács László (Pest m., 20. vk.), a Dunai Kőolajipari Vállalat műszakvezetője azokat az aggodalmakat, reménységeket, áldozatvállalást és tenniakaróst is kifejező megnyilvánulásokat tolmácsolta, melyeket Pest megye legnagyobb vállalatainál, dolgozótársai körében tapasztalt. Az aggodalmak részben a várható életszínvonal-csökkenés miatti félelemből fakadnak, de a választók jogosan észrevételezik azt is, hogy korábban is voltak jónak mondott programjaink, mégis nehéz helyzetbe kerültünk. Ennek ellenére a kormányprogram célkitűzéseit elfogadják, remélve, hogy végrehajtásuk jó alapot teremt a későbbi kibontakozási programhoz is. Király Zoltán (Csongrád m. 5. vk.), az MTV Szegedi Stúdiójának szerkesztő riportere több kérdést intézett a kormány elnökéhez a nagyberuházások, az állami apparátus, a politikai, társadalmi és tömegszervezetek számára adott állami dotáció felülvizsgálatára, a honvédelmi kiadások esetleges csökkentésére, s egy esetleges kényszerű adósság átütemezésére vonatkozóan. A kormány munkaprogram tervezetét értékelve a képviselő hangsúlyozta: nagy figyelemmel és rokonszenvvel kísérte a kormány elnökének eddigi tevékenységét, a munkamódszerét, nyíltságát és őszinteségét. Alapvetően egyetért a programban megfogalmazottakkal. Ennek indokaként említette, hogy a fő célkitűzések elfogadhatóak, alkalmasak a nemzeti köz- megegyezésre, s mozgósítanak a feladatok elvégzésére, ugyancsak itt említette meg, hogy a kormány nem kerülte meg a felelősség kérdését. Bizakodásra ad okot ez az akarat, hogy az elmúlt 15 évet tudományos alapossággal fel kell tárni, elemezni szükséges. Kételyeinek is hangot adott, mint mondotta a gazdasági folyamat és nem lesz megvalósítható politikai intézményrendszer reformja nélkül. Elengedhetetlennek nevezte a parlamenti, képviselői munka továbbfejlesztését, a most megindult megújulási folyamat továbbvitelét, közéletünkben jelentős erőként jelenlévő konzervativizmus elleni fellépést. A kollektív vezetés és az egyéni felelősség egymásra- ható kapcsolatát boncolva a képviselő így fejezte be felszólalását: Szívem szerint most azt javasolnám, hogy a kormány elnökhelyetteseit és tagjait mentsük fel tisztükből, s Grósz Károly olakítsa meg kormányát. Ha most ebben nincs is egyetértés, javaslom, hogy a következő választások után alakuló kormány eszerint szerveződjön — mondotta. Végezetül támogatásáról és megvalósitásban való részvételi készségéről biztosította a kormány munkaprogramját. Gágyor Pál (Budapest, 13. vk.), az Ipari Informatikai Központ vezér- igazgatója kiemelte, hogy a stabilizáció és a kibontakozás alapfeltétele az egyre több versenyképes exportáru. Majd hozzátette azt is, hogy a világpiac ma a tudásigényes termékeket honorálja legjobban. Azok az országok tudtak gyorsan alkalmazkodni a világgazdaságban bekövetkezett változásokhoz, ahol megvolt a szellemi felkészültség és a rugalmasság a szerkezetváltósra. Javasolta: a kormány vizsgálja felül az oktatáspolitikát, módosítsák az oktatási törvényt, oldják fel az állami oktatás monopóliumát, és adjanak lehetőséget az iparcsoportoknak, valamint más gazdasági és tudományos szervezeteknek, szakiskolák, főiskolák szervezésére. Az állam kizárólag csak a minősítés jogát tartsa fenn magának. Javasolta azt is: a vállalatoknak, intézményeknek adják meg azt a jogot, hogy saját devizahasznukra értékesítsék szellemi eredményeiket, találmányaikat, licenceiket. Ugyanakkor tegyék lehetővé, hogy ezek a vállalatok az ebből befolyt valutát megtarthassák, és elsősorban műszaki fejlesztési célokra fordíthassák. Simon Péter (Tolna m., 9. vk.), a Paksi Atomerőmű Vállalat üzemviteli igazgatója hangsúlyozta: az energetikai fejlesztéseket az elmúlt években sok kritika érte, számos közgazdász szerint ezek a beruházások túlzott mértékűek voltak, s egy részük a feldolgozóipar rovására valósult meg. Mindent összevetve egy olyan álláspont alakult ki, hogy az ipari tárca az indokoltat meghaladóan fejlesztette az energetikát. A képviselő vitatkozott ezzel a véleménnyel, s kiemelte: az energetikai iparban végbement szerkezetváltásnak, az atomerőművi villa- mosenergia-termelés térnyerésének is köszönhető, hogy a hazai villamosenergia-rendszer üzembiztonsága nemzetközileg is elismerésre méltó. Ennek ellenére a jövőben a reális igények kielégítését kell célul tűzni, mert a beruházások ezen a téren rendkívül forrásigényesek. * Mivel a kormány munka- programja feletti vitához hozzászólásra több képviselő nem jelentkezett, az elnöklő Sarlós István a vitát bezárta. A felszólalásokra Grósz Károly válaszolt.
