Dunántúli Napló, 1987. szeptember (44. évfolyam, 240-269. szám)

1987-09-18 / 257. szám

1987. szeptember 18., péntek Dunántúli napló 3 ★ Folytatja munkáját az Országgyűlés * (Folytatás 2. oldalról) szükségesek ahhoz, hogy az idegenforgalmi szolgáltató vál­lalatok, intézmények alapve­tően piaci körülmények között, saját kockázatukra fejlődőké­pesen működhessenek. Lakatos László (Győr-Sopron m., 4. vk.), a Győr-Sopron Megyei Pártbi­zottság első titkára javasolta a kormánynak az új vállalat- irányítási rendszer egyes ré­szeinek alapos elemzését. Olyan megoldásokra van szük­ség, amelyek a vállalati taná­csokban fokozzák a jól értel­mezett tulajdonosi szemléletet, s biztosítják, hogy a vállalati kollektíva érdekeit — hosszabb távon is - a népgazdasági ér­dekeket erősítve képviseljék. E tanácsok tagjait akár anyagi­lag is érdekeltté kellene tenni, hogy a kollektív és a személyi felelősséget jobban számon le­hessen kérni - mondta Laka­tos László, majd a demokrácia és a felelősség összefüggései­ről szólt. Mint mondotta: a demokráciát nem sérti, a dol­gozók bizalmát viszont erősiti. ha a társadalmi, gazdasági törvények ellen vétőket követ­kezetesebben felelősségre von­ják. A képviselő megnyugvással vette tudomásul, hogy a kor­mány munkaprogramja foglal­kozik azoknak a rétegeknek a sorsával, akik a többlet-hozzá­járulás áldozatát helyzetüknél fogva nem tudják vállalni. Nem megnyugtató azonban a fiatalok lakáshoz juttatása, il­letve a tervezett támogatás növelése. A kormányprogram szociális intézkedései mellett szükséges egy átfogó lakás­gazdálkodási és lakáshoz jutá­si feltételrendszer kidolgozása is. Szarvas Andrásné (Békés m., 1. vk.), a békéscsa­bai Unicon Ruhagyár meó- csoportvezetője beszámolt ar­ról, hogy választóinak vélemé­nye megoszlik a kormány sta­bilizációs programjával kap­csolatban. Mint mondta, érez­hető, hogy a célokkal egyetér­tenek, de tapasztalható bizal­matlanság is az elképzelések megvalósulását illetően. Néhá­nyon nem látják a célok vég­rehajtásának garanciáit, s at­tól tartanak, hogy hosszúra nyúlik az átmenet időszaka, s emiatt tovább csökkennek a jelenleg is alacsony munkabé­rek, a tervezettnél gyorsabban romlik az életszínvonal. Ennek megakadályozása nemcsak a dolgozókon, a vállalatokon múlik, hanem a kormányon is, hiszen a legfelsőbb szintű irá­nyítók feladata is, hogy a cé­lok mielőbb megvalósuljanak, s a kibontakozás mihamarabb meginduljon, bár a célok el­érését szolgáló módszerek és formák, a program eszköz- rendszere a számítottnál több időre enaed következtetni. Ez­zel összefüggésben egy előér- zetéről szólt, miszerint: az idő múlása a vártnál is több kor­mányszintű intézkedést tesz majd szükségessé. Mégis abban reménykedik, hogy olyan szabályozórend­szert dolgoznak ki és vezetnek be, amely a közvetlen beavat­kozást majd kiküszöböli. Mind­ezekre számítva javasolta, hogy az 1988-as év legyen a stabilizáció próbaéve, amikor kiderül, melyek azok a tevé­kenységek, vállalatok, amelyek alkalmasak a gazdaságos fennmaradásra. Solymosi József (Tolna m. 4. vk.), a bonyhádi Pannónia Tsz elnöke a főmun­kaidőben végzett munka na­gyobb megbecsülését szorgal­mazta, a továbbiakban pedig a mezőgazdaságnak a stabili­zációs időszakra vonatkozó célkitűzéseiről szólt részletesen. Kiemelte: a magyar mezőgaz­daságban dolgozók képesek a magasabb szintű, bonyolultabb feladatok megoldására is. Azonban sok olyan tényezővel is számolni kell — például az anyagi-technikai ellátással, a közgazdasági szabályozórend­szerrel, a kereskedelemmel, a mezőgazdaságot megítélő poli­tikával -, amelynek alakulá­sát a mezőgazdaságban dol­gozók nem tudják befolyásol­ni. A képviselő nem értett egyet azokkal, akik a mező- gazdasági termékek világpiaci leértékelődése kapcsán az egész magyar mezőgazdaság leértékelődéséről beszélnek. Úgy vélekedett: egy korszerű mezőgazdaság gazdasági, tár­sadalmi szerepét nem nélkü­rára vagy szolid kezelésre van-e szükség. 1968-at kpve- tően, ahogy a gondok hal­mozódtak, s legtöbbször a szolid kezelést választottuk. A kormányprogramból és a mi­niszterelnöki expozéból is ki­derült, hogy most mélyebbre kell hatolnunk, oki kezelés­hez kell folyamodnunk, még akkor is, ha ez sok fájda­lommal jár. A munkaprogram véleményem szerint helyesen tárja fel az okokat és a ke­zelési terv, a javasolt terápia is megfelelőnek tűnik. Ezek, rendszer széles körű reform­jához szorosan kötődjék a költségvetési politika és a pénzügyi rendszer reformja, ne szakadjon el ettől a követ­kezetes árreform, de a valu­ta- és bérreform sem. Az élet- színvonal - reméljük átmene­ti — csökkenése nem tekinthe­tő reformlépésnek: env hibás gazdaságpolitika és a külföl­di hitelekre épített életszínvo­nal növekedés következménye. Most törleszteni fogunk a múltban elkövetett hibákért. A népképviselet témájáról zászólását néhány statisztikai adat felsorolásával illusztrál­ta a magyar gazdaság helyze­tét a nemzetközi rangsorolás­ban. A számok azt jelzik, hogy a fejlődés élvonalától való elmaradásunk az elmúlt években növekedett. A nem­zetközi piacokon leértékelőd­tek a magyar termékek, túl sok olyan munkahelyet is fenntartunk, amelyek nem szükségesek a hatékony ter­melés bővüléséhez, a vezetői munkában háttérbe szorult az ellenőrzés, a számonkérés, a Kasó József és Mérei Emil baranyai képviselők az Országház folyosóján lözheti egyetlen ország, így Magyarország sem. Végezetül a munkaprogram következetes, határozott végre­hajtására biztatta a kormányt. Szirtesné dr. Tomsits Erika (Budapest, 22. vk.), a Sem­melweis Orvostudományi Egyetem II. számú gyermekkli­nikájának tanársegéde kifej­tette : — Korábban sokszor tettük fel magunknak azt a kérdést, hogy gazdasági gondjaink megoldásában radikális kú­alapján egy orvos csak elfo­gadását javasolhatja - mond­ta. Ezután a két új adó kap­csán arról .szólt, hogy a ki­bontakozás csak úgy képzel­hető el, ha az adórendszer reformja következetesen és sok nagy ütemű lépéssel együtt kiteljesedik. Fontosnak tartom hangsúlyozni, — mond­ta ,— hogy gondjaink megol­dásában gyorsabb ütemre váltsunk a kibontakozás lehető- leggyorsabb megalapozása érdekében, és most a reform­lépések összekapcsolt végre­hajtására szavazzunk. Az adó­szólva kifejtette, hogy az ál­lampolgárok mind szélesebb rétegeit kel! bevonni a tenni­valók kidolgozásába, a végre­hajtásba és a végrehajtás el­lenőrzésébe. A képviselő ja­vasolta, hogy a nyugdíjrend­szer módosításával egyidejűleg jövőre alkossanak új társa­dalombiztosítási törvényt; to­vábbá indítványozta, a bérre­form megkezdését már 1988- 1989-ben. Szabó Tamás (Fejér m., 7. vk.), az Ercsi Cu­korgyár osztályvezetője hoz­felelősségvállalás. Ezért na­gyon fontos feladata a kor­mánynak, hogy ígéreteit, elha­tározásait következetesen vég- hezvigye és ezzel újabb erköl­csi tőkét kovácsoljon a soron következő feladatok megoldá­sához. Nem szabad megismételni azokat a hibákat sem, ame­lyeket az elmúlt években a fejlesztésekben elkövettek. A rossz koncepciót tükröző kor­mányszintű beruházások - mint a másfél milliárd forint­ba kerülő bicskei erőmű, a kétmilliárdért készült az Ad­ria kőolajvezeték, vagy a Du­nai Vasmű több mint tízmil- liárd forintot felemésztő kok­szolója — jelentős vesztesége­ket okoztak a népgazdaság­nak. A képviselő szorgalmaz­ta, hogy a két új adórend­szer mellett az új vállalati jö­vedelemszabályozást is vitassa meg a parlament. Kulcsár Sándor (Komárom m. 1. vk.), a Szak- szervezetek Komárom Megyei Tanácsának vezető titkára ar­ról számolt be, hogy a válasz­tópolgárok és a megyék szakszervezeti tagsága köré­ben a kormányzat eddigi lé­pései, törekvései - a koráb­binál szélesebb konzultáció, a társadalmi jelzésekre történő reagálás, a rugalmasság és az önkritika erősödése — ked­vező fogadtatásra találtak. A várható intézkedéseket számos fórumon, megbeszélé­sen, munkahelyi tanácskozá­sokon kommentálták. Az ag­gódás, a bizalmatlanság, a kétkedés ellenére az embe­rek többsége egyetért a kor­mány munkaprogramjával. A képviselő több javaslatot tett. Megfontolásra ajánlotta: a legalacsonyabb munkabére­ket úgy állapítsák meg, hogy azok szinkronban legyenek a létminimumnak megfelelő összeggel. Kérte, hogy az ak­tív keresettel nem rendelkező, önálló háztartásban élő 70 éven felülieket mentesítsék a televízió előfizetési díj alól, s további segítség lenne szá­mukra, ha az utazási kedvez­mény mértékét is emelnék. Indítványozta, hogy a szoci­ális foglalkoztatókat ne adóz­tassák meg. Kérte, hogy ki­emelt figyelmet kapjon a pá­lyakezdők bérezése, tudásuk, munkaszeretetük, helytállásuk megbecsülése, lakásgondjaik enyhítése. Kócza Imre (Heves m., 3. vk.), az egri Fi- nomszerelvénygyár vezérigaz­gatója kifejtette: a stabilizá­ciós program sikeres megva­lósítása nem engedi meg, hogy a feladatok végrehajtá­sakor megtűrjük a következet­lenséget, azt hogy parciális érdekeket népgazdasági ér­dekekként tüntessenek fel. El kell kerülni, hogy a múlt hi­bái visszatérjenek és a prog­ram sikerét veszélyeztessék — hangsúlyozta. Kifejtette, hogy a stabilizáció, valamint a si­keres kibontakozás feltétele­ként a bizalom mielőbbi hely­reállítására, megerősítésére (Folytatás a 4. oldalon) Három kérdés az egészségügyi miniszterhez (Munkatársunk telefon je­lentése) Az országgyűlési képviselők között több mint 30 az orvo­sok száma. Az Országgyűlés tegnapi munkanapján közülük ketten is a felszólalók között voltak, és a fel-felcsattanó tapsból, valamint a szünet­ben a folyosóbeszélgetésekből kitűnt: általános tetszést arat­tak. Sőt, Lestárné dr. Varga Mária, budapesti főigazgató­helyettes főorvos zárómonda­taival egy-két idősebb kép­viselőnek könnyet is csalt a szemébe. De az orvosokon túl többen is érintették az egész­ségügyhöz kapcsolódó kér­déseket. Épp ezért az ülés egyik szünetében dr. Medve László, egészségügyi minisz­tert kértük meg, válaszoljon a Dunántúli Napló képviselő­jének három kérdésére: — Miniszter elvtárs, az adó­reformnak milyen vonzatai lesznek az egészségügyi ága­zatban? — Az egyik a személyi jö­vedelmek kérdése. Amennyi­ben az Országgyűlés az adó­reform-tervezetet elfogadja, a Pénzügyminisztérium az egészségügyi ágazat vala­mennyi jövedelmének úgyne­vezett felbruttósítását felvál­lalja; nemcsak a főállású fi­zetéseket, hanem a délutáni, éjszakai pótlékokat, ügyeleti díjakat is. Sőt, hogyha valaki a felbruttósítás következtében magasabb adósávba kerül és ezzel az adókötelezettsége nagyobb lesz, akkor ezt vala­mi módon kompenzálják, mert alaptörekvés, hogy az új adó­rendszer bevezetése miatt senkinek ne legyen kevesebb a fizetése. Természetesen a feibruttósítás utáni időszak­ban a későbbiekben szerzett mellékjövedelmek már adózás alá esnek. Az a tapasztala­tom, hogy az egészségügyi in­tézményekben nem egyformán történnek az előkészületek. Mert amíg a minisztériumi in­tézeteknél — beleértve a pécsi egyetemet is - 15-18 száza­lékos ilyen bruttósításra kerül sor, addig a tanácsi intéze­tek ennél alacsonyabbal szá­molnak. Pedig mindenütt a megállapodás szerint kellene végrehajtani, hiszen a köz­ponti költségvetésből most még igényelni lehet az ehhez szükséges összeget. Az általános forgalmi adó bevezetése pedig feltehetően úgy érezteti a hatását, hogy lényegesen változnak az árak és így az egészségügy dologi kiadásai is. Előzetes becslé­sek szerint több milliárddal növelik meg az ágazat költ­ségvetését. Most az elején kell a dologi kiadások költ­ségeit kiegészíteni, és arra ügyelni, hogy minden intéz­mény megkapja ezt a több­letet. — Befolyásolja-e majd - ha elfogadják - a kormány stabilizációs és kibontakozási programja az úgynevezett egészségmegőrző kormány- programot, a fellépő új hely­zet nem nehezíti-e a megva­lósulását? Az előterjesztés is tartal­mazta: a kormány vállalja, hogy az úgynevezett civilizá­ciós betegségek, a legelter­jedtebb halálokok leküzdésé­nek, gyógyításának feltételeit biztosítja. Gazdaságszerve­zési és -fejlesztési munkája során figyelembe veszi az egészségmegőrző program érdekeit. Ez természetesen csak sok ellentmondáson ke­resztül történhet, és példpul naivitás volna ezt úgy elkép­zelni, hogy olcsóbb lesz a sovány sonka, mert az egész­séges, mert itt már más gaz­dasági törvények érvényesül­nek. De figyelemmel lesz ar­ra, hogy az egészséges élet­mód ne legyen elérhetetlen. Ma már csaknem megfelelő az egészséges táplálkozást célzó élelmiszerek választéka — erről épp az önök városá­ban a WHO európai irodá­jának igazgatónője győződött meg — az állampolgáron múlik, hogy mit választ ma­gának: a sovány vagy zsíros tejet, tejfölt, hogy dohány- zik-e, iszik-e vagy sem, és ha igen, mennyit, elmegy-e set tálni vagy sem. Ez pedig nem kerül pénzbe. Tudom, hogy ez leegyszerűsítése a dolgok­nak, de ha csak ennyivel el­indulnánk, már ez is nagy eredmény volna. Az új hely­zet még a nehézségek elle­nére sem lesz akadálya an­nak, ha valaki elhatározza, hogy egészségesebb életet fog élni. — Az Országgyűlést meg­előző időszakban előkészítő országgyűlési képviselői ülé­seken többször és többen fel­vetették a láthatatlan jöve­delmek adóztatásának a kér­dését. Ezzel kapcsolatban szó esett az orvosi hálapénzekről is. Tudom, sok vita kisérte ezt. Történt-e ezzel kapcsolatban konkrét javaslat?- Jelenleg olyan elképze­lés van, hogy mindenkinek kötelessége lesz adóbevallást tenni az olyan jövedelmekről, ami nincs benne a fizetésé­ben. Ez vonatkozik az orvo­sokra is, és ez nemcsak a magánpraxisból származó jövedelemre, hanem a hála­pénzre is kiterjedhet, külö­nösen ha az olyan mérvű, amely a fizetéséhez képest jelentős. Egyelőre, azt hiszem, rá lesz bízva az orvosokra, hogy tesznek-e vagy sem adó­bevallást, de az adóhatóság­nak módja lesz arra - ha az életmód alakulásából arra következtet, hogy nem tör­tént meg a bevallás —, hogy vizsgálatot végezhessen. Töb­ben felvetették és a Pénzügy­minisztérium hajlik rá — bár ezen még folyik a vita —, hogy keresni kell azokat a megol­dásokat, amelyek érdekeltté tennék az orvost a bevallás­ban. Például azzal: ez az ösz- szeg számítson bele a nyug­díjba. Sarok Zsuzsa Az Országház folyosóján

Next

/
Thumbnails
Contents