Dunántúli Napló, 1987. szeptember (44. évfolyam, 240-269. szám)

1987-09-17 / 256. szám

1987. szeptember 17., csütörtök Dunántúlt napló 3 * Megkezdődött az Országgyűlés őszi ülésszaka * Kádár János: Mai helyzetünk határozott cselekvést követel A szocialista rendszer humánus alapelveit megtartva kell megteremteni a hatékony gazdálkodást (Folytatás a 2. oldalról) 14—15 százalékos átlagos fo­gyasztói áremelést követően már 1989-től csökkentjük az áremelkedés ütemét. A kor­mány munkaprogramja ebben a jelenlegi helyzetben is fe­lelősen foglalkozik az életszín­vonal, a társadalmi, szociá­lis gondoskodás feladataival. Az átrendeződéssel együttjá­ró feszültségek enyhítésére külön intézkedéseket tervezünk. Az elhelyezkedésben, s fog­lalkoztatásban várható nehéz­ségek ellenére a kormány ga­rantálja a szociális biztonsá­got. A kiegyensúlyozottabb szociális viszonyok érdekében tervbe vettük a szociálpolitika megújítását. Ennek kereté­ben a központi és helyi esz­közöket elsősorban a fiatalok, a gyermekes családok, az időskorúak, a hátrányos Hely­zetűek ellátására összpontosít­juk. Ilyen szellemben terjeszt­jük az Országgyűlés elé 1988- ban a nyugdíjrendszer módo­sítását. Csalód- és népesedéspoli­tikai céljainkkal összhangban gondoskodunk az ezt szolgáló eszközrendszer fokozatos ki­építéséről, korszerűsítéséről. A következő három évben a la­kásépítést, -felújítást és a mi­nőségi cseréket is számítva mintegy 550 600 ezer család lakáshelyzete változik kedve­zően. Ehhez új lakásgazdálko­dási rendszert kell kidolgoz­nunk, igazságosabb támogatá­si rendszer kialakításával kell segítenünk az otthonteremtés feltételeit. Tisztelt Országgyűlés! A kormány tisztában van azzal, hogy csak akkor szerez­heti meg a programhoz nél­külözhetetlen társadalmi tá­mogatást, ha érezhetően meg­nő a társadalmi ellenőrzés, ha az állampolgárok képvise­lőik útján és közvetlenül is felelősen szólhatnak bele a gazdasági célok és eszközök kijelölésébe. A kormány munkamódszeré­nek megújítása szempontjá­ból az államigazgatás közpon­ti szervei munkájának éssze­rűsítése és összehangolása, valamint a döntési jogkörök és a felelősségi viszonyok vi­lágos elhatárolása a legsür­getőbb feladatunk. Azt akar­juk elérni, hogy a Miniszter- tanács elsősorban nagy hord­erejű kérdésekben döntsön, és ne terheljék részletkérdé­sek. A kormány mellett olyan szakértői hálózat kialakításá­ra van szükség, amely képes az egyébként nélkülözhetetlen hivatali szakértelmet és ága­zati szemléletet kontrollálni, és az egységes kormányzati szempontokat megfogalmazni. A vállalati önállóság fej­lesztésével párhuzamosan ol­dani szándékozunk az irányí­tás túlzott ágazati zártságát, a népgazdaság egészében pe­dig a merev funkcionális és ágazati elkülönülést. Célunk annak elősegítése, hogy a gazdasági minisztériumok egy adott népgazdasági ág át­fogó, tulajdonformáktól füg­getlen szabályozására, befo­lyásolására, ne pedig a vál­lalatok hierarchikus irányítá­sára koncentráljanak. A Minisztertanács, mint az államigazgatás központi szer­ve, megkülönböztetett figyel­met fordít az államapparátus munkájára, munkafeltételeire, s minden szinten növelni kí­vánja a munka szakszerűségét és a törvényességet. Céljainkból következik, hogy magát az államot is olcsób­ban kell működtetnünk. Na­gyon fontos természetesen, hogy az állami költségvetés kiadásainak csökkentésére irá­nyuló törekvéseink során ne kergessünk illúziókat és ne kö­vessünk el hibákat. Az egész­ségügyre vagy az oktatásra fordított összegek csökkentése például nem lehet célunk, de a hatékonyabb működést, o gazdaságosabb felhasználást itt is elő kell mozdítani. Biz­tonságunk és nemzetközi kö­telezettségeink teljesítésének garantálásával egyidejűleg ta­karékosabban kell gazdálkod­nunk a védelmi kiadásokkal. Álláspontunk szerint az álla­mi szerveknél kisebb létszámú, de képzettebb, jobban megfi­zetett apparátusra van szük­ség. Ezt már régen hangoz­tatjuk, de érzékelhető eredmé­nyeket még alig mutathatunk fel. Ezért itt is fordulatra van szükség. Elhatározott szándékunk, hogy munkánkat az eddiginél lobban az Országgyűlés ellen­őrzése alá helyezzük. A kormány parlamenti kap­csolatainak szervezésére már 3 közeljövőben létrehozzuk a Minisztertanács munkaappará­tusa részeként működő Parla­menti Titkárságot. A társadalmi-érdekképviseleti szervekkel való kapcsolatok fejlesztésében a kormány ab­ból indul ki, hogy az állam- igazgatás feladatkörének és szervezeti túlméretezettségé- nek csökkentésével együtt fo­kozottabban kell kérnie a tár­sadalmi szervezetek, érdekkép­viseletek támogatását. Valódi társadalmasításra gondolunk, amely módot ad arra, hogy a kormány partneri együttműkö­dést folytathasson a társadal­mi szervezetekkel, érdekképvi­seletekkel, egyesületekkel. Tisztelt Országgyűlés! A kormány munkaprogram­jának végrehajtásában biza­kodva épít a nemzetközi viszo­nyok kedvező alakulására. Külpolitikánk alapelvei is­mertek és változatlanok. Ezeket mind a párt XIII. kongresszu­sa, mind az 1985-ben itt el­fogadott kormányprogram egy­értelműen jelölte meg. A Ma­gyar Népköztársaság kormá­nyának külpolitikája a követ­kező időkben is ezekre épül. Megelégedéssel és bizakodás­sal vesszük tudomásul, hogy a Szovjetunió és más országok következetes politikájának eredményeként érezhetően ja­vulnak a világbéke megőrzé­sének esélyei. Az utóbbi évek talán legna­gyobb figyelmet keltő és ér­demlő világpolitikai fejleménye, hogy a szocialista országokban mélyreható társadalmi-gazda­sági átalakulások kezdődtek. E folyamatban kiemelkedő jelen­tőségűek a Szovjetunióban megkezdett reformok, radikális változások és a vezetés egyre inkább meghonosodó új stílu­sa, Hazánk kapcsolatai a fejlett tőkés országokkal, a béke meg­őrzésében meglévő közös ér­dekeltségre, a kölcsönösen elő­nyös együttműködésre való tö­rekvés jegyében fejlődnek. A magunk részéről a továbbiak­ban is minden szinten fenn kí­vánjuk tartani az érdemi pár­beszédet. Történelmi hagyományaink­kal, földrajzi helyzetünkkel összhangban és a helsinki zá­róokmány szellemében kiemel­kedő jelentőséget tulajdonítunk és cselekvő részesei vagyunk az európai együttműködési fo­lyamatnak. A gyakorlatban bi­zonyítottuk, hogy hazánk tár­sadalmi-gazdasági kibontako­zását olyan irányokban keres­sük, amelyek összhangban van­nak a Helsinki által felszínre hozott politikai értékekkel. En­nek jegyében határoztuk el, hogy az utazási lehetőségek további könnyítésével - töb­bek között az utazások gya­koriságára vonatkozó korláto­zás megszüntetésével is - elő­mozdítjuk a népek közeledé­sét, együttműködését. Tisztelt Országgyűlési Képvi­selők! A kormánynak saját munka- programjáért magának kell vi­selnie a felelősséget, s ezt nem is szándékozik másra át­hárítani. Minthogy azonban a program az egész társadalmat érinti, senki — sem az állam­polgárok, sem a társadalmi szervezetek, és különösen nem a gazdálkodó egységek — nem érezheti magát a kívülálló po­zíciójában. Lehetőségeink a cselekvésre különbözőek, fele­lősségünk sem ugyanaz: a leg­nagyobb az országot irányító politikai-állami testületeké, sze­rényebb az egyes állampolgá­ré. Mégis a legtöbb ered­mény az állampolgári közre­működésből születhet, hiszen végső soron az egyes emberek teljesítményeiből áll össze az, ami a népgazdaság eredmé­nye lesz. A változásnak most szorí­tó kényszere hat. Ezt csaknem mindenki látja, felismeri. Nem mindegy azonban, hogy ennek milyen iránya alakul ki, s hogy az irányt mi tartjuk-e akara­tunk, szocialista értékrendünk szerint, vagy sodródunk az eseményekkel. Meg kell újul­nunk, de úgy, hogy eddig lét­rehozott történelmi jelentőségű értékeink megmaradjanak, sőt alapjai megszilárduljanak. A kormány nem kívánja sem önöktől, sem pedig a társada­lomtól, hogy örüljenek a vár­ható terheknek. Azt viszont ké­ri, hogy ha jóváhagyják ezt a programot, és azt önökön ke­resztül a társadalom is elfo­gadja, a végrehajtás legyen közös ügyünk! A nemzeti érzés mélyen ben­ne él minden tisztességes em­berben. A más népek iránti tisztelet és megbecsülés is ak­kor hiteles elsősorban, ha a hazánk és népünk szeretetére épül. Éppen ezért nagyon fon­tosnak tartom, hogy amikor most honfitársainkat közös cse­lekvésre szólítjuk,—érezzük át annak jelentőségét, hogy a ha­za sorsáról és jövőjéről van szó — mondotta Grósz Károly. Tisztelt Országgyűlés! Ismerve a Minisztertanács munkaprogramját — és meg­hallgatva most Grósz Károly miniszterelnök elvtársat — az a meggyőződésem, hogy a helyzetelemzés pontos, a . fő tennivalók megjelölése helyes. A. kormány 1990-ig szóló mun­kaprogramja jól kapcsolódik a párt július 2-i, gazdasági- társadalmi kibontakozási prog­ramjához. Ezért elfogadom és a Központi Bizottság nevében is elfogadásra ajánlom. Hangsúlyozni szeretném, hogy én — és gondolom, hogy velem együtt mindazok akii; figyelemmel kísérték — nagyra értékelem azt a nagyszabású, dinamikus és alapos előké­szítő munkát, amelyet a kor­mány a program kidolgozása során végzett, azt a széles kö­rű konzultációt, amelyet a tár­sadalom legkülönbözőbb terü­leteinek felelőseivel folytatott. Meggyőződésem, hogy a mun­kaprogram bizalmat és támo­gatást érdemel! Hadd emlékeztessek arra, hogy sok évvel ezelőtt, az ak­kor új párt- és kormányveze­tés nevében én is szóltam itt az Országgyűléshez. Akkor azt mondtam: azok az emberek, akik a vezetés felelősségét ma­gukra vették, nem hatalmas­kodni, nem uralkodni, hanem szolgálni akarnak — szol­gálni a szocializmus ügyét, a nép érdekeit. Kiemel­tem: ha az ország ügyeiről szólunk, a mi felada­tunk nem az, hogy szépeket mondjunk, hanem az, hogy a valóságról szóljunk és igazat mondjunk. Ha önök végig­gondolják a pártnak a gaz­dasági-társadalmi kibontako­zásról szóló július 2-i állásfog­lalását, a Minisztertanács itt beterjesztett munkaprogramját, s a miniszterelnök ehhez kap­csolódó szavait, azt hiszem bátran mondhatják, hogy az ország vezetése ma is nyíltan beszél a valóságról, az igazat mondja. Ebből nem engedhe­tünk, ezt meg kell tartanunk. Mai helyzetünk azonnali cselekvést, határozott lépése­ket követel az ország vezetői­től, népünktől is. Milyen körülmények játszot­tak közre a mai helyzet kiala­kulásában? Az extenzív fejlő­dés tartalékai fokozatosan ki­merültek és át kellett térnünk a szocialista építés intenzív szakaszára. Ez az átállás las­sú. A másik tényező az 1974- ben bekövetkezett olajárrobba­nás és annak számos követ­kezménye. Lényegesen megvál­toztak Magyarország nemzet­közi gazdasági körülményei, s nem igazodtunk ezekhez a gazdasági szerkezet megvál­toztatásával, a termékváltás­sal — legalábbis népgazdasá­gi szinten nem. Mindez — Grósz elvtárs is utalt erre - felveti a felelős­ség kérdését. A mi pártunk­ban valóban kollektív vezetés van. A végrehajtásban az egyéni felelősség mellett léte­zik a testületek felelőssége is. Ha azt nézzük, hogy ki milyen régen van ezekben a testüle­tekben, akkor valószínűleg ne­kem is jár egy jó rész ebből a felelősségből, hiszen elfo­gadtam, megszavaztam a ter­veket. A felelősség dolgában a legfontosabbnak azt tartom, hogy tanuljunk a hibákból, és vonjuk le a következtetéseket. A Minisztertanács munkaprog­ramja ezt meg is teszi. Melyek voltak a párt- és az állami vezetés hibái? Elsőként az, hogy a nemzetközi gazda­sági környezet számunkra hát­rányos változásait időlegesnek, átmenetinek tartottuk. Emellett bizonyos mértékig mi is ma­gunkévá tettünk egy olyan té­ves nézetet, hogy a világgaz­dasági változások a szocialis­ta országok gazdálkodására nem gyakorolnak jelentős be­folyást. Jó pár éven át fenn­tartottunk egy közepes fejlő­dési ütemet, mind a termelés, mind pedig az életszinvonal emelkedését tekintve. Nem ar­ról van szó, hogy valami esz­telen tempót diktáltunk volna, de az ütem nem volt megala­pozott. Szólok egy olyan természe­tű hibáról is, amely lényegé­ben azóta véqigkiséri a rend­szerünket, mióta a szocialista fejlődés útjára léptünk. Előbb deklaráltuk a vívmányokat, rendeltük el a járandóságo­kat, juttatásokat — beleértve (Folytatás a 4. oldalon) (Munkatársunk telelonje- lentése) Többször, több fórumon fo­galmazták meg az elmúlt na­pokban, hogy az országgyű­lések történelme jegyezni fogja ezt a mostani üléssza­kot: döntő jelentőségű az or­szág további életére! E tény szinte kitapintható a Parla­ment folyosóin. A szünetek­ben beszélgetők között szin­te nincs, aki ne szenvedélye­sen vitatkozna az adóreform tervezett egy-egy pontjáról, ne mondaná el ezzel kapcso­latos saját véleményét. Az egyik munkaszünetben a Par­lament folyosóján kértünk rö­vid interjút Horváth Lajos országgyűlési képviselőtől, a Baranya Megyei Tanács el­nökétől. Azt kérdeztük, a kor­mányprogram és az adóre­form hatásai hogyan jelen­nek meg a tanácsi irányítá­si munkában?- Mielőtt a kérdésére konk­rétan válaszolnék, szeretném megemlíteni, hogy a tanácsi gazdálkodás már hosszabb ideje küszködik azzal a gonddal, hogy évről évre mérséklődtek bizonyos pénz­ügyi keretek. Az ezzel felme­rülő problémákat sokszor ne­héz volt levezetni. Épp ezért 'érthető, hogy a tanácsi ve­zetést bizonyos aggodalom tölti el, hogy az elkövetkező várható, további mérséklések nem eredményezik-e esetleg azt, hogy a tanácsi gazdál­kodás jelenlegi rendszerét — ami nagy előrelépés volt - nem fogja-e vissza. Grósz Ká­roly elvtárs az expozéjában külön is utalt erre, és szinte garanciát nyújtva, hogy sem­miképpen sem szeretnék azt, hogy a tanácsi gazdálkodás valami módon jelentősebben visszaessen. Ez ugyanis az önállóságuk visszaesését is jelentené.- Minden érintett szervnek el kell készíteni a saját sta­bilizációs és kibontakozási tervét. Mi erre már készülünk, valószínű, decemberben visz- szük a megyei tanács ülése elé. Ennek a programnak fő törekvése a tanácsi tevékeny­ség és szervezet korszerűsíté­se. Ez rendkívül szerteágazó feladatsort jelent. Ezek közé tartozik például a kétszintű tanácsi igazgatás kérdése. A kormányprogram expozéja szólt erről is, de Baranyá­ban egyelőre nem tudjuk megvalósítani, mert a kis fal­vakban nincs erre elégséges lehetőség. — Mit kell érteni a kétszin­tű tanácsi igazgatás alatt? — Azt, hogy a városok, a járások megszűnése után még részt vesznek az irányí­tásban. A kétszintű irányítás­sal a városok kiiktatódnak, és a megye a községekkel közvetlen kapcsolatba kerül. Ahol nagyobbak a települé­sek és erősebbek a helyi ta­nácsok, ott ez könnyebben megvalósítható. Baranya me­gyében azonban nagyon sok aprófalu van és a személyi feltételek sem elegendőek. — Várhatóan mik lesznek az adóreform és a tanácsi munka közvetlen összefüggé­sei? — Nekünk a személyi jöve­delemadóról érdemes csak beszélni, mert az általános forgalmi adó nem érinti köz­vetlenül a tanácsi munkát. Most úgy tűnhet, hogy a jö­vőben a tanácsi apparátus kevesebbet foglalkozik majd az adóval, mint eddig. A személyi jövedelemadó összes kérdését a Pénzügyminiszté­rium szervezetei veszik át. Azonban ez helyi ismeretek nélkül nem tudja jól ellátni a feladatát, tehát szükség lesz még a tanácsok ilyen jellegű tevékenységére. To­vábbá várhatóan — 1988-ban még nem, de ’89-ben igen — jelentősen növekedni fog a személyi jövedelemadó sze­repe a tanácsi bevételekben. Arról van szó, hogy valószí­nű, ezek a bevételek a he­lyi tanácsoknál maradnak. Ez természetesen azt jelenti majd, hogy szorosabbá válik a kapcsolat a befizető lakos­ság és a tanácsok között, és a lakosság jobban oda is fog figyelni, hogy mire költik pén­zét. A tanácsok az elkövet­kező időkben még inkább igénylik a lakosságtól az anyagi közreműködést, az inf­rastruktúra fejlesztésében — viz, szennyvíztelep, góz kiépí­tése. Szerencsére, az adótör­vény-tervezet módosítása le­hetőséget teremt adókedvez­ményre, ha a lakosság a pén­zét infrastrukturális fejlesztés­re fordítja, vagyis ha ezek­re a célokra áldoz, keveseb­bet kell adóznia. Ez nagy je­lentőségű intézkedés, mert feltehetően a tanácsok és a lakosság közötti közös vállal­kozások bővülnek és ezzel je­lentős hiányokat pótolhatnak.- Az Országgyűlést köve­tően nehéz feladat vár ránk országgyűlési képviselőkre, hi­szen meg kell értetnünk a lakossággal ezeknek az in­tézkedéseknek okát, szüksé­gességét és a következmé­nyeit is. Sarok Zsuzsa Az Országgyűlés folyosóján

Next

/
Thumbnails
Contents