Dunántúli Napló, 1987. szeptember (44. évfolyam, 240-269. szám)
1987-09-17 / 256. szám
Megkezdődött az Országgyűlés őszi ülésszaka Kádár János, az MSZMP főtitkára felszólalását mondja (3.oldal) hasonló nyíltsággal nézzünk szembe a gazdaságban és a politikai intézményrendszerben felhalmozódott gondokkal, és ugyanolyan határozottsággal cselekedjünk, mint az említett nagy fordulatok időszakában. Ez a határozottság szükséges ahhoz, hogy leküzdjük a gazdasági nehézségeket, úrrá legyünk a társadalom és intézményei működési zavarain, hogy cselekvőn lépjünk fel az ideológiai élet elszürkülésével, a társadalom politizáló rétegeinek elbizonytalanodásával szemben. Tisztelt Országgyűlés! A világban az elmúlt évtizedben új tudományos-technikai forradalom bontakozott ki, megnövekedett a nemzetközi gazdasági versenyben sikerrel részt vevő országok száma, átrendeződtek a nemzetközi politikai és gazdasági erőviszonyok, új nemzetközi együttműködési formák ár- és értékarányok jöttek létre. Mindezek a változások hazánknál sokkal fejlettebb országokat is próbára tettek. Nyilvánvaló tehát, hogy nem vonhatta ki magát e hatás alól egy olyan méretű és annyira a külgazdasági viszonyoktól függő gazdaság sem, mint amilyen a miénk. A nemzetközi gazdasági kihívásra adott válaszunk, a megtett intézkedéseink - mint ez utólag megállapítható — kevésnek bizonyultak. Meghozott döntéseink csupán rövidtávú eredményekhez vezettek. Kezdetben — jórészt az import visszafogása következtében és a gazdaságosság szempontjait is kényszerűen nélkülöző export fokozása révén — a konvertibilis áruforgalomban többlet jött létre, ami a helyzetnek a ténylegesnél kedvezőbb értékelését eredményezte, s ennek nyomán a gazdaság- politikában és a VII. ötéves tervben nem megalapozott konkrét célokat és több, egymásnak etllentmondó prioritást fogalmaztunk meg. Ma már látható, hogy sem a növekedési ütem megalapozatlan gyorsítása, sem a gazdaság szerkezeti megújulása nélküli korlátozó politika nem vezethet eredményre, csak újratermeli az egyre súlyosbodó egyensúlyzavarokat. Az elmúlt két évet együtt tekintve a nemzeti jövedelem égy százalékkal csökkent, miközben a belföldi felhasználás ugyanennyivel nőtt. A konvertibilis valutában fennálló bruttó adósságállományunk 16 milliárd dollárra emelkedett. A nettó adósság elérte a 9,3 milliárd dollárt, ami a tőkés devizában elszámolt egy évi teljes exportunk dupláját teszi ki. A nettó kamatterhek 1986-ban meghaladták a 800 millió dollárt. Az időközben meghozott széles körű intézkedések hatására a kedvezőtlen tandenciók 1987-ben némiképp lelassultak, de a javulás kisebb a szükségesnél. A változtatásokat tehát az élet kényszeríti ránk. Ha ma késlekednénk, az holnap és holnapután sokkal sú- lyoscbb következményekkel járna. Az emberek ma gyakran kérdezik: hogyan kerülhettünk ilyen helyzetbe, s kiket terhel ezért felelősség? A választ tu(Folytatás a 2. oldalon.) II haza sorsáról és jövőjéről van szó A kormány munkaprogramja folytatása, megújítása annak a merész politikának, ami kivezette az országot az 1956-os tragédiából A Magyar Népköztársaság törvényhozó testületé szerdán a Parlamentben megkezdte őszi ülésszakát. A padsorokban foglalt helyet Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP főtitkára, és Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke. Az őszi ülésszakot Sarlós István, az Országgyűlés elnöke nyitotta meg. Javaslatára a testület elfogadta az ülésszak tárgysorozatát: 1. A Minisztertanács elnökének előterjesztése a kormány munkaprogramjáról. 2. Az általános forgalmi adóról és a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény- javaslatok tárgyalása. A tárgysorozatnak megfelelően Grósz Károly, a kormány elnöke emelkedett szólásra: Grosz Károly miniszterelnök beszéde Tisztelt Országgyűlés! Először nyílik alkalmam e történelmi falak között a képviselőkhöz és — a tömegtájékoztatás segítségével - honfitársaimhoz is szólni. Nem tagadom, hogy hat rám a hely szelleme és az alkalom ünnepélyessége. A kötelességtudat viszont arra int, hogy kerüljem a pátoszt, a nagy szavakat, és fegyelmezetten koncentráljak a rám bízott feladatra, amelyhez jobban illik a kemény, de őszinte szó, az igazság kimondása, mint az emelkedett hang. Szeretném megköszönni az Országgyűlés nyári ülésszakán irántam kinyilvánított bizalmukat. Egyhangú szavazatukkal megtiszteltek, ugyanakkor súlyos kötelezettségeket róttak rám és rajtam keresztül a kormányra. Tudatában vagyok annak, hogy az a helyzet, amelyben most élünk és dolgozunk, mindnyájunktól elvi szilárdságot, következetességet, nyíltságot és megújulási képességet követel. Meggyőződésem, hogy pártunk XIII. kongresszusának szellemében, közös összefogással képesek leszünk kivezetni az országot a jelenlegi nehéz helyzetből, és megteremtjük a kibontakozáshoz szükséges feltételeket. Most egy olyan dokumentumra van szükség, amely irányt ad a kormányzati cselekvéshez, és a Központi Bizottság július 2-ai állásfoglalásából kiindulva elősegíti a gazdaság stabilizálását, megalapozza a kibontakozást. Ilyen munkaprogram elkészítésére kapott megbízást a kormány, és ennek megfelelő javaslatot terjeszt most jóváhagyásra az Országgyűlés elé. A munkaprogram és a szóbeli kiegészítés nem öleli fel a kormány egész tevékenységét, mindenekelőtt a gazdálkodás és az irányítás kérdéseivel foglalkozik, mivel kiigazításra e területeken van szükség. Az írásos előterjesztés tervezetét - mintegy háromezer résztvevővel - több mint félszáz fórumon vitatták meg. Ezen kívül számos közéleti személyiség, szakember, tudós, gazdasági vezető, munkás mondott véleményt, adott megszívlelendő tanácsokat. A vitában sokan feltették azt a kérdést, hogy feladatainkat hány éven belül látjuk megoldhatónak? Voltak, akik a pontos határidőt sürgették. A stabilizálást már az idén megkezdtük, a következő években folytatjuk — bizonyára még a következő ötéves tervben is -, s a kibontakozás feltételeit megteremtve, akkor lépünk tovább, amikor a kedvező változások nyomán — hangsúlyozom: nem célként, hanem következményként - gazdasági növekedésünk megélénkül, egyensúlyi zavaraink megszűnnek és ez lehetővé teszi az életkörülmények érezhető javítását is. Az is fontos, hogy munkaprogramunkba már a stabilizációs szakaszban beépüljenek olyan elemek, amelyek a hosszú távú fejlődés céljait szolgálják. A lényeges különbség az, hogy a stabilizációs szakaszban szigorú feltételekhez kötött a gazdasági növekedés lehetősége, mások az elosztás arányai és kevesebb forrást használhatunk fel életszínvonal- és szociálpolitikai céljaink megvalósítására. Sokan kifogásolták, hogy a munkaprogram nem jelöl meg konkrét, számszerű célokat. Ennek az a magyarázata, hogy a kormány nem tud és nem is akor a vállalatok, szövetkezetek helyett programot adni. A kormánynak az a feladata, hogy jelölje meg a fő irányokat és az általa befolyásolható köz- gazdasági környezet alakításával segítse az alkalmazkodásra képes üzemeket. A kormány munkaprogramja nem tűzheti ki célul valameny- nyi felhalmozódott feszültség feloldását. De azt igen, hogy segítse az új világgazdasági helyzethez való igazodást, elhárítsa a fejlett országoktól való nagyobb lemaradás veszélyét, és állást foglaljon a már korábban elhatározott gazdasági és társadalmi reformfolyamatok felgyorsítása mellett. A Központi Bizottság tavaly novemberi és ez évi júliusi határozata - melyre a kormány munkaprogramja épül - folytatása és egyben megújítása annak a merész és előremutató politikának, amely kivezette az országot az 1956-os tragédiából, létrehozta a szocialista mezőgazdaságot, meghirdette és bevezette a gazdasági reformot és rátért a szocialista demokrácia kibontakoztatásának útjára. Égető szükségünk van most arra, hogy a politikának ez{ a szellemiségét kövessük, hogy Baranyai képviselők az Országgyűlésen Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli ■ I XLIV. évfolyam, 256.sy!im'‘- ^T\ 1987. szeptember 17., csüfóMok w p ILUIJtlJ L-------A z MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja Grósz Károly a kormány programját ismerteti
