Dunántúli Napló, 1987. augusztus (44. évfolyam, 210-239. szám)
1987-08-08 / 217. szám
Turnusváltás a tsz-üdülöben Ebéd a bányászüdülő éttermében Läufer László felvételei Vállalati üdülők Harkányban Elhibázott stratégia volt? — Értéke több, mint amennyi pénzben kifejezhető A magyar szakszervezetek 4,5 milliós tagságából az idén 386 OOO-en üdülhetnek SZOT-be- utalóval, illetve szakszervezeti üdülőben, vagyis a tagok 7 százaléka. Egy-egy szakszervezeti tag tehát, 14-16 évenként juthat beutalóhoz. Ez persze erősen átlagszám, hiszen a megyék, és ágazatok, szakmák között is más-más arányok vannak. Baranya megyében például a szakszervezeti tagok 6 százaléka kap évente SZOT- beutalót. Hamis adathoz vezetne azonban, ha itt hagynánk abba a számítást. A szakszervezetek 96 százalék feletti szervezettségéből következően feltételezhető, hogy egy-egy családbán a férj is. feleség is saját jogcímén is jogosult kedvezményes üdülésre, vagyis a családok átlagosan 7-8 évente jutnak beutalóhoz. Ugyanakkor a mérleg másik serpenyőjébe is újabb súly kívántatik: a nyári főszezonban 75 000 gyermekes család üdülhet. Annak matematikai levezetése, hogy egy olyan család, amelyben iskolás korú gyermek is van, elvileg hány évenként kaphat szak- szervezeti beutalót, meghaladja egy újságcikk terjedelmi lehetőségeit. Viszont érdemes is, szükséaes is tovább tágítani a vizsgálódás körét a kedvezményes üdülési lehetőségekben. A vállalati üdülésekről mind ez ideiq nem esett szó, nincs is róluk összegzett statisztika, pedig jelentőségük korántsem elhanyagolható. A becslések szerint megyénkben legalább annyian jutnak vállalati üdüléshez, mint SZOT-beutalóhoz. „Rossz stratégiát választottunk” — ez a következtetés bukkant a viták felszínére, amelyek évekkel ezelőtt széles mederben folytak a dolgozók üdültetési lehetőségeiről. Bár korábban is, most is sok elégedetlenség kíséri a szakszervezeti beutalók szűkös keretét, a gondok a nyolcvanas évek elejére tornyosultak magasra. Akkorra derült ki, milyen kevés pénz kerülhet a SZOT-üdülők hálózatának bővítésére, vagy akárcsak felújítására, az üdülési szolgáltatások fejlesztésére. Megoldásként felmerült, s azóta mind kiterjedtebb, a szak- szervezeti üdülők részleges üzletszerű működtetése. Az elhibázott stratégiát emlegetők azt kárhoztatták, hogy az ötvenes években szakszervezeti üdülők és vállalati üdülők építésére forgácsoltuk szét a pénzt, ahelyett, hpgy olcsó szállodákat építettünk volna a legkedveltebb üdülőhelyeken. Tetszetőssége ellenére mégis csak agyaglábakon áll ez a stratégia, hiszen nemcsak kikapcsolja az üdültetés szociális juttatás jellegét - végül is nem törvényszerű, hogy az legyen, legfeljebb kényszerűség -, de azzal sem számol, hogy mai „olcsó” szállodáinkban egy átlag magyar család két hét alatt egész havi jövedelmét költi el, csak a szállásra és étkezésre. Vagy éppen másfélszeresét. Csodálható-e ezek alapján, hogy a bérből és fizetésből élők gyakorlatilag helyeslik a korábbi üdülési stratégiát? Meglepőnek és helytelennek értékelhetjük-e, hogy a vállalati kollektívák ragaszkodnak a saját üdülőjükhöz? Az árakat összehasonlítva kalkulálnak: a vállalati üdülésnél a SZOT-be- utaló, a magasabb kategóriában akár 100 százalékkal is drágább lehet, a szálloda pedig legalább két-háromszor annyiba kerülhet. Noha mostanában a hírek között, méginkább a lapok hirdetési oldalán találkozhatunk olyannal is, hogy egy-egy nehéz helyzetben lévő vállalat, szövetkezet eladta, vagy eladásra kínálja az üdülőjét, ezt mégsem lehet tendenciaként értékelni. Új vállalati üdülőkről nem szólhatnak a hírek, hiszen építésükre tilalom van. A felújítások, átalakítások kevésbé látványosak, nem keltik fel az érdeklődést, pedig néhány ilyen munka mögött bővítés is folyik. Eléggé általános vélemény, hogy azok a kollektívák jártak jól, amelyikeknek a vállalata még időben felépíthette az üdülőjét, vagy éppenséggel üdülőit. * Harkány, Baranya leginkább kiépült, országos és nemzetközi hírű üdülőhelye. Míg a később felcseperedő Orfűn, a 28. vállalati üdülőnél vágta el a tilalom a további építkezések fonalát, addig Harkányban száz is felépülhetett. Javarészük baranyai cég tulajdona, de vannak szép számmal más megyékből is. A vállalati üdülők többsége néhány szobából áll, de a legnagyobbak közé számító nyolc—tíz, 70—300 vendéget tud fogadni egy turnusban. Az egyik legnagyobb és legrégebben működő üdülő a Mecseki Szénbányáké, amelyben újabban egyharmad érdekeltséggel rendelkezik a MÉV. Július közepe: telt ház van a bányászüdülőben. Ez leginkább az üdülő saját medencéjének partján és vizében érzékelhető. A magyar mellett sok az idegen szó is. A saját üdülő külföldi csereüdültetésre is lehetőséget teremt: a Mecseki Szénbányák lengyel, cseh és jugoszláv, a MÉV NDK és jugoszláv partnerrel alakított ki ilyen kapcsolatot.- Nagy előnyünk, hagy saját termálmedencénk van. Köbméterenként 20 forintért vesszük a vizet. Vendégeink megspórolják a 25 forintos strandbelépőt — mondja Werek Ernőné, az üdülő vezetője. - Negyven- nyolc szoba van az üdülőnkben. Egy turnusban 150 vendéget tudunk fogadni. Vállalati dolgozónak, nyugdíjasnak, valamint szakszervezeti tag hozzátartozójának napi 99 forintba kerül étkezéssel az üdülés. Nem dolgozó családtagnak 135 forintba. A családon belül 2—20 éves gyermek után 56 forintot kell fizetni, de a harmadik gyermektől már térítésmentes az üdülés. A konyhánkat a Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat üzemelteti. A napi étkezési költség egy főre 121,40 forint. Önköltségesen 225 forintba kerülne az üdülés. A különbözetet a vállalat fizeti. A Mecseki Szénbányáknak Harkányban van a legnagyobb üdülője, de van Alsóbélatele- pen, Orfűn és Gemencen is. Ezekben egy turnusban összesen 537-en pihenhetnek. Tavaly is, idén is a vállalati üdülőkben 5977-en kaptak helyet. Az üdülők fenntartásának bruttó költsége 18,7 millió forint. Ebből az üdülő dolgozók befizetéseiből 7,6 millió térül meg. A 11 millió forint különbség ellentételeként évente 2000 dolgozójának családos üdültetését oldja meg a vállalat, összlétszámához viszonyítva egy-egy dolgozó 3—4 évenként juthat a vállalati üdülőbe. Ezen a nyáron más jellegű nyüzsgés van a Pécsi Hőerőmű harkányi üdülőjében, mint korábban megszokott volt: állványok, építési anyagok övezik az épületet, március óta folyik a teljes rekonstrukciója. S, hogy mennyire megérdemli a „teljes” jelzőt ez a felújítás, átépítés, az abból is kitűnik, hogy Oláh Pálné, oki a vállalati üdülésekkel foglalkozik így dicsekedik veié: — Március óta épül, három- szintes és komfortos lesz. Egy turnusban 14 családnak lesz benne hely, 1988 júniusától. A teljes rekonstrukció nyolcmillió forintba kerül. Télen is üzemelni fog. Korábban csak hétvégi pihenőház volt, önállátó jelleggel. Főként csereüdültetésre és nyugdíjasaink üdültetésére használtuk. A felújítottban sem lesz konyha, de most az étkeztetést az iparág más vállalatainak példája nyomán, egy főre napi 100-110 forintos étkezési bánokkal kívánják megoldani. Az átalakítás révén jelentősen nőnek csereüdültetési lehetőségeink, hiszen melegvizes hely iránt mindig van érdeklődés. Korábban a harkányi üdülő is olyan tarifákkal működött, mint a Hőerőmű másik, orfűi hétvégi háza: a 90—100 forintos egy főre jutó napi önköltséggel szemben, a vállalati dolgozó 20, családtagja 25, gyermeke 15, az idegen pedig 50 forintot fizetett. Jövő júliustól az árak a vállalat zamárdi. üdülőjében használatosakhoz igazodnak: a 210 forintos napi önköltséghez képest, a dolgozó heti 1000, gyermeke 750 forintot fizet majd a szállásért és a teljes ellátásért. 1: A termelőszövetkezetek üdülője a legnagyobb Harkányban. Egy turnusban 350 vendéget tudott fogadni ez év júliusáig, azóta százzal többet. ElA Cseke-nagyszülők az unokákkal Hosszúhetényből érkeztek a bányászüdülőbe készült a 26 millió forintos beruházás javarésze: 24 üdülőház és egy közösségi épület az üdülő területén. Az üdülőházakhoz, a beruházás részeként különféle sportpályák és parkoló csatlakozik. Ezek építése, a parkosítással együtt csak októberre fejeződik be. Az üdülőt szövetkezeti közös vállalat működteti, amelynek 14 megyéből 157 tagja van, köztük 16 baranyai. Egy részjegy 48 egyhetes beutalót ér. Az eqész évben nyitva tartó üdülőnek tavaly 13 500 vendége volt, a bővítés révén idén lényegesen több lesz. Az eqy- hetes beutaló 2100 forintba kerül. — Ebből azonban a termelő- szövetkezetek dolgozói csak 600—700 forintot fizetnek, a többit a szövetkezetek szociális és kulturális alapjából fedezik — teszi hozzá Trubics Balázs, a 100 fős személyzettel üzemelő üdülőváltalat igazgatója. Cége nevében joggal büszkélkedhet az üdülőben a vendégek számára kedvezményes áron nyújtott szolgáltatások meglehetősen széles körével: szauna, masszázs, pedikür, fodrász, saját , zenekar és saját autóbusz a rendszeresen szervezett baranyai kirándulásokhoz. Harkányban a másik kivételes helyzetű vállalati üdülő a BÉV tulajdona: szintén van saját termálvizes medencéje. Az üdülőben 40 szoba van, s a főidényben természetesen mind foglalt. A vendégek nagyobb része nem a vállalat dolgozója, hanem cserealapon jutott a harkányi üdüléshez.- Tizennyolc vállalattal vagyunk kapcsolatban Soprontól Miskolcig — tájékoztat. Szabó Zoltán, az üdülő vezetője. — A többségükkel csereüdültefés formájában. A tőlük érkező vendégek ugyanannyit fizetnek no- ponta, mint-a vállalatunk dolgozói. Amelyik cég nem tud a csereüdültetésben részt venni, azoknak' a dolgozói a napi önköltségi árnál 30 forinttal többet, vagyis 300 forintot fizetnek. Egyébként vállalatunk dolgozóinak a napi üdülési díja, tavaly óta 70-ról 80 forintra emelkedett. Az év tizenegy hónapjában üzemelő üdülő éves költségvetése nyolcmillió forint. Az üdülőket 41 fős személyzet szolgálja ki. A szállás, a szolgáltatások színvonala megfelelne egy olcsóbb szálloda követelményeinek- is. — Ha üzletszerűen üzemeltetnénk az üdülőnket, a napi ár az önköltségi ár kétszerese is lehetne — vélekedik Szabá Zoltán. — De éppen a nem üzletszerű üzemeltetés a vállalati üdülők lényege,, vonzereje, lét- jogosultságuk alapja. A vállalati üdültetés szociális juttatás, egy olyan plusz, amit pénzben nem is igen lehet pontosan kifejezni. Munkám során nap mint nap tapasztalom, mennyire magukénak érzik vállalatunk dolgozói ezt az üdülőt, s bizonyára a másikat is Balaton- földváron. Sokan társadalmi munkában részt vettek az építésükben. Rossz stratégia lett volna a vállalati üdülők építése? Én nem hiszem. Egy saját ingatlan fenntartása mindig olcsóbb, mint egy nagy apparátus kezelésében lévő. Aztán azon is érdemes elgondolkodni, hogy a nálunk megkérdőjelezett, építési tilalommal leállított stratégiát az utóbbi években mindinkább követik a nyugati óriáscégek. Persze, a vállalati üdültetésnek náluk is más formája alakult ki, hiszen a lehetőségeik is összehasonlíthatatlanul jobbak: nem üdülőket építenek, hanem repülőt, vagy óceánjárót bérelnek és a legjobb dolgozóikat jutalomképpen világkörüli útra viszik. S, ennek a jutalomútnak nagyobb értéke van a dolgozók szemében, mintha ugyanezt pénzben kapnák meg. S ez nálunk sincs másképp: ha valaki az üdülési dij és az önköltségi ár különbözetét kapná meg egy borítékban, az -biztos, hogy nem tekintené személyre szóló megbecsülésnek, törődésnek, hanem meg is feledkezne róla, míg két hét a saját vállalati üdülőben emlékezetes élmény marad. . Dunai Imre HÉTVÉGE 1987. augusztus 8*. szombat A merészebbek az esőben is strandolnak a BÉV-üdülö medencéjében
