Dunántúli Napló, 1987. július (44. évfolyam, 179-209. szám)
1987-07-31 / 209. szám
1987. július 31., péntek Dunántúli napló 5 Marta Rotenberg (Argentina) a Janus Pannonius Múzeum díjazottja Kerámiák a kolostorban Befejeződött a XV. Siklósi Kerámia Szimpózion Kerámiák a fűben, napfényben és árnyékban, végig a folyosó falai mentén, a gyönyörű siklósi kolostor apró kiállító termében. Ilyenkor, július végén szokatlan bőségben láthatja az erre tévedő látogató e kedvelt mesterség - művészeti ág —, termékeit. Az évente megrendezett szimpózionok legszebb pillanatai ezek, amikor szemlére kerül a másfél hónapos munka eredménye. Az idén hét ország, 14 keramikusa formálta, gyúrta a sokféle kerámia anyagot, hajtotta a korongot, s hajolt feszült érdeklődéssel a kinyíló kemenceajtóhoz. A legmesszebbről Marta Rotenberg érkezett - Argentínából. Az ő furcsa, telt női idomokat formázó plasztikái uralják a kiállító teret, de sajátosan érdekes látványt nyújtanak, Ivica Langerova (Csehszlovákia) finom kidolgozású, mesterien színezett kerámiái, és Molnár Sándor groteszkbe hajló kosfejei is. Bizonyára nem véletlen, hogy e három alkotó nyerte el a Janus Pannonius Múzeum, a Baranyai Alkotótelepek díjait. A díj itt nem annyira értékmérő, mint inkább a különös tetszés jele, hiszen a zsűri nagy hangsúllyal szögezte le a szakvéleményben: az idei szimpózion anyaga egységesen magas színvonalúnak tekinthető. A búcsúünnepségen, a ven- délglótó megye képviseletében Brandstötter György, művelődési osztályvezető-helyettes mondott néhány közvetlen zárómondatot. ° már törzsvendégnek számít Siklóson, így érthető, hogy szinte a résztvevők benfentességé- vel sorolta fel az elmúlt 45 nap élményeit, eseményeit. Végül Pablo Neruda egyik verséből vett idézettel búcsúzott el a szimpózion résztvevőitől. Komor István, az Alkotótelepek igazgatója, ízléses oklevéllel és emlékfotóval köszönte meg a keramikusok munkáját. A Janus Pannonius Múzeum díjait, dr. Újvári Jenő igazgató adta át. A kerámia alkotóházban, most néhány hétig a Művészeti Alap által beutalt vendégek üdülnek. Pihenhetnek a szakalkalmazottak is, de azután már a szeptemberi nagy eseményre, a képzőművészeti világhét alkalmából rendezett, siklósi nemzét- közi konferenciára készülnek. H. J. w Éjszakai műszak a 6-oson A Szalai András utcában valóságos díszkivilágítás töri meg az éjszakát. Villogó lámpás erőgépek és rengeteg apró gázlángot kibocsátó infra- dominátor körül sürgölődtek az emberek. Július 22-e óta minden éjjel egy újabb szakaszon kap aszfaltburkolatot a 6-os út. Este héttől reggel ötig 500 -600 métert tudunk elvégezni — mondja Károlyi Sándor, a pécsi Közúti Építő Vállalat művezetője. — Péntekre befejezzük a Tüzér utcától a 48-as térig terjedő szakaszt. A gépek összehangoltan vonulnak egymás után, mindegyik más-más műveletet végez. Az élen az infradomi- nátor. — Ez az a gép, amely gázlánggal 90 fokosra melegíti oz aszfaltot — ismerteti Károlyi Sándor. — így 2—3 centiméter mélységben rendkívül laza lesz. Aztán a finisher, ez teríti le vékonyan az új aszfaltréteget, amelyet először a gumikerekű henger tömörít. Vibrálni kezd alattam a föld.- Ez a „földmozgás" a vas- kerekű úthengertől van, amely tömöríti és lesimítja a réteget, aztán ott leghátul egy harmadik henger végzi el a végső simításokat. Viszonylag Hazánkban tartózkodott július 28. és 30. között Janez Zemljarics, a jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács (kormány) alelnöke, akivel Marjai József, a kormány elnökhelyettese tárgyalt. A jugoszláv politikust fogadta Lázár György, az MSZMP főtitkárhelyettese és Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke. új ez a technológia, lényegesen jobb a hagyományosnál, mert anyagtakarékosabb és simább is lesz az út. Megérkezik Bauer Béla fejlesztési mérnök, mostani pozíciójában megbízott műszaki ellenőr. — Kezdettől rendben folyik minden. Nem is ezzel van a baj, hanem az autósokkal, akikkel sokszor veszekedni kell az időszakos forgalomelterelések miatt. Megértőbbek is lehetnének. Juhász János, a KÉV útépítő' brigádjának vezetője abbahagyja egy szusszanásnyi időre a munkát. — Megszoktam én már az éjjeli munkát. Ugyanazt meg lehet csinálni, mint nappal, csak kicsit lassabban megy. El is húzódik néha reggel hatig, fél hétig, amíg befejezzük, de azt ki is fizeti a vállalat. — Én ugyan szívesen megnéztem volna ma a meccset a televízióban, de három gyerek van otthon, kell a pénz — mondja Kelemen Gyula segédmunkás. — Jobb éjszaka dolqozni, mint nappal. Hűvösebb az idő, csendesebb is minden. Megisszák a szódát, mennek vissza a gépek mellé. Ó. Zs. A szívélyes, baráti légkörű megbeszéléseken, amelyeken a két ország helyzetéről és feladatairól szóló kölcsönös tájékoztatáson túlmenően az együttműködés fejlesztésének időszerű kérdései szerepeltek, jelen volt Milovan Zidar, Jugoszlávia budapesti nagykövete is. \ Helyreállítás Hetvehelyen Gyorssegélyt kaptak a rászorulók A kár 4,8 millió foript A múlt hétvégi jégkárok mellett eltörpülnek azok az árvíz okozta károk, amelyek június 27-én a Bükkösd vízfolyás mentén fekvő községeket sújtották. Hetvehely, Bükkösd és Szentlőrinc lakóinak mégis a júniusi esőzések maradnak emlékezetesek. Hetvehelyen, mint hírül adtuk, nyolc családnak ideiglenes lakásba kellett költöznie, mert az ablakokon befolyt víz használhatatlanná tette otthonukat. Mi történt azóta?- A legfontosabbat, a megrongált vízvezetéket az árvizet követő napokban a vízmű dolgozói megjavították - mondta Takács Imre, a hetvehelyi tanács elnöke. - Mindenki igyekezett, hogy portáján minél előbb helyreállítsa az árvíz okozta kisebb-nagyobb károkat. Nagyon sok talicskányi iszap és törmelék került elő az udvarokból. A középületek közül a Kossuth Lajos utcai két szolgálati lakásban keletkezett mintegy 150 000 forint kár. Közvetlenül az esőzések után 108 0000 forint gyorssegélyt kapott 34 rászoruló család. A lakossági bejelentések elsősorban tetők és pincék sérülését jelezték, bár a baromfiállományban is tizedelt az árvíz. A Baranya Megyei Tanács kérésére számba vették a megrepedt utakat, járdákat, megrongálódott hidakat, tisztítandó árkokat. A kár összege 4,8 millió forintra rúg. Az elvégzendő munkák között szerepel az Ady Endre és a Petőfi utca burkolatának helyreállítása is. Egy éve aszfaltozták. Az elemi csapás után a Kossuth Lajos utcában, ahol a Bükkösd-patak folyik a hetve- helyi erdészet és az utca lakói levágták a patak medrében lévő bokrok ágait és elszállították. A nagyobb medrű patak nagyobb vízmennyiséget képes átengedni, bár a Vízügyi Igazgatóságon kapott információ szerint 10-15 éves rendszerességgel olyan mennyiségű csapadék zúdul a patak gyűjtőterére, amelyet kikotortan sem bír el. E bajon egyedül a víztárolók segíthetnének, de építésükre nincs kilátás. A Vízügyi Igazgatóság dolgozói a kisebb vízfolyásokat, amelyek közé a bükkösdi is tartozik, a rendszeres évi karbantartás mellett általában 10 évenként nagyobb munkákat is végeznek. A patakmederből kikotorják az iszapot, illetve a növényeket eltávolítják. A tervek szerint a Bükkösd-patakra 1988-89-ben kerül sor. P. E. Ülést tartott a NEB „A munkaerőgazdálkodás helyzete a termelő ágazatokban" című vizsgálat programját vitatta meg, és fogadta el tegnapi ülésén a Baranya Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. A munkát a jövő hónap elején kezdik. Szükségesnek ítélték továbbá országos szinten, a családsegítő központok tevékenységének, a mezőgazdaság területén a társadalmi tulajdon védelmének, valamint a magánkereskedelem működését szabályozó rendelkezések betartásának ellenőrzését. Ez utóbbi három vizsgálatra, az év második felében kerül sor. Biztosítási vezetők a jégverés nyomában Baranya megyébe látogatott Tar Jenő, az Állami Biztosító vezérigazgató-helyettese és dr. Zakócs József, az Állami Biztosító mezőgazdasági biztosi-' tási főosztályának vezetője, akiket Palaczky János, az Állami Biztosító Baranya Megyei Igazgatóságán fogadott, s tájékoztatta a vendégeket a július 25-i zivatar okozta helyzetről, a mezőgazdasági üzemek termékeit és a lakóépületeket ért jég- és viharkár, valamint felhőszakadás okozta károkról, s a kárrendezéssel kapcsolatos, soron kívüli intézkedésekről. Az ÁB központjának vezetői ezután szemlét tartottak Dél-Baranya károsodott területein, s több, nagy kárt szenvedett gazdaság vezetőivel is tanácskoztak. »WS* . v&yxtt'iWvSi&iX-lvIvXW KO*»*«€s«OiI*I iplKKCiil «* C* rOill, «S* *■*!*■ * Ignác utcai történet A Havi hegyről bizonnyal belátni az Ignác utcába is. Aki tudja, hol van, megtalálja a háztetők kies útvesztőjében. Ez az utca is olyan, mint a többi, s ahogy mindnek története van, ennek is akad . .. Prózai történet, de mégsem mindennapos. Az itt lakók közös gondja adja hozzá a kulcsot. Pár éve még elmondhatták volna; se út, se közmű, pedig egy karnyújtásnyira a belváros. Egyszer valaki felvetette, meg kéne oldani már ezt az áldatlan szennyvízhelyzetet, hiszen a házak ölelte cseppnyi udvarok emésztőgödrökké alakultak át, mégsem jó így. Társakra lelt, aztán nyakába vette a várost, kilincselt az illetékeseknél. Tervet, költségvetést csináltatott, s amikor kikerekedett az összeg, kiderült: a Városi Tanács a pénzek felét vállalja. Néhány évszóm fontos lehet: 1985 tavaszán startoltak, június 2-án elkészültek a papírok, s még az őszszel elkészült a Csatorna. Mindent kalákában, maguk. Azaz akadt egy ismerős, aki géppel kikaparta a csatorna helyét. Egy arra járó vízműves szakember elmagyarázta, milyen homokágyat készítsenek. Maguk kisütötték; a vezetékek illesztésénél káli-szappannal meg kell kenni a végeket... Elkészültek tehát - de megmaradt a pénzük. Munkával kiváltották. Valaki akkor felvetette: itt az utca végén a gáz, be kéne hozni. Ekkor már tél volt, de 1986 tavaszán a kezükben volt a költségvetés. Nem olcsó mulatság. De hát a korábbi tapasztalatok azt mutatták, a lényeges dolgok együtt vannak. Nem mondom, hogy gördülékenyen, de beindult a motor, s 1986 őszén már gázzal főztek az utcában. ... és még mindig megvolt a pénzük. A saját hozzájárulásukat kiváltották munkával, az összeg másik felét meg ugye a tanács biztosította. Erre valaki felvetette: meg kéne már csinálni az utcát, hisz földúton mégsem jó itt a belváros szélén közlekedni. Meg is állapodtak 1986. november 17-én a tanácson, megkezdődött a talpalás, ki vállalja olcsóbbon, mint az eredeti költségvetés. Olyan is akadt. Tegnap a műszaki átadás után, áldomást ittak az utca lakói, s mindenki „Te-barát” lett, ahogy hallottam. Tegező- dik idős fiatallal. Szentes Józsi bácsi, nyugdíjas postás a legfőbb koordinátor. Nagy paksamétók, tervek és engedélyezési okiratok között lapozgatva mesélte, hogy mi a legszebb ebben a néhány esztendőben. Míg korábban legföljebb csak köszöntek egymásnak az utcabeliek, ma mindenkinek van a másikhoz néhány jó szava, összekovácsolta őket a három feladat. Persze, nem egyik napról a másikra. Ahogy az lenni szokott, indulatokat, intrikát is kiváltott a közösködés, hullámokat is vert. Aztán elcsitult. A kérdés persze kézenfekvő: — Józsi bácsi, lesz-e tovább? Hisz maradt pénz megint... Nyugdíjas postásunk elmosolyodik: — Az utca végén lehetne pihenőparkot csinálni. Már az is megvan, hogy honnan kapnánk ingyen sódert... Tudja, valaki fölvetette ... — Nem maga volt? — Én? Dehogy! Az utca közössége határozta el! Ha jobban megnézi az ember a Havihegy alatti világot, Elkészült az Ignác utca aszfaltozása, a lakók az utcai kifolyókat készítik. Fotó: Kóródi Gábor az egymás nyakába nőtt háztetők rendezetlenségében föl sem tűnik ez az utca. Olyan, mint a többi. Története van. Csak a neve más. Ignác utca Kozma Ferenc Arifíz után A falu határában tisztítják az árkot Magyar-jugoszláv megbeszélések
