Dunántúli Napló, 1987. július (44. évfolyam, 179-209. szám)

1987-07-19 / 197. szám

siker Molnár Piroska Királynői jelenség tűnt elénk a színpad lépcsőjén középütt, lefelé lépdelve, levéllel a ke­zében: Lady Macbeth. A leve­let férje, a király hadvezére küldte, örömittas hangon be­számolva csatában aratott el­söprő győzelméről, s utalva a három „vészbanya" jóslataira, kik igyen köszöntötték: „ödv a leendő királynak!” Lady Macbeth mosolyában, hangja belső izzásában fok­ról fokra erősebb a hatalom­vágy, az eltökéltség öröme: szeme villanásában a magabiz­tos emberismeret — férje is­merete, hisz „Lennél hatalmas, / Becsvágyad sem hiányzik, de hiányzik /A kellő gonoszság .. — éppúgy fölszikrázik, mint az erő tudata önmagában: Jöjj hát: hadd töltöm füledbe a lelkem .. Elhitető erejével magához láncol e másfél-két percnyi monológban, s nem kétséges előttünk:, ez az asszony vég­hez is viszi, amit eltökélt. Nem­csak királynői jelenség, de az­zá is válik bármilyen véres po­litikai merényletek sorozata árán is. Molnár Piroska mindezt egy­szerű szavakkal, ahogy mon­dani szokás, „eszköztelenül” tárja elénk, a színészi kifeje­ző erőnek csak a legjobbokra, a legnagyobb művészekre jel­lemző kisugárzásával: Ezzel a belső intenzitással hullámzik előttünk dekorativ, megnyerő külseje mögött az emberi go­noszság számos motívuma, megannyi színe — és visszá­ja... Macbeth lakomája előt­ti dialógusukban - a király vizionálása nyomán -, a hang­jában vibráló balsejtelem, vagy színlelt jókedve, háziasszony­kodása a látszat megmentésé­re, egészen a rémület első per­céig, amikor ráébred, hogy a vég elkerülhetetlen... Rémül­ten mered az őrjöngő királyra, mígnem maga is alvajáróként bolyong a várfalakon, s eljut végzete kapujához, miközben eszelősen dörgöli kezéről a lát- hatalan vérfoltokat: „... Hát ez a kéz már nem tisztul meg sohq többé?!" Ez, a megjelenítésnek ez az intenzitása azonban nem meg­tanulható. Ez már vele születik valakivel, s úgy hívják: tehet­ség. Molnár Piroska nem minden­napi tehetségként van jelen a magyar színházművészetben, immár két évtizede. Wallinger Endre Annabella Cavalcanti, olasz színésznő játssza Strindberg: Júlia kisasszony című drámá­ja új tévéváltozatában a cím­szerepet. (Képünkön az olasz tv-film főszereplője: Annabella Cavalcanti). Török arany Az I. Isztambuli Nemzetközi Fotótárlaton aranyérmet nyert az NSZK-beli Manfred Marte, aki halszemoptikás fotóit állí­totta ki. Európai nagylemezei íj Párizsban, az úgynevezett európai nagylemezdíjat nyer­te eí a moszkvai Bolsoj Szín­ház, Borisz Godunov előadá­sának felvétele, amelyen Mari­nát Jelena Obrozcova, Dimit- rijt Vladimir Atlantov, Rangonyt pedig Jurij Mazurok énekli. Don Quijotenak won igaza Újra vezényel Hevesi András Hevesi András újra vezényel. Hatodik éve már, hogy elkép­zelhetetlen nélküle a Pécsi Nyári Színház. Igaz, a tavalyi évadban nem dolgozhatott annyit, mint szeretett volna: bejárt a próbákra, s a Mág­nás Miska előadásán a nyi­tányt és a finálét vezényelte; Már ez is csodávol határos, volt, hogy igenis meg tudta csinálni, öt hónappal az agy­vérzése után. — Most is alig tudok járni, nehezen beszélek, de hát már rendesen dolgozom. Továbbra is a kaposvári színház zenei vezetője vagyok, s az elmúlt szezonban már zenét is írtam egy Goldoni-darabhoz. A mos­tani Pécsi Nyári Színházban az Űri murit és a La Mancha lovag­ját vezénylem. De tavaly nyá­ron még nagyon nehéz volt és, valóban hálával tartozom a Pécsi Nyári Színháznak, külö­nösen személy szerint Bagossv Lászlónak, aki egész egysze-. rűen rákényszeritett, hogy mer­jem újra megpróbálni a mun­kát. — Igen, egyszer magam is hallottam, amikor azt mondta: márpedig vezényelni fogsz. És így is lett. — Végeredményben mond­hatta volna, hogy jelentkezz, hd meggyógyultál, de nem ezt) telte. És amellett, hogy emberi­leg ez nagyon szép gesztus volt tője, igaza is volt, mert! szerintem önmagától „csak úgy" nem gyógyul meg az em-; bér, kizárólag csak a munka által. Ettől lettem beteg és et­től fogok meggyógyulni. Az agyvérzés nem kis kaland, és- néha úgy érzem, nagy adag szemtelenség is kell ahhoz, hogy az ember még így is elfogadtassa magát azzal, hogy talán nem lesz mindig így, nem maradok ilyen. Ami­kor mindent élőről kell kez­deni tanulni, az ember tele van lelki görcsökkel és még ön­csalások, hazudozások által is meg kell próbálnia elhitetni önmagával, hogy Voltaire-t idézzem, ez a lehetséges vi­lágok legjobbika. Hevesi András, Hevesi Bandi régi jó barátom. Bánulom az akaraterejét, mélységesen tisz­telem őt ezért, s miközben hallgatom, úgy érzem, hogy ez az akaraterő és kitartás szinte átsugárzik mindenkire a kör­nyezetében. És már arról bej szél, hogy mit jelent számára a La Mancha lovagjának fel­újítása : — A Don Quijote-ság olyan fajta emberi magatartás, amit nem lehét figyelmen' kívül hagyni, mert végül is Don Quijoténak van igaza. Min­denütt csak azt hallja, látja, olvassa az ember, hogy pénz, pénz, pénz, Don Quijote pe­dig azt mondja, hogy hit, hit, hit — és ez tartóst ad az em­bernek. Nekem ez a darab olyan, különösen most, minti egy filozófia, mint egy lelki1 terápia. Személy szerint nekem szükségem van Don Quijote hitére. Különben összeroppan­nék. És ezzel az erős hittel, amit Don Quijote sugall, hogy min-; den erőnkkel küzdeni kell az emberi értékekért, Hevesi And­rás újra képessé tette magát arra, hogy folytassa művészi munkáját. Most már ott van az Úri muri előadásain, s jú­lius 28-án este újra odaáll, hogy a La Mancha lovagját vezényelje. Dücsö Csilla Panoráma Júlia kisasszony Soha nem volt ennyi hal... Horgászszemmel a Balaton-parton Koncz Gábor az önkéntes vizirendőr, Borús Demeter és a bizakodó horgász szerepében A fonyódi móló vége a leg­égetőbb déli órákban is olyan, mint egy sündisznó: a bevetett horgászkészségek nyelei a szél­rózsa minden irányába mutat­nak. Jó óráig figyelem őket, fogás semmi. Pedig ez jó horgászhely. Hasonló a kilo­méter hosszú fenyvesi strand is, amelynek halbőségéről le­gendák keringenek. A víz pe­zseg a fürdőzőktől, a part teli horgászokkal, fogás itt is alig akad. Van, akinek a szákja mégis tele lapátkeszeggel. Hol fogta- - és mikor? ... Beszélgetek a halvárományo­sokkal. Horgászsirámaik az ég­be kiáltanak. „Nincs hal.. .- Kihalászták a halászok ... Nem telepítenek... A Sión folyton nyitva a zsilip ... Alacsony a vízszint...” Bent a tó közepe felé kes­keny csíkot alkotnak a süllőzők csónakjai. Ök állítólag szépen fognak. Este nyolc-kilenc után, amikor a horgászok zöme té­vét néz, magam is látom, hogy a fenyvesi strand lassan elkéz- di osztogatni pontyait. Tohy Béla, a MOHOSZ tit­kára szerint jelenleg a Bala­tonban több hal van, mint bár­mikor.- Igaz, ennek zömét a ke­szeg képezi — mondja. — Ta­valy a horgászok több mint 17 vagon pontyot, és több. mint hat vagon süllőt fogtak. Az idei telepítés pontyból 22 vagon volt. Süllőt 2,5 milliót helyeztek ki, továbbá temérdek előnevelt csukát és balint, vala­mint 4 millió angolnát. Érde­kes adat: a Balatoni Halgaz­daság a horgászok tavalyi 170 tonna pontyzsákmányával szem­ben mindössze 20 tonna pon­tyot fogott ki. A vízszint idén az esők miatt maximális volt, ezért a zsilipet valóban meg kellett nyitni, de az aligha le­het hatással a horgászatra. Az adatok után ismét egy horgászhely: a híres balaton- máriai csatorna. Szintén ala­posan megspékelve horgászok­kal. A szákok itt napközben sem üresek. Az egyik horgá­széba mór alig akar beférni a frissen fogott keszeg. Amott kis ásóval csónakbe­Koncz Gábor a máriai csator­na mellett. helyezéshez egyengeti valaki a földet. Közelebb megyek, lá­tom Koncz Gábor, a Madách Színház kiváló művésze. — A Dunai hajós című film horgászbajnoka, Borús Deme­ter csak nem horgász civilben?- De igen. Sajnos, annyi halat nem fogok, mint Borús Demeter, de azért igyekszem. A motorcsónakot elsősorban önkéntes rendőri minőségem­ben használom, úszóversenyek idején mentek vele. A fonyódi kapitányság önkéntes rendőre vagyok és töredék időmet itt .‘öltöm el a víz mellett, illetve a vízen. Mást főztem egy jó halászlét... A hozzávalót saj­nos nem itt fogtam.- Ha már így összefutot­tunk, megkérdezem, hova kerül ilyenkor nyáron Koncz Gábor életében a színház, a film? — Ez nálam mindig az élen, a fő helyen van. Játszom Gyu­lán, a Mohács című darab­ban. Készülőben, készen van­nak a Déli posta, és az Úr­lovas című filmek. Augusztus végén kezdjük forgatni Sára Sándorral és Csoórival Sára új játékfilmjét, amelyben egy aranyos gazember, egy repü­lőlopkodó pilóta-kópé leszek. Ilyen a nyár... Szeptember­ben aztán megint kezdődik a szezon a Madóchban. Addig azonban még szeretnék né­hány szép halat fogni. Bebesi Károly A balatonfenyvesi strandon „Rákötöttük a bicikli dinamójára a gyutacsot és megpörgettük a kereket..." Barkácsbomba-tragédia Házilag készült szerkezet robbant július 12-én éjszaka, a Szigetvárhoz közeli Péterfa- pusztán. A bezárt kocsma előtt néhány felelőtlen fiatalember felrobbantott egy lopott bánya­gyutacsból összeeszkábált rob­banótöltetet. Ketten csak távo­labbról szemlélték az esemé­nyeket, a másik kettő viszont vérbefagyva a helyszínen ma­radt. Matáncsi József, akit a hely­beliek csak öcsiként ismernek, súlyos sérülésekkel a pécsi kli­nikára került. Közvetlen segí­tőtársa, a hasonló korú, há­romgyerekes családapa, Da- nóczi Ferenc megúszta néhány karcolással. A szükséges keze­lés után hazaengedték a kór­házból. A halkszavú, szőke fiatalem­berrel a robbanás helyszínén, a péterfai italbolt közelében beszélgetünk:- Katádfapusztán akartunk vályút betonozni a tehenek­nek, de megkötött a cement és nem hoztak másikat. így aztán előbb Dencsházára, majd a szentegáti strandra, onnan pe­dig Rózsafára mentünk, végül pedig ide jöttünk. Kölcsön­adtam a sátram Soós Gábor­nak, tulajdonképpen azt akar­tam visszakérni. — Mégis valami más lett be­lőle ... — Elkezdtünk inni és Gábor említette, hogy van lőszere. Mire én mondtam: nézzük meg és durrantsuk el. Kimentünk a lakásból. Ott állt Matáncsi öcsi, felfordítottuk a biciklit, rákötöttük a dinamóra a gyu­tacsot és megpörgettük a ke­reket. Másra nem emlékszem... A rendőrségi vizsgálat azon­ban kiderítette, hogy az első robbantási kísérletre még a la­kásban sor került. A várt hatás azonban elmaradt, hiába dug­ták a órátokat a konnektorba, a bomba nem akart „megszó­lalni". A robbanóanyag, amikor a detonáció bekövetkezett Ma­táncsi kezében volt. Soós és a fiatalkorú C. J. a közelben, a fal mellett lapult. Szinte pilla­natok alatt odacsődültek a te­lepülés lakói, akik először azt hitték, hogy a gázpalack rob­bant fel valakinél.- Éppen ágyaztam és pizsa­mát adtam az unokáknak — idézi a történteket a közelben lakó Stetina Györgyné. - Nagy puffanást hallottam, és hogy kiabálják: mentőt, mentőt! Szaladtam telefonálni, akkor még jobban ordibáltak, hogy gyorsan, gyorsan, mert a gye­rek vére elfolyik! — Amikor ideértem, akkor vette fel a Ferkó az öcsit és húzta, húzta — folytatja Bence Jánosné. - Kiabáltak: hová hú­zod, minek viszed? Láttam, hogy a gyerek vérben van, de akkor még nem ismertem fel. Az unokám szólongatta: öcsi, beszélj! öcsi, hallod? Az meg csak annyit mondott: megful­ladok, megfulladok! — Milyen gyerek volt a Ma­táncsi öcsi? — őszinte leszek, nagyon őszinte - mondja az idős asz- szony. - A fiam jóbarátja volt, nagyon sokat eljött hozzánk. Megvettek közösen egy-egy li­ter bort, azt ott nálunk szépen szódával elfogyasztották. Nem volt kötekedő az öcsi, szere­tett inni, és amikor a kelleténél egy kicsit többet ivott, akkor vagánykodni is. Matáncsi József édesanyját láthatóan megviselte fia tragé­diája, és az is, hogy a hét ele­jén nem tudott az orvosokkal beszélni. — Reggel jöttem haza a munkából és az emberek mond­ták, hogy nagy baj van .. . — Sokat ivott a fia? — Azt nem mondhatom, hogy józan ember volt. Egész héten a bányában dolgozott, hát ivott,.. Soós Gábort, aki a gyutacsot lopta a MÉV-től, és a primitív bombát a társai kezébe adta, nem sikerült otthon találni. Édesanyja viszont megmutatja a fiatalember holmijait. A pol­con egymás mellett sorakoznak a magnó és a műsoroskazet­ták, az Első Emelet, Madonna és hasonló együttesek, előadók számaival. Péterfapuszta mindössze né­hány ház. Valaki összeszámol­ta, az egykori cselédlakások­ban 112 ember él. Tulajdon­képpen mindenki ismer min­denkit, szülők, nagyszülők, ro­konok élnek egymás mellett. A baj megtörtént: Matáncsi József, akit a helybeliek csak öcsiként emlegetnek, mindkét kezén és szemén súlyos, végle­ges rokkantságot okozó sérü­lést szenvedett. Ferenci Demeter Éles anyanyelvűnk 1. A gazdaság dzsungelköny­ve szerint: egy bérből valók vagyunk, te meg én. 2. Aki egy húron pendül, az ne feszítse túl. 3. A tanulópénzt meg kell fi­zetni. A tanítóét nem szo­kás. 4. Egyéni hang híján összhang se létezik. 5. A bölcs a barátait gyűjti, az ostoba az ellenségeit. 6. Nem az a szorgalmas, aki egy munkából kettőt csinál. 7. A fecsegöt csak a néma állítja meg. 8. Egyre több, aki mindent vállal, a baj csak az, hogy nem saját vállal. 9. A szamárnak is a fülét di­cséri a hangja. 10. Csak a szédült hiszi, hogy körülötte forog a világ. vasárnapi

Next

/
Thumbnails
Contents