Dunántúli Napló, 1987. június (44. évfolyam, 149-178. szám)
1987-06-07 / 155. szám
Otiven eu a katedrán Kövesi Józsefné, Kazinczy-díjas tenárnő Aki oly sok Kazinczy-érmes diákot nevelt, most maga is Kazinczy-díjat kapott. Rövid közlemény adta tudtunkra a napokban, hogy a rangos elismerést idén Köves/ Józseiné mohácsi gimnáziumi tanár és Vértezel Vera színművésznő vehette át Péchy Biankótói. A szűk mohácsi lakásban egy könyvekkel, festményekkel zsúfolt szoba a tanárnő birodalma. Nem mohácsi születésű, még csak riem 'is környékbeli. A székesfővárosban nőtt fel, ott járt egyetemre; amely akkor még Pázmány Péter nevét viselte. Magyarnémet szakot hallgatott, olyan professzoroktól, mint Horváth János, Gombocz Zoltán és Kodály. 1935-ben kapta meg a diplomát, s vele az állás- talanság beszállókártyájót. Hosszú hónapokig semmi kilátása sincs az elhelyezkedésre. A vőlegényét ekkor helyezik Mohácsra, a frissen megalapított városi gimnáziumba, latin-magyar szakos tanárnak. Leköltözik ő is a határ menti kisvárosba, s nagy nehezen munkát kan, óraadói állást a mohácsi iparos és kereskedőtanonciskolában. 1941-ben nevezik ki az állami polgári iskola tanárának.- Itt értem meg az államosítást, tanítottam tovább - emlékezik vissza. - Közben tanulmányokat írtam, módszertani kérdésekben mélyültem el; igyekeztem megszívlelni Horváth János professzorom tanítását: „csak nem elsüllyedni". 1953-ban nevezték ki a Kisfaludy Gimnázium tanárának. Huszonhat évet töltött el ennek az iskolának a katedráin, s tanít ma is, csaknem tíz évvel a nyugdíj korhatár elérése után. Fél évszázados pedagógiai pálya. Az ember azt gondolná, ennyi év után kisujjbil- lentéssel meg lehet tanítani az irodalmat. A valóságban bizonyára sokkal verejtéke- sebb munka ez. Nehéz lenne éredmények nélkül. Kövesi Józsefné „műhelyéből" tucatnyi, országosan is elismert magyaros került ki. Színészek, pedagógusok, rádic- bemondók. A fia is ezen a területen jeleskedik, éppen tegnap vett át magas pedagógiai kitüntetést. Ö a Szín- művészeti Főiskolán Gáti József famulusa. — ölvén éve mohácsi. So hősem akart elmenni innen? — Itt volt letéve nekem a halom kenyér - mint Rodostóban Mikes Kelemennek - válaszolja röviden. Kosztolányit idézi, amikor a munkája értelméről kérdezem: Igen nagy csoda, hogy az emberek távíródróton keresztül tudnak beszélgetni; még nagyobb csoda, hogy telefonzsinór nélkül is lehet már értekezni, de a legnagyobb csoda mégis az, ha két ember a puszta szóból megérti egymást. Én, ami tudást életem során megszerzetem, igyekszem átadni. H. J. Ki lehet Csokonai Lili? E. Reén Gitta a telefon másik végén Italt egy baleilvtwncii» Liszt-díjas magánfuvarozó Solymos Pál a balettról és egy csöndes falusi házról álmodik Hogy a szerző szavait idézzem, „e nyívvel tellyes világra" megszületett egy remekmű, egy olyan alkotás, ami valóban szenzációja- volt az idei könyvhétnek. Nem csupán attól vált szenzációvá, hogy tényleg nagyszerű munka, hogy — akárcsak a címében szereplő tizenhetes szám - egy és oszthatatlan, csakis önmagával mérhető, hanem szenzáció lett a körülötte kialakult legendák és a mai napig tartó titokzatosság miatti A könyvet, az irodalmat szeretők gondolom már rájöhettek, melyik műről beszélek: Csokonai Lili könyvéről, melynek címe Tizenhét hattyúk. Megindult a találgatás: ugyan vajon ki lehet Csokonai Lili? Hiszen az ma már biztos, hogy álnévvel állunk szembe. A találgatások mind egy irányba mutatnak, egyik legtehetségesebb, fiatal magyar író felé. Felhatalmazást nem kaptam rá, hogy nevét leírhatom, mint ahogy eddig senki sem. Ezzel szemben a május 29-én megjelent Élet és Irodalomban Szálé László az elbújt íróról szól cikkében ügyesen, anagramma- szerűen elrejtette a nevét. Meg lehet nézni. De azért mondhatok valamit, ami ennél talán egy kicsit több. Felhívtam telefonon „az ismeretlen" magyar írónak a feleségét, £. Reén Gittát, aki a könyv borítóját tervezte. Gitta nagyon kedves volt, hajlandó belemenni találgatásba, de persze egyértelműen ó sem árult el semmit. Igyekeztem szó szerint leírni, amit elmondott. — Igaz, félig már nyílt titok, hogy ki írta ezt a könyvet, de hivatalosan csak akkor fogják bejelenteni, ha ennek eljött az ideje. Hogy a szerző miért írt álnéven, s miért találta ezt ki? Ennek az okát egyelőre még szintén nem árulhatom el. Egy ideig mindez még titok fnarad. Inkább azt mondanám, s kérem, ezt így írja le, hogy magunk se tudjuk, ki írta ezt a könyvet. — Hallott-e arról, — persze valószínűleg ez is csak egy pletyka —, hogy valahol nálunk a megyében egy brigád társadalmi munkában rokkantkocsit készít az „amputált" Csokonai Lilinek? — Még ha nem is igaz, akkor is szép dolog maga az ötlet: fantasztikus az emberek jósága. — A hátsó borítón az ön fotója látható. Célzás, utalás akart lenni ez (?)-e a megöl-' dós? — Erre megint csak annyit mondhatok, hogy már régen nem érdekes, ki van a borítón. De nevezzük fiatalkori identitásnak. No persze az is lehet, bár ez már kissé bonyolultabb volna, hogy á dologban „kettős csavar" van: célozgattak szánt- szándékkal erre a bizonyos íróra, ő belement a játékba, s közben mégsem ő írta a könyvet. Személy szerint én ebben nem hiszek. Akár E. írta, akár nem, hamarosan megtudjuk. Diicsö Csilla Kőszeg, május 29. Solymos Pál Liszt-díjas balett-táncost keresem, de a megadott címen Stremnitzer Pál közúti árufuvarozó lakik. A felújítás: ra váró tágas polgárház .halijában alacsony, nyílt tekintetű férfi jön elém. Humornak szánja, de a hangjában ott a valódi féltés: — Ne vigyék el a fiamat! Aztán előkerül a fiatalember. Mosolya a régi, mint amikor' még a függöny elé libbenve köszönte meg a vastapsot. Kisfiának, a három hónapos Leventének most kezdődik a fürdetési szertartása, így az egyik közeli sörözőt ajánlja a beszélgetés helyszínéül. Udvarukon ott áll a „Kék Villám", egy platós Barkas teherautó. — Hogyan lett Solymos Pálból, a Pécsi Balett Liszt-dijas magántáncosából Stremnitzer Pál kőszegi áruluvarozó? A válasz, amit most leírok, háromórás beszélgetés eredménye. — Eljöttem, mert nem láttam a jövőmet biztosítva. Én rászántam az életemet a balettra. Tízéves voltam, amikor bekerültem a balettintézetbe, gyerekkorom nem volt, csak a tánc, a gyakorlás, a színpad. Pécsre 1970-ben kerültem. Hívtak. Sokáig jól is éreztem magam. A csúcs, azt hiszem, 80-81 táján volt. Tudod, én mindig úgy jöttem le a színpadról, hogy utána még órákig „töltve maradtam". Szerettem beülni a klubba, megbeszélni az előadást, levezetni az élményt. Az utóbbi időben erre már nem volt partner. Szerettem volna tanítani is: átadni valamit a tudásomból. Kértem, adjanak nekem nyolc gyereket, hadd tegyek velük próbát. Érzek magamban annyit, hogy legalább hármat balettintézeti szintre hoztam volna fel. Nem kaptam lehetőséget. Szerettem volna koreográfiát csinálni, ha a sikerből nem, hát a bukásból tanulni. Ezt sem tehettem meg. Igazából nem vettek komolyan. „Csak a színpadon rendben legyen minden. Te csak táncolj!” S amikor kijöttem a fényből, komolytalan ember voltam. Annak tartottak. Most harminchat éves vagyok. El kellett döntenem, hogyan tovább. Pécsett egyszobás szolgálati lakásom volt a toronyházban. Hét év hiányzott a nyugdíjig. S azután mi lesz? Negyvenkét évesen, 25 évi tánc utón, tönkrement ízületekkel éljek meg havi négy- ötezer forintból? Ha legalább éreztem volna, hogy a város igényt tart rám, ha megbecsül azzal, hogy érdemesnek tart egy önálló, kétszobás lakásra", ahol családot lehet alapítani, ahol kialakíthatom a. magam hátországát... Ügy érzem, sokkal kevesebbet kaptam, mint amit adtam. Hát ezért jöttem el. Apám már évekkel ezelőtt Kőszegre költözött Pestről. Remek kezű műszerész, s én most az alkalmazottja vagyok. Mellette sorfőködöm is, bútort, téglát, követ szállítok. Amikor vezetek, szabadnak érzem magam. Solymos Pálnak külön közönsége volt Pécsett. (Közülük került ki a felesége is.) Visszajöhetne-e? Nem tudom. Nehéz kiigazodni rajta. Egyik pillanatban arról beszél, sajnálja, hogy nem tudta befejezni a „szakmát", még sok minden benne maradt. Terveket forgat a fejében, hogy kinevel egy kis társulatot Kőszegen, a várjátékokon lépnek majd • fel. Aztán egy falusi házról kezd beszélni, amit itt, Kőszeq környékén vesz majd, s él boldoq farmeréletet. Éjfél felé búcsúzunk el, de még mindig nem tudom eldönteni, Solymos vagy Stremnitzer Pállal beszéltem-e. Havasi János Panoráma A rákbetegek telkülete Ann Jillion, o hollywoodi televizió riporternője Megtörni a csendet címmel húsz perces videofilmét készített a rákbetegek lelkűidéről. A filmet sorozat 'követte, de a magyar szakemberek szerint - a'kik látták - a sorozat művészileg meg sem közelíti az 1963-ban forgatott Új Gilgames cimű magyar filmet, melyben Dómján Edit és Darvas Iván játszott két rákbeteget. (Képünkön: Ann JiIlián.) Két világ találkozása Placido Domingo, a világ jelenleg legnagyobb tenoristája meghallgatta Tina Turner egyik koncertjét Barcelonában, majd kollegiális puszival gratulált neki. Tina intelligenciájára jellemzően felelt: • „Ha én úgy énekelnék szopránban, ahogy te tenorban?!" Kebelhizlaló-per A jogi éljárósok törté- . netében eddig egyedülálló per indul az Egyesült Állomokban. Lynn Redgrave 10 millió dolláros kártérítési pert indított az Universal Televízió ellen, mivel lánya, Annabella hiába szedte azt a női mellnövelő édességet, amit a tévé biztos szerként reklámozott.- Az ügyvédek mindenesetre jól keresnek a peren. A harci zene csődje Nyolcvanöt lapoldalon megjelent egy könyv- Angliában a háborús hangulatot, a harci zajt zenei rangra emelő muzsikáról. A bukás csúfos volt: a kötetek 3 százalékát adták csak el. 111 ...............Lepelben és kesztyűben Mint egy Ku-Klux-Klan-figura Az országút forgalma alapján úgy tűnik: beindult mór a főszezon. Egymást érik a 7-es úton a gépkocsik, számolni ugyan nem számoltam, de mintha a külföldiek — elsősorban a nyugatnémetek — többen lennének a magyaroknál. így hót természetes: napközben sorjáznak az autók a boglárlellei benzinkútnál, s nem ritkán hosz- szú ideig várnak, mire a kúthoz kerülnek. Éjszaka persze más a helyzet. Az egész iroda nem nagyobb, mint egy őrbódé: ha valaki bejön, a másiknak ki kell mennie. Az országút felőli üvegablakot belülről reluxa borítja, lemezeire iratokat, neveket, telefonszámokat, az itt dolgozóknak valamit mondó adatokat tűztek gémkapoccsal. Mindössze két kis szék fér el az asztalnál. Egy kopottszürke, kényelmesebb karosszéket a benzinkút eresze alá félreraktak, összecsukva. Ebben ült a múlt hét egyik csúnya éjszakáján N. I. Újságot olvasott. Az óra negyed kettőt mutatott. N. I. most „elvonult”, az események, az azt követő herce-hurca erősen megviselte. A benzinkút vezetője nem árulja el, hova tűnt el kollégája. — Ráfér nagyon a pihenés ... — mondja. Alighanem érthető. Túl azon, ami történt vele, a rabláshoz szövődő hírek — és rémhírek — is hozzájárultak kiborulásához. A Zanzibár-ban, a benzinkúttal szemközti önki- szolgáló étteremben kérdezi valaki: — Hogyan? Hát nem halt meg az a szerencsétlen? Én már azt hallottam, hogy a baltás gyilkos . . . Az utcán találomra megállított egy járókelő: — Kemény summával lépett meg a fickó! Közel egymillió mór ér valamit! Azt mondja a benzinkút vezetője, Csiszár József: — össze-vissza beszélnek az emberek... Itt van a jegyzőkönyv másolata: a rabló 335 000 forintot vitt el. De a kollégám zsebeit is kifordítta.t- tc! — Lehet számítani egy ilyen rablásra? — Mi számítottunk rá! A forgalom emelkedésével nő a napi bevétel, ennek csak azt a részét, illetve csak akkor viszi el a posta, ha a pénz zsákolva van. Azon a napon az elrabolt összeg még nem volt az előírásoknak megfelelően csomagolva. N. I. a karosszékben ült, amikor csörömpölve betört az apró, kis — belülről kulcsra zárt — iroda ajtaja. Ijesztő alak hadonászott kívül egy baltával: fején egy pirosszürke lepelféle, csak a szeme előtt vágott két lukat, tisztára úgy nézett ki, mint egy Ku-Klux-Klon-figura. Kesztyűs kezében balta. — Nyisd ki az ajtót! — för- medt a meglepetéséből ocsúdó kutasra. N. I.' a betört ablak nyílásában hadonászó baltás kéz fenyegetésének végül engedett. A rabló első mozdulata a telefon szétzúzása volt. A napi bevételt követelte. Az egész egy percig ha tartott. Zuhogott az eső, gépkocsi éppen nem járt. Azt sem tudni egyelőre — mert járművet senki sem látott —, hogy a rabló mivel jött, merre ment. Ott, ahol az álla alatt, a lepel és az ing között egy kis rés volt, barna bőrt látott N. I. Ez minden. Egyelőre. A rabló eltűnt. Két perc múlva jött az első kocsi, CB- je volt, azonnal riasztották a rendőrséget. ' Másnap az ajtó ablakát megcsináltatták. A tankolni érkező gépkocsiban persze senki sem tudja: hogy kerül az az összecsukható, láthatóan sokat használt karosszék a benzinkút eresszel védett része alá. M. A. A skótok és a szerelem McTavish ingerülten faggatja a leányát:- Miért nem akarsz hozzámenni Robert Millerhez?- Ó, de hiszen az teljesen kopasz ...- Ez igaz. De gondolj arra, mennyit takarít meg azzal, hogy nem kell hajat vágatnia...!- A lányommal ezer font hozományt adok! — közli jövendőbeli vejével McGregor. — És .mit kínál ön ennek ellenében?- Magától értetődően azonnal egy nyugtát. . .! Dr. Mándoki László fordítása. 4 vasamapi SIKER
