Dunántúli Napló, 1987. június (44. évfolyam, 149-178. szám)

1987-06-06 / 154. szám

Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság szigetvári új bútorüzeme. A tejporgyártás során szakaszosan vonják ki a vizet a tejből. Proksza László felvételei Gyárak a tervezőasztalon. Beruházásszűke időkben szo­katlanul hangzik ez a mon­dat, pedig igaz. A Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazda­ságban mintha épp most élén­kült volna meg a gyáralapí­tási kedv jeléül a vállalat tő­keerejének és erőteljes fejlesz­tési dinamizmusának. Jelsza­vuk: aki nem lép, az lema­rad, a nemzetközi színvonal­hoz történő felzárkózás az egyetlen járható útja az ex­portképes, bármely piacon el­adható termék. Ennek felté­tele a műszaki fejlesztés. És a MEFAG fejleszt. Alig kezdte meg exporttermeléséta rekordidő alatt épült sziget­vári bútorelemgyáruk, máris két újabb gyár tervei készül­tek el műszaki osztályukon. Az egyik egy lemezfurnérgyár, amelyet a halmozottan hátrá­nyos helyzetű ormánsági tér­ségben, Sellyén 'kívánnak meg­építeni. Ebben évi 2,5 millió négyzetméter furnérlemezt tud­nának gyártani, nagymérték­ben javítva ezzel a jelenleg csak 85 százalékban kihasz­nált fafeldolgozó kapacitásu­kat. A furnérgyár mellett szól az ij, hogy mivel elmaradott térségben telepítenek ipart, új munkahelyeket teremtve a lakosságnak, a Baranya Me­gyei Tanácstól — igaz, csak a tervidőszak végén - 25 mil­lió forintot kapnak a beruhá­záshoz. Az ország 22 millió négyzetméteres furnérgyártó kapacitását több mint 10 szá­zalékkal növelhetné meg a sellyei gyár. A furnér tehát nem új, de keresett, és eléggé exportké­pes termék. Ezzel szemben a másik gyárban — amelynek műszaki tervei ugyancsak el­készültek — Magyarországon első ízben kezdenék meg egy nyugaton keresett, korszerű ter­méknek, a felületkezelt, táb­lásított parkettának a gyártá­sát. Drágul a szakmunka, ezért a lakásépítők részéről világszerte egyre nagyobb az ig.ény az olyan korszerű pad­lóburkoló anyagok iránt, ame­lyek lerakásához nem szüksé­ges kisiparost fogadni. Ennek a követelménynek felel meg a csiszolt, felületkezelt, táb­lásított parketta, amely egye­síti magában a régi, úgyne­vezett csaptornyos és a ná­lunk is elterjedőben lévő sza­lagparketta előnyeit. Tartósabb a mindössze 3,4 milliméter vastag szalagparkettánál, mi­vel vastagsága 14 milliméter, s ennélfogva jóval több csi­szolást kibír. Az erdőgazdaságban éven­te 5600 köbméter parkettfrízt termelnek, ami egy alacso­nyabb feldolgozottság ú ter­mék. Ebből az új gyárban évi 18ÓOOO négyzetméter ma­gas feldolgozottságú, táblásí­tott parkettát tudnának előál­lítani, amiből 120 000 négyzet- méter exportját vállalná a LIGNIMPEX. Az új gyár terü­leti elhelyezése még nyitott kérdés, mindenesetre 80 főnek ad majd munkát teljesen gé­pesítve, a gyártási folyamatot úgy, hogy az anyaqmozgatá- sa automatizálva lesz. Be­ruházási költség nagyjából azonos a furnérgyáréval, 153 Vnillió forint. A saját erő és az állami alapjuttatás mellett mindkét esetben tetemes összegű hi­telt is fel kell vennie a vál­lalatnak. Ilyen nagy horderejű fejlesztési kérdésekben ma már a vállalati tanács jóvá­hagyása nélkül nem lehet dönteni- A MEFAG vezetősé­ge a közelmúltban a téma megvitatására hívta össze a 32 tagú vállalati tanácsot. A tanács tagjai sokoldalúan megvizsgálták az alternatív fejlesztési koncepciókat és túl lassúnak találták a sellyei furnérüzem 10 éves megtérü­lési idejét. Nem is szólva ar­ról, hogy ez a beruházás ele­ve 2—3 év késéssel csak a hetedik ötéves terv vége fejé indulhatna. Nemcsak a vár­ható építési áremelkedések, de a kiesett árbevétel is hátrá­nyosan érintené a vállalatot. Ezért ezt a tervet egyelőre, sakknyelven szólva borítékol­ták, vagyis nem vetették el véglegesen, csak félretették. Vita alakult ki a másik fej­lesztési alternatíva körül is. Volt olyan tanácstag, aki ezt a témát is borítékolni java­solta az 1988. évi új szabá­lyozók megjelenéséig. Ezek közzététele ez év szeptembe­rére várható, azonban az már előre tudott, hogy az új sza­bályzók a feldolgozó-ágazatok fejlesztését preferálják majd, és adózással sem kívánják megbénítani a nyereséges, fej­lődőképes vállalatokat. A vál­lalati tanács tagjai végül is ellenszavazat nélkül tették le a voksaikat a táblásított par­kettagyár mellett, mondván, ennyi kockázatot vállalni kell. A rangsorolás meqtörtént, a pályázat zöld utat köpött. Eb­ben nagy szerepe volt a be­ruházás qyors, 4,4 éves meg­térülési idejének, valamint a várható 22 százalékos nyere­ségrátának, amivel az úi gvár termelni foa. Nem hagvhatták fiayelmen kívül az évi 90 mil­lió forintos árbevételt, sem a avár által kilátásba helyezett 100 millió forintos többlet ex­portárbevételt. Ezek elmaradá­sa nem tenné lehetővé a sze­mélyes iövedelmek *erve7ett növelését, vaavis oy évenként elöiránvzott, átlaqnál rnaaa- sabb béremelést, s ez olyan '7°mheváaá kérdés, ami a MFFAG minden dolgozóiét éhotntlnnul a beruházás mel­lé állítia. — Rné — A tejport szükséges rossz­ként emlegetik a szakmabe­liek. Tudomásul kell ugyanis venni, a tejtermelésben idő­szakorvként csúcsok jelentkez­nek, ezek levezetésére olyan termékeket kell avártani, me­lyek tárolhatók. Ilyen például a sajt, vaay az igazából hosz- szobb ideig eltartható tejpor. A hetvenes évek közepén a szarvasmarhoproairam eave- nes folytatásaként sorra épül­tek a teiporítók az orszóqban, ám időközben robbantak az energiaárak, a te|porítás igen­csak megdrágult, gvártósa gazdasóatalanná vált. A ki­utat ebből a helyzetből már évek óta keresi és helyenként mÓT meg is találta a teii-nar, benne a Baranya Megyei Tej­ipari Vállalat is. Évi 4000 tonna a pécsi tej- oorító kapacitása, ennek álta­lában 70-80 százalékát hasz­nállak ki. A termelt mennyi­ségből évente 300 tonnát el­visz a sütőipar, mint nagyfo­gyasztó, igényével hosszabb távon is lehet és kell számol­ni. Némi kivitel is szóba jöhet, mint ahogyan erre tavaly ténylegesen is sor került, ám a tejpor nem éppen a legjobb exportcikk, különösen most, amikor a nyugat-európai or­szágok a tejtúltermelés gond­jával küszködnek. Mi legyen ■hát akkor a tejpor nagyobb részével? Olyasmit kell gyár­tani belőle, ami gazdaságos, jövedelmet hoz. A pécsiek - tárolótér híján — nem gondolhattak olyan megoldásra, hogy például ki­csiny csomagokban étkezési tejporokat, netán fagylaltporo­kat készítsenek, mint ahogy tették egyes, szintén kiutat kereső társvállalataik. Végül a tejpor állati takarmányként való haszhosítá^a mellett dön­töttek. így született meg a BBS, az állati zsiradékkal dú­sított tejpor, • amit a mezőgaz­dasági keverőüzemekben hasz­nálnak föl takarmánygyártás­hoz. A pécsi üzemben előállí­tott tejpor immár 50-60 száza­léka takarmányként hasznosul, s nemcsak az önköltség térül így meg, de szolid, 5-6 száza­léknyi nyereség is van a ter­méken, amit a vállalatnál el­fogadható eredménynek tar­tanak. Időközben továbbléptek, borjútáp készítésével kezdtek el kísérletezni, szép eredmény­nyel. Legalábbis a Szekszárdi Mezőgazdasági Kombinátban kedvező tapasztalatokat sze­reztek etetésével, ők mellesleg úttörő módon álltak az egész ügy mellé. A Pronrvilac elneve­zésű borjútápszerről van szó, mely több szakember közös találmánya. Többek között napraforgóbélt, állati zsiradé­kot és különböző - vitális és eszenciális - anyagokat tar­talmaz, melyek a borjak gyors növekedéséhez és fejlődésé­hez szükségesek. A Baranya Megyei Tejipari Vállalat a ta­valyi kísérleti év után végül is szabadalmi hasznosítási szer­ződést kötött a feltalálókkal, s megkezdte a nagy biológiai értékű, tejpótló borjútópszer gyártását, természetesen be­dolgozva saját tejporát is. Az idén már 100 tonnát gyárta­nak, s ez a piactól függően csak több lehet.- Az érdeklődés nagy, most keressük azt a partnert, amely országosan forgalmazná a Promilac tápszerünket — tájé­koztatott Riszt András, a vál­lalat gazdasági igazgatóhe­lyettese. - A termelés felfut­hat akár évi 2000 tonnára is, ami tejporító üzemünk kapa­citásának a felét lekötné. Az új termék előállítása gazda­ságos, hasznunk van rajta, ugyanakkor kedvező ára mel­lett a mezőgazdasági üze­meknek is megéri, etetése o leggazdaságosabb borjúne­velést teszi lehetővé. íme, eredményes gyártmány- fejlesztés a Tejipari Vállalat­nál, a korábban ráfizetéses termékből így lesz nyereséges újdonság. Mellesleg már gon­dolkodnak malactáp előállítá­sán és piacra hozatalán is. Mindazonáltal a tavalyi ki­emelkedő gazdálkodási ered­ményeiért „KIVÁLÓ’’ címmel kitüntetett vállalat fő törekvé­se változatlanul az, hogy min­denkor ellássa megfelelő mennyiségű és egyre színese­dő választékú tejjel-tejtermék- kel a lakosságot. Ebbéli törek­vésüket visszajelezhetjük, ki­egyensúlyozott volt és ma is az az ellátás, sőt állták a kül­földi turisták időnkénti sojtvá- sárlási rohamait is. Miklósvári Zoltán A borjútáp papirzsákokban kerül forgalomba. Mi legyen a gyerekből, Ha színtévesztő? Látni kell a japán könyvet A szakmák egyharmada kizárva Lyukak a szűrőrendszerben Barátommal egy alföldi vá­rosban jártunk néhány éve. Föltűnt, hogy a késő délután­ba nyúló program alatt gyak­ran nézegette óráját, kém­lelte az eget. - Nem bánnám, ha már vége lenne - jegyezte meg egyszerre -, sötédedés után nem vezethetek, színté­vesztő vagyok. A jelenség, ha nem is túl gyakori, azért egyáltalán nem ritka. A magyarázat a színér­zékelő receptoroknál keresen­dő. Nagyon leegyszerűsítve ar­ról van szó, hogy a normális színérzésű ember ideghártyá­jában a színlátást három cso­port teszi lehetővé. Az egyik a vörösre, a másik a zöldre, a harmadik a kékre a legérzé­kenyebb. Ha valamelyikből ke­vés van, vagy hiányzik, színté­vesztés lép föl. Általában örök­lött sajátosság ez, nemhez kö­tötten öröklődik, a férfiaknál - írja dr. Czeizel Endre - ti­zenötször gyakoribb, mint a nőknél. Nem gyógyítható, ki­véve azokat a kivételes ese­teket, amikor ideggyulladás következményeként alakul ki. Szűrésének egyik egyszerű, jó­formán képesítés nélkül hasz­nálható eszköze a mindenki által ismert „japán könyv”.- Sajnos, éppen az a bök­kenő, hogy nem mindenki is­meri - mondja Szava Éva gyermekszemész szakorvos. - Statisztikánk szerint 12 és 13 százalék között ingadozik a színtévesztő gyermekek aránya. Többségük itt, nálunk, a szű­résen értesül először a do­logról. De a vizsgálat eredmé­nyét nem mindig veszik elég ko­molyan. Igazából csak a pá­lyaválasztásnál szembesülnek először a problémával.- A mi tapasztalatunk is alátámasztja ezt a megállapí­tást - fűzi tovább a gondola­tot dr. Magyar Magdolna, a Pályaválasztási Tanácsadó or­vosa. - Természetesen ide csak a gyerekek egy része kerül, de előfordul, hogy a harminc százalékot is kishíján eléri azok aránya, akik látószervi megbetegedésben szenvednek. És közöttük bizony elég sok a színtévesztő. A találkozás a bajjal, eb­ben a helyzetben elég drámai. A bárányában tanulható szóz- huszonegy-nehány szakmának ugyanis jó egyharmadát nem tanulhatják ezek a gyerekek. Az egyik kislány, aki női fod­rász szeretett volna lenni, má­jus végén „lepleződött le". Állandó lakhelyén, Pécsett mór nem találtak módot beiskolá­zására. Mehetett volna Vil­lányba vagy Pécsváradra sző­lő-gyümölcs termesztőnek, vagy állattenyésztőnek, esetleg Szi­getvárra cipőgyártónak.- Erősen sarkított példát választott - figyelmeztet Be- dő Zsuzsa, a tanácsadó mun­katársa. - Általában legké­sőbb áprilisban kiderül, ha va­laki emiatt nem alkalmas vá­lasztott hivatctsa betöltésére, és olyankor még sokkal széle­sebb kínálatból választhat. Még nehezebb a helyzet, ha 18 évesen kerül valaki válaszút elé. Nem baranyai példa, de megtörtént: a gimnázium ké­mia tagozatán kitűnő ered­ménnyel érettségizett, vegyész- mérnöknek készülő fiúról az egyetem kapujában derült ki, hogy színtévesztő. Csak akkor szűrte ki az orvos. Párhuzamos történet megyénkből: villany- szerelő szakmunkás jogosítvá­nyát szerette volna megszerez­ni, és nem mindent látott meg a japán könyvben. Szakmájá­ban sem dolgozhatott tovább, a tanácsadó javaslatára a dolgozók hároméves szakkö­zépiskolájával vigasztalódott.- Az emlegetett esetek pon­tosan jelzik, hogy szűrőrend­szerünkön lyukak tátonganak - teszi hozzá Bedő Zsuzsa. - A szülők, az iskolaorvosok, a pedagógusok összehangolt munkájára volna szükség. Leg­alább addig el kellene jutni, hogy mire megyénk 140 isko­lájában az ötödik osztályt be­fejezik a gyerekek, mindegyik lássa egyszer a japán könyvet. A pályaválasztás a legtöbb esetben kompromisszumok árán történik. De ha az ember elő­re tudja a lehetőségeit, akkor kevésbé csalódik.- Azért még valami idetar­tozik - fejezi be a gondolat­sort dr. Szava Éva. - Az a vé­leményem, hogy a szűkítő rendelkezések olykor túl szigo­rúak és túl homogének. Egy­ségesen kezelik a különböző fokozatokat, a zöldet kevésbé, a zöldet nem, a pirosat kevés­bé, a pirosat nem érzékelőket. Itt a sor elején álló, nem any- nyira súlyos esetek megítélé­se enyhébb kellene, hogy le­gyen. A szigorúságról még csak annyit, hogy az Egész­ségügyi Világszervezet újkele­tű rendelete a szürkület utá­ni vezetést is engedélyezi az ilyen tünetekkel élőknek. Ta­lán nálunk is érdemes volna felülvizsgálni és feloldani né­hány rendelkezést. . . Sí. Koncz István m HÉTVÉGE Lü Rdffiietésböl nyereség Tejpor Helyett Gyártmányfejlesztés a Baranya Megyei Tejipari Vállalatnál A versenyt étin! kell Gyárat épít a Új termék a hazai palettán - Táblásított, felületkezelt parketta - 100 milliós többlet exportbevétel

Next

/
Thumbnails
Contents