Dunántúli Napló, 1987. június (44. évfolyam, 149-178. szám)

1987-06-06 / 154. szám

Kitüntetett pedagógusok

Csikós Istvánná

Dolgozatírás. Általában nem a legkedveltebb foglalatosságok egyike a diákok szemében, főként Így év vége előtt. Rövid a tanév, nagy a tananyag, a számonkérésnek is meg kell adni a tehetőséget, mosolyog Csikós Istvánná, a Pécsi Leőwey Klára Gimnázium tanára és 'hozzáteszi: tíkit rászöktatnak a rendszeres, komoly munkára, az megszokja, szívesebben tanul és nem veszi zokon, hogy a vakáció küszöbén ■ dolgozatot kéll innia.

Beszélgetésünkben mindig visszatértünk egy ponthoz, az lidőt folyton nem méricskélő, sóik többletfeladatot vállaló, közös tanári és tanulói munkához. Az érdeklődő, lelkesedő diák inspirálja a tanárt.

— Ahhoz, ' hogy megdolgoztassam a gyerékéket, nékem lis állandóan tovább kell képeznem magamat. A tanulók nagyon tikosaik és csak akkor tekintik partnernak a tanárt, akkor értékelik és fordulnak hozzá kérdéseikkel, ha ő a tantárgyából nemcsak a könyvbeli ismeretet ‘produkálja, hanem mindig tud új feladatat adni nékik. Nem tudnám magomat semmire sem becsülni, ha meg- álfnék elégedetten egy szinten és nem törekednék a többletre.

Kémiát és fizikát tanít, megpróbálja kedvenc tárgyaiból megvalósítani a tantárgyak közötti koncentrációt. A szintetizáló munka nehéz, de igen hálás, a tanulók sóikkal jobban eligazodnak az élső pillanatra bonyolultnak tűnő világban. Kollegáival -, matematikusokkal,

biológusokkal —, szeretnék ezt az egymásra épülő oktatást, Ismeretszintet továbbfejleszteni.

— Nehéz beosztani az időt okosan. Családanya is vágyóik, két lányomnak eddig és a továbbiakban is szeretnék minden otthoni törődést megadni. Igaz, a nagyobbik már első évfolyamos az ELTÉ-n, vegyésznek tanul és így ritkábban jár haza. Minden este főzök, megnézem elkészült-e a kisebbik lányom az iskolai feladataival. A hét végék és a szünetek a közös családi programoké. Rengeteget kirándulunk, már a gyerekek is igénylik, életmódjuk részévé vált.

Jót derülünk azon, hogy mindkét lánya vegyésznek készül, az anyai hatás úgy látszik meglehetősen erős. Tavaly egyik tanítványa és nagyobbik lánya egyszerre szerepelt az országos középiskolai tanulmányi versenyen. A lánya kijutott a leiden! kémiai olimpiára, a másik kislány pedig a harmadik osztályt most a triesti nemzetközi iskolában járja.

A tanárnő esténként egyetemi tankönyveket és szakfolyóiratokat olvas, feladatsorokat old meg. A nyári szabadság alatt is előveszi könyveit, füzeteit. A „Kiváló Pedagógus” kitüntetés hírére megremeg a hangja, örül, hogy így is elismerik a munkáját. Szigorú, következetes és diákpárti. Az ő érdekükben tevékenykedik, igyekszik időt szakítani „megrögzött" rendetlenekre, kiderítve, mi- is az igazi problémájuk a családban, kapcsolataikban. Pedagógusnak készült gyermekkora óta. Három testvére szintén tanár, bár a közeli rokonságból senki sem dolgozott ezen a pályán. A Békés megyei Zsadányban született, a debreceni egyetemen tanult. Férje villamosmérnök, a lakás miatt jöttek annak idején Tatáról Baranyába. Tizenhét évig tanított Komlón, a Kun Béla Gimnáziumban. Amikor férje Pécsre került, először a Kodály Zoltán Gimnáziumban oktatott. Negyedik éve tanít a Lepweyben.- Mindegyik iskolát szerettem, de a legközelebb talán a mostani áll hozzám, ide a diáikók elsősorban azért jönnek, hogy minél többet tanuljanak, bár mindenki más tárgyat kedvel és azzal foglalkozik elmélyültebben. Szívesen járnak szakkörökre, lehetőséget nyújtva a tanárnak, hogy ne csak az alapokat tanítsa meg nekik.

B. A.

Kovács Andrásné

Kovács Andrásné 1980 óta a gödrei óvoda vezető óvónője. Mielőtt 'jelenlegi munkahelyére került, Nagykanizsán, Budapesten és Sásdon dolgozott már.

— 1958-ban végeztem Kaposváron. Annak üdéjén, amikor a pályaválasztás előtt álltam, kicsit bizonytalan voltam. Talán szüleim gondolkodását követve, a családi légkör hatására választottam vé-. gül ezt a hivatást. Az iskolát befejezve már az első 'munkahelyemen, Nagykanizsán sikerült bekapcsolódnom egy országos jelentőségű kutatómunkába. Ez nagyon meghatározó volt a későbbiekben ■pályám alakulására nézve. Ahogy az is, hogy 'több helyen is dolgoztam, mielőtt Gödrén megállapodtam. Figyelemmel kísérhettem, hogy a gondjaik mellett mennyivel gyorsabb a szakmai fejlődésük a nagyvárosi óvónőknek, de hasznos tapasztalatókat szerezhettem az egyes településformákban gyerekek, szülők, pedagógusok között kialakult sajátos viszonyokról - mondta találkozásunkkor Kovács Andrásáé.

Ezeket a tapasztalatokat jelenlegi munkájában is kiválóan hasznosíthatja (Kovács Andrásné. Főként azért, 'mert a gödrei óvodában betöltött vezető pozíciója mellett ez év január 1-jétől a Ba- ■ranya Megyei Tanács művelődési osztályának óvodai szaktanácsadójaként is dolgozik. Nem ismeretlen számára ez a munka sem, hiszen korábban már járási óvodai felügyelő is volt.

— így két részre oszlanak a heteim. Két-három napot dolgozom Gödrén, a fennmaradó napokon pedig a megyei vizsgálataimat végzem, továbbképzéseket tartok, igyekszem segíteni, de egyben ellenőrzőm is az óvónők önképzéses rendszerét. így jelenlegi munkámban már többet foglalkozom a felnőttekkel. A középpontban azonban mégis a gyerekek nevelése maradt. A társadalommal párhuzamosan fejlődő oktatás nekünk pedagógusóknak is mindig új munkát ad, időről időre újabb prábónók kell megfelelnünk. Rengeteg a tennivaló, így hát nem is csoda, csak azok maradnak a pályán, akik szeretik a gyerekeket.

Bármennyire is kedves Kovács Andrásáé számára a baranyai kis falu, Gödre, idén szeptembertől új munka várja, a Baranya Megyei Pedagógiai. Intézet szaktanácsadójaként tevékenykedik majd tovább.

— Nagyon nehezen válók meg jelenlegi "környezetemtől, hiszen kiváló légkörben dolgozhattam Gödrén. Vonzó és izgalmas azonban az új feladat is. Megújulás előtt áll a nevelés, szívesen 'kapcsolódok be ebbe a hatalmas munkába. És talán lehetőségem nyílik arra, hogy az eddiginél is többet tegyek az óvónői pálya tekintélyének növeléséért.

Kovács Andrásné a pedagógusnap alkalmából „Kiváló Pedagógus” kitüntetést kapott.

K. E.

SZELES JÓZSEF

Reggeli utazás

micsoda utcák!

pálinkaszagot fröcskölnek a szemeteskocsü: kerekei meleg kenyérillatot söpör össze az egyenruhás szél rongyos december

a fáradt fák menyasszonyi ruhája foltosán árválkodik az újságkihordók szürke verebekként ugrálnak házról-házra mozdonyfütty kiabál szét a városon felüvört egy rádió gép-kakas kukorékol

s a valóság fémkockáiba olvasztja álmainkat

az utak betonból kiöntve

lépésünknek nyoma sem marad

mert soha nem lépünk

csupán az utak szaladnak autóink alatt

benzinfüst dobálózik frissen sült zsemle illatával

krákogva futóművek morgolódnak

az autóbusz légypiszoktól könnyes ablakából elérhetetlennek tűnik a mező virágainak édes ölelése

Új közművelődési pályázatok

Korszerűsödött, változott köz- művelődésünk az útóbbi években. A változásokat figyelem- bevéve fogalmazta meg a Művelődési Minisztérium Közművelődési Koordinációs Titkársága új pályázati felhívását, a Közművelődési Alap támogatásának elnyerésére. Fontos, hogy közművelődési programokat kívánnak támogatni, tehát nem kérhetnek pénzt az alapellátást biztosító, a működtető hatáskörébe tartozó feladatra vagy csak technikai eszközre. A felhívás ajánl témákat, de módot ad a helyi sajátosságokat megfogalmazó pályázatok benyújtásához is. A baranyai pályázatokat június 15-ig kell beküldeni a megyei tanács művelődési osztályához. A társadalmi szervezetek, a szövetkezetek országos központjuk illetve országos érdekképviseleti szerveik útján juttathatják el igényeiket a Művelődési Minisztériumhoz. Újdonság, hogy bár a tanácson rangsorolják a beérkezett igényeket, mégis az összes pályázatot továbbítják Budapestre. A részletes te- tevékenységelemzés és a tartalmi munkát tükröző eszközfelhasználási terv mellett fel kell tüntetni, hogy saját anyagi alapokból mennyit tudnak a programra fordítani. Még egy lényeges változás a korábbi pályázatokkal szemben: nemcsak intézmények, egyesületek, hanem egyének is benyújthatják közművelődési

programtervezeteiket.

A Közművelődési Alap olyan programokat támogat elsősorban, amelyek erősítik az adott közösségek részvételéta gazdasági, társadalmi, politikai életben. Segíti a kisebb közösségek (pl. egyesületek, baráti körök) továbbfejlődését és a társintézmények közös feladat- vállalását. A két ajánlott témakör a hátrányos helyzetű települések, településrészek, rétegek közművelődési feltételeinek, tartalmi munkájának fejlesztése valamint a társadalmilag hasznos információk gyűjtésének, feldolgozásának és terjesztési rendszerének kialakítása, működtetése. A hátrányos helyzetű településeknél elsőrendű cél a térségek komplex, a gazdasági munkához csatlakozó művelődési, közösségfejlesztő munkájának támogatása, a lakossági igényekre épülő szolgáltatási formák, a kul- túrális ellátás továbbfejlesztése, a kommunikációs hálózat megteremtése. Gondolni kell a több funkciójú intézmények falufejlesztéshez kapcsolódó kultúrális tevékenységének bővítésére is.

A Baranya Megyei Tanács közművelődési csoportja június 10-én 16-17 óráig ügyeletet tart, hogy tájékoztassák a pályázókat, válaszoljanak a kérdéseikre. A Megyei Művelődési Központ munkatársaitól is kérhetnek felvilágosítást az érdeklődők.

Mese egy íróról, saját hőseivel

Lázárom, ez lázálom?- Dömdödöm - mondta Lázár Ervin, a meseíró és széjjelnézett: itt van-e mindenki a Négyszögletű kerek asztal körül. Nem csalódott ez a vastagszemöldökű, fekete, nagy darab ember. Ez a meseíró, ez a Rácegresi piszke, ez a megjátszott savanyúpofa.

Mindenki jelen volt. Közben Lázár nadrágján, vagy a körül, ki emlékszik már erre, kedvenc lánya és ihletője ZsebENCI Klopédia. Agyában az egész mesevilág. Szemében fünde tény, ahogy az emberek mondják: tünde fény. Elégedetten mereszti hasát a szembenállók felé és éppen a Hörpentő nevű Szörpentőre gondol. Gondol. Gondol.

Éppen megelégedettkedne magával, mikor, mint nyúl- nyom a héli (vagy nyári) tavon- vagy ahogy az emberek mondják a téli havon hirtelen elkezdik egymást váltani a gondolatok.

Aromo szólal meg, egyik tanítványa, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl.

— Ha így viselkedik ez az íróféle, akkor Lázárom az ajtót, - mondja, vihog. Vihogása, mint a leszakadóban lévő csillár lágy nesze, mint az utolsót lobbanó villanykörte megbocsájtó magakelletése.

— Dömdödöm — szól Lázár Ervin, a mostanában fékezhetetlen ágyvelejű meseíró, és peregni kezd előtte saját élete. Ennek fényei, ahogy az emberek mondják: tényei. Az ELTE megfelelő szakán tanul, tanulgat, formálódik és formálgat.

— Véleményem eltérő — nem jöttem az ELTÉRŐ’ — veti közbe Bruckner Szigfrid, ez a lágyszívű oroszlán, . aki a kezdetektől nincs megelégedve a nevével.

Lázár legyint. Fehér tigrisekkel, tétfejű hündérekkel, vagy,

ahogy az emberek mondják: hétfejű tündérekkel viaskodva. Keze hadonászik, majd megáll a levegőben. Kezet ráznak. Ö és a levegő. Az utóbbiból vesz, majd folytatja:

— Az egyetem után nem sokkal az Esti Pécsi Naplóhoz kerültem. — Ügy látom, büszke erre, de elfogult is lehetek, úgyhogy közbe is vetem, célozva legutóbbi kötetére:

— Avakkovor, Tuvudsz ivigy beveszévélnivi, avahovogy, mi- vi, movost ivis?I

— El kellett mennem akkoriban — mondta erre az éppen határozoskodó meseíró.

A Négyszögletű kerekasztal körül ekkor Mikkamakka nem bírja tovább, Vacskamatihoz szól, de mindenki hallja:

— Lázárom, ez lázálom.

— Dömdödöm — mondja Lázár Ervin, a meseiró és elégedetten néz körül, hozzáfűzve: Ilyen a természetem...

— Ha valamit, a természetet, azt hagyjuk ki a játékból, - szól komolykodva Nagy Zo- árd, a lépkedő fenyőfa, elhullatva néhány tüskéjét.

— Dömdödöm— mondja mosolyogva, mókásan a mokány magyar mesemondó megigazítva majuszát.

Futásnak erednek. Irány az irány, nem szabad Vathylál- ni, mégha a feleségünkről van is szó. Bikfi, bukfenc és bukferenc. Irány az irodalom. Ha megtaláljuk, ha nem ..

{Lázár Ervin az Ünnepi Könyvhét egyik baranyai vendégeként a héten Pécsett tartázkodott.)

Bozsik László

Lázár Ervin dedikált kedden délután a Magyar írók könyvesboltjában Keresztes Zoltán felvétele

1987. június 6., szombat