Dunántúli Napló, 1987. június (44. évfolyam, 149-178. szám)

1987-06-06 / 154. szám

/ Oj utakon Feltűnő tisztaság Az ember hajlamos el- siklani a téma fölött: a kör­nyezetvédelem és az egész­ségügyi állapot összefüggé­sei. Túl általánosnak hat -ez Így, foglalkozzanak vele a szakemberek. Ám, ha csak egy kis időt szentelünk az át­gondolására, egyértelműen kiderül: korunk egyik legiz­galmasabb kérdése. A tét nyilvánvaló: az élővilág jö­vője. Benne számos „ap­róbb" részlettel, s dr. Szilasi Anna, az Egyesített Egész­ségügyi Intézmények igaz­gató főorvosa, beszélgeté­sünkkor ajánlja is a szűkí­tést. Ha csak - például >— az egészségügyi kultúránk­ról esik szó, akkor is van bőven miről beszélni. Sőt - fordítsunk még egyet a keréken -, ha ezen belül csak a javítanivalókról po­lemizálunk, az is ad bőver, feladatot. Háttérként: a múlt hónap­ban nemzetközi konfeienciát rendeztek, a franciaországi Rennes városában: Az Egészségügyi Világszervezet európai irodájának . szerve­zésében az „Egészséges vá­rosok” programban résztve­vők képviselői cserréiték ki tapasztalataikat, mur.kaülé- sükön a környezet és az egészségügy összefüggéseiről. A konferencián 12 ország 49 városának szakemberei vettek részt a vendéglátó franciákon kívül, valameny- nyien érintettek - vagy prog­ramrésztvevőként, vagy a bekapcsolódás tervezése alapján — az „Egészséges városokéban. Pécset dr. Szi­lasi Anna képviselte. A program keretében olyan környezet—egészség - ügyi munkatervet kell meg­határozni — hangzott el Rennesben -, amely a vá­roslakók élete minőségének folyamatos javításához bizto­sit garanciákat. Ezt kell - egyebek mellett — aprápénz- re váltani, bár dr. Szilasi Anna hangsúlyozza: nem olyan programról van szó, amelynek megvalósításához x forintra van szükség. A remélt siker egyik pillére: a- megváltoztatott magatartás, a családi szokásrendek be­folyásolása. A példáért el kell mennünk a bölcsődékig, az óvodákig, ahol megtanít­ják a kicsiket arra, hogy ebéd előtt és wc-hasznólat után kezet kell mosni, lefekvés előtt pedig fogat. Ám az a tapasztalat, hogy ezek a szo­kások az iskoláskortól kezd­ve — amennyiben a család erre nem figyel — lekopnak a gyerekekről, s aki három-négy éves korában higiéniai szem­pontból igényes volt, tíz év múlva fügyül a tisztaságra, az egészségügyi elvárásokra. Apróságnak tűnhet ez az „Egészséges városok” nem­zetközi programja mellé so­rolva. Csakhogy nem függet­len attól. Mert nézzük csak;' milyen város például Rennes? — Tiszta, rendezett, lakói­nak száma 140 000. A régi városmag köré új városrészek települtek. Mindkét, helyen — a központban és a peremte­rületeken —. feltűnő volt a zöldterületek aránya és gon- dozottsága. A közlekedési morál lényegesen jobb, fe­gyelmezettebb, a légszeny- nyezést, a zajkibocsátást szi­gorúan ellenőrzik. Közösségi programokhoz a város által fenntartott .szervezetek bizto­sítanak feltételeket, a kirán­dulóhelyek, campingek, far­mok, sportpályák Jiasználatá- ért a térítési díj csak névle­gesnek mondható. A techni­kai és kultúrális szint magas. A város vezetékes vízellátása, a szervezett szemétszállítás 100 százalékos, a csatorná­zottság 92 százalékos. Ez magyarázza a város feltűnő tisztaságát is — véli dr. Szi­lasi Anna. Bemutattak egy érdek'es filmet a rennesi konferencián résztvevőknek: miként reagál egy-egy család ugyanarra a jelenségre. Kiderült: aki az átlagos kultúráltsági szint alatt van, az minden esetben helytelenül reagált... Min­degy: rossz étkezési szokás elhagyásáról, a családi kör­nyezet tisztántartásáról, vagy egyébről volt szó. Ha feltesszük a kérdést el vagyunk-e maradva, rögtön ki is egészíthetjük: miben? •Mert dr. Szilasi Anna vélemé­nye szerint nincsen egyértel­műen kimutatható lemaradá­sunk, ha az egészséges álla­pot megőrzéséhez szükséges esrközredszert nézzük: ren­delkezésre áll, csak nincsen kellő mértékben igénybe vé­ve. (Mj szükség lenne külön­ben arra, hogy hatósági úton „tereljék” a leqhanyagabba- kat rákszűrésre?) Másrészt az egészséges helyreállításhoz szükséges intézmény- és esz­közrendszer magától értető­dően van jelen életünkben. Csak kevesekben merül fel: az lenne a jobb, ha ez nem lenne. Ha erre nem lenne szükség. Ez viszont már az egyéni kultúráltság kérdése is. Addig ugyanis — véli a főorvos-asz- szony —, hogy a szólamokat megtanuljuk — hogyan kell egészségesén táplálkozni, az a jó, ha közösen dönt a csa­lád, a testmozgásra szükség van - a legtöbb ember eljut. De hogy csinálná, ez már csak kis hányaduk esetében igaz. Márpedig az egészséges városok megteremtésének há­rom kulcskérdése közül kettő: a gondolkodási forma meg­változtatása, másrészt az is'- meretszint bővítése. A cél nem az: mindent azonnal he­lyes útra terelni, hanem: a most lerakandó vágányokat, a legjobb irány felé vezetni. Hogy feltűnjön a végén — mint egy állomás - a tiszta­ság. M. A. Kisvasúttal a gyógyfürdőig Meghosszabbították a Bálái tonfenyves és Csisztapuszta között közlekedő keskeny nyomtávú vasút vonalát: az idei nyáron már egészen a gyógyfürdőig viszi utasait a Balatonpart egyetlen kisvo- nata. A MÁV Pécsi Igazgató­sága az utazóközönség kíván­ságának eleget téve kiépítette a gyógyfürdő kényelmes meg­közelítéséhez eddig hiányzó, több száz méteres vasúti pályát, s most már odáig jár a kis­HÉTVÉGE vonat. Új, nyitott kocsikat is rendeltek, s azokat még a nyáron forgalomba állítják. A nyaralók körében egyre népszerűbb kisvasút gazdasá­gosabb üzemeltetése ugyanak­kor megkívánta a korábbi me­netdíjak emelését, a húsz kilo­méteres teljesáru .menetjegy most 16 forintba kerül, a se- besvonati pótdíj pedig 15 fo­rint. A kisvonattal utazó tanu­lók havi és félhavi bérletének ára változatlan maradt. Bajos volna találó nevet ad­ni a pécsi 5-ös számú tanács­kozási központnak; a jelenle­gi neve — Budai I. -» sem talá­ló, mert annál jóval többről van szó. Fura kiterjedségű része ez. a városnak, eléggé önkénye­sen állapították meg a terü­letét. Kezdődik a Tettyével, hozzátartozik a Felsőgyükés egy része - ez a „feje” az ala­kulatnak. A belváros peremén, az Irányi Dániel tér körül van a „nyaka”, attól lejjebb pedig kihasasodik és lenyúlik egé­szen a Pécsi vízig. De nem tartozik ide az Ötemető utca és vidéke, ami pedig a jelle­gét tekintve közelebb áll a Tettyéhez, mint az elegáns ma­gaslati úthoz. Én is önkényes leszek most az 5-ös tanácskozási központ ügyében: a Tettyét és környé­két ragadom ki. Jó okkal! * Vegyes érzelmeket kelt a jár- kálás az ódon tettyei utcákon. Romantika és földhözragadt- ság, történelmi hangulat és nyomasztó lepusztultság, medi­terrán légkör és a rosszabb ér­telmű Balkán ... De sorolhat­nám az ellentétpárokat, mégis egyvalahová lyukadnék ki: ez a hely őrzi még talán mara­déktalanul az ősi Pécset, ami­vel azonban meglehetősen gondatlanul bánt el a jelenkor. Időnként, amikor szóba kerül a patinás városrész jövője, lég­várak épülgetnek. Pécsi Grin­zing — halljuk, és rögtön hozzá az ábrándképeket is ilyen-olyan szórakozási lehetőségekről, helyben mért borról és egye­bekről. Pedig ez nem Grinzing, feltehetően és remélhetően so­ha nem is lesz, hanem megma­rad „pécsi Tabánnak”. A „megmarad" — ez a lényeg. Bár valahogy másként kellene megmaradnia, mint amilyenné vált az évtizedek alatt. Az alkalmilag idétévedőt ra­bulejti a hely utolérhetetlen bája, ami a zegzugosan egy­másra rétegződő utcácskák, rejtett sikátorok, a háztetők ho­mogén halmaza, a habzón ro­hanó Tettye-patak szülötte. Csakhogy az utcácskák közép­korion rosszak, (viszont megka- póan tiszták!), a házak omlado- zók és a valaha a várost éltető Tettye-patak, eme utolsó részét is a föld alá kívánják sokan. Bizonyíthatóan a Mindenszentek temploma és a tettyei romok' ősi, sokévszázados falai állnak itt; az előEbit már 1157-ben említik, a török uralom alatt a város egyetlen működő keresz­tény temploma volt. * Rengeteget elmondtak, leír­tak már erről a városrészről, ne­héz lenne hozzátenni bármit is, amivel fokozhatnánk a bennünk és itt keletkező hangulatot. De azt talán nem árt megem­líteni, hogy itt bizony évtize­dekre megállt az idő, mert so­káig nem tudták, mihez is le­het kezdeni vele. Közben a tétovaság miatt tovább romlott minden, elmaradtak a szüksé­ges felújítások, tatarozások, és mire úgy lett, hogy marad a városrész és tűrik az ótépü- lést, a tulajdonosok kispénzű nyugdíjasokká lettek, akik ma megrendültén nézhetik házacs­kájuk talán végérvényes tönk­remenetelét. Az átépülés sem mindig szerencsés; akad né­hány, a hivatal pillanatnyi oda- nemfigyelésének „köszönhető" ház, ami intő jel lehet arra, hogy mennyire kell itt vigyáz­ni. Említettem a háztetők ho­mogén halmazát, amit úgy ér­tek, hogy (még) megbontatlan az egység. De ha itt is, ptt is elpöttyentünk egy-egy nagyob­bat, mást (lásd a Kesztűgyár épületét), még egy évszázad sem kell, és a ma ismert vá­rosrész semmivé lesz. Ez egyfé­leképpen kerülhető el, ami a Tettye-környék jövőjét is szol­gálná: ha ugyanolyan elbírá­lásban részesülne, mint a Belváros. Egyszer nagyon talá­lóan - a Belváros analógiájá­ra — Pécs történelmi külvárosá­nak nevezte volaki, s ennek az igazságát nem kell különöseb­ben bizonygatni. Ha a belvárosi rehabilitáció elvét - ami az Irányi Dániel tér felé egyébként is túllépett már a falakon — e területre is kiterjesztenék, an­nak a jegyében sok mindent meg lehetne oldani, de legin­kább védelmet lehetne nyújta­ni a városszerkezetnek, a vá­rosképnek, s a biztosítékát kap­ni annak, hogy a fokozatos át­épülés nem fogja a történelmi Tettye-kép vesztét jelenteni. * Az utcákat járva, s egyre feljebb hatolva a Havihegy ol­dalában, nagyon hamar rá kell jönni arra, hogy mennyire nem élünk egy nagy-nagy lehető­séggel. Itt van a Hegyalja utca a maga egyoldali házsorával, s a völgybe szakadó másik ol­dalával. Ez a néhány-százmé- teres utca az, ahonnan a leg­csodálatosabb panoráma nyílik a városra. A magaslati útról ma már a város kicsiny szelet- kéire lehet rálátni, innen azonban lépésről lépésre más és más arcú Pécsre csodálkoz­hatunk rá. Vajon hogyan lehet­ne látogatott panoráma úttá fejleszteni a Hegyalja utcát? ... * És hogy mindeme tűnődésnek a magyarázatát is adjam: tettyei barangolásom indítéka a terü­lettel foglalkozó várospoliti­kai fórum volt, amihez a ren­dező szervek terjedelmes írá­sos anyagban foglalták össze a panaszaikat.. Ezek egyike volt a meredek utcák járda­lépcsőinek évek óta hiába kért sárga jelzőfestéséről szólt. Nos, a fórum napján az Ótemető és más lépcsős utcában járva éktelen festékszagra figyelhet­tem fel. Hát igen, a lépcső­széleket aznap festették le élénksárga. Persze ez volt a legkönnyebb, hiszen a pa­naszok többségének a megol­dása nem néhány kiló festé­ken múlik. Pl. ott is rosszak az utak, járdák, de az is lehet, hogy itt a legrosszabbak a vá­rosban. Az anyagot figyelme­sen olvasva egyszerre csak az lesz az ember benyomása hogy a „legperemebb” perem­területről van itt szó (hogy utaljak a legutóbbi városi ta­nácsülésre, amely a peremte­rületek helyzetével, javításá­nak feladataival foglalkozott), itt a belváros tőszomszédsá­gában. Nincs csapadék- és szennyvízelvezetés, gyenge a kereskedelmi ellátás, alig van szolgáltatás, az Ady Endre út és a Magaslati út között nincs tömegközlekedés... A csatornázás és a gázellátás lenne a legfontosabb az itt lakóknak. Igen ám, de ez ma már társulásos formában, lakossá­gi költségre, tanácsi támoga tással (a gázra ez nem vonat kozik) történhet. De hogyan? — jajdulnak fel. Tudni kell ugyanis, hogy a tanácskozási központ területén - ezt Csep regi István tanácskozási köz pont vezetőtől hallottam — az itt élők fele nyugdíjas, ez de­rült ki a teho-szervezéskor. Tehát: hogyan is építsenek kispénzű nyugdíjasok közre­működésével közműveket? * A fórumon felszólalók ré­széről két dolog kapott igen élesen hangot. Az egyik az alagút, pontosabban a majd azt kiszolgáló keleti érintő út Ágoston tér körüli része volt. Ez itt két egyirányú úttá „szer­veződik” kikerülvén a szociális otthont, a templomot és a plé­bániát. Fél az iskola — és e félelmet sokan osztották -, hogy az intézmény előtti út for­galmának a növekedése (kü­lönben éppen itt fognak gázt adva gyorsítani a járművek) tovább rontja az oktatás fel­tételeit. Azt javasolták, hogy a kétségtelenül költségesebbnek tűnő szanálás árán teremtse­nek végleges helyzetet. A vi­ta másik fötémája az egyik orvosi körzet jövője volt. A lé­nyeg: a körzetek átszervezése •miatt a fiatal orvosnőt elhe­lyeznék innen, s efelől nem kérdezték az érdekeltek véle­ményét. A pacientúra ragasz­kodik az orvosnőhöz, a Vörös- kereszt szervezésében aláírá­sokat is gyűjtöttek ennek iga­zolására, de ő is szívesen ma­radna, mert megszerette az itt élő embereket. Csepregi Ist­vántól . hallottam utóbb, hogy a felszólalások hangvételén felbuzdulva a tanácskozási köz­pont hivatalos beadványban kérte: hagyják meg a körze­tében az orvosnőt. ❖ Úgy hívták valamikor, hogy Malomszeg, s jómódú telepü­lés lehetett, ha a 12. század-, ban á pécsi püspök érdemes­nek tartotta pörösködni a Min- denszentik-plébánia templom­tizedéért. Ma csend van, hol­nap talán szállodává épül át francia tervek alapján az egy­kori karmelita kolostor. De hogyan lesz tovább a többi? . . . Hársfai István 1987. június 6., szombat / ÉL jj| „.jjL. r¥r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents