Dunántúli Napló, 1987. június (44. évfolyam, 149-178. szám)

1987-06-06 / 154. szám

A Dunántúli napló 1987. június 6., szombat Nincs értékesítési gond Hőprésen készítik elő a faanyagot a felhasználáshoz Fotó: Läufer László Városvédők közgyűlése A város-községvédő és szé­pítő egyesületek idei közgyű­lésének programját ismertették pénteken délelőtt a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak székházában. Mint elmondták: a város- községvédő és szépítő egye­sületek tapasztalatcseréjét jú­nius 26-27-én Győrben ren­dezik meg, s egyben megtart­ják a szövetség közgyűlését. A tavalyi hódmezővásárhelyi közgyűlés óta megkétszerező­dött az egyesületek, baráti körök, bizottságok száma: ma mór megközelítően kilencven működik. Több helyen szerve­ző bizottság készíti elő az egyesület alakulását. A mos­tani közgyűlésen nemcsak az eddigi munkát beszélik meg, illetve a tapasztalatokat fog­lalják össze, hanem kijelölik a szövetség és az egyesületek előtt álló további feladatokat is. Holnaptól a déli parton is VDN a Balatonnál Holnaptól — a tavalyihoz hasonlóan ismét kapható lesz a dél-dunántúli üdülőhelyeken a Vasárnapi Dunán­túli Napló. A Balaton déli partján Siófokra, Zamárdiba, Balatonföldvárra, Balatonszárszóra, Balatonszemesre, Bog- lárlellére, Fonyódra, Balatonfenyvesre, Balatonmáriára jut el az újság. Újdonság lesz idén, hogy Nagykanizsára a szokásosnál előbb megérkezik a lap. A Keszthelyen, Hévizén vagy Za- lakaroson üdülők éppúgy hozzájuthatnak a VDN-hez, mint a Vonyarcvashegyen, illetve Zalaegerszegen pihenők. A Pécsi Postaigazgatóság az idei turistaszezonban mintegy 40 diákárust foglalkoztat, és a következő héttől néhány Balaton-parti postahivatal vasárnap is nyitva tart. A vasárnapi újság — a korábbi gyakorlattól eltérően — a központi lapokkal egyszerre érkezik a kijelölt 17 posta- hivatalba. A kiadó és a posta szakemberei többféle le­hetőséget is kidolgoztak, hogy a lap késések nélkül az olvasóhoz kerüljön. Á jó árut megveszik Bútor: ami kell a kedves vevőnek Eredmények és tennivalók A sertésvelúr-üzemcsarnok berendezéseivel ismerkednek a munkavédelmi szakemberek Járjuk a központi üzemet, s még az udvaron megkérdezem: a bútoráremelés mit jelent a szövetkezetnek? — Egyelőre még semmit. . . csak többletköltséget — vála­szol Ritter Mátyás, a Pécsi Fa­ipari Szövetkezet elnöke. — Miért? — A kereskedelempolitikai támogatás egyharmadára csök­kent az exportnál, ez nagy ér­vágás nekünk, ugyanakkor az alap- és segédanyagok ára 6 százalékkal emelkedett... Ha az árhivatal engedélyezi, ak­kor a második félévben 4,5 százalékos áremeléssel sikerül stabilizálnurík a gazdálkodá­sunkat. Megérkezünk a nagycsarnok előrészébe, ahol a nemrég 12 milliós KISZÖV támogatással üzembe helyezett Höfer lapmeg­munkáló hőpréssort négyen szolgálják ki. A gép alsó és felső hengersora enyvezi a natúr bútorlapot, annak két ol­dalára ráterítik a nemestölgy furnért, s a hőprés végén a kész bútorlap jön ki. Megtu­dom, várják a másfél milliós furnérollót, azzal szaporább és takarékosabb lesz ez a művelet. Az üzemcsarnokban a félkész és kész bútorelem rakatok, gé­pek és emberek dolgoznak a zajban. A Bäuerle páros kör­fűrészgép egyszerre két szélén vágja méretre a bútorlapot, tá­volabb, egy hosszú gép a már méretes lapokat szélezi kemény­fa kerettel. Hátul a szalagcsi­szoló gépet nő kezeli, gondo­san ügyelve, hogy a lap felü­lete mindenütt sima legyen. A külső üzemekben összeállított kész hyersbútorok várják, hogy 'a felületkezelő műhelybe kerül­jenek. A vízfüggöny előtt ket­ten fújják szórópisztollyal a barna alapozó pácot a nyers bútorokra — szójuk előtt géz­maszk —, onnan a szárító ala­gút következik, majd az újabb felületkezelés dörzspapírral - és ismét a szórópisztolyosok kö­vetkeznek. A felületzáró lakk­szerű réteggel a bútor elnyeri végleges színét. Utolsó út is­mét a szárító alagút, s onnan mór a csomagolása kerül a kész bútor. A raktárban megtudom: reg­gel indítottak vagonban az ipa­ri vágányukról 42 vitrint Auszt­riába, s várják a SZÖVAUT te­herautóját, hogy a belföldi megrendelőkhöz szállítson. Nemcsak szépek, keresettek is a termékeik. Belföldön a kolonial bútoraik, a rusztikus tölgy szekrénysoraik, a kiegé­szítő kisbútorok kelendőek, s ezek mellett egyedi megren­delésre is sok mindent készí­tenek. Exportjukat idén meg­duplázzák. Tálalószekrényeik, vitrineik, ebédlőgarnitúráik vég­állomása Ausztria és az NSZK, de a Szatmár Bútorgyárnak be­dolgozva 7 milliós közvetett ex­portjuk is van. Ritter Mátyás elégedett: — Nincs értékesítési és ter­melési gondunk. Május végé­ig — az előző év hasonló idő­szakához képest - 4 százalékos létszámcsökkenés mellett 7 szá­zalékkal növeltük a termelést. Ha így megy a továbbiakban is, túlteljesítjük a 122 milliós termelési és a 17 milliós nye­reségtervünket, ezzel az áprilisi 5,5 százalékos béremelésünket ősszel még kiegészíthetjük. Megjött a teherautó, újabb belföldi szállítmányt indítanak. M. L. A Pécsi Bőrgyárban tartott délelőtt kihelyezett ülést a Baranya Megyei Munkavédel­mi Bizottság, hogy a helyszí­nen szerezzen tapasztalatokat mostani vizsgálódásának té­májáról: a 225 évvel ezelőtt alapított, patinás múltú gyár munkavédelmi helyzetéről, te­vékenységéről. A bizottság ülését üzemlá­togatás vezette be, amely so­rán a gyár vezetői nemcsak az úi, korszerű gépekkel fel­szerelt sertésbőrüzemet mutat­ták meg, de azokat az üze­meket is — a talpbőrüzemet, a cserzőműhelyt —, ahova ál­talában nem szoktak vendé­geket kísérni: az elavult épü­letekkel, a század elejéből va­ló gépekkel dicsekedni nem lehet, legfeljebb azzal a tel­jesítménnyel, amelyet ilyen kö­rülmények között is évről évre produkálnak az itt dolgozó munkások. Ez a helyzet szervesen be­letartozik abba a képbe, amely a Pécsi Bőrgyár mun­kavédelmi tevékenységét, fel­adatait és lehetőségeit a kö­rülmények tekintetében beha­tárolják: új munkacsarnokok és régi, leromlott átlagúak, korszerűségében világszínvona­lú és matuzsálemeknek szá­mító gépek. Mindkét kategó­riában 90 százalékuk veszé­lyesnek minősített. Sok a ne­héz fizikai munka és a fej­lesztésekre fordítható pénzből nem telik az új gépekhez tar­tozó hasonlóan drága kiszol­gáló egységek beszerzése. A bőrfeldolgozás során egész­ségre ártalmas vegyszereket használnak. Ugyanakkor évek óta folyamatosak a korszerű­sítések, amelyek a munkakö­rülményekre és a biztonságos munkavégzésre is kedvezően hatnak. Az elmúlt három év­ben csökkenő tendenciát mu­tat a gyár baleseti statisztiká­ja, mind szervezettebb és eredményesebb a munkavé­delmi tevékenység. Erről szólt a bizottság előtt tájékoztató­jában Veres Lajos, a gyár igazgatója. A bizottság vitája során — amely a munkavédelemhez tar­tozó kérdések szinte teljes kö­rét átfogta, kialakult az állás­pont: a folyamatosan javuló munkavédelmi helyzet ellené­re még nagyon sok tennivaló akad a Pécsi Bőrgyárban. így többek között át kell dolgoz­ni a belső szabályzatokat, kö­rültekintőbben kell rangsorolni a feladatokat, javítani kell a belső ellenőrzés hatékonysá­gán, több figyelmet kell for­dítani a balesetek műszaki megelőzésére, az egyéni mun­kavédelmi védőeszközök hasz­nálatának betartására. D. I. Tízéves a máza- szászvári nyugdíjasklub Vendégség volt a héten Má- zaszászváron. A helyi bányász nyugdíjosklub háromnapos programsorozattal ünnepelte fennállásának 10. évforduló­ját. Ez alkalomból vendégeket is hívtak: a szintén tíz éve mű­ködő kisvárdai nyugdíjasklub tagjait. Régi barátság köti ösz- . sze őket. Előbb a szsászváriak vendégeskedtek a kisvárdai nyugdíjasoknál, ezért a viszont vendéglátás. Szerdán a testvérklub tagok érkezése tiszteletére sok humor­ral fűszerezett műsoros estet odtak a helyi klubtagok. Csü­törtökön harkányi kirándulás és baranyai nevezetességek meg­ismerése szerepelt a program­ban. A legszebb és legizgal­masabb viszont a tegnapi bá­nyalátogatás volt, amely után a mázaszászvári klubhelyiség­ben megnyitották a jubileumi kiállítást, amelyen a klubtagok munkáin kívül — festmények, grafikák, fotók, fafaragások — gyermekrajzokat és a Szolnok megyei Rákóczifalva nyugdíjas­klubjának alkotásait: hímzett és rátétes térítőkét is bemutat­tak. A háromnapos rendezvény nemcsak a meglévő baráti szá­lakat erősítette, de lehetővé tette, hogy a vendégek jobban megismerjék a 47 nyugdíjas mázaszászvári klubtag munká­ját, megértsék működésük tit­kát. Azt, hogy a hétről hétre itt találkozó embereket nem­csak az együtt szórakozás örö­me, hanem a közös bányász múlt is egymáshoz köti. H. A. Áz MSZBT ügyvezető elnökségének ülése Pénteken Apró Antal elnök­letével ülést tartott a Magyar- Szovjet Baráti Társaság ügyve­zető elnöksége. A testület meg­vitatta és elfogadta a barát­sági mozgalom feladattervét a nagy októberi szocialista forra­dalom 70. évfordulójának meg­ünneplésére. Az MSZBT gazdag programjából kiemelkednek azok az akciók, munkamozgal­mak és versenyek, politikai, tu­dományos és kulturális fórumok, amelyeknek megrendezésével a társaság lehetőséget teremt a magyar társadalom különbö­ző rétegei és csoportjai szá­mára, hogy tevékenyen részt vehessenek a kiemelkedő tör­ténelmi esemény méltó megün­neplésében. Filmjegyzet Na, de mennyi? Ismerik a viccet, ugye? Kérdi az egyik japán a másiktól: - Mi van a markomban? — Hát hi-fi torony — feleli a másik. — Na, de mennyi? — kérdez vissza a másik. A vicc aközben jutott eszem­be, hogy nézem a Biztos ha­lál című japán filmet: rengeteg humor lehet benne, de a mi­niatürizálásban élen járó ja­pánok azt is úgy lekicsinyítet­ték, hogy alig venni észre. In­dul a film amolyan szokásos „történelmi” nindzsa-filmnek: a zavaros, sokszereplős történet egyre érdektelenebbé válik, már-már azon vagyok, hogy ott­hagyom a vetítőt: azért egy filmjegyzetírónak sem kell min­dent megnéznie, pláne végig, amikor mintha paródiák kez­dődnének a filmben: western- paródia, háborúsfilm-paródia, (szovjet, amerikai, francia, olasz mintára), kommandófilm­paródia és így tovább. Néme­lyik egészen remek, már-már annyira blőd(li), mintha Her­nádi Gyula írta volna a forga­tókönyvet - gondolom a japán néző halálra nevette magát. S ebben egy cseppnyi gúny sincs. Gondoljanak csak a ked­di sógun-sorozatra: ami egy európai számára furcsa, az a japánnak nem és fordítva. Európai hősünk kilógatja a fá­cánját érlelődni, mire derék japánjaink néznek, mint a mo­ziban, sőt meg is döbbennek — ő meg akkor lepődik meg, s kapja fel a fejét, amikor el­érhetetlennek tűnő férjezett szerelme „ónezsinór" levetke­zik, s beül mellé a fürdőkádba. Eleinte bizony értetlenül néz­tük a „komoly" japán filmeket is, gyakran kacagott a nézőtér tíz-húsz éve a más stílusú színjátszáson, a távol-keleti szokások fiimi megjelenítésén. Mára már hozzászoktunk eh­hez - lassanként japánul is megtanulunk (no nem dolgoz­ni, azt azért nem, de filmet nézni mindenképpen) - a jo- pán humort azonban eddig nélkülözni voltunk kénytelenek. Hát, mit mondjak, ehhez is hozzá kell szokni, miképpen a harakiri látványához. Aztán vetítik még a mozi­ban a Tánckar című amerikai filmet, amiből megtudjuk, hogy nemcsak San Francisco utcáin nehéz a helyzet, hanem c. színpadon sem könnyű: még egy ilyen film, s azt hihetjük, komoly, elmélyült, vérre menő vetélkedés és munka Ameriká­ban csak a színház világában van. Különben egyet tudok ér­teni a/tv műsorvezetőjével: márcsak azért is érdemes meg­nézni a filmet, hogy láthassuk, több tucatnyi táncos is képes egyszerre mozdulni. Odaát, természetesen — de hát ők a dolgok könnyebbik végét fog­ják meg. Próbálnák meg azt, ami itt van; nálunk már egyet­len egy táncos sem tud egy­szerre lépni — talán mert a koreográfus nem készít mély­interjúkat a táncos szűkén vett magánéletéről, beleértve a szexuális életét is. Ez pedig öreg hiba: a szex sok minden bajnak a kiindulópontja. A Tiltott szerelem című dán filmből például egyenesen megtudjuk, hogy nem taná­csos beleszeretni a megszálló német tisztbe. A film felismeré­sének nagyszerűségéből alig von le valamit az az aprócska körülmény, hogy volt egy fran­cia film, úgy hívták, hogy 5ze- relmem, Hirosima. Na, azt tessenek megnézni, ha még nem látták volna. Bodó L. Munkavédelem a Pécsi Bőrgyárban A Baranya Megyei Munkavédelmi Bizottság ülése

Next

/
Thumbnails
Contents