Dunántúli Napló, 1987. június (44. évfolyam, 149-178. szám)

1987-06-27 / 175. szám

A Dunántúli napló 1987. június 27., szombat V Megemlékeznek a centenáriumról Az 1907-ben rendezett, Zsolnay Vilmos nevével fémjelzett ipari kiállítás egy részlete — a korabeli fotó alapján. Már dolgoznak a 11. Pécsi Ipari Vásár felépítésén: beke­rítették a területet, egyes kiállí­tók elkezdték a pavilonjuk épí­tését, a csarnokokban szőnye­geket raknak le, szerelik a te­lefonvonalakat és más mun­kálatok folynak, a jövő héten egyre gyorsulóbb ütemet véve fel. A vásárt - mint többször hírül adtuk - ezúttal új helyen, az úttörőház, a sportiskola, a Komarov Gimnázium és a sport- csarnok alkotta kiállítói terüle­ten rendezi meg a a Mecsek- Tourist. Tegnap alkalmunk nyílt arra, föltehessük a kérdést, ez lesz a pécsi ipari vásárok vég­leges helye? A városházán a tanácsülése­ket követő szokásos sajtótájé­koztatón hallottuk Piti Zoltán tanácselnöktől, bár végleges döntés nincs, nagyon valószí­nű, itt lesz Pécs — mindenféle nagy megmozdulás szervezésé­re alkalmas - vásár- és sza­badidő központja. Tervek van­nak, pénz azonban egyelőre nincs, mindazonáltal nem mondtak le a tervek későbbi megvalósításáról, a már meg­lévő létesítmények kiegészíté­séről, a sportcsarnok melletti uszoda megépítéséről, valamint a műjégpálya lefedéséről. A levéltári kutatások alapján Pécsett 1888-ban rendeztek elő­ször ipari és mezőgazdasági kiállítást, melynek évfordulójá­ról — lévén, hogy jövőre nem lesz vásár — az idén emlékez­nek meg. A korabeli dokumen­tumokat a vásárközpontban, az úttörőházban állítják ki, ezen­kívül színes kiadvány jelenik meg a vásárok történetéről - Bezerédy Győző neves helytör­ténészünk írta, a Pécsi Szik­ra Nyomda készíti —, továbbá kiadják az 1888-as vásár bronz­plakettjét. A PIV szakmai munkájában ezúttal is közreműködik a Ma­gyar Kereskedelmi Kamara dél-dunántúli bizottsága, a magyar—jugoszláv határ menti gazdasági együttműködés ügyeinek megtárgyalására ta­lálkozókat szerveznek, fogad­ják és összehozzák a baranyai vállalatokkal az ide érkező fellbachi, grazi és a finnorszá­gi Lahti kamarai küldöttségé­nek tagjaival. A 11. Pécsi Ipari Vásár jú­lius 10-én nyitja meg kapuit; megnyitja dr. Szabó Imre, az Ipari Minisztérium államtitká­ra. M. Z. Napközit létesítenek Alsómocsoládon Idősek háza lesz Mágocson? Augusztus végén átadják Al­sómocsoládon a napközit, Má­gocson pedig idősek háza épí­tésének tervét dédelgetik. Jó 10 évvel ezelőtt aligha hitte vol­na bárki a környéken, hogy napjainkra az alsómocsoládi- ak saját napközit, a mágocsi- ak pedig idősek házát szeret­nének maguknak. Akkoriban nyitott a nagyközség 20 sze­mélyes napközije, melyben a helybeliek mellett a társközsé­gekből ide kívánkozók is bejár­tak. A családias légkörű intéz­ménynek hamar híre ment. Olyannyira, hogy a 80-as évek elején kétszer is bővítették, és ma 45-en töltik itt a napjaikat. Közülük 16-an az éjszakákat és a hétvégéket is, mivel kí­vánságuk alapján a mágocsi ez év januárjától hetes otthon lett. Időközben gondoskodtak a nagyhajmási, mekényesi, alsó- mocsoládi idős emberek étkez­tetéséről is. Mire mindez kialakult, sa­ját napközi létrehozását kérték az alsómocsoládiak. Az itt la­kók életkorát tekintve ez a leg­idősebb lakosságú társközsé­ge Mágocsnak. A nagyközsé­gi közös tanács — megyei ta­nácsi támogatással — a volt iskola épületét alakíttatja át napközivé. A 800 000 forint ér­tékű munkát augusztus végén fejezik be. A saját konyhás otthonban 20 idős emberről gondoskodnak. Miközben készül az alsómo- csoládi napközi, a mágocsi idő­sek újabb ötlettel és felaján­lással álltak elő. Azt szeretnék, ha idősek háza épülne a nagy­községben. Létrehozására töb­ben - személyenként — 100 000 forintot ajánlottak fel. Ezért cserébe azt kérnék, hogy éle­tük végéig lakhassanak az idő­sek házában. A napi szolgál­tatásokért . természetesen fizet­nének. Az elképzelés szerint 18 lakrészes házat építenének a meglévő napközi szomszédsá­gában. Egy-egy lakrész belé­pőből, fürdőhelyiségből és szo­bából állna. Étkezni a napközi­be járnának a lakók. Az idősek házának felépíté­sére becslés szerint 4—4,5 mil­lió forint kellene. Az eddigi felajánlások alapján a költség 40 százalékát állnák az idő­sek. A többit megyei támoga­tásból remélik a helybeliek. T. É. Térségi melioráció Ebben az évben a Dráva térségében öt mezőgazdasági nagyüzemben összesen 73 mil­lió forintot fordítanak meliorá­cióra. A felhasználható beru­házási összegek szűkössége, a munkák ütemezése, bizonyta­lansága éles vitákat vált ki a programban érdekelt nagyüze­mek és intézmények között. Ezt tanúsította a Baranya megyei Növényvédelmi és Ag­rokémiai Állomáson tegnap megtartott koordinációs érte­kezlet is, melyen az éppen ak­tuális gondokat, teendőket vi­tatták meg. A Baranya Megyei Tanács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztálya által szer­vezett tanácskozáson megtár­gyalták a meliorációs szakem­berek üzemi alkalmazásának szükségességét is. Kompromisz- szumos javaslatként elhangzott, hogy bértakarékossági okokból több üzem alkalmazhasson egy szakembert. Magyarországi német írók tanácskozása Becsben antológia jelenik meg a munkáikból A magyarországi német írók évenkénti háromnapos találkozóját tizedik alkalom­mal Harkányban rendezik. A helyszín megválasztásának egyik indoka, hogy az első összejövetelre Siklóson került] sor, a másik, hogy az ezen az alkalmakon résztvevők fe­le baranyai származású. A tegnapi harkányi ren­dezvényen húszán vettek részt. A programot Lantos József, a megyei tanács nem­zetiségi bizottságának elnöke nyitotta meg. Ezt követően a jelenlévők megvitatták, ele­mezték azokat a műveket, amelyeket a legutóbbi talál­kozást követően alkottak. Schuth János, a Magyar- országi Németek Demokra­tikus Szövetsége irodalmi szekciójának elnöke elmond­ta, hogy tíz év alatt tíz könyv látott napvilágot a magyar- országi német írók tollából, közülük kettő baranyai szer­ző munkája. Megtudtuk, hogy ezeken kívül több gyűj­teményes kötetben is szere­pelnek, különböző találkozó­kon vesznek részt hazánkban és az NDK-ban, folyamatos a kapcsolatuk a JPTE Tanár­képző Kar német nyelvi tan­székével és a Magyarorszá­gon megjelenő Neue Zei­tung is megjelentet évente egy külön számot munkássá­gukból. A közeljövőben pe­dig Bécsben jelenik meg egy antológia, amelyben a ma­gyarországi német írók mű­vei szerepelnek. Ma este — a délelőtti vi­ták után — Vokányban ta­lálkoznak 19 órakor az ér­deklődőkkel és a helyi nem­zetiségi kórussal a magyar- országi német írók. Program­juk vasárnap délelőtt a mű­elemzések értékelésével zárul. Teljes rekonstrukció előtt Az ivsziták szerkezetét cserélik a felújítást végző szerelők Fotó: Läufer László Karbantartás a keményítőgyárban Szünetel a termelés a Sza­badegyházai Szeszipari Vál­lalat Pécsi Keményítőgyáré ban. A hét elején ugyan’S megkezdték a gépek és beren­dezések évi rendes karbantar­tását. Csapágyakat, szimerin- geket cserélnek, elöregedett csőrendszereket újítanak fel, a munkálatok kezdetekor új aszfaltburkolatot kapott gyár­udvaruk. A 102 fős dolgozói! állomány jelentős része a fel­újítások alatt szabadságát töl­ti, míg a többiek a szükséges karbantartó műveleteket vég­zik. Szükség van erre annak el­lenére, hogy a közeljövőben megkezdődik a gyár teljes rekonstrukciója. Ennek során főképp az épületek felújításá­ra kerül sor, tervezik azonban számos új gép beállítását és a régiek cseréjét is. A rekonstrukció kezdetéig változatlan profillal működik az éves szinten csaknem 100 milliós termelési értéket és je-' lentős nyereséget elérő gyár. Termékszerkezetében a kuko­ricaalapú keményítők külön­böző minőségű fajtáival és a termelési tevékenység mellék- termékeivel találkozunk. Há­romezer tonnát készítenek az élelmiszeripari célú keményítő­ből, és a konzervipar, tejipar használja magas aminópektin tartalmú terméküket a vaxi kukoricából előállított kemé­nyítőt is. Ennek alapanyagát a kovácshidai termelőszövet­kezet termeszti számukra, a végterméket pedig bérmunka ban állítják elő. Gyógyszeripari keményítőt 1300 tonnát szállítanak Ma­gyarország öt gyógyszergyára számára. Ez a termék saját találmányuk, 1975 óta készítik., Vaxi kukoricából készült ter­mékükből exportra is gondol­nak. Az első kamionszállít­mány ezen a héten indult el Svédországba. Ha ennek mi­nősége megfelel a külföldi partner elvárásainak, akkor jelentősebb mennyiséget készí­tenek a jövőben határon túlra. Melléktermékekből eddig is nagy tömegben száll'tottak nyugati exportra. Héjas takar­mányból évente mintegy 2200 tonnát indítanak útba Olasz­országba és Hollandiába. E- mellett Olaszországba szállít­ják az értékes kukoricacsírát is, ahol az abból nyert olaj emberi fogyasztásra, a sajto­lásnál nyert pogácsa pedig takarmányozásra kerül. A ku­korica áztatólevének sűrítmé­nyét a Kőbányai Gvógyszer- árugyár dorogi gyára haszno­sítja. A rekonstrukciós munkák in­dulásával párhuzamosan új termékekként különböző élel­miszer és papíripari keményi- tőszármazékok előállítását kez­dik meg a pécsi gyárban. Baiog N. Társadalom­ismereti tábor Kisvaszaron Miniállam külföldi kiránduláson A távirati irodák nem röpí­tették világgá a hirt, de attól még a tény tény marad: június 22-én új állam alakult Kis­vaszaron. Területe hajszálponto­san megegyezik a Baranya megyei munkásőrök kiképző bázisának területével. Lakos­sága: 12 felnőtt és hatvan gyermek. Pénzneme a garas. Van saját alkotmánya, himnu­sza, televíziója, újságja, rend­őrsége, s természetesen de­mokratikusan megválasztott kormányfője is. Hivatalos kép­viselői csak azért nem folya­modtak tagfelvételi kérelmük­kel az ENSZ-hez, mert kiszámí­tották, hogy mire kérelmüket elbírálhatná a közgyűlés, ad­digra az eleve tiszavirág éle­tűnek szánt államuk meg is szűnik. Ennek pontos dátuma is ismert: június 29. De félre a tréfát - követ­kezhetne a szükséges magya­rázatot bevezető formula, ami azonban nem illik ide, hiszen az időszakos miniállam felnőtt és gyermek polgárai koránt­sem tréfának, hanem nagyon is komoly és következetesen meg­valósított játéknak tekintik al­kalmi szervezetük rendeltetés- szerű működtetését. Az Apáczai Nevelési Központ Művelődési Háza most másodízben ren­dezte meg társadalomismereti táborát a pécsi gyerekeknek. A tavalyi sikeres kezdet után idén már az ÁlSH-tól is kap­tak támogatást ehhez. A 12—14 éves gyerekek a nyolcnapos táborozás során a játékos gyakorlatban ismer­kedhetnek meg a politológia alapfogalmaival, az állami, társadalmi szervezetek működé­sével, a demokrácia fóruma­ival, sőt a munka értékével is. A táborlakóknak különféle munkák elvégzésével kell meg­keresniük napi szórakozásuk­hoz szükséges garasokat, ugyanis mindennek ára van. A munkaidő napi két óra csu­pán, s mód van a szakmák, foglalkozások naponkénti vál­tására. Tegnap délelőtt a miniállam össznépessége egyetemlegesen munkaszünetet tartott, s „kül­földre", vagyis Gunarasra ki­rándult. A „külföldi" utazás fejenként 100 garasba került, ami másfél napi átlagbérnek felel meg. FILMJEGYZET Friss vér A beltenyészetnek vannak bi­zonyos jó következményei, mégis több a hátránya, mint az előnye. Afrikában például a világ leggyorsabb, s leg­kecsesebb állata került a ki­pusztulás közelébe: a gepárd élettere úgy beszűkült, hogy mára egészen közeli rokonok „kötnek házasságot", minek következtében a gepárdok egy­re gyengébbek, satnyábbak. Az állat- és növénytermesztés is ismeri a visszakeresztezések hátrányait: ugyan azt elérjük, hogy valamely előnyös tulaj­donság (súly, termőképesség, hozam) megerősödik az adott növényben, vagy állatban, de más tulajdonságai háttérbe szorulnak: elveszti betegsé­gekkel szembeni ellenálló­képességét, hajlamos lesz az elfajzásra, érzéketlenné válik a külvilág számára pedig fontos ingereivel szemben stb. A bel­tenyészet előbb-utóbb úgy el­öregszik, hogy már jó tulaj­donságai sem adnak nyeresé­get: túlságosan sokat kell köl­teni elvesztett képességeinek mesterséges pótlására: gyógy­szerekre, növényvédő szerekre. Szükség van tehát időnként a friss vérre. A biológusok ezért nem kis költségekkel létrehozzák a gén­bankokat, hogy visszanyúlhas­sanak az evolúció során a ter­mészet által kikísérletezett kombinációk valamelyikéhez. Node, míg a génbankok hasznosak a növény- és állat­világban, az embereknél (sze­rencsére) nincs ilyenre szük­ség. Pedig az ember is hajla­mos a beltenyészetre: suba a subával, guba a gubával — mondja a közmondás is. Már­pedig az embereknél sem fel­tétlenül jó, ha csak egy kis körben vannak kapcsolataik egymással - megsínyli azt a közösség biológiai értelemben is, s ami veszélyesebb: kultu­rálisan. Előbb-utóbb magának­való lesz az a csoport, vagy pipogyaságuk erősödik meg, vagy agresszivitásuk: döntés- képtelenségük vagy ha-kell,-ha nem-állandó-változtatásuk. Szóval, az emberi közössé­geknek is kell a friss vér: bio­lógiai és kulturális szempont­ból egyaránt. Ügy, ahogy meg is oldódott ez: népvándorlá­sok, háborúk, hódítások szinte melléktermékeként, s véletlen­szerűen, s sok esetben nagyon embertelenül. Mára újabb és sokkal szimpatikusabb módon is: a turizmussal, az egész vi­lágra kiterjedő információcse­rével. Bár itt sem azonosak az esé­lyeink. Gazdagabb népek gazdagabb egyedei nagyobb hatékonysággal vehetnek részt a vérfrissítésből, mint a szegé­nyek szegényei, Nyugat-Euró- pa, Észak-Amerika, Japán jobbmódújai például szexutak- ra fizethetnek be az ázsiai— csendes-óceáni térségek ke­vésbé fejlett országaiba: a thai, fülöp-szigeteki lányok na­gyon kapósak — olykor már fe­leségnek is. (Hozzátenném filmélményeim alapján: a ma­gyar lányoknak sincs mit szé­gyenkezniük — jóvoltukból a digózás, (ha nem is szalonké­pes), fogalommá vált, melynek viszonzásaként most képviselő­vé választottak egy magyar származású szerelempapnőt az olaszok; a Szépleányok című filmből pedig azt is sejthetjük, csinosaink hóna alá is szíve­sen nyúlnak határainkon túl élő jobbmódúak.) Ha még nem találták volna ki, akkor e biológiai, vérfrissí­tési zagyva eszmefuttatásba azért kezdtem, mert játsszák a mozik a 90 nap cimű kanadai filmet: egyik főhőse koreai fe­leséget szerez magának, a má­sik ivarsejtjeivel kereskedik. Mert, hogy vérfrissítésre szük­ség van. A filmből egyébként azt is láthatjuk, a probléma komoly, noha a filmművészetet még nem érte el, a filmipart igen. B. L.

Next

/
Thumbnails
Contents