Dunántúli Napló, 1987. június (44. évfolyam, 149-178. szám)
1987-06-20 / 168. szám
T uristaszezon Egy jó évtizeddel ezelőtt még; alig száz napig tartott, főként a nyári hónapokra korlátozódott o hazai idegenforgalmi szezon. Sokáig úgy látszott nem is lesz nálunk soha komolyabb turistainvázió, hiszen nincsenek igazi nagy hegyeink, napsütötte tengerpartjaink, egzotikus programjaink, vagy valami ehhez hasonló csábító, csalogató. A dolog mégis változott. Időközben ugyanis rájöttünk, hogy aki hozzánk jön, az költeni akar és nem feltétlenül csak olyasmire kíváncsi, amit bárhol másutt is könnyen megkaphat. Üj szállodák, kempingek épültek, az üdülőterületeken egyre több ház falára kerül fel a felirat: szoba kiadó. Egy idő után a programok miatt sem kellett már szégyenkeznünk. Az egyre szaporodó utazási irodák mind több lehetőséget kínáltak a hazai és külföldi turistáknak. Sőt, a folyamat tulajdonképpen ma is tart, hiszen a különféle prospektusok, programfüzetek tucatjai télre, tavaszra, őszre és nyárra egyaránt adnak tippeket. A kiadványok színes oldalait lapozgatva azonban csakhamar kitűnik, hogy van ugyan elő- és utói szezon, de a fő továbbra is a nyár. És ha nyár, akkor Balaton. Bármennyire is szeretnénk, hogy a nagy tó partján csökkenjen a zsúfoltság, erre persze idén sincs sok remény. Hallgatom a szakembereket, akik azt mondják: 1 millió vendégéjszakára számítanak a Balatonnál. A kempingekben 22 ezer, a -fizető-vendéglátóhelyeken 25 ezer ember számára van hely . . . A Siótour napi 50 ezer vendéget fogad, az Expressz balatonszemesi üdülőtáborában minden szombaton este lesz olcsó szálláshely . . . Van aki derűlátó és állítja: semmiképpen sem kell kitenni a Balatonra a megtelt táblát. Sőt! Idén már kevesebbet kell a boltok előtt sorban állni, jobb lesz az ellátás, több helyen lehet valutát beváltani, gazdag program várja a déli parton nyaralókat, üdülőket. Lesz nemzetközi vitorlásverseny, lovasverseny, 162. alkalommal rendezik meg az Anna-bált. A nyári három hónap alatt összesen 600 különféle kulturális programot kínálnak a déli parton. Mindehhez vegyük hozzá a közel 80 kilométer hosszú strandot. . . Kevés helyet ismerek, ami vetekedhet ezzel! A hazai gazdaság legdinamikusabban fejlődő ágazata az idegenforgalom. A „fehér ipar" növekvő bevételei nemcsak azt teszik lehetővé, hogy vendégeket fogadjunk, de azt is, hogy mi magunk is utazgassunk. És talán érdemes figyelni arra is, hpgy miközben általában pénzszűkében vagyunk, az idegenforgalomra most is több jut, mint tavaly. Idén például a turizmusból szerzett minden egyes dollár után 2 forint fordítható az idegenforgalom fejlesztésére. Megkezdődött az idegenforgalmi föidény. Kirándulókkal telik meg a pécsi Széchenyi tér is Fotó: Cseri László Kaluaríci A 35 éves fiatalasszony két kislányt nevel egyedül. A nagyobb 12, a kisebb 9 éves, Nyolc évvel ezelőtt vált el a férjétől, aki ivott, későn járt haza, s olyankor még neki állt feljebb, ordítozott, kiborította a vacsorát és képes volt ólmukból felrázni a gye- rekeket, hogy kikérdezze tőlük a másnapi leckét. Elég volt a legkisebb bizonytalanság — már ütött. A válással megszűntek a mindennapos próbatételek, maradt az anyagi kötelezettség — 180 000 forintot kellett 5 év alatt kifizetni a lakásból kiköltözött férjnek — és maradt a havonkénti rettegés. Azoktól a cirkuszoktól, amelyek a gyerekekért érkező apa, és a menni nem akaró lányok között zajlanak. Lélegzetvételnyi szünetet jelentenek azok a hetek, amelyek egy-egy kiadosabb összeveszés és az újabb gyámhatósági idézés között telnek. Mert az apa mindig a gyámhatósághoz fordul, a gyeiekek pedig az újabb határozat után egy félórát - órát ülnek vele egy presszóban, vagy sétálnak az utcán, aztán otthagyják. Az apa szerint az anya nevelte ellene a gyerekeket, az anya tiltakozik. Miközben mindketten védik saját jogaikat, romlik a gyerekek tanulmányi eredménye, nyugtalanok, zaklalottak és egyik pillanatról a másikra, a legkisebb vélt, vagy valós sérelem miatt sírva fakadnak. — Nem akarok mást, csak, nyugalmat - mondja az édesanya -, aki egy nagyvállalat adminisztrátoraként havi 4200 forintot keres. - Saját bőrömön tapasztaltam, mit jelent egyedül maradni, fillérekre mindent beosztani. Ennek ellenére az< mondom, jó, hogy akkor a válás mellett döntöttem. Azt azonban nem gondoltam - és egyre nehezebben tudom elviselni —, hogy nem lesz nyugalmunk. Kértem a volt férjemet, hogy legyen türelemmel, próbáljon meg lassan, lépésről lépésre közelebb kerülni a gyerekekhez. De nem, jön és vinni akarja őket. A közelmúltban pszichiáterhez fordultam, mert úgy éreztem csődöt mondok: nem tudom megértetni a gyerekekkel, hogy nekik két szü-\ lőjük van, az apjuk is szeretné, ha vele lennének. * A gyerekekkel dr. Serényi ü. Ildikó, gyermek pszichiáter, aj Egyesített Egészségügyi Intézmények Gyermekideggondczó- jának vezetője beszélgetett. — Egyértelmű, hogy a gye- rekek rossz emlékeket őriznek az édesapjukról — mondja. — f Ugyanakkor nem minősítették, vagyis nincsenek betanítva. Az alvászavar, a feszültség még! azokból az emlékekből eredhet, amelyek egy-egy újabb talál-, kozás híre hallatán felerősödnek bennük. Egyelőre enyhe1 nyugtatót kaptak és hamarosan újra várom őket. A gyámhatósággal is megbeszéljük a helyzetüket. * A vb-hivatalban épp fogadónap van, a gyámügyi csoportnál különösen nagy a forgalom. Egy-egy problémás ügy közötti szünetben hallgatom a volt házastárs iránti rosszindulatban gyökerező, a józan észt megállítóan döbbenetes eseteket. Ebben a válogatott egy- máselleniségben szinte eltörpül a kétgyermekes édesanya problémája. Szülők, akik „átvételkor", „átadáskor" mérlegelik a gyermekeket, s ha néhány dekával kevesebbek, mert a másik épp reggel vitte őket vissza - akkor azonnal futnak a gyámhatósághoz, mondván, hogy a volt házastárs még enni sem ad nekik. Szülők, akik elváltak, de a nagy családi házban továbbra is eg’yütt lakva, energiájúi; és idejük jelentős részét arrqj fordítják, hogy felváltva fogalmaznak beadványokat. Hot azért, mert az apa későn jár haza, csapkodja az ajtókat és zavarja a nyugalmukat, hol azért, mert az anya, - aki másodállást is vállalt - hetenként kétszer hideg vacsorát ad a gyerekeknek és ezzel „veszélyezteti" a fejlődésüket. Ezeket az alapproblémákat többnyire még tetézi, ha valamelyik fél újra házasságot köt. Tessék elképzelni, milyen érzéssel vándorolhat egyik helyről a másikra az a kisfiú, aki kizárólag külön, csak ottani használatra rendelt ruhában tartózkodhat az édesanyjánál, mert az új feleség nem hajlandó hozzányúlni azokhoz a darabokhoz, amelyeket a gye« rek az anyjánál összekoszolt! Az értelmetlen, mi több ostoba sértegetés, vagdalkozás, gyűlölködés közben teljesen figyelmen kívül hagyják, hogy akinek mindezt szánják, köny- nyebben viseli, mert - vérmérséklettől és intelligenciától függően - vagy visszaadja, vagy tűr. Am a gyerekek, akiket állítólag nagyon szeretnek, akikért mindent képesek megtenni ott állnak a kereszttűzben, közvetett céltáblaként. Az esetek jelentős részében a Nevelési Tanácsadó segit a gyámügynek. Vezetője dr. Szilágyi Vera pszichológus.- A felnőttek többsége sajnos nem veszi figyelembe,, hogy a gyermekek mázként, fogják fel a válást, mint ők- A beszélgetésekből, méginkább a gyermekek játékából kiderül, hogy az egyik szülő távozását gyakran olyan veszteségként él'ik meg, mint a felnőttek egjf közeli hozzátartozójuk halálát. Attól is tartanak, Jiogy a másik szülő, aki velük van, egy napon szintén elhagyja őket. Ilyen alaphelyzetben, és a volt házastársak esetleges lélektani hadviselésében nagyon nehezen találnak újra magukra. Negatívan hat rájuk a szüleik gyűlölködése, és titkolják a kötődésüket. Képmutatásra, színlelésre kényszerülnek, amely később, a felnőttkori kapcsolataikra, a saját házasságukra Írj nagy veszélyt jelenthet. A leg-\ helyesebb magatartás: felül emelkedni a kicsinyes érzéser ken és megengedni a gyermekeknek azt, hogy a másik szülőt is szeressék. Nem kell kikérdezni, faggatni arról, hogy mivel telt a napjuk a másiknál, mit ettek, miről beszélgettek. Ilyen kapcsolatokra szerencsére sok példa van. Sajnos, akadnak olyan esetek is, amelyekben — legalábbis egy ideig — még ezek a módszerek sem segítenek. Ha a gyermekek nagyon negatív képet őriznek egyik vagy másik szülőjükről, akkor valóban nehéz a rendszeres kapcsolat- tartás. Ilyenkor az lenne az ideális, ha a hátrányosan érintett szülő belátná, hogy pont a gyermekei és a később nori malizálódható kapcsolatuk érdekében nem kell mindenáron erőltetni a rendszeres találkozást. A tapasztalatok szerint a gyermekeket érik olyan impulzusok, amelyek föltámasztják bennük az elhalványult érzést, vágyódnak a másik szülő után. Addig is lehet és van értelme jelzésszerűen — képeslap, dísztávirat, virág - akár egyoldalúan közeledni. Az én gyermekem, fizetek érte, jogom van látni, vinni. Napjainkban körülbelül az az, alapállása azoknak a szülőknek, akik az ilyen, gyermekeikkel összefüggő vitás ügyeiket akár többszöri hatósági szabályozóssal akarják megoldani. A sorozatos kellemetlenkedés, csakazértis megmutatom magatartás sodrában gyakran elfelejtik, hogy tulajdonképpen mit is akarnak: Ütni még egyet a másikon, vagy tényleg közeledni, jó kapcsolatot tartani a gyermekeikkel?! Török Éva 25. hét HÉTVÉGE
