Dunántúli Napló, 1987. május (44. évfolyam, 119-148. szám)
1987-05-09 / 126. szám
fl Gar bon tol a Zsolnayig Piac, export, kapacitás Bútorlap Kanadába, porcelán Írországba Az igények meghaladják a kapacitásokat Körkérdést intéztünk Baranya megye néhány ipari üzeméhez: van-e piacuk, hogyan állnak az exporttal, ki tudják-e használni kapacitásukat? A Carbon Könnyűipari Vállalat egymillió forintos termelésének mindössze cgytizede kerül hazai piacra, a többi szocialista és tőkés országokba jut. A legnehezebb piac a szovjet: igényes terméket kö vetel. Az ez évi indulást hiányos alapanyag-szállítás és import- korlátozás akadályozta. Mégis 280 millió forint körüli a termelési érték az első negyedévben. Az év eleji alapanyagellátási zavarokat bérmunkával hidalták át: svájci, nyugatnémet, francia, holland piacra dzsekik, anorákok készültek. A Carbon kapacitása szerződésileg teljesen le van kötve, így megvan minden remény arra, hogy idén harmadszor is túljusson a vállalat az egymii liárdos termelési értéken. * Tavaly ilyenkor kezdték építeni a Mecseki Erdő• és Faleldolgozó Gazdaság szigetvári bátorüzemét. Hét hónap alatt elkészült, s idén már meglesz a harmincmilliós termelési érték. Az üzem kapacitása tizenkétezer négyzetméter bútorelem. Már az első év rendelésállománya azt mutatja, hogy az igény ennél is nagyobb. Az első három hónap termelését nagyrészt a Nagy- kanizsai Bútorgyár vitte el, Hannover szekrénysorok froni- felülete készült Szigetváron. Március második felétől már kanadai piacra is gyártanak bútorelemeket, ez a termelés háromnegyedét teszi ki. Az üzem teljes kapacitással dolgozik. A szerződések szerint telített a Mohácsi Könnyűipari Vállalat kapacitása 1987-ben. Ha a hazai alapanyaggyártók kellő időben szállítják a megrendelt anyagokat, akkor a teljesítésnek nem lesz akadálya. A vállalat telepített üzemei (Véménd, Erdősmecske, Pécs- várad, Lippó, Mohács) nagyrészt exportra termelnek. A nyolcvanmilliós termelési értéknek a szovjet exporta negyven, az anyagmentes tőkés bérmunka a tizenöt százalékát jelenti. Belföldre a bedolgozói hálózat dolgozik, főként alsóruházati cikkeket készítenek. A magyar piacra farmernadrágokkal is beszálltak a mohácsiak: a Lee Cooper kooperáció keretében az első negyedévben tizenháromezer farmert szállítottak. A tőkés exportot eddig időarányosan túlteljesítették, már az első két hónapban meghaladta az anyagmentes bérmunka értéke a négymillió, forintot. A bőrfeldolgozó kapacitást már egész évre lekötötték a Pécsi Bőrgyárnál, ez hozzávetőleg 4,3 millió négyzetméter puhabőr előállítását jelenti. A rendelések szerkezetének összetételében az alapanyagbeszerzés a meghatározó. Kétszázezer négyzetméteres marha cipőfelsőbőrre és keményárura szóló belföldi megrendelési például vissza kellett utasítani. A sertés ruházati velúr gyártásának is egyrészt az alapanyagbeszerzési lehetőség szab határt: az első negyedévben százezer négyzetméteres lett volna igény, ehelyett ötvenezret tudtak készíteni. Nincs elegendő hazai sertésnyersbőr, az importkeretet viszont elsősorban marhanyersbőr vásárlására fordítják, hiszen ebből lesz majd exportképes cipőfelsőbőr, illetve nappa jellegű termék. Az Elegant Május 1. Ruhagyár komlói gyáregysége az első negyedévben férfi-női kabátokat, női kosztümöket készített belföldre és szovjet exportra. A második-harmadik negyedévben férfi gyapjúkabátokat varrnak teljes egészében tőkés piacra. Az USA-ba, Nagy-Britanniába és kisebb mennyiségben Japánba kerülnek a Komlón gyártott férfi ruházati cikkek. A visszafogott építő-, bútor- és járműipari termelés hatása megmutatkozik a Mohácsi Farostlemezgyárban: felületkezelt árufélékből, lakkozott, laminált lemezből jóval kevesebbet gyártanak annál, mint amennyit tudnának. Míg az alaplemezkészítés teljes kapacitással történik, addig a lakkosnál a kihasználtság 75-80, a laminátosüzemben 90-95 százalékos. Mivel a hazai piac nem képes felvásárolni a Mohácsi Farostlemezgyár termelését, a tavalyi 84 millió forintnyi tőkés exporttal idén százmilliót kívánnak elérni. Az 550 millió forintos tavalyi árbevételt idén hat százalékkal kívánja növelni a Zsolnay Porcelángyár. Úgy néz ki, hogy ehhez a célkitűzéshez a belföldi és a külföldi piaci háttér egyaránt biztosított. Az ez évi tervezett 69 millió forintos tőkés exportból 55 millió forint értékre konkrét szerződés van, s 15 millió forint értékű porcelánedényt és szigetelőt már ki is szállítottak. Ausztria, az NSZK, Olaszország, Kanada, USÁ, Svájc jelenti az edénypiacot, szigetelőket pedig Olaszország, az NSZK, Hollandia igényel, és egy új piacra is bejutott a Zsolnay Porcelán- gyár: Írországba. L. Cs. K. Még az ötvenes években úgy tanította jó földrajztanárnőm: kicsi, nyersanyagokban és energiában szegény országunknak olyan termékeket kell gyártania, amelyekben kevés az anyag, de sok a tudás, a tapasztalat: ne hatalmas vasszerkezeteket gyártsunk, hanem műszereket, ne mi akarjuk kielégíteni a világ gabonaigényét, de legyünk élenjárók a magas feldolgozási szintű élelmiszertermelésnek, kerti kultúráknak . . . Az ÉPGÉP Pécsi Gyára (is) ellenpéldája e régi felismerésnek. Ugyan kedvező — nullszaldós - kooperációban viszonylag korszerű autódarukat készít a nyugatnémet Liebher- céggel, ám a 189 000 márkás autódaruhoz 155 ezer márkáért hozzuk be a motort, a hidraulikát, a vezérlést és a hajtott hátsó hidat - a különbséget az általuk gyártott vas- szerkezeti elemek teszik ki. Idén hét ilyen darut készítenek, ebből ötöt visznek ki, hogy kettő a magyar építőipart szolgálhassa, a gyárudvaron már sorakozik is egypár, készen arra, hogy beépítsék a késő importrészeket. Arra már hiába kerestük a választ Harmatos József főmérnökkel és Kholmann Ferenccel, a műszaki osztály vezetőjével, hogy azt a munkál, amit most a pécsiek végeznek, hány ember és mennyi idő olatt végezné el a Liebherr- cégnél: náluk ez a munka már gazdaságtalan, a technikai-technológiai színvonaluk hatékonyabb annál, semmint ilyennel vesztegessék pénzüket, idejüket. összehasonlításra mégis van némi módunk: a daruk eredeti dokumentációja korántsem olyan részletes, legapróbb részletekbe menő, mint amilyent itt a gyártás megkíván: ott egy axonometrikus rajz néhány jellemző adattal mond annyit művezetőnek, munkásnak, mint itt a legyártáshoz szükséges aprólékos dokumentáció. A gyári műszakiak egyik fő tevékenysége éppen ez: a nyugatnémet technológia „honosítása", majd ehhez az itt hatékony műveleti sor megállapítása, gyakorlati megvalósítása. ilyesfajta elmaradásunkért, persze, nem a pécsi épgépeseket kell elmarasztalnunk, különösen nem azután, hogy remrégi „rendezésük" után, megújult vezetéssel igyekeznek kilábalni, és pótolni valamit technológiai elmaradottságukból. Divatos kérdésekkel bombázom a műszakiakat, például azzal, hogy importkiváltás, mire válaszul letesznek elém két mikrokapcsolót, egy eredetit, s egy magyart. Az eredeti kapcsolóeleme egy kétkarú emelő: mindig pontosan ugyanakkor kapcsol — ami elvárható egy vezérlő részétől, a magyar pedig egykorú, rugó által kap- csoltatódik: már a hőmérsékletnek is függvénye a rugóállandó, s maga a rugó is (de)formálódik az ismételt igénybevételeket követően. Az importkivóltás tehát a kapcsoló vonatkozásában nem eszközölhető - az ilyesfajta mondatokat az ilyesfajta okok eredményezik a hivatalos levelezésekben. Deliát említhetnénk a nagy nyomású hidraulikus tömlőket is; az „eredeti" a névleges nyomás másfélszeresén sem változtatja méreteit, a magyar pedig még a névleges nyomás alatt is kiöblösödik, következésképpen megrövidül - következésképpen úgy nézne ki az autódarun, mint egy Porschén a fa kocsikerék. Marad tehát az import, legfeljebb a fegyverzetet készíthetik ők, vagy készíttethetik egy tsz melléküzemággal. Mindezekkel együtt idén sikerült gépenként 3500 márkányi importot kiváltani. Pedig van min törnie a fejét az ÉPGÉP pécsi műszakijának: fizetését, prémiumát attól tették függővé, hogy a műhelyekből viszaigazoljók e azzal, hogy könnyebben dolgozhatnak ott, kevesebb fennakadással. Mert még nagyszériás munkát is meg-megszakíthat például az anyaghiány, hát még a kissorozatút, ha eppen nincs ez, nincs az. Most az import késik, más munkát kellett találni: s ha megfelelőt, ez az alapja a műszakiak anyagi és erkölcsi megbecsültségének. Ilyenkor, kényszerűen talán még jól is jön, pillanatokra, hogy csak 170 000 munkaóra kapacitásuk van a termeléshez egyébként szükséges 250 000-hez képest. S hogy a műszakiaknak ténylegesen sikerült produkálniuk valamit, őzt az bizonyítja, hogy az év első negyedében célfeladatokért kaphattak átlag ezer forint mozgóbért, s hpgy ezt áprilisban alafrbéresithették. A pénz így sem veti fel sem a műszakiakat, sem a gyárat magát, bár nagy szó, hogy a néhány évvel ezelőtti masszív ráfizetéssel szemben idén már 20 milliós nyereséggel számolnak 274 milliós árbevétel mellett, áprilisban 90 százalékos kapacitáslekötöttséggel. S ahhoz képest, hogy öt év alatt 3,5 millió jutott fejlesztésre, nagy szó, idén 1,1 milliót Túrázhatnak be, de csak ehhez viszonyítva, mert a termelő berendezések egy bizonyos elhasználódási fokán túl műszaki legyen a talpán, aki hatékonyan és pontosan tud velük dolgoztatni. Súlyos vasak járják tehát az országot precíz megmunkálásért, anyagbeszerzők használható hazai importkiváltásáért - talán éppen azért, mert anyagban, energiában gazdagok nem vagyunk, de még így is megéri nekünk is, a nyugatnémet partnernek is: olcso munkaerőnk öt autódaru fejében kitermel kettőt. S közben talán, műszakiak és munkások megtanulnak hatékonyabbak lenni. Muszáj, ha meg akarunk élni. B. L. Bútor frontfelületek gyártása a szigetvári bútorüzemben Fotó: Proksza László Fejlesztési pályázatot nyert a pécsi sörgyár Az új palackozó gépsor Félmilliárdos program A megtérülési idő alig több, mint egy év A főzőház rekonstrukciója elodázhatatlan A hazai sörgyártó-kopacitás bővítésére a múlt év decemberében az Országos Tervhivatal, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi, valamint a Pénzügyminisztérium országos pályázatot írt 'ki. A pályázatra nagyon sok terv érkezett, ezek részben már meglévő gyártósorok fejlesztését, illetve újak létesítését célozták. A jelentkezők között ott volt a pécsi Pannónia Sörgyár is. Részben módosított, de végül is elfogadott előterjesztésükben évi 280 000 hektoliteres többletet ígérnek.- A pályázatot az a gondolat indította, hogy választékot bővíthessen az import, s ne az alapellátás biztosítására kelljen sört behozni - tájékoztat Timár István igazgató. - Elképzeléseink szerint gépcserével növelnénk a főzőház, bővítéssel az erjesztőtér kapacitását. Emellett Baján építenénk úf palackozóüzemet. A teljes költség 550 millió forint, a termel: többlet nyomán azonban csak a forgalmi adónk 280 millióval emelkedne évente. A -beruházás tehát alig több, mint egy év alatt megtérülne. Nem is beszélve arról, hogy ez a számítás még a korábbi sörárakat vevi figyelembe. Ráadásul nincs is szükség ekkora hitelre, hisz e céloknak vetjük alá az elmúlt évekből tartalékolt saját alapunkat, és a kezdetekkor belépő új egységek már hoznák a pénzt. A pénzt, amely azonban egyelőre az indításhoz sincs meg. Most keressük a finanszírozás lehetőségeit a bankokkal és egyes módozatait a Pénzügyminisztériummal. Nyári hiányok idején gyakran emlegetnek bennünket, most viszont nehezen csordogálnak az összegek. A közelmúltban állították be új palackozó-gépsorukat, mely. nek teljesítménye 22 000 üveg óránké’nt. A korábban itt állott, közel 30 millió forintos költséggel kiváltott, 6000 palack teljesítményű gép helyére NDK gyártmányú láda- és üvegmosó, szállító és töltő került. A kiszedő-berakó egység a Sopiana Gépgyár terméke. A címkézőgép pedig az NSZK. bál érkezett használtan, de 1987. május 9., szombat kifogástalan állapotban. A helyzet mégis az, hogy a beruházás csak korlátozott körül, menyek közöt: tud üzemelni, és egyelőre nincs kiteljesedés. A minőségi sör arányának növelésére pasztőröző is csatlakozna a sorhoz, de a devizahelyzet miatt ennek behozatalára nincs most lehetőség.- A főzőházi gépcserét, bővítést akkor is végre kell hajtanunk, ha más konstrukcióban jutunk pénzhez — fűzi tovább a gondolatot Timár István. - Ez elodázhatatlan. Igazából az erjesztőtér hozna na. gyobb mennyiségeket, de némi pluszt a főzőhóz is eredményez. Valamennyi munkánál számítunk a Pécsi Mezőgép együttműködésére. Végezetül hadd cáfoljunk meg egy pletykát. Elterjedt, hogy idényáras le'sz a sör, és nyáron drágábban jutunk hozzá. Nos, bár a gyártók oldaláról is fölmerült ez az igény, egyelőre nincs szó rólo. Sz. Koncz I. HÉTVÉGEQ Súlyos vasak Szerelik a betonpumpát az Épgép gyártócsarnokában
