Dunántúli Napló, 1987. május (44. évfolyam, 119-148. szám)

1987-05-09 / 126. szám

Verdi és Rossini Stabat Matere. élmé„( nyel gazdagodtok azok a pécsi zenekedvelők, akik május 6-án, szerdán este a Székesegyházban meghallgatták Verdi: Quattro pezzi sacri cí­mű darabjának három tételét és Rossini: Stabat Mater című művét. A közreműködő Pécsi Szimfonikus Zenekart, valamint o Nevelők Háza Kamarakórusát és az Egyetemi Kórust Tillai Aurél Liszt-díjas karnagy vezényelte. Verdi: Négy szent énekéből az Ave Maria című a capella ve­gyeskari tételt a Nevelők Háza Kamarakórusa tolmácsolta. Egy­szerű, bensőséges előadásmód jellemezte e nyitó darabot, s hasonló szándék vezérelte a Landi alia Vergine Maria című női- kari (ugyancsak a capella) tétel bemutatását is. A mezzo és alt szólamok kiegyenlített szólamhangzása mellett a szoprán szólam a néhány erőteljesebben érvényesülő hang miatt nem volt eny- nyire homogén. A harmadik énekként fölcsendülő Stabat Mater drámai megszólalásában jelentős hangsúlyt kap a zenekar. Az egyesített vegyeskart remekül alátámasztó zenekar kitűnő part­nernek bizonyult, összjátékukat a drámai pillanatok hangsú­lyozása, a szépen lekerekített témák és a pontos interpretáció jellemezte. A műsorválasztás telitalálata a másik olasz zeneszerző, Rossi­ni Stabat Materének előadása. E ritkán játszott darabot a ko­rosodó mester 1842-ben fejezte be. Az előadásban — az együt­tesek mellett —a közreműködő szólisták közül Ardó Mária (szop- .rán) főképp a Quis est homo és Sancta Mater című tételekben kissé éles, erőteljes hangjával emelkedett ki. Palatinusz Ibolya (mezzoszoprán) hangja visszafogott. A Fác ut portem kezdetű szólótételt muzikálisan, átélten mutatta be. Fiilöp Attila (tenor) és Kuncz László (basszus) teljesítménye méltó az előadás szín­vonalához. Kár, hogy az egyébként kitünően iátszó zenekar nem mindig hagyta kellően érvényesülni a szólistákat. Az elő­adás talán leqbepsőségesebb pillanata a Quando corpus . . . kezdetű capella igényesen megszólaló kórustétel volt. A művet záró kettős fuga lendületes előadásával méltán aratott közönség- sikert. T. Zs. Nemzetközi szlavisztikai napok II. Ezen a címen jelent meg Szombathelyen Gadányi Károly szerkesztésében a címben szereplő konferencia (1985. V. 23—24.) előadásainak az anyaga több mint 350 ol­dalnyi terjedelemben,' tetszetős formában. A Szovjetunió, az NDK, Lengyelország és Jugoszlávia néhány neves kutatója mel­lett öt hazai felsőoktatási intézmény szlavinistáinak nívós tanul­mányait tartalmazza a kötet a két szekció (délszláv filológia, orosz filológia) szerinti bontásban. A pécsi JPTE Tanárképző Kara horvátszerb és orosz tanszéke 12 oktatójának változatos tematikájú anyaga is hasznos olvasmány lehet az érdeklődők számára. A kötetben két pécsi tanulmány baranyai vonatkozású: a szerb elbészélések XX. század eleji pécsi fogadtatásáról (P. Prodán Ágnes), ill. a Felsőszentmárton környéki falvak horvót földrajzi neveiről írt tanulmány (Barics Jenő). Pavle Papulin a horvát-szerb tanszéken folyó lektori munkát elemzi, míg Misky György, az állandósult orosz igei-névszói kapcsolatok tanítá­sának metodikai kérdéséit tárgyalja tanulmányában. A kontakt nyelvészeti kutatások körébe sorolható Lendvai Endre munkája. Tiszóczky Csaba a nálunk alig kutatott orosz katonai lexjkát vizsgálja. Martsa Sándor az ún. előfeltevések speciális területen jelentkező sajátosságait mutatja be H. Tóth Erika (Belvárosi Általános Iskola) a szóritmika iskola tanításá­nak elvi-metodikai kérdéseiről ír. Medve Zoltán, a magyar- ruszin kapcsolatok történetéből közöl újabb adalékokat. Az orosz és a szovjet irodalom egy-egy részkérdését több pé­csi tanulmány dolgozza fel nagy alapossággal. Rumpler Nyina két tanulmánya foglalkozik Csingiz Ajtmotov művészetének sajá­tosságaival. Valerij Komarov az „apák és fiúk" örök problémá­ját vizsgálja V. Viszockij műveiben, míg Borisz Cseremiszin a Szegény emberek c. Dosztojevszkij-regény művészi struktúrá­jának kérdéseit elemzi. H. L. Pécsi művészek Miskolcon ■ A miskolci Egyetem Galéri­ójában. H. Barakonyi Klá­ra és Pandur József bemutatták újabb műveiket. Barakonyi Klára már több ízben,szerepelt a városban - egy alkalommal önálló kiál­lítása volt. Ezúttal grafikáit hozta el. Műveinek egy része tempera­technikával készült, de néhány többszínű nyomata is látható. Színes grafikáit a természeti motívum dekoratív szándékú sűrítése jel­lemzi. Nemcsak a motívumait egyszerűsíti, de a színeket is sa­játosan áthangolja. Ennek- a törekvésének eredményeképp a va­lóságból ellesett formák puritán jelekké egyszerűsödnek. Fanyar­hideg kolorítja keményen kiméri a teret, amelyben emberszim­bólumai és velük egyenrangú redukált tárgyai káprózatként je­lentkeznek. Pandúr József művészi adottságait elsősorban a színek vilá­gában való otthonossága jellemzi. Egyszerű természeti motívu­mokból indul ki, tájrészletek, fák, bódék a témái. Ezeket nagy­vonalú rajzolatai jelzik a kép felületén. A művészi alakítás a kolorit kibontása útján történik nála. Szí- 1 nei a szivárvány finoman temperált alapelemei, amelyeket több­nyire egy szürke, összekötő tónusba ágyaz. A fény színekre bon­tása, majd a színeknek az impresszionistákhoz hasonlóan opti­kai szürkéből való belefojtása képeinek sajátos belső dinamikát ad. Ezt az állapotot a témáinak változatai során hitelesített re­dukálással éri el. A két pécsi művész alkotásait nagy tetszéssel fogadták az Egyetem Galéria látogatói. V. L. Kaja • „Mert oly jó az a főzelék. Mély tányérba adják és nem- ........ csak rántás van ám benne, hanem borsó, zöldbab, feles­borsó is szépen. És tudod, löttyintenek rá egy kis szaftot is. Nem több az egész tíz forintnál, két zsemlével jól is lakhat tőle az ember." A képzelt monológ egy megtörtént eset kapcsán jutott eszembe. A tanárképző karhoz, Pécs legnépesebb felsőoktatási eqységéhez közeli Makóri falatozóba vitt a sors a minap, dél körül. Nyolcán álltak előttem, éhes szemekkel az orrot biriz­gáló ételszag-kavalkádban. Közülük heten főzeléket kértek, fel­tét, hús nélkül, egy valaki pedig serpenyős burgonyát (magyarul paprikáskrumplit) rendelt virsli nélkül. Nem hiszem, hogy vege­táriánusok voltak . . . M áshol azt hallottam, rendszeresek a vizsgálatok az egye­temi, főiskolai menzákon, különösebb eredmény nélkül. A hall- aatók közül egyre kevesebben veszik igénybe a menzai étke­zést. Marad akkor a közeli hely, főzelékkel, egy-egy kis sört vaav fröccsöt is lehet kérni hozzá, meg együtt lenni az isme­rősökkel, sokan. Sokan? Több mint ötezer egyetemista és főis- f olás van Pécsett. Vajon hol eszik a többség? Bozsik L. Az év nívódíját az idén 20 éves együttes kapta Jubileumra készül a Baranya Húsz éve, 1967 őszén, az ak­kori Tanárképző Főiskola zöm­mel délszláv szakos hallgatói­ból • verbúválódott a Baranya Táncegyüttes azzal a céllal,- hoqy a magyarországi délszláv folklórt ápolja. Vezetők és ta­gok hamar megtalálták ennek a módját, így néhány évvel a megalakulása után kiformáló­dott a csoport ma már közis­mert arculata. Az eqyüttes művészeti veze­tője Vidákovics Antal. Már-ve- zetéknevéből sejteni lehet, hogy ő is délszláv születésű.- Valóban iqy van. Sács— Kiskun meayéből származom a még ma ott élő bunyevácok közül. A szülőháztól hoztam ma- gammmal a folklór iránti sze- retetet. Most is elevenen élnek bennem a gyerekkori összejöve­telek, amikor összefogództak az emberek és járták a jellegze­tes délszláv táncokat, megele­venedtek a különböző szokások. Budapestre kerülve sem sza­kadtam el a néptánctól, sót a hozzá fűző szálak csak erősöd­tek bennem. Azután is, hogy Pécsre jöttem a főiskolára - mondta el az együttes vezető­je. Megalakulása után a Bara­nya Táncegyüttes a legfonto­sabb feladatának a magyaror­szági délszláv zenék és táncok összegyűjtését tekintette, vala­mint azt, hogy rendszerezve a gyűjtött anyagot, a színpadon is megjelenítsék azt. A két év­tizedes működés után mondha­tó el, hogy szinte maradékta­lanul megfeleltek a kezdett célkitűzésnek. A gyűjtéssel és a táncok színpadra vitelével pár­huzamosan fokozatosan sike­rült összeállítani a megjelenés­hez szükséges népviseletet. — Már főiskolás korom előtt tudtam, hogy Baranyában elég sok délszláv település van. Az itt eltöltött évek aztán a tanu­lás mellett is alkalmat adtak arra, hogy sorra felkeressük ezeket, és elindítsuk a gyűj­tést. Annak idején bizony még lábbal tanult az ember. Mi is beálltunk a körbe, úgy sajátí­tottuk el leghamarabb a lépé­seket. Ma már a filmezés ng- gyon megkönnyíti a munkán­kat. Legutóbb a Magyar Tudo­mányos Akadémiával közösen dolgoztunk ki egy gyűjtési ter­vet. Az anyag nagyrésze már filmen van. Még mindig élnek a táncok, csak a jó táncosok vannak kihalófélben a réqiek között — beszélt a gyűjtésről Vidákovics Antal. Kezdettől fogva egyfajta kí­sérletezés jellemzi a csoportot. Az eredeti néptánckincs motí­vumainak felhasználásával mo­dern problémákat, mai törté­neteket jelenítenek meg a szín­padon, szívesen állnak-elő te­hát tematikus produkciókkal is. Ettől a második jellemző vo­nástól nem teljesen idegen a harmadik sem, amely szerint szívesen találkoznak a társmű­vészetekkel, többször lépnek fel közösen színészekkel, balett- táncosokkal. A kezdeményezés­sel elsők voltak Pécsen, de az országban is az úttörők közé számítanak e tekintetben. Az első öt év után, 1972-ben már a „Ki mi tud?" országos döntőjébe jutott az együttes, ezzel érték el első nagy sikerü­ket. Egyszerre az ország élvo­nalába kerültek, azóta minden jelentősebb megmozduláson szerepelnek. Az egyetemi fesz­tiválokról időről időre arany fokozattal térnek haza, meg­kapták a „Véglegesen Kiváló Együttes" címet és kiérdemel­ték a „Szocialista Kultúráért" kitüntetést is. Az elmúlt év is sikerrel zárult számukra. A ta­valyi szereplésükért odaítélt tán­cos nívódíjat a közelmúltban vehették ót. •A csoport sikereit bizonyít­ják a külföldi utak is. Tíz év alatt majd egész Európát be­járták, ötven alkalommal szere­peltek különböző nemzetközi fesztiválokon, legtöbbször első vagy nagydijat hoztak el. Kü­lön büszkék arra, hogy vala­mennyi külföldi útjukra meg­hívás alapján jutottak ki. Ezek azonban komoly pénzbe kerül­nek, és néhány alkalommal az utazás a táncosok zsebére is megy. Hogy ezek a terhek könnyebbek legyenek, az együttes évente vállal egy-két pénzes fellépést is, ilyen mó­don esztendőnként 50 000 forint körüli összeget táncolnak össze. .- Ezek a kirándulások él­ményt jelentenek a csoport tagjainak, és ünnep a falunak is, ahová elmegyünk. Jól működik az együttes után­pótlása. A fiatalok körében rangot jelent a Baranyában táncolni. Népszerűségüket csak’ tovább növelik az oly sokok által kedvelt ‘Baranya tánchá­zak. Szól a tangóharmónika, peng a tambura, dobognak a lábak Nagyszerű .hangulatban a laikus tánckedvelők is gyor­san elsajátíthatják a néptánc lépéseit. — Ennek ellenére halódik a táncház mozgalom. A táncház nem hoz pénzt, a művelődési házaknak jobban megéri a disco. Pedig az amatőr'mozga­lomban a tánc vitte a legma­gasabbra, a táncosok itt már gyakrabban profi szinten járják ~ mondja végül Vidákovics An­tal. Az idei jubileumi esztendő. A korábbiakhoz hasonlóan mozgalmas, változatos évnek ígérkezik ez is a Baranya Tánc- együttes számára. Már több mint ötven fellépését lekötöt­ték a csoportnak, és négy kül­földi meghívásuk is van már 1987-re. Az ünnepi év tisztele­tére természetesen új műsor­számmal is előrukkol az együt­tes. Júniulban a Pécsi Nyári Színházban a Pécsi Nemzeti Színház művészeivel közös pro­dukcióban a Machbetet mutat­ják be. Kaszás Endre CSORBA GYŐZŐ Idő-infláció Ijesztő, ahogy tízesekben számolom az időt, s mind gyakrabban rájár a nyelvem: „Húsz, harminc, sőt, ég ura, negyven, már negyven évvel ezelőtt...” Idő-infláció: nagyobbak lettek a címletek, az éveknek, nemcsak a napoknak értéke megkisebbedett, s a forgalomból lassan kikopnak. Majd még tovább és még tovább, majd végül egész életem aprópénz lesz, lyukas peták, s csörgeti, kölykös vagyonát, bő markában a végtelen. Mlaraflco László H csapda Ez már a reggel. A hűvöb- ség alattomosan settenkedik be a küszöb résein, hiába rak­ta oda azt a vastag rongyot. A hűtőgép is zörög, elmozdult a helyéről, fadarabot kellene a sarka alá tenni. A függöny mögött, a kirakatüvegen jég­páfrányok indulnak felfelé. Mindenütt hiányzik már a szi­getelés. Magasabbra csavarja a kon­vektor lángját, kávét tesz fel. öregapja, meg apja is a ci­kóriából milyen jó illatú italt csinált reggelente, ma is az orrában a gőze, nyelvén az ize. Ez meg inkább amolyan reggeli noszogató, hoqy a fe­je kitisztuljon tőle. A vekker most szólal meq; de ő min­dig megelőzi. De azért meg­nyugtatja, ha fel van húzva, nem kell félni, hogy elalszik. Fáj a jobb válla meg a de­reka is. Valami gyerekkori fel- fózás lehet, egyte gyakrab­ban előjön. Nedves volt a há­zuk egyik fala, hiába akasz­tottak pokrócot, szőnyeget az ágy mellé, o hideg akkor is áramlott rájuk. Apjához bújt, de az egyik oldala mindig ki­maradt a jó testmelegből. Hogy már nem él, hányszor is eszébe jut mostanában az apja! Húsz éve temették, ak­kor volt utoljára otthon a fa­luban. Minek menne: rokon nincs, ismerős alig, új háza­kat emeltek a szegénysor he­lyén, ahol laktak, egyforma emeletesek sorakoznak arrafe­lé. Apja mindig ellenezte, hogy Pestre menjen. Kire marad a ház, ha te elmész? De éppen ezt nem akarta, hogy a ház rámaradjon. Mert akkor előbb le kellett volna bontani a vá­lyogfalat, téglából újra felhúz­ni, meg kicserélni a tetőt. Meg aztán ami a tagosításkor tör­tént, azt az apja is szorongva figyelte, ö meg nem akart szorongani, inkább felkereke­dett. Ismerősök mondták, hogy kalauznak lehet menni Pesten. Aztán meg amikor a kalauz­kodásnak befellegzett, mert lyukasztókat szereltek fel a kocsikon, bekerült a remízbe,' mindenesnek. Télen ők taka­rították el a havat a váltók környékéről, a kaputól, meg éjjeliőrködött. Mondták, hogy továbbképzik villamosvezető­nek, de szinte meqrémült, hogy megint iskolapadba ke­rül. Ezt az üzlethelyiséqet még akkor kapta meg lakásnak, amikor kalauz volt. Főnyere­mény o munkásszállás után, ahol a konyhában összekeve­redett a friss lecsó illata az otthonról hozott pörkölt koz- más szagával, meg a süitsza- lonna sercegésével. Éjszaka a részegen danászók kurjongatá- sára ébredt, szívdobogással. A részegektől mindig tartott, pe­dig az apja sose randalíro­zott, inkább csendes, komor lett, amikor nagynéha leitta magát. Ilyenkor az egész csa­lód lábujjhegyen járt körülöt­te. Egy időben, amikor hallot­ta, hogy a lakásnak kiadott üzlethelyiségeket sorra meg­szüntetik, járt bent a tanács­nál: eqy' segítőkész asszony megmutatta, milyen papírt töltsön ki, hogy lakásigénylő lehessen, bár hozzátette: nincs sok esélye, mert egyedülálló. Aztán később meg kellett vol­na ismételnie az igénylését, vállalva, hoqy mennyit fizet, ha kiutalót koD. „Tessék mon­dani, kitesznek engem abból az üzlethelviséqből?” —• kér­dezte az akkori ügyintézőt, eqy kedvetlen fiatalembert. Miért tennék ki? Hacsak a hó­HÉTVÉGE 1987. május 9., szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents