Dunántúli Napló, 1987. május (44. évfolyam, 119-148. szám)

1987-05-30 / 147. szám

Felkészülés a pályaválasztásra Ismerjük meg a pályákat, de hogyan? Ha már a szabadidő-elfog­laltságod, az érdeklődésed alapján eljutottál ahhoz a pá­lyához, szakmához, amit szíve­sen megtanulnál, akkor nagyon lényeges előzetesen tájékozódi, azaz megismerni azt. Saját magad kutasd a ked­venc pályát! Pisti, szívesen lett volna autószerelő. A nyári szünetben egy autószerelő műhelyében volt lehetősége tanulmányozni a szakmát. Végzett autómo­sást, olajcserét, kerékváltást. Esténként nagyon fáradtan, ola­josán tért haza. Ezek a részben fárasztó és legtöbbször piszkos munkák, csalódást okoztak ne­ki. Már hallani sem akart az autószerelő szakmáról. Pedig valójában nem is kapott igazi betekintést a szakmáról. Ha tudta volna, hogy hogyan keil megismerni és hogyan kell fel­készülni a gyakorlati pálya- megismerésre, akkor ez a mű­helymunka nem vezette volna tévútra. Megismerni valamit annyit jelent, mint ismertetőket, jel­lemző jegyeket megállapítani és összehasonlítani. Példa: kerékpárvásárlás. E vásárlásnál bizonyos ismertető jegyekre kell figyelni: nagyság, súly, alak, a küllők és a sárvé­dő, fékek, áttételek, világítás, csomagtartó és nem utolsósor­ban az árára! - Ezek olyan je­gyek, amelyek minden kerék­párnál különbözők lehetnek. Ezek alapján minden kerékpárt összehasonlíthatunk és megkü­lönböztethetünk. Némely jegyet alapos ránézésre megláthatunk, másokat csak kérdések és ki­próbálás után lehet megismer­ni. A megfigyelés és a kérdés feltevés a legjobb út ahhoz, hogy kívánságaidnak és lehető­ségeidnek legjobban megfele­lőt válaszd ki. A pályákat is határozott is­Altalános iskolai tanulók üzemlátogatáson mertető jegyek (alapján), se­gítségéve/ ismerhetjük meg. A következő ismertetőjegyek minden pályára érvényesek. O A pálya lényege. Milyen feladatokkal és cé­lokkal foglalkozik? Melyik fontos emberi szükségle­tet elégíti ki? Q A munka helye. Hol van? Milyen a beren­dezés? Mi az uralkodó elem benne? Mi tűnik fel neked legjobban? Q A legfontosabb tevékeny­ségek. Mi fordul elő rendszere­sen, mely tevékenységek? Hogyan végzik el? Kéz­zel, géppel vagy inkább szellemi tevékenység. O Az együttműködés módja. Egyedül vagy másokkal együtt dolgoznak? Sokan vagy kevesen vannak? Q Előnyös és hátrányos ol­dalak. Mit tartanak oz ott dolgo­zók jónak és mit hátrá­nyosnak? Q Követelmények. Milyen képességeket és érdeklődést igényelnek? O Előképzettség, végzettség. Milyen iskolai végzettség, melyik iskolatípus szüksé­ges? További, egyéb isme­retek? O Képzettség, képzés. A munka a képzés kezde­tekor és a vége felé. Az időtartam. Az üzem, mű­hely és az iskola képzési programja. Q Pályaviszonyok és távlati lehetőségek. Milyenek a foglalkoztatá­si viszonyok, kilátások? Az átlagkereset a képzés után. Specializálódási és továbbképzési lehetősé­gek. Női munkalehetősé­gek. Jegyezd meg jól a fentieket! Ez a kulcs, amely segít neked munkahelyet, szakmát, pályát megismerni. Vezeted még a pályaválasz­tási naplódat? Boros János Régmúlt idők hobbijai Még nem létezett a hobby, vagy ahogyan ma írjuk ma­gyarosan: a hobbi, a gyűjtés, azonban már akkor a szak­emberek szenvedélyévé vált. Igaz, hogy csak a dúsgazda­gok hódolhattak neki, de ta­lán éppen ennek köszönhet­jük, hogy sok-sok érték ma­radt fent a késő utókor szá­mára. Most egy kis ízelítőt adunk belőle. A krónikák szerint a műal­kotások első, rendszeres gyűj­tője Nagy Sándor, az ókor egyik legnagyobb uralkodó­ja, a makedónok királya volt. Egy-egy győztes csatá­ja után végeláthatatlan sze­kérkaravánokkal hordotta el a leigázott tartományok mű­kincseit. A rómaiaknál már köz­kinccsé váltak ezek a gazdag régiséggyűjtemények. Julius Caesar tanácsára, Asinius Pollio szabad bejáratot enge­dett a művészet barátainak és a kíváncsiskodóknak, Augustus császár barátja, Ag­rippa, kezdte elsősorban sür­getni a magántulajdonban lévő műkincsek állami tulaj­donba vételét és egyesítését. Javaslata az állampénztár szegénységén bukott meg. Ha ez sikerül, akkor Róma a történelem legelső és talán legnagyszerűbb közgyűjtemé­nyének a birtokába juthatott volna. Hazánkban az államalapí­tás utáni években kezdtek felfigyelni a könyvekre. Már a XI. századbon 800 kötetes könyvtára volt a pannonhal­mi monostornak, amely kora­beli mértékkel mérve hihetet­lenül nagy volt. Mátyás király több mint 500 kötetet számláló udvari könyvtárának első szerzemé­nyei firenzei kódexmásoló és miniatúrafestő műhelyekből érkeztek. 1476 után a király Budán is felállított egy mi- niátoriskolát és egy könyvkö­tőműhelyt. Ma a világ nagyobb gyűj­teményeiben 170 azonosítha­tóan valódi Corvina találha­tó. Ezeknek egynegyede ha- zánkban^ közgyűjteményeink tulajdonában van. Bethlen Gábor, Gyulafehér- várott olyan építkezésbe kez­dett, mint amilyen Mátyás palotája volt. A szekerek lá­daszám hordták a legpompá­sabb árúkat: asztaldíszeket, orvosszereket, szöveteket, bronz- és üveg gyertyatartó­kat, drága bútorokat, gobeli­neket, viaszgyertyákat és be­főtteket, sőt még gyümölcsö­ket is. Bethlen egy ilyen szál­lítmányért nyolcezer aranyfo­rintot fizetett. Ekkora összeg­ből egy nagyobbacska temp­lomot építtethetett volna fel, vagy tizenöt gyereket váltha­tott volna ki a török rabság­ból. Füleki János Tanuljatok meg fotózni! Nógrádi Gábor: Juiika és a titkos költők Az intézetben minden gyerek kapott levelet, ki hetente, ki havonta, csak Juiika nem. A postás minden áldott nap délelőtt tíz órakor érkezett meg biciklijével és dagadt táskájá­val a vörös téglás épület elé. Bement a kerek udvarra, meg­állt a tulipánok előtt, és kia­bálni kezdett: — Meghoztam a levelet! Nem sokat, nem keveset! Foltosak, mert aki írta, mind a két sze­mét kisírta! így kiáltott a nádszálvékony ember, merthogy költő volt az istenadta, mint errefelé a Nyír­ségben mindenki. Csakhogy mások: hentesek, asztalosok, gyárigazgatók meg tanárok ti­tokban, vasalt ingek alá rej­tették a verseiket, és ha va­laki a családból megtalálta, letagadták, hogy ők a szerzők. Egyedül a postás énekelte ki minden költeményét. Csúfolták is érte a háta mögött. „Bolond ez!" — mondta a sok titkos költő. - „Verset ír!" De a postás nem törődött vele. A madár is dalol, ha dalolnia kell. Meg lehet fogni, kalitká­ba lehet zárni, de elnémítani soha. A gyerekek szívét, az intézet osztálytermeiben megdobog­tatta a postás verse, a Him­nusz se jobban. Akármilyen óra volt éppen, mindegyikük arra tudott csak gondolni, hogy kapott-e levelet? És ha kapott, kitől? És milyen hosszút? Mert ez sem mindegy. A hosszú le­velet sokáig lehet olvasni, és amíg az ember olvassa, azzal beszélget, aki a levelet Irta: anyával, apával, testvérrel, ba­ráttal. Csak Juiika szíve nem dobogott hangosabban. Ugyan, ki írna neki? Az ő szülei egy messzi országba szaladtak sok­sok éve, ahol bizonyos hosszú- farkú állatok az erszényükben hordják a kicsinyeiket, jó pél­dát mutatva a lelketlen szülők­nek. Nem is ment oda Juiika soha az ebéd utáni nagy levél­osztáshoz. Mért hallgassa ő az örömujjongásukat? Mért haso­gassák őt a dicsekvések, hogy „nekem két oldalt írtak”, „ne­kem hármat"? ült az ebédlő- asztalnál, a tányérja előtt, és a mutatóujjával köröket rajzolt a zöldborsó-, a lencse- vagy a babfőzelékbe. így teltek az évek. Hanem egy nap annak a nádszálvékony postásnak, aki költő is volt, mint tudjuk, ép­pen ebédidő után, levélosztós idején akadt dolga az intézet­ben. Táviratot hozott vagy ex­press csomagot, ugyan mind­egy, de az biztos, hogy amikor átcsoszogott az ebédlőn, meg­akadt a szeme a tányérjában kotorászó kislányon. Rögtön tudta, mi a baj. Mert a költők ilyenek. Mutass nekik egy vi­rágot, mindent elmondanak a tavaszról. Mutass nekik egy könnycseppet, mindent elmon­danak a bánatról. Mutass ne­kik egy vércseppet, mindent elmondanak a halálról. A mi postásunknak is elég volt, hogy látta Julikát, és hal­lotta a levélbontogatók vidám zsivaját, megvilágosodott benne taz igazság. És mert az igaz­ság a költők homloka mögött mindig dalruhába öltözik, így szólt:- Kanál, villa, asztal, szék, nem ízlik a főzelék? Mire Juiika felállt, lehajtotta a fejét dacosan, és összeszo­rította a száját, mint szokta a felnőttek előtt, ha felelősségre vonták. Hanem szegény pos­tást semmi mással nem döb­benthette volna meg úgy, mint ezzel a néma bénasággal. Merthogy előtte még soha sen­ki nem állt lehajtott fejjel. Nem olyan ember volt ő, aki megalázza a többieket. — No . . . kislányom - da­dogta, mert hirtelen verselni is elfelejtett. — ülj csak le, és egyet se félj! — De mert köl­tő volt, hozzátette: - Egyet se félj! Mindig remélj! - És ki­sietett az ebédlőből. Hanem első dolga volt,, hogy megtud­ja a kislány teljes nevét, mi­előtt visszakarikázott volna a faluba. És harmadnapra csoda történt. Az ebédutáni nagy le­vélosztásnál tízszer hangzott el Juiika neve, tízszer lebbent fel a többiek irigykedő sóhaja. Azt kérdezitek, mit csinált a pos­tás? Alig valamit. Csak jártá­ban, keltében, hentesnél, asz­talosnál, gyárigazgatónál, ta­nárnál elmesélte, hogy van az .intézetben egy Magányosi Ju- Tika nevű kislány, aki sohasem kap levelet, és úgy hallgat, mint a hó a fa csúcsán, gyé­mánt a föld mélyén. „No, és? Mit csináljak? - mondta a hentes, az asztalos, a gyárigazgató, meg a tanár úr idegesen. — Nekem sok a dolgom! Nem érek rá semmi­féle kislányokkal levelezni! Még csak az kéne!” De amint hazaértek, izgatottan kiszede­gették a ruhásszekrény mögül meg a vasalt ingek alól a ver­seiket, beletették egy boríték­ba, és rövid levél kíséretében elküldték Julikénak. „Kedves Juiika! — írták. - Én is egye­dül vagyok. Én se kapok leve­leket. Ezért írom a verseket. Ne áruld el a nevemet." És Juiika minden verset elolvasott, és mindenkinek válaszolt, és mo­solygott, és hallgatott. Attól kezdve azonban nem csak Juiika vidámodott meg, hanem minden mogorva titkos költő-ember a Nyírségben. A hentes énekelve hasgatta , a karajokat, az asztalos a rep­kedő forgácsokkal együtt kun­cogott, és a gyárigazgató meg a tanár is szekfűt tűzött a gomblyukába, ha dolgozni ment. Így van ez, mióta világ a világ: csak a madár boldog, ha önmagának dalol, az em­ber soha. A jó idő megérkeztével egyre többször kerül majd sor kirán­dulásokra, strandolásra, nagy focicsatákra. Szüléitek ilyenkor általában a fényképezőgépet is magukkal viszik, és a készülő képek fő témája természetesen ti lesztek, hiszen a gyerekek év­ről évre sokat fejlődnek, változ­nak. Persze tudom, hogy milyen unalmas állandóan mosolyogni, nyugton maradni, amíg a fel­nőttek elkészítik a fotókat. Ezért most arra bíztatlak benneteket, hogy ti is találjátok kedveteket a fényképezésben. Először is bátran kérjétek meg a felnőtteket, hogy készíthesse­tek egy-két képet önállóan. Pró­báljátok nagyon gondosan elké­szíteni ezeket a fotókat, és le­het, hogy amikor a képeket előhívják, a ti felvételeitek is legalább olyan jók lesznek, mint amit a felnőttek készítet­tek. Ehhez szeretnék most né­hány tanácsot adni. A fényképezőgép szerkezeté­nek beállítását eleinte bízzátok hozzáértő felnőttre, mert a helyes expozíció megválasztása kellő gyakorlatot igényel. A ti legfontosabb feladatotok, a téma kiválasztása. Természete­sen készítsetek sok szép tájké­pet, lefotózhatjátok az érdekes növényeket, házakat is, de a legnagyobb sikert biztos akkor aratjátok a képekkel, ha a kör­nyezetetekben lévő felnőtteket örökítitek meg. De nem ám úgy, ahogy ők szoktak benneteket fényképezni! Eszetekbe se jus­son megkérni őket, hogy állja­nak modellt a fotózáshoz. Azt kérjétek, hogy beszélgessenek vagy dolgozzanak csak úgy tovább, mintha ti ott sem lenné­tek. Ehhez sok türelem kell, mert eleinte állandóan oda-oda fognak nézni a gépre, hiszen nagyon nehéz egy fényképező­gép előtt fesztelenül viselkedni. Am, ha elég kitartóak vagytok, előbb-utóbb elérkezik a megfe­lelő pillanat. Ekkor gondosan be kell állítani a köztetek és a téma közt levő távolságot a gé­pen, és máris készülhetnek a fo­tók. Ezek valóban nem fényké­pek lesznek hanem fotók, még­hozzá igazi riportfotók. Ha jó pillanatokat kaptok el, meglátjátok micsoda különbség lesz a beállított, gépbebámuló alakokat ábrázoló fényképek, és a ti fotóitok között. Ezt bizto­son a felnőttek is észreveszik, és legközelebb már ők fogják kérni, hogy készítsetek róluk ilyen érdekes képeket. Maletics L. Nyár az úttörőházban Kisdobosok, úttörők, fi­gyelem I A nyári szünidőre hasz­nos és kellemes elfoglalt­ságot kínál a „Szabó Ist­ván" Úttörőház. Az úttö­rőházban kapható jelent­kezési lapon jelezhetitek részvételeteket a követke­ző rendezvényekre. Angol nyelvi napközis tábor. Ideje: június 15— 26. Jelentkezhetnek angol nyelvi alapismerettel ren­delkező 8—12 évesek. Részvételi díj: 1000 Ft (ebédet biztosítunk). Befi­zetés: 1987. június 4-én és 5-én 8.30—16.30 között, az úttörőházban. Számítógépes tanfolyam. (40 óra időtartamra fel­szerelést biztosítunk.) Ide­je: 1987. augusztus 4—5— 6, 11 — 12—13, 25—26—27. Részvételi díj: 400 Ft. Be­fizetés ideje: 1987. június 29,, délelőtt 9—12-ig, dél­után 2—6 óráig. Úszótanfolyam. Ideje: 1987. június 15—26-ig, jú­nius 29.—július 10-ig. He­lye: Hullámfürdő. Befize­tés: 1987. június 4-én és 5-én, 9—12 óráig, 15—18 óráig. A befizetéskor orvo­si igazolás szükséges. Indián nyár — kisdobos programok a Mecseken. Ideje: június 16-án, 30-án, július 7-én, 28-án, augusz­tus 18-án, 25-én. Találko­zás: 9 órakor az úttörő­házban. Túra a Melegmányi- völgybe (kb. 10 km). Ide­je: június 26-án, 8.00 óra­kor találkozó az úttörőház­ban. Hideg élelmet, busz­bérletet, jegyeket hozzatok magatokkal. Kerékpártúrák. I. 1987. június 15. (Pécs, úttörőhöz —Abaliget—Pécs, úttörő­ház). II. 1987. július 6. (Pécs, áttörőház—Orfű—- Pécs, úttörőház). Találko­zás: 8 órakor az úttörő­házban. Visszaérkezés: kb. 18 órára az úttörőházba. Étkezés: egyénileg. Finn nyelvi foglalkozá­sok. Ideje: 1987. augusz­tus 23—28. (a tanfolyam a tanévben folytatódik). Jelentkezhetnek: 9—11 évesek, akik kedvet érez­nek a finn nyelv tanulá­sához. Részvételi díj: 200 Ft (az intenzív szakosra). Befizetés: június 4-én és 5-én, 8.30—16.30 óra kö­zött. Felvilágosítás: a 13-477- es telefonszámon. VAKACIO. AKCIÓ Megjelent a „VAKÁCIÓ AK­CIÓ" programfüzete, amelyben a Pécs városi úttörőelnökség által meghirdetett játék vala­mennyi programja megtalálha­tó. Az egyes rendezvényeken való részvételt a füzet bélyeg­zőhelyein lehet igazoltatni. Akik részt vesznek a programokon, azt bélyegzéssel igazoltatják, majd szeptember 15-ig beküldik a füzetecskét a városi úttörő-el­nökségre (Pécs, Rét u. 4. 7623) azok részt vehetnek a sorsolá­son is, ahol 5000 forint értékű jutalom talál majd gazdára. A programfüzet tartalmazza a Szabó István Úttörőház nyári műsorát is. HÉTVÉGE 1987. május 30., szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents