Dunántúli Napló, 1987. május (44. évfolyam, 119-148. szám)

1987-05-16 / 133. szám

r

Sokféle szórakozási lehetőséget kínál a fiataloknak délutánonként az Ifjúsági Ház. Képünkön a rögtönzött dzsesszzenét hallgató diákok csoportja látható.

Tartalom, eredmények - és pénzügyi gondok a pécsi Ifjúsági Házban

Láttam kulturált fiatalokat „is"

A főcímbeli „is” természetesen nyomósító elem. Lakásom nyugati ablaka az Ifjúsági Ház, az „IH" bejáratára nyílik, így bármelyik este, Ha friss 'levegő okán kinyitom, éppen rálátok a házra. Zárásikor is láthatom a távozó fiatalok csoportjait. Gyakorta eltűnődöm: hogyan, hogy — az olykor fölcsattanó egészséges „röhhentéseken'' túl - ezek mindig normális vagy éppen visszafogott emberi hangerővel képesek társal- kodni anélkül, hogy bármivel megzavarnák a féláíomban szuszogó háztömbök későesti nyugalmát. Traccsolnak eqy keveset a sarkon, azután szétszélednek, ki -‘ki hazafelé.

Egy statisztikai adat szerint az IH-ból 1986-ban mintegy 125 ezren távoztak a leokülön- bözőbb rendezvények, klubestek, diszkók, előadások, koncertek stb. után. Magatartásukon a kulturáltság mór-mór beidegzett külső-belső iegyei- vel, mintegy a házból, „von aus Haus” magukkal hozva a jólneveltseget az utcára is.

Erre lettem kíváncsi. Hogyan éri el az IH ezt működésének évtizedes folyamatában; mivel és mennyiért, tévén a kultúra mindinkább zsebbe vágó ügy, befogadónak és szolgáltatásnak egyaránt.

*

Nézelődtem, szemlélődtem. Szót váltottam fiatalokkal, pedagógusokkal s természetesen a ház igazgatójával, Nagy Sándorral.

Az intézmény alapvető célja kezdettől a színvonalas szóra- koz'atás, minél színesebben, sokrétűbben. A látogatók túlnyomóan középiskolások. Rájuk éoülnek a ház tartalmi feladat, körei - ámde sohase nélkülük. A „mit szeretnétek?” kérdése itt a működés alapkövetelménye.

Alighanem ennek köszönhető, hogy együtt tudnak lépni, s tudnak együttgondolkodni a diáksággal; illetve eléje tekintve a fiatalok igényeinek,

mindenkor a nívós, az igényesebb, a valóban kultúrált szórakoztatás irányában orientálhatják őket. Ami természetesen összefügg a személyiség viselkedési, magatartási jegyeivel is. De érdemes említenünk eredményeikből is. Az intézménynek például mindig volt, van ’ néhány országos rangú amatőr művészeti csoportja, szakköre, stúdiója; tárgyalkotó és képzőművészeti körei működnek. És tanfolyamok s jeles előadókkal ismeretterjesztő programok; spontán dzsesszes- ték vonzzák a hasonló érdeklődésű fiatalokat e falak közé, a programszerű színházi és pódiumjellegű; a mozifilm video- vagy éppen zenés szórakoztató műsorok mellett.

Az igazgató szerint az IH népszerűségének két alapvető kritériumo van. Az egyik: iá programok kellenek; amelyekről mindig kellemes érzéssel lehet eljönni. A másik: a tisztaság. A vonzó és otthonos belső terek megőrzött tisztasága, amely önmagában is nevelő hatású.

*

Egy bizonyos: a középiskolások jól érzik magukat az IH- ban. És egyelőre még nem soka! érzékelnek az intézmény homlokát feíhőző gondokból. Eltekintve a belépődíjaktól. Ezek óra a többség számára bizony nem olcsó (A diszkóbelépő például 40 Ft.

Kulturális szolgáltatásaik lehetősége véges. Az intézmény nagyterme mindössze 300 személyes. A belépődíjakat szociális okokból tovább emelni -már nem lehet. A rendezvények költségei ugyanakkor évről évre növekszenek. A kulturáltság nívója viszont nem csökkenhet.

Dehát mit tehet egy ilyen intézmény, ha másutt mást

várnak el tőle? Mert mi a teendője ma egy ifjúsági művelődési háznak (is)? Termelnie kell... Megszabott összegeket - megszabott bevételi terv alapján. Ez a bevételük 1985-ben például 780 000 Ft- ban „realizálódott”. Bevételi tervüket 1986-ban -megemelték

1,7 millió (!) Ft-ra. A tervet 1,4 millióra tudták teljesíteni. (Jelentős részben már a megemelt 40 ' Ft-os diszkóbelépők- kel.) Az igazgató jelezte a Pécs Városi Tanács pénzügyi osztályának, hogy ez a terv irreális, teljesíthetetlen.

A „válasz": 1987-ben

1 730 000 Ft bevételt kötelesek inkasszálni, naqyobbára vékony pénzű diókgyerekektől.

*

Hogy is van ez? - kérdezhetné bárki. Magam is ezt tettem. Varga István pénzügyi osztályvezető a városi tanácson, kérdésemre elmondta, hogy az éves költségvetésen belül van egy, a pénzügyi kormányzat által meghatározott összeg (bevételi terv) - a megyék részére. A megyei tanács kijelöli, mennyi ebből Pécs városé. Az ő (nem túl népszerű) feladatuk az, hogy „lebontsák”, azaz kiróiák a gazdálkodó intézmények részére is a rájuk eső hányadot. Ennek a módszere az ún. „bázisíerve- zés". (Az előző évben kirótt bevételi tervet veszik hozzá alapul, tehát nem a tényleges, megvalósult vagy megvalósítható összeget. S a minisztérium ettől nem tágít. . .)- Az IH problémáját ismerjük — mondotta. - Az idei évre azonban 9-10 százalékos növekedést írtak elő a bevételi tervszámokban. Országos tendenciák ismeretében azután a Pénzügyminisztérium belátta, hogy a növelésnek ez a mértéke illúzió, és kb. a felére csökkentette ... A megye 4,9 százalékot írt elő Pécs számára. Mi a valóságos helyzet ismeretében ezt nem róttuk ki, csupán a fel-ét. A másik felére ösztönző pályázati rendszert hirdettünk meg. Az IH-nál a növekedés tehát országos rendelkezésből adódik. Az IH érveit megértjük, de közismert prések bennünket is szorítanak. Év közben egyedi segítség (csökkentés) a lehetőségek függvényében előfordulhat, amennyiben az intézmény ezt kéri. Tavaly azonban az IH-tól ilyen igény nem érkezett...

Ha valaki előtt még nem lenne teljesen világos, mitől „áru a kultúra", ez az „ügymenet” talán hozzásegíti. Végkövetkeztetésünk azonban a pénzügyi kormányzat „megértő" gesztusa után sem lehet túlzottan optimista.

A lényeg ugyanis marad. Hiszen nem a 30, hanem a mintegy 300 ezer Ft-os - teljesíthetetlen — plusz bevételi terv okozza a gondot az IH-ban. Vaqyis be tud-e menni a diákgyerek, pontosabban: megfi- zethetak-e a iövöben a belépőjegyek a fiatalok számára vagy sem?

„Lefordítva" és szélesebb körben, általánosítva: művelt, egészséges lelkületű 5 érzelmileg is teljes értékű emberekre van-e szüksége a magyar jövőnek - vagy elegendő, ha jó szakember, jó technokrata valaki?

A pécsi IH az előbbi alternatíva ügyében munkálkodik. Kultúrát, nívós szórakoztatást kíván nyújtani a jövőben is. Ezért hozták létre, erre hivatott, ez a feladata.

De meddig? . . .

Wallinger Endre--------------------------------------------------------1

'

GALAMBOSI LÁSZLÓ

Pinceszer

■

Barátaimnak

Köröttünk Mélág erdeje, ülünk hatan a padokon.

Hat pohárban bor gyöngyözik virággal hintett asztalon. Aranysüyegű paprikák borulnak tükrös halomba.

Tálban sonka s kolbász virit, illatozik a szalonna.

Bátyám szeli a kenyeret.

Tördeljük, eszünk; zsong az ég.

Hat pohárban bor gyöngyözik, izzik a fű, a messzeség.

Iszunk, mókázunk boldogan; csattog a zsíros kártyalap.

Csáléra áll hat kobakon az árnyadó szalmakalap.

Szikrázik Mélág erdeje, parázsló rönk a nyári Nap.

Hevit a bor, a karjaink erősek még, nagy izmúak.

A gyermekkor emlékei bársony dongókként szállónak. Sasként fénylik az ifjúság, lát csillámszórta ormokat.

Szarvasok futnak, torpanó vaddisznók bámulnak sután.

Kutyánk kaffogva ront elő, rohan egy tarka nyúl után.

Tiszta a lég, tágul tüdőnk; fehéren röppen föl a dal.

Távoli tornyok intenek, a sugár mindent kitakar.

Bokrok zöldjén a kék szirom lepkéket dajkál, csöpp anya.

Játszó rózsa kacérkodik, lánqot vet vérvörös haja.

Szikrázik Mélág erdeje, ■ karol présházat, dombokat; a töke szőlőt nyújt felénk.

Iszunk, csattog a kártyalap.

A tél sosem uszítja ránk rút szörnyeit, nem vénülünk.

Mézontó csillagok közé hattyúként kering énekünk.

Hallja a Hold, hogy viqadunk; közelít gyémánt szekerén.

Mélág ragyog. Soká mulat táncot ropva a hat legény.

Mélág ragyog. Soká mulat táncot ropva a hat legény.

Magyarhertelend, 1985. aug. 27.

PÁKOLITZ ISTVÁN

Sümegen

A sümegi várfal tövében pedáloz egy suttyó serényen; váz alatt kalimpál a kölök, az abrincsban „nyolcas” lődörög.

Hol a müút eltér Bazsinak s gágázik egy csapat vadliba, gyémántszikrás fénnyel elpereg a csámpás b i c i g I i kereke.

Simon Pista nyomja a pedált, végső hajlékára rátalált: hazaért — és nemcsak Bazsiba, hanem a menny-égi lagziba;

hozok valami hideget", mondta Eszter, természetes mozdulatok- <kal levetkőzött, vörös pongyolát öltött, és eltűnt a konyhában. „Talán ő tudja, mi zúg a szemem mögött”, gondolta Fejesi. „Itt maradok."

... És Eszterke erős levest főzött, és a kezére támaszkodva figyelte Fejesi szürcsölését, aztán Eszterke kimosta Fejesi ingét, Eszterke megnyomkodta Fejesi nyakizmait, Eszterke szép volt, igazi nő volt, őszinte, egészséges . . . „Ugye, nem hagysz itt?”, susoqta Fejesi fülébe. „Rossz vendég vagyok", gondolta a hanyatt fekvő, karja-a-feje-alatt pihenő Fejesi.

Estefelé (hűvös, szeles idő) sétáltak. A zúgás egyre erősödött Fejesi szeme mögött, és bárhova nézett, a világ egyik felét képlékeny, fogyó-terjeszkedő feketeség foglalta el.

Eszjer úgy állt a dunaparti korlátnál, mintha várna valakit a túlsó oldalról. „Tényleg, mintha valami készülődne a Gellérthegy alatt”, gondolta Fejesi, aki most a szemközti parton észlelte a fekete feketeséget.

Eszterke: „Szűzen mentem férjhez, tizenhét éves koromban”, mondta váratlanul. Fejesi helyeslőén dünnyögött. „És sokáig nem is tudtam, mi a nemi öröm”, folytatta Eszter haragosan. „Mi lehet az ott a túlsó parton?”, gondolta F. „Az éjszaka?" „Nem szerettem a férjemet”, mondta Eszterke. „Én . . .” Fejesi nyög, mondania kellene valamit

............Én

m

ajdnem belefulladtam a Dunába, ötéves koromban." „A férjem öregebb volt a koránál, és durván viselkedett velem." „Belerohantam a vízbe, elmerültem, apám utánam ugrott, belém akadt a keze.” „Azért váltam el a férjemtől, mert megcsaltam.”

„Vagy a holnapi nap készül a holnapi napra?", gondolta Fejesi a túlpartot figyelve. „Aztán lett egy barátom, a Béla, másik nevén Görény." „Én .. . Kéthónapos koromban bombázták a várost, ahol születtem, és egy ötszázkilós bomba . . .” „De Béla sokat ivott, és éjszakánként zenés éttermekbe jártunk.” „. . . A bomba a házunkra esett, de nem robbant fel, áttörte a két emeletet, bezuhant a pincébe, ahol voltunk, füstölgőit, aztán megdöglött. És most élek, Eszterke." „Géza volt a második fér. jem, de nem szerettem igazán, mert vékony lábszárai voltak”, mondta Eszter. „A lakás, ahol együtt voltunk, eredetileg Gézáé volt.” „Tisztkoromban majdnem agyonlőtt egy kiskorona”, mondta Fejesi. „Egyébként leválasztott lakás.” „Elaludt az őrségben, kimentem a toronyhoz, hogy felébresszem, de amikor a közelébe értem, felriadt, féláíomban rám lőtt, hat golyó, Eszterke, egy lépésnyire elém, a hóba." „Géza jobb férfi volt, mint a Görény." Lüktetve növekedik a fekete semmi a túlsó parton. Fejesi újra a homlokához nyúl, fáj a zúgás a bal szeme mögött. „Te egészen más vagy, mint a Görény vagy a Géza", mondta Eszter. „Közeledik”, nézte riadtan a túlsó partot Fejesi, a zúgás már dörömbölt a szeme mögött. „Senkit nem szerettem ennyire, mint téged, tudod?”, susogta Eszter. „Eszterke, mi az ott a túlsó parton?”, csikorgott Fejesi. „Finom vagy." „Lüktet, közeledik, mi

lehet az?!” „Nincs ott semmi, te kis buta." „De . .„És holnap, vagy holnapután . .." „De hát a szemem, Eszterke, a bal szemem . . ." „Vagy még később . . ." „Közeledik, Eszterke, közeledik!", ordítja Fejesi, most, most! a túlparti feketeség a szeméhez ér! Eszterke felsikolt, „jaj, dongó!", sikítja, hatalmas fekete dongó köröz körülötte, és a zúgás ... a zúgás megszűnik Fejesi 'koponyá. jóban. „Belőled jött ki, jaj, láttam, a bal szemedből jött ki!", sikoltja Eszterke, és kapkodva tartja távol magától a dongót, közben hátrál, távolodik.

Fejesi már semmit nem lát a bal szemére. „Eszter . . . Ne menj el."

„Ne nyúlj hozzám, segítség, segítség1”, Eszter futni kezd, hadonászva, meg-megállva, a dongóval hadakozva . . . Aztán végképp eltűnik, hiszen alkonyodig, estére jár.

A dongó visszatért, körözött egyet-kettőt Fejesi előtt, aztán megemelkedett, indult a város, az emberek felé.

Fejesi ... „Az első", gondol, ta.

ahol napszállattól reggelig tücsölc-citeráját pengeti, s a rozoga bringa külleje tüzet fog, mint Illés szekere.

ZALÁN TIBOR

Levél vissza

Magamnak kerestem a bajt — ne félj, állom. Kitalálom

hogyan, miért jön el hozzám az öröm.

Megölelem, vagy megölöm.

Aggódnod nem kell, nem fogok magam ellen tenni, meghalni, elbujdokolni. Sorsom, mint ház elé kidobott ócska holmi, fölösleges.

Már nem kell hogy sajnálj.

Hogy félts.

Már nem fontos, hogy szeress.

1987. május 16., szombat

HÉTVÉGEQ