Dunántúli Napló, 1987. május (44. évfolyam, 119-148. szám)

1987-05-16 / 133. szám

1987. május 16., szombat Dunántúlt ílaplö A tanácsi önállóság tapasztalatai Interjú dr. Papp Lajos államtitkárral, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökével Az 1985-ös általános válasz tások óta eltelt időszakban hatalmas feladatok hárultak a tanácsokra. Korszerűsítették a tanácsi gazdálkodást, ügy­intézést, de generálisan a ta­nácsi gondolkodást is, ugyan­akkor megv.áltoztatták, még demokratikusabbá tették a ta­nácsok és a választópolgárok kapcsolatát, viszonyát. Az el­telt több mint másfél év ta­pasztalatairól beszélgettünk dr. Papp Lajos államtitkárral, a Minisztertanács Tanácsi Hi­vatalának elnökével.- Államtitkár elvtárs, ho­gyan értékeli az 1985-ös ta­nácsi választások óta eltelt időszak munkáját?- Az elmúlt másfél évben a tanácsok feladata tovább bő­vült, főleg a helyi tanácsokhoz újabb feladatok kerültek. A tanácsi tisztségviselőknek és o szakapparátus dolgozóinak túlnyomó többsége a változó körülményekhez igazodva, hoz­záértéssel, felelősséggel és mind öntevékenyebben végez­te munkáját. A minden eddi­ginél demokratikusabb válasz­tásokat követően alakult ta­nácstestületek kisebb létszá­múak, munkaképesebbek, a testületi üléseken nagyobb az aktivitás, a vitakészség, több a kezdeményezés, jobben fel­színre kerülnek, ütköznek a különböző érdekek. A tanácsok ilyen formán alkalmasak jelen­legi, de a jövőben várhatóan tovább növekvő feladataik ellátására is. A tanácsi rend­szer fejlődése érdekében ho­zott nagyszabású intézkedések valóraváltását kell folytatni, „rendszerbe állítani". Ez sok energiát kívánó, felelősségtel­jes feladat.- Választási rendszerünk korszerűsítése, annak de­mokratikusabbá tétele ered­ményesnek bizonyult, s az eredmények közé sorolható az elöljáróságok megalaku­lása és működése. Mi a vé­leménye az elöljáróságok eddigi munkájáról?- Az 1985. évi választások­kal a közös tanácsok 1569 nem székhely társközségében helyi népképviseleti-ön kormány­zati testületként megalakultak az elöljáróságok. Eddigi tevé­kenységük egyértelműen iga­zolja létrehozásuk szükséges­ségét. Munkájuk révén haté­konyabbá vált a nem szék­hely társközségek érdekeinek a képviselete, élénkült e köz­ségek közélete. Az elöljárósá­gok felelősen döntenek a Mi­nisztertanács által hatáskörük­be- utalt ügyekben. A köze;, tanácsok nagy többsége széles körű egyetértési, véleményezé­si jogot adott az elöljárósá­goknak, a lakosság szélesebb körét érintő feladatok intézé­séhez. A legtöbb helyen jó együtt­működés alakult ki a közös tanács vezetői és az elöljárók között. Ugyanakkor vannak olyan települések, ahol a ta­nácsi vezetők és elöljárók kapcsolata még nem kielégítő, vannak helyek, ahol a tanácsi vezetők munkamódszere még nem igazodott a társközségébe megnövekedett önállóságához. Alapkövetelmény, hogy a köz­ségi tanácsi vezetők mindenütt tekintsék partnernek az elöl­járóságokat, segítsék munká­jukat, tartsák tiszteletben, bá­torítsák önállóságukat.- Az eddigi tapasztalatok szerint sok helyen nem konf­liktusmentes a közös tanács­hoz tartozó társközségek vi­szonya. Hogyan Ítéli meg a helyzetet? — A kisebb települések kor­szerű igazgatását más orszá­gokban is az integráció, a tár­sulás valamilyen formájával oldják meg. Mi a közös taná­csi szervezeti formát választot­tuk. A település fejlesztésével, a lakossági ügyek intézésével kapcsolatos feladatok, dönté­sek helyben történő ellátásá­nak feltételeit csak így lehe­tett megteremteni. A községi közös tanácsokat megalakulá­suktól társulásként fogjuk fel. Ez a szervezeti forma gazdasá­gi, igazgatási szempontból ha­tékony. Ilyen nagy méretű át­szervezés viszont macában hordja az ütközés lehetőségét. Az elöljáróságok megalakulá­sával a községi közös taná­csok új helyzet előtt állnak. Az egyes társközségek eltérő érdekei — most már az elöl­járósági képviselet útján - éle­sebben jelennek m^g, ütköz­nek is. Ez az érdekegyeztetés új mechanizmusát kényszeríti ki, a régi már nem hoz meg­oldást. Nem sok helyen, de néhány községben van ilyen konfliktus. Ennek oka helyen- kint, hogy a közös tanácsi ve­zetésből hiányzik a kellő ru­galmasság, az új helyzethez való igazodás képessége. Más­hol az elöljáróságból hiányzik a megértés, mert túlzott, a le­hetőségeket meghaladó köve­teléseket támasztanak, vagy racionális érvek helyett szub­jektív indítékokat hangoztat­nak. Meggyőződésem, hogy ezeket a konfliktusokat első­sorban a közös tanácson belül, helyben kell feloldani, az ér­dekek egyeztetésével, ha kell kompromisszumokkal is. Egy­két helyen vélt vagy jogos sé­relmek miatt az elválás útját is keresik. Úgy gondolom, ezt megelőzően a problémákat, gondokat kell orvosolni, az akadályokat megszüntetni. A kiválással, amellett, hogy drá­gítja a közigazgatást, elveszí­tik a társulásban rejlő előnyö­ket, holott ezek még jobb ki­használására kell törekedni. Meglehetősen nagy port vert tel a teho hazánkban. Milyen tanulságok szűrhetők le a településfejlesztési hoz­zájárulás ügyéből?- A településfejlesztési hoz­zájárulás bevezetésének kez­deti tapasztalatairól beszélhe­tünk. , Ezeket megtárgyalta az Országgyűlés Településfejlesz­tési és Környezetvédelmi Bi­zottsága a múlt év végén. Iga­zi tanulságait azonban majd öt év múlva szűrhetjük le, ami­kor a kitűzött célok megvaló­sulását látjuk, azt, hogy ahol megszavazták a tehot, hogyan szolgálta a település fejlődé­sét, lakosságának jobb ellátá­sát, ahol nem, mitől marad­tak el. Tény, hogy a helyi tanácsok, a Hazafias Népfront, valamint a társadalmi és tömegszerve­zetek együttes munkájának eredményeként az ország 3079 települése közül 2740-ben az érintett állampolgárok többsé­ge egyetértett a javasolt fej­lesztési célokkal és megsza­vazta a településfejlesztési hozzájárulást. Szeretném hang­súlyozni, hogy a településfej­lesztés ilyen formájú lakossági támogatásának, a gazdasági mellett, igen jelentős a tele­püléspolitikai és erkölcs' érté­ke is, mert a lakóhelyhez kö­tődés az öntevékeny tenniaka- rás megnyilvánulása. Beveze­tése a legdemokratikusabb módon történt. Máris leszűrhe­tő tanulságunk azonban az, hogy az ilyen jellegű intézke­déseket központilag és helyileg is gondosabban kell előkészí­teni. Szeretném hangsúlyozni, hogy a településfejlesztési hoz­zájárulás bevezetése egy le­hetőség, alkalmazása helyi ügy, annak szervezéséről, vala­mint a lakossági közreműkö­dés formáiról, módszeréről is helyben kell dönteni.- Az 1986-os esztendő több szempontból is megha­tározó volt a tanácsok éle­tében, gazdálkodásában. Mik voltak a legmarkánsabb jellemzői a tanácsok múlt évi munkájának? — A tavaly január elsejével életbe lépett korszerűsített ta­nácsi tervezési és pénzügyi szabályozási rendszer, a pénz­eszközök feletti tényleges ren­delkezési jogukat, gazdálko­dási önállóságukat és mozgás­terüket növelte meg jelentő­sen. Az 1986-os év fontos jel­lemzője volt tehát, hogy a ta­nácsi munka súlypontja egy­értelműen a helyi tanácsok­hoz helyeződött, ide összponto­sultak a tanácsi feladatok és az anyagi eszközök is. Ebben a helyzetben a korábbiaknál nagyobb felelősség hárult a helyi tanácsokra. A tanácsok gazdasági mun-' kájáról szólva, szinte jelszóvá vált az önállóság kifejezés. Nem véletlenül, hiszen a vál­tozások leglényegesebb ele­mére utal. Nem teljesen új azonban, anyagi eszközei ki- sebb-nagyobb hányada fölött korábban is önállóan rendel­keztek a tanácsok. A korláto­zási előírások megszületésével és az egységes pénzalap lét­rehozásával azonban döntési joguk és lehetőségük csaknem teljes körűvé vált. Az 1986. évi tervezés,valamint a múlt évi gazdálkodás eredménye azt mutatta, hogy bevált a korsze­rűsített tanácsi tervezési és pénzügyi szabályozási rend­szer, a tanácsok összességé­ben, szakszerűen, a korábbiak­nál öntevékenyebben, felelő­sebben éltek megnövekedett hatáskörükkel. Az önállóság egyben azt is jelenti, hogy a tanácsi intézményeknek és vál­lalatoknak lehetőségük nyílik arra, hogy ésszerű vállolkozá- sokkal, a tevékenységi kör bő­vítésével fokozzák bevételeiket és ezzel tehermentesítsék a ta­nácsi költségvetést. Persze, úgy érzem az önállóságot nyu­godtan tekinthetjük kötelesség­nek is. — A tanácsi munka folya­matos, körültekintő, állam­igazgatási és most mái gaz­dálkodási feladatokat jelent. Mi várható a teiületen 1987-ben?- A tanácsok számára ez az év is nehéznek Ígérkezik. Nem elsősorban az új felcdatolc miatt, hanem abból adódóan, hogy a feladatokat eredmé­nyesebben, minőségileg job­ban, ugyanakkor kedvezőtle­nebb — évközben is változó — anyagi feltételek melett kell megoldaniuk. Úgy érzem na; gyón fontos az 1987. évi cé1- kitűzések gondos, az igényeket szigorúan rangsoroló teljesíté­se. Társadalompolitikai szem­pontból is követelmény, hogy a lakossági szolgáltatást nyúj­tó intézmények zavartalanul működjenek és felépüljenek az előirányzott lakások, iskolák és kórházi létesítmények, foko­zatosan minden település jus­son egészséges vízhez. Mind­ez csak akkor valósulhat meg, ha a helyi tanácsok a végre­hajtásba is bevonják a lakos­ságot, az üzemeket, intézmé­nyeket, szövetkezeteket, vagyis mozgósítják a helyi erőforráso­kat, növelik bevételeiket, s egy­ben az eddigieknél is hatéko­nyabban, takarékosabban és célirányosabban használják fel azokat. Úgy gondolom, nem­csak 1987-re szóló feladat, de, társadalmi előrehaladásunk kulcskérdése is a szocialistc demokrácia további kibonta­koztatása. A feladatok nem kicsik, de éppen a társadalmi felelősség, az erősödő szocialista demok­rácia és a növekvő tanácsi ön­állóság adta lehetőségek ré­vép és segítségével megvaló­síthatók. S. Boda András A szentlőrinci szülők összefogásával Iskolai játszóudvar Idén tízéves az iskola, de a játszóudvar melynek egyik részét már birtokba is vehet­ték a gyerekek, nem a jubile­umra készült. Része annak az átgondolt, folyamatos társa­dalmi munkának, amely évek óta jellemzi a szentlőrinci, If­júság utcai Általános Iskolát. Az 1977-ben épült 8 tanter­mes és tornatermes intézményt a szülők összefogásával 1983- ban négy tanteremmel bőví­tették. A következő évben be­kerítették. Egy évvel később 1985-ben a szülők és a gye­rekek fákkal ültették körbe az 550 méter hosszú kerítés men­tén az udvart. Valamennyi ki­ásott gödörbe palackba zárt papírt temettek, rajtuk az üze­net: kik, mikor, milyen fát ül­tettek. Tavaly ősszel kezdték a ját­szóudvar kialakítását. A terve­ket Zalai Buda kertészmérnök ingyen készítette. Az anyag- költséget, illetve a játékok árát az iskolai hulladékgyűjtésből illetve a farsangi bál bevéte­léből állták. A tereprendezést, betonozást ismét a szülők vál­lalták. A Baranya Megyei Ta­nács ifjúsági és sportosztálya 46 000 forinttal támogatta őket. A fém játékokat - mérleghin­tát, forgódobot, hat üléses lengőhintát, mászógömböt — Boglárlellén, a fa játékokat — körhinta, kombinált mószófal, döcögő, hintaló - Esztergom­ban "készítették. S mivel van, kire számítani, s az bíztatásnak nincsen híján, ezért most azt tervezik, hogy a játszóudvar másik feleként teniszpályát létesítenek. Olyat, amelyet télen korcsolyapályává alakíthatnak. Addig is kinyit­ják hétvégén az iskolaudvar kapuit, hogy szombat vasár­nap is bemehessenek játszani a tanulók, és a környék kisebb gyermekei. T. É. Útra való Hazajövünk. — így mond­ják a gyerekek. S ha reggel útrakelnek, az igaigatónő a kapuig kíséri a legkisebbe­ket, megigazít egy-egy rosz- szul gombolt kabátot, sálat teker a fázósabbak nyakába. A szakácsnő, ha kell hajnali négykor is felkel, reggelit csomagol a hosszú útra in­dulóknak, s tortát süt szüle­tésnapra. A portás néni, aki hat igazgatót „szolgált” már, mind a »85 gyerekről tudja, kinek mikor kell men­ni az iskolába, ki az akinek fáj a hasa, s melyik kaphat­ja a dupla tízórait. A neve­lőnő szava elakad, mikor a pici gyerektől ajándékba kávéspoharat kap. A leg­szebb ajándék ez, zsebpén­zén vette a nyolc éves Jó­zsika. * Pécs, Megye utcai Nevelő- intézet. — Valami elindult itt, va­lamit elkezdtünk. Próbáljuk megoldani, ami megoldha­tó: családot kovácsolni. Ez a munkánk mottója — mondja Merczkle Lászlóné igazgató. — Családias nevelőotthon, családias csoportokkal. A test­vérek együttnevelése, bizton­ság, kötődés, gondozás, sze­retet. Ezt szeretnénk megte­remteni. A Művelődésügyi Miniszté­rium gyermek- és ifjúságvé­delmi osztályának felkérésé­re tavaly novemberben in­dult a „kísérleti család'. Nyolcvanöt gyerek van, hu­szonnégy lány, a többi fiú. Tizenöt családból negyven­négy testvér van. A gyerekek 10-12 fős csoportban, két- szoba, konyha, zuhanyzós kis lakosztályokban élnek. Egy- egy csoportról egy férfi és egy női nevelőtanár és egv gyermekfelügyelő gondosko­dik, illetve ők is családta­gok, mert náluk senkit sem szólítanak a gyerekek tanár­nak. * Miki szeptemberben tölti be a 19.'évét. Kőműves ta­nuló. Együtt lakik húgával, a 13 éves Ágival és öccsével a 14 éves Lacival. — Én vagyok az oszlop ­— mondja —, nálam van c pénz. - Miki. vegyél egy vá­szoncipőt, Miki adjál egy százast - nyúznak a kicsik. — Adok. — Kösz, — mondják. — Hm — mondom és belebá­mulok a tükörbe, hogy jól megnézzem 'magam. Nem mondom, van pénzem, hét­ezret már félretettem. Az év végéig még összehozok egy „tízest". A múlt hónapban négy napot maszekoltam, r kaptam ezernégyszáz forin­tot. Jó érzés, hogy ott van az ezres. Ha akarom, hát előveszem ... A jövőm? Ta­lán vennék egy kisebb telket, vagy egy rozzant házat, amit helyrepofoznék. Mindegy csak az enyém legyen. Gyertyafényes vacsora, hó­fehér abroszok. Minden szer­da este összegyűlnek oz ap­rók és a nagyok, ki-ki a ma­ga kis családi asztalánál, hogy elfogyasszák a közösen főzött vacsorát. A két-három évesek áhita- tos arccal bámulják a lek­város, vajas kalácshalmokat. A szomszédban túróscsusza, egy másik konyhán milánói makaróni, krumplistészta, főtt kolbász, s a lányoknál rántott karfiol, rántott sajt és tartár a mai menü. Saját főztjük, némi segítséggel. A szakácsművészetből már min­denki ellesett valamit. Teát rántottát bármelyik fiú elké­szít, az ügyesebbek levest, sőt palacsintát is sütnek.- Edina és Laci szerelme hat hónapja tart. Amikor napvilágra került szerelmük, megijedtek a nevelők. Mit tegyenek? Beszéltek külön- külön a gyerekekkel, s végül döntöttek: ne bolygassuk. Edina a nyáron Franciaor­szágba készül nagymamájá­hoz. — Vajon kint marad? — Nem -, int a nevelőnő. — Edina kiskorától van itt és mélyek a gyökerek. Középiskolások hár­man vannak, s a középiskola itt nagy szó, ahol o legtöbb gyerek évvesztes, évismétlő. Terveik? Ági:- Óvónő szeretnék lenni, itt bent is kicsikre vigyázok. Attila:- Talán tengerész, akkor nem kell évekig albérletben laknom. K. J. (így kérte a nevét):- Kamionsofőr szeretnék lenni. Utazni. Hogy ne lássam, ne halljam azt, hogy az egyik gyerekre nyaralót, a másikra házat Írattak a szü­lők. Nekem meg van egy nadrágom, meg egy cipőm, és kész.- Férjhez ment egy lány — meséli az igazgatónő. — Faggatták a fiú szülei, vala­kid csak van? Sírva jött visz- sza, hát nekem senkim sincs, még egy rokonom sem. Azóta mennek a levelek Család- kutató Központba, a Vörös- kereszt kereső szolgálatához, a tanácsokra, rendőrkapi­tányságokra, népességnyil­vántartó hivatalokhoz. - a BV. intézetekbe. * Akik itfén fejezik be ta­nulmányaikat, azok marad­hatnak. Kétágyas szobák, vi­zesblokkal, minimális térítés mellett. - Ezt biztosítja az otthon. És útravalót is. Min­den 16. életévét betöltött gyereknek benyújtják a la­kásigénylést. Tizennyolc éves korukban 15-25 ezer forint életbeindítási segélyt kap­nak. Az idén már két kis­gyermekes házaspárunk ka­pott soron kívül szükségla­kást. Évek múltán is visszatér­nek. Szól a telefon. Judit né­ni munkahely, új albérlet kellene. S Judit néni elintézi 24 óra alatt. — Csak találni kell. Eny- nyi -, mondja Judit néni.- Gyerekek. Ugyanolyan gyerekek, mint a többi. Csak sokkal bánthatóbbak! — mondta Emese néni.- Intézetlek vagyunk. — mondta Ági. — Amikor meg­tudták az iskolában, furcsán néztek rám. Ott laksz, ahova a rossz gyerekeket viszik? öccse, amikor megtudta, hogy újságcikk lesz, sírva borult az asztalra: - Ne tes­sék megírni a nevem, a lá­nyok a városból, ők nem tudják, hogy én intézeti va­gyok I Május 23-án negyedszáza­dos jubileumát ünnepli a pécsi Megye utcai Nevelő- intézet. Új neve Magyar Lajos jós otthon lesz. Marton Gyöngyi Dr. Papp Lajos államtitkár (Fotó: MTI—KS) * '

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents