Dunántúli Napló, 1987. április (44. évfolyam, 90-118. szám)
1987-04-04 / 93. szám
Az igazi Makarenko Kutatás a JPTE Tanárképző Karán A Magyarságkutató Csoport mulasztásokat pótol Interjú Juhász Gyula történésszel A makarenkói pofont gyakran emlegetik, úgy vélve, hogy hűek a makarenkói módszerhez. Makarenkót a fegyelemre nevelés klasszikusaként tartják nyilván sokan még ma is. Az egyoldalú kép valójában elszürkíti pedagógiai munkásságát, tevékenységének lényegét. A Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző 'Ka* rán egy kutatócsoport, dr. Gáspár László egyetemi tanár vezetésével foglalkozik Maka- renko-'kutatással. Dr. Bakó Gyöngyi egyetemi adjunktus és dr. Bárdossy Ildikó egyetemi tanársegéd, a neveléstudományi tanszék oktatói, rajtuk ki. vül egyetemi hallgatók, más pécsi és dél-dunántúli intézmények pedagógusai vesznek részt a kutatásban.- A hazai Makarenko-hatás kutatását több szempontból is 'lényegesnek tartjuk. A szovjet szocialista pedagógia és a 'magyar pedagógustársadalom, a két ország kultúrájának egyik legszorosabb találkozási pontja éppen Makarenko főművének, az „Az új ember kovácsának" 1947-es hazai kiadása és fogadtatása volt. A hazai szocialista neveléselmélet azokban az értelmezési és alkalmazási kísérletekben ke. letkezett, amelyek főként Makarenko pedagógiai nézetei, hez kapcsolódnak. Szeretnénk is feleleveníteni, rekonstruálni néhány elfelejtett kísérletet. Gondolok például Petrikás Ár. pád vagy Gaál Gyula közösségépítési kísérleteire. Ezenki. vül tarthatatlan, hogy ma is egysíkú, sokszor félreértelmezett Makarenko-képünk van és az egyetemi, főiskolai hallgatók nagyobb része is így könyveli e| magának - mondja Gáspár László.- Milyen ez az egysíkú Makarenko-kép?- Minden korszakváltás kicsit magához igazította munkásságát. A mai értelmiségben lényegileg még az ötvenes évekbeli kép rögzült, a fegyelmező, intő pedagógusé, aki a közösséget szembeállította az egyénnel. Pedig merőben nem ez a helyzet. Nem véletlen, hegy az UNESCO is az emberiség egyik nagy alkotójaként tartja számon és jövőre, születésének 100. évfordulóját méltóképpen akarja megünnepelni.- Mi a legfontosabb, amit tudnunk kéne róla?- Nagyon nehéz sokrétű munkájából egy-két tételt kiemelni. Először is: nem állította szembe az egyént a közösséggel, hanem azt állapította meg, hogy konfliktusos helyzetekben kerül fölénybe a közösség véleménye az egyénével. Makarenko a minden ember mindenirányú fejlesztését a gyakorlatban akarta megvalósítani. Ö vetette föl az egysé. ges iskolai foglalkoztatással vitatkozva az egyéni foglalkoztatás szükségességét. Kidolgozott egy általános fejlesztési programot és azonbelül egyé1 nekre alakítva valósította meg. Makarenko egyik legfontosabb megállapítása a perspektivikus vonalakról szóló, amelynek lé. nyege, hogy távlatok nélkül nem fejlődik az ember, így a tanuló sem. Például: az anyagi értékeket is termelő iskolai munkával, saját erőfeszítéssel jobb anyagi körülményeket teremthetnek a tanulók — természetesen pedagógus vezetésével - és így csökkentik az anyagi függőségüket és távlatokat, célokat tűzhetnek ki maguk elé.- Az egyetemi hallgatók szívesen foglalkoznak Makaren- kóval?- Vannak, akik igen. Elsősorban a levelezős hallgatóink vállalnak szakdolgozatnak is intézménytörténeti feldolgozást, amelyből értékes ismereteket szerzünk a Makarenko-hatás vizsgálatához is - sorolja a dolgozatok témáját Bakó Gyöngyi.- Külföldi kapcsolataink is alakulnak a Makarenko-kuta- tással kapcsolatban, például a Ivovi és a marburgi egyetemekkel. A hallgatók örömmel fordítottak a számunkra hosz- szabb anyagokat - fűzi hozzá Bárdossy Ildikó. A kutatásokat szeretnék kiszélesíteni, az életműhöz kapcsolódó szomszédos tudomány- területi elemzésekre is kitekintve: az etika, a szocioló- g.a, a szociálpszichológia, a történelem, a filozófia terüle- lére. A kutatás eredményeképpen elképzeléseik szerint jövőre összeállítják egy áttekintő monográfia kéziratát.- Említették, hogy még a n^akarenkói pofont is félreértelmezi a közvélemény. Csattanjon el tehát vagy ne csattanjon?- Az ominózus pofon története nem ilyen egyszerű. Egy végletekig kiélezett helyzetben szánta ró magát Makarenko, de írásaiban hibának és nem megoldásnak minősítette. Mint módszer tehát nem létezik, de azt a lehetőséget meg kell adni, hogy ha netán ilyen előfordul, mindig a konkrét tények ismeretében elemezzék. A gye. rekek verése semmiképpen sem célravezető pedagógiai „elv", kár, hogy ilyen színezettel terjedt el ennek az esetnek a leírása — mondja a beszélgetés végén Gáspár László. Barlahidai Andrea Még az alapkérdésre is nehéz a válasz: hányán vagyunk jelenleg szerte a földgolyón, akik magyarnak valljuk, tudjuk magunkat? Sok évtizedes mulasztásra utal, hogy jó néhány magyar túrista meglepődik, amikor egy-kétszáz kilométerre a határtól anyanyelvén szólnak hozzá, s hogy a hazai középiskolák végzős diákjainak a határokon kívül élő magyarokról siralmasan kevés az ismeretük. Másfél éve alakult meg - mindezeket a mulasztásokat pótolandó - a Magyarságkutató Csoport. Igazgatója Juhász Gyula professzor, az Országos Széchenyi Könyvtár főigazgatója, az országosan és külföldön is ismert és elismert történész.- Milyen feladatokat kapott megalakulásakor a Magyarságkutató Csoport? - kérdeztük a professzortól.- Minisztériumi intézetként alakította meg a művelődési miniszter csoportunkat, az Országos Széchenyi Könyvtár keretében. Az alapító rendelkezés kilenc pontban szabta meg tennivalóinkat, ezek között az első helyen szerepel a határainkon kívül élő magyarság társadalmi és kulturális viszonyainak komplex kutatása. Másik fő feladatunk a nemzet, nemzettudat fogalomkörével összefüggő program kidolgozása, illetve ennek kutatása. Ugyancsak fontos teendőnk a külföldön élő magyarság helyzetét bemutató forrásanyagra támaszkodó adatbank kifejlesztése. Ezt olyan színvonalra akarjuk fejleszteni, hogy forrása lehessen a nemzetiségi kérdésekkel foglalkozó minden további munkának.- Kik vesznek részt ebben a sokrétű tevékenységben?- Részben saját, főállású munkatársaink, részben külső erők. Miután a magyarságkutatás valóban komplex tudomány, vannak művelői között történészek, néprajzosok, nyelvészek, szociológusok is. Tér. mészetesen kapcsolódik munkánk más tudományos intézetekben, egyetemeken végzett, hasonló témájú kutatásokhoz. A hetedik ötéves tervben anyagi lehetőséget is kaptunk arra, hogy összefogjuk a magyarságkutatással foglalkozó erőket. Ugyancsak szerves kap. csolatot tartunk fenn a Magyar Tudományos Akadémia intézeteivel, hogy minél szélesebb körre terjedhessen ki a magyarságkutatás.- Hol tartanak jelenleg? — Mint az eddigiekből is kitűnik, egészen fiatal intézet a miénk. A program alig egy éve indult, és kiteljesedéséhez legalább hórom évre van szükség. Elkezdődött az adatbank felállítása is, minden az előzetes tervek szerint megy, megvan a teljes gárdánk, működik a csoport. Nagy segítség számunkra az, hogy az Országos Széchenyi Könyvtár kere. tében dolgozunk, így a 'munkánkhoz szükséges összes forrásanyaghoz 'könnyen hozzá tudunk jutni. Ez anyagi szempontból is lényeges, hiszen önálló költségvetésünk mellett igénybe tudjuk venni az OSZK szolgáltatásait.- Mikor látja a csoport tevékenységének valamilyen eredményét a nagyközönség? — Most fejeztem be a Magyarságkutató Csoport Évkönyvének szerkesztését, s remélhető, hogy az Évkönyv még az idén napvilágot lát.- Bizonyára az igazgató is publikál ebben. Megtudhatjuk, hogy milyen műve jelenik meg az Évkönyvben? — Közzétett külföldi — elsősorban német - források alapján írtam az 1940 augusztusi, úgynevezett második bécsi döntésről. Mint köztudott, a náci Németország és a fasiszta Olaszország külügyminisztere döntött akkor a Magyar- ország és Románia 'közti területi vitában, és Magyarországhoz csatolta Észok-Erdélyt. A döntést megelőző tárgyalások, ról készült jegyzőkönyvek sokmindent elmondanak az akko. ri helyzetről és az akkori „tengelyhatalmakkal" szövetséges két ország, valamint a döntőbírók politikájáról, álláspontjáról.- Visszatérve a Magyarságkutató Csoport munkájára: kik tartoznak a „határokon kívül élők" kategóriájába? — Természetesen elsősorban azok, akik tíz-, sőt százezres tömegekben, egy-egy ország határai között akár milliónál is többen élnek, vagyis a szomszédos országok magyar lakosai. Itt ugyanis olyanokról van szó, akik nem egyénileg, saját akaratukból kerültek a határokon túlra, a körülmények változtak meg, de ők tovább, ra is magyarok maradtak. Foglalkozunk azonban a szórvány-magyarsággal is, tehát azokkal, akik más országokban, Nyugat-Európában vagy Amerikában és más földrészeken élnek. Bár sokukkal 'hazai rokonaik, barátaik fenntartják a kapcsolatot, a magyararszá-. gi lakosság összességében keveset tud róluk. Nem mond ellent ennek az, hogy egyre nagyobb az érdeklődés hazánkban a határokon túl élő magyarok élete, sorsa iránt. Ezzel párhuzamosan és ettől egyáltalán nem függetlenül a tudomány is mind többet foglalkozik velük. Ezt a tudományos munkát van hivatva ösz- szefogni, irányítani és szervezni a Magyarságkutató Csoport.- A külföldön élő magyarokkal egyes. vonatkozásaikban az ottani 'hungarológiai intézetek is foglalkoznak. Van-e kapcsolata ezekkel a budapesti Magyarságkutató Csoportnak?- Jugoszláviában a zágrábi és ljubljanai intézet foglalkozik nemzetiségi kérdésekkel Csehszlovákiában pedig Pozsonyban folynak hasonló kutatások. Ismerjük egyes nyugati intézmények hasonló jellegű munkáját is. Igyekszünk mindezekkel jó és gyümölcsöző kap. csőlátókat kialakítani, egymás kutatási eredményeit megismerni, kicserélni, és felhasználni. Természetes, hogy a külföldön élő magyarságra vonatkozó legátfogóbb, minden területre kiterjedő adatbanknak a miénknek kell lennie.- Napjainkban a nemzetiségi kérdésnek számos országban nagy irodalma van, a gyakorlat mellett elmélete is, tehát önálló tudományágnak tekinthető. Az emlitett kapcsolatokon kívül milyen lehetőségek vannak a tapasztalatok kicserélésére, illetve kutatásaik eredményeinek nemzetközi ismertetésére?- Igen fontosnak tartjuk, hogy tudományos szimpozion foglalkozzék a nemzetiségi kérdés elméleti vonatkozásaival. Úgy gondolom - s munkatársaim egyetértenek velem —, hogy idővel Magyarországra hívhatnánk össze ilyen tanácskozást, s ha külföldön rendeznek ilyet, a Magyarságkutató Csoport ott is képviseltetni kívánja magát. Várkonyi Endre munkaszolgálatos alakulatunk együtt volt. Erdőre kell menni fáért. Aki ért az állatokhoz és vállalja a munkát, fogjon be, álljon sorba! A közelben két fiatal magyar muraközi lovat láttam. Egymás mellett álltak, a földből csipegették ki a fű gyökerét. Beszéltem hozzájuk, figyeltek rám, értették, amit mondtam. Közelben talált lószerszámot tettem rájuk, s egy kocához vezettem őket. Hat ládát és négy pokrócot tettem fel. Erről az ismeretlen helyről tűző napsütésben indult el a kocsisor. Egy trappban sötétedésig hajtottuk a lovakat. Hórom napon át 90 km-t mentünk a lovakkal, közben legeltettük őket. Az élelem fogytán volt. A parancsnok megkérdezte, hoagy mi van a kocsikon? Akkor néztem meg a ládákat, és láttam, négy láda cukor és két láda kávé van a kocsiderékban. Még öt kocsiban akadt élelem. Aztán elfogyott a kevés tartalék élelmünk. A szovjet tiszt, aki körülbelül 40 éves lehetett, szőke, nyílt tekintetű, elmondta, hogy otthon felesége és három gyermeke van, ő is otthon szeretne lenni. Mária-Üjfalu erdőszéléhez értünk, ott mind az ötvenen körbe álltuk a főhadnagyot és a tolmácsot. A szovjet tiszt ezt mondta: — Biztos, hogy maguknak is van otthon családjuk, rokonuk, ismerősük, jóbarátjuk. Szeretnének ismét együtt élni és dolgozni. Én, a szovjet vöröshadsereg tisztje lehetőséget adok, hogy hazamenjenek békében és dolgozzanak. Igazolványt nem tudok adni: azt tanácsolom, hogy a főközlekedési utakat kerüljék, mert a rend- fenntartó alakulatok a csellengő katonákat összeszedik. Minél előbb öltözzenek át civilbe ! Mindnyájunkkal kezet fogott, és szerencsés utat kívánt. A főhadnagy és a- tolmács eltávozott. Mi ötvenen szabad emberek tétován álltunk, s egymásra néztünk. Nem akartuk elhinni, hogy ez igaz lehet. Megöleltük, megcsókoltuk egymást, könny csurgott a szemünkből. Tépelődtem, hogy mit tegyek. Nehéz volt a lovaktól megválni. Nevet is adtam nekik. Rozsdaderes szőrük csillogott a napfényben, kedves voit a lomha járásúk. Végül is úgy döntöttem, hogy a következő falu egyik ház kapuján behajtok és a lovakat ott hagyom. Ez a falu Kerka- falva volt. A lakásból egy parasztember jött ki, 70 év körülinek néztem. Próbáltam erős lenni:- Édesapám! — mondottam. Én Somogy megyei lakos vagyok, haza szeretnék menni. Itt van a Sári Manci, kedves jószágok, szófogadók, nem szabad őket bántani, ostor nélkül is engedelmeskednek. Civil ruhám nincs, katonaruhában nem tanácsos menni.- Megértem fiam, én is voltom katona.- A Sárira és a Mancira vigyázzon! Másoknak ne adja őket. örökbe adom a kocsival együtt a lovakat. Az idős ember a két ló közé lépett, mindegyiknek a fejét magához húzta.- Jó gazdátok lesz, ne féljetek. Nem kell sokat dolgozni, 3 hold földem van csak. Én már öreg vagyok, nem lesz rossz helyetek. Az idős bácsitól a két lóért egy öltöny munkásruhát kaptam. Az öltözetem most már nem keltett feltűnést. Megfogadtam a főhadnagv tanácsait. A főutakat elkerültem. Útközben megálltam, csavartam egy-egy cigarettát, közben leültem. Gyönyörködtem a szép, napsugaras májusban. Madárének csendült. Sokáig persze, nem lehetett pihenni, felálltam. Könnyen hagytam magam után a kilométereket. Az adott erőt, hogy minden lépéssel közelebb kerültem a cselédsorból a felszabadult- otlhonomhoz. Klv°ncsi voltam, hogy 1944. november óta mi történt otthon, mert még levelet sem kaptam. A motyóm egy háziszőttes küttöszsákban elfért. Somogy és Baranya megyében a falusi emberek azért mondták küttös- zsáknak, mert sűrűn szőttes, s az ilyen zsákba tartották a legfinomabb lisztet. Különösebb értékes portékám nem volt, mint egy igen elhasznált ing, és alsónadrág, borotvakészlet, s több pakli cigarettadohány. Dolány faluból Nagykanizsáig három napon ót utaztam. Amíg Nagykanizsát el nem értem, egy kapát tettem a vóllamra. Azt a látszatot igyekeztem kelteni, hogy a határba megyek dolgozni. Nagy volt az úton a forgalom. Rendfenntartó szovjet katonák igazoltatták az embereket. A leleményességre szükség volt. Éltem is vele: beálltam a kukoricaföldön kapálni. Ahogy az országúton a forgalom megszűnt, utamat tovább folytattam. Menetelés .közben arra figyelmes, hogy az országút szélén egy ponyvás teherautó állt. Kíváncsian odamentem, láttam, hogy két szovjet katona a motortérben szorgoskodik. Amíg ott bámoszkodtam, az egyik katona kezéből véletlenül leesett a kulcs. A kulcsot felvettem, és kezébe adtam. Gyorsan indította a motort. Kérdezte, hogy hova megyek: válaszoltam, hogy Nagykanizsára szeretnék utazni. Mondták, hogy üljek fel. Délelőtt 10 órakor már Nagykanizsán, a város szélén voltunk. Ott leszálltam a gépkocsiról, elmentem a vasútállomásra. Egy ismeretlen mozdonyvezetővel beszéltem, akinek elmondtam, hogy Kaposvárra szeretnék utazni. Ezt mondta, ha megfelel nekem, akkor az utolsó előtti nyitott vagonba szálljak fel. A lősze- res ládák közé rejtőzzek, és ne mutatkozzam I Kaposváron megállt a szerelvény. A szovjet katonák egy helyen álltak, hangosan társalogtak, nevettek, cigarettáztak. Kiugrottam a vagonból, a fű-zfabokrok közé. Megvártam, míg a szerelvény elindult. Felültem. Kikötöttem a zsákomat, a zacskóból kivettem a dohányt, csavartam egy szivarnak is beillő cigarettát. Meggyújtottam, és nagyokat szippantottam. A nagyanyám testvére Kaposváron lakott, hozzá mentem. Újságolta, hogy bátyámék és nagyanyám Fonó pusztán jól vannak. Másnap reggel Kaposváron vonatra szálltam, Baté község vasútállomáson leszálltam, majd gyalog mentem a pusztára. Szép májusi délelőtt érkeztem meg. Nagyanyám a konyhában tett-vett. A földes konyhát cirokseprűvel seperte. Amikor meglátott, sírni kezdett. Ángyom a szobában a gyerekeivel beszélgetett. Bátyám akkor jött ki az istállóból. Vándorlásom véget ért, hazaérkeztem. Jeli József 1987. április 4., szombat HÉTVÉGE Grain András rajza
