Dunántúli Napló, 1987. április (44. évfolyam, 90-118. szám)

1987-04-04 / 93. szám

Nehéz évek a gazdaságban Írta: Pulai Miklós, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese A Központi Bizottság 1978. decemberi határozata célul tűzte ki az adósságállomány növekedésének megállítását. Ezt a rendkívül nehéz feladatot sikeresen oldottuk meg, és 1982- ben megállapítottuk a növeke­dést, 1983-ban és 1984-ben pe­dig csökkentettük az adósság- állományt. A nemzetközi gaz­dasági és pénzügyi közvélemény nagyra értékelte eredményein­ket, és ennek következtében sikerült megőriznünk hitelké­pességünket. Ügy véltük - legalábbis én úgy véltem —, hogy a nehezén túl vagyunk, és kijöttünk abból a sokat emlegetett „alagútból". Akkor a további évekre úgy számoltunk, hogy már nem kell jelentős többletforrást felhasz­nálunk a fizetési mérleg aktívu­mának növelésére, hanem a növekedésből származó forrá­sokat társadalmi és gazdasági célkitűzések megvalósítására lehet fordítani. Az elmúlt két évben azonban ezek az elgondolások nem vál­tak valóra. Nehezebb megtartani, mint elérni Eltérések az utóbbi két év és az azt megelőző évek gaz­dasági eredményei között nem­csak a külkereskedelmi mérleg­ben és fizetési mérlegben mu­tatkoztak meg, hanem a nem­zeti jövedelem termelése és felhasználása terén is. 1979 és 1984 között a nemzeti jövede­lem átlagosan mintegy 1,5 szá­zalékkal nőtt, és üteme mint­egy 2 százalékponttal nagyobb volt, mint a nemzeti jövedelem belső felhasználásáé 1985-ben és 1986-ban a nemzeti jövede­lem összeségében nem nőtt, mi­közben a belső felhasználás mintegy 3 százalékkal emelke­dett. Ez természetesen újra megbontotta a nehezen kiala­kított belső és külső egyensúlyt. A folyamatokat az alábbi számok jellemzik: 1978. 1984. 198«. Nem rubel elszámolású külkeres­kedelmi mérleg egyenlege -1100 m$ - 700 m$ -400 m$ A nemzeti jövedelem termelésének és belső felhasználásának egyen­lege -58 mdFt -j-32 mdFt -15 mdFt A fenti adatok jól mutatják, hogy 1979 és 1984 között nagy­arányú átcsoportosítás történt a külgazdasági egyensúly meg- sziládítása érdekében. Ennek nagyobb részét a nemzeti jöve­delem növekménye fedezte, de mérsékeltük a belföldi felhasz­nálást is. 1985-86-ban fordított átcso­portosulás ment végbe. A nem­zeti jövedelem nem nőtt, a bel­földi felhasználás emelkedett. Ez újra kiváltotta az eladóso­dás növekedését. Mindenekelőtt arra kell vá­laszt adni, hogy szándékaink­kal ellentétben miért nem nőtt a nemzeti jövedelem, és miért nőtt a belföldi felhasználás? A gazdasági növekedés el­maradásának közvetlen oka, hogy nem nőtt a nem rubel elszámolású export, és nem ja­vult a termelés hatékonysága. Márpedig e kettőt tekintettük a növekedés fő hordozóinak. Ugyanakkor lényegesen eny­hült a keresletszabályozás, amit kifejez a költségvetés hiányá­nak gyors emelkedése, a társa­dalmi tiszta jövedelem válla­latok és állam közötti megosz­lásának 10 százalékos válto­zása a vállalatok javára, és a jelentős hitelkiáramlás. A ke­resletszabályozás gyengülése következtében a hazai felhasz­nálás elszívta az áruk egy ré­szét az export elől, növelte a keresletet az import iránt, ja­vuló pénzügyi helyzetet ered­ményezett sok vállalat részére lényegében azonos termelés és export mellett. Fordulatot a szerkezetátalakításban Mélyebbre nyúlva, az okok közül ki kell emelni azt, hogy 1979. és 1984. között nem indult meg határozottan a termelési szerkezet átalakítása, amely csökkentve a veszteségforráso­kat, hatékonyabbá tette volna a termelést, és versenyképeseb­bé az exportot. A vállalatok egy részénél megkezdődött a termékszerkezet korszerűsítése. Az úgynevezett válságágazatok­ban és néhány nagy feldolgo­zóipari vállalatunknál csak 1986-ban került sor a szerke­zetátalakítási program kialakí­tására. A Központi Bizottság múlt év novemberi ülésén elemezte a kialakult helyzetet. Megálla­pította, hogy a nem kielégítő fejlődés fő oka a végrehajtás következetlenségeiben találha­tó. A gazdaságirányítás a nép- gazdasági tervezés keretében nem tudott reális cselekvési programot adni a célok valóra- váltásához. A gazdasági sza­bályozás eklektikussá vált, nem ösztönözte eléggé a hatékony vállalatokat a nagyobb telje­sítésre, és nem kényszerítette változásra a gazdaságtalan vállalatokat. A vállalatok nem kis része „kivárásra” rendez­kedett be, s támogatást kap­tak ahhoz, hogy a szabályozó­kat igazítsák hozzájuk, és így kivédjék az alkalmazkodás ne­héz folyamatának megkezdését. A helyzet fordulatot kíván. A gazdasági folyamatokban a fordulat nem egyik napról a másikra szokott bekövetkezni. Ez most sem várható. De elen­gedhetetlen, hogy a folyama­|iö HÉTVÉGE tok iránya megváltozzék, és már ebben az évben megvaló­suljon annyi, amennyi a válto­zás irányát határozottan meg­mutatja, és a további évek teendőit megalapozhatja. Gazdaságpolitikailag a köve­telmények egyértelműek, gya­korlatilag az 1987. évi nép- gazdasági terv fő célkitűzései­nek megvalósítását jelentik: erősíteni a termelési szerkezet átalakításának folyamatát, lé­nyegesen javítani a belső-kül­ső egyensúlyt, élénkíteni a gaz­dasági növekedést. A követelmények megvalósu­lásának elengedhetetlen felté­tele a gazdálkodás hatékony­ságának és termékeink verseny­képességének javulása. Mint­hogy a főbb termelési tényezők az 1990-ig terjedő időszakban nem vagy alig nőnek (energia- hordozók, alapanyagok, mun­kaerő, állóeszköz), a gazda­sági növekedés majdnem teljes egészében — az ötéves tervszá­mítások szerint mintegy három­negyed részben — a termelési tényezők hatékonyabb felhasz­nálásából adódik. Az utóbbi két évben éppen e téren volt visszaesés. A kibontakozás ér­dekében javítani kell az anyag- és energiafelhasználás fajlagos mutatóit, erőteljesen növelni kell a munka termelékenységét, és jobban ki kell használni az álló- és forgóeszközöket. Versenyképességünk fokozása nemcsak a korszerű, megfelelő minőségű árualap bővítésétől, hanem az export szerződéssze­rű teljesítésétől is függ. A termelési szerkezet átalakí­tása terén mindenekelőtt a már elfogadott programokat kell eredményesen végrehajtani, vizsgálva a gyorsítás lehetősé­gét. A szerkezetátalakítás döntő része a vállalatokon belül megy végbe. A gazdaságirányítás­nak biztosítania kell az ezt elősegítő és kikényszerítő köz­gazdasági feltételrendszert, a vállalkozáshoz szükséges moz­gásteret, a műszaki fejlesztés lehetőségét. A konkrét megol­dás kidolgozása és végrehajtá­sa a vállalati vezetés feladata. Folytatjuk a reformot A fordulat kikényszerítésében nagy szerep hárul a népgazda­sági keresletszabályozásra, mert elősegíti a termelés nö­vekvő részének exportját, és az import tervszerű keretek közöt­ti tartását. Az egyensúly meg­szilárdításához erőteljesen mér­sékelni kell a költségvetés utóbbi .években újra jelentős mér.ékű hiányát, érvényt kell szerezni a hitelezésben a meg­térülésnek, a jövedelmezőség­nek, a gazdaságos export fo­kozásának, a készletek és egyéb forgóeszközök hatékonyabb fel- használásának. Mindehhez jól működő gaz­dasági mechanizmusra van szükség. A gazdasági mecha­nizmus korszerűsítésére rendel­kezünk megfelelő, 1984-ben jóváhagyott programmal. A program alapján már számos fontos intézkedést tettünk. En­nek ellenére a mechanizmus nem volt képes az elmúlt évek­ben olyan hatást kifejteni, amely biztosította volna a meg­felelő eredményt. Nem léptünk előre ugyanis a szabályozott piaci viszonyok fejlesztése te­rén, egyes fontos elemek nin­csenek összhangban egymás­sal, és ez nem jól orientálja a vállalatokat. Ehhez hozzájá­rult az is, hogy a gazdaság- irányításban nem volt egyértel­mű magatartás abban a kér­désben, hogy kinek kell kihez alkalmazkodnia: a vállalatok­nak a piachoz és a közgazda- sági szabályozórendszerhez, vagy a közgazdasági szabályo­zórendszerrel kell lehetővé ten­ni a nem gazdaságos vállalati tevékenység folytatását is. A közgazdasági feltételrend­szer korszerűsítésében 1988-ban minőségi változás következik be az adó- és árreform végre­hajtásával. Célja olyan érték- és árviszonyok kialakítása, amely az eddiginél világosab­ban mutatja meg a gazdálko­dás jövedelmezőségét, amely­nek alapján végbemenő diffe­renciálódás sokkal inkább a valóságos teljesítményeknek fe­lel meg. Csökkenti a gazda­ságban a költségvetés újrael­osztó szerepét azáltal, hogy je­lentősen mérsékli a vállalatok közvetlen adóbefizetését és a támogatásokat. Az adó- és ár­reform hatással lesz a gazda­sági mechanizmus egyéb ele­meire is, a tervezésre, a bér- gazdálkodásra, a vállalati adó­zás egészére és az exportösz­tönzésre. Az elmúlt 20 év tapasztalatai azt mutatják, hogy nem elég a gazdaságban reformot kez­deményezni. Olyan társadalmi közegre is szükség van, amely képes hatásait befogadni, elis­merni a teljesítmények és a jö­vedelmek összefüggéseit, érté­keli a nagyobb teljesítményt, és elfogadja az ebből eredő dif­ferenciálódást. Ehhez nemcsak arra van szükség, hogy a mechanizmus fejlesztésével a sikerek és kudarcok megállapí­tásához jobb mércével rendel­kezzünk, hanem annak a gya­korlatnak erősítésére is, hogy az okokat nyíltan feltárjuk, a közvéleményt őszintén tájékoz­tassuk, és a társadalom jelzé­seit figyelembe vegyük. Ebéd utáni szieszta a mecsekjánosi gondozóházban Idősek pihennek Mecsekjánosiban Gondozóházból üdülőház? Egy évvel ezelőtt érkeztek az első vendégek Hivatalos névadó nem volt. Eddig gondozóházként külön­böztették meg minden olyan intézménytől, amelyekben idős embereket fogadnak, de most talán érdemes végleges nevet adni az országban egyedülálló mecsekjánosi háznak. Van mi­ből válogatni, hiszen az ide ér­kező levelekben pont a leg­illetékesebbek, az itt pihenni akarók nevezik üdülőháznak, nyugdíjasok szanatóriumának, idősek panziójának . .. Most, márciusban volt egy éve, hogy az első vendége­ket fogadták. Az első hóna­pokban kevesen jöttek, nem tudtak róla, mások pedig so­kallták a napi, havi fizetséget. Mert ebbe a házba — orszá­gos kísérletként — azokat az idős személyeket, házaspáro­kat várják, akik képesek meg­fizetni a napi 170, illetve 30 napos hónap esetén az 5100 forintot. Az elmúlt évben 103 fő volt vendégforgalma. Ter­mészetesen nem mindenki fe­dezi a saját nyugdíjából az egy két hetes, vagy hosszabb ittlétét. Szép számmal vannak azok is, akiket a hozzátartozók fizetnek be azzal, hogy a pa­pa, mama is üdülni megy! üdülni. Ez itt a lényeg. Van ugyan házirend, de nem tették ki. Itt mindenki akkor kel, ami­kor neki tetszik, s bár nyolc órakor adják a reggelit, aki ki­lencig szeret aludni, akkor is megkapja. A folyosón közös névtábla, amelyen kiírják min­denki szobaszámát is. Kint van az első sikeres farsangi bálról és születésnapi ünnepségről készült fényképsorozat és ugyan messze áll egy igazi bü­fétől — amely működtetésére nincs is engedélyük — de be­hozták azokat a legszüksége­sebb apróságokat, amelyeket a vendégek igényelnek: bo­rítékot, levélpapírt, üdítőt, cso­koládét . . . — Már az_ is kezd kialakul­ni, hogy tavasszal és ősszel el­sősorban házaspárok jönnek hozzánk, míg nyáron az egye­dülállók — mondja Kardos Fe- rencné, az intézmény vezetője. — Jobbára nyáron utaznak külföldre a fiatalok vagy olyan helyen üdülnek, ahol az idős családtag nem találná fel ma­gát, ezért nagyon kapóra jön a létezésünk. Az utóbbi időben annyira megnőtt az érdeklődés, hogy már most az augusztusi jelentkezésekre küldjük a vá­laszokat. A jelentkezések tehát jön­nek, de akik ide vágyódnak, nem tudják —, meg miért is érdekelné őket —, hogy mint általában minden funkciójá­ban új létesítmény, a mecsek­jánosi is gondokkal küzd. Bár mind az Egészségügyi Minisz­térium, mind a Baranya Me­gyei Tanács egészségügyi osz­tálya nem csak erre az eltelt egy évre szólóan tekintette kí­sérleti jellegűnek Mecsekjáno- sit, az már biztos, hogy mihelyt önfenntartó lesz a ház, anyagi gondok fogják szorítani. — Soknak tűnik a napi 170 forint, ezzel tisztában vagyunk, de azt is látjuk, hogy az ide­jövök többsége minden külö­nösebb gond nélkül meg tudja fizetni — folytatja Kardosné. — Ezért a pénzért kétágyas szobát, napi ötszöri étkezést, mosást és ingyenes gyógysze- rezést nyújtunk. Pont a gyógy­szerellátásnál mutatkoztak leg­erőteljesebben az anyagi gond­jaink. A legtöbb idős ember többféle gyógyszert szed, s ezek jelentős része nem olcsó. A másik, jól érzékelhető gond, hogy kevés az a kikap­csolódási, szórakozási lehető­ség, amit jelenleg kínál az ott­hon. Van egy színes televízió, lehet lemezezni, rádiót hall­gatni, sakkozni, kártyázni. Va­lami még kellene. Mint ahogy szükség lenne legalább egy olyan — a ház körüli — séta- útra, amelyen még a bottal já­rók is biztonságosan lépeget­hetnének. Egyébként is rendez­ni kellene a környéket. Aztán itt van a testvérgond, vagyis az, hogy ők a csecse­mőotthonhoz tartoznak. Az alapvetően harmonikus kap­csolatukat tisztázatlan részkér­dések zavarják. Csak egy pél­da: az idősek házának nincs önálló pecsétje. Használhatják a csecsemőotthonét, de az ugye mégis furcsán hatna egy nyugdíjasnak küldött válaszle­vélen. De ezek valóban a kísérleti idő gyermekbetegségei. Vala­mennyit meg lehet oldani, s a lényeg már eldőlt: szükség van az ilyen jellegű intézmény­re, mert máris kevés a tíz két­ágyas szoba. Jönnek az idő­sek Mecsekjánosiba az ország minden részéből, de főként Bu­dapestről. Sok a visszatérő vendég. Mint az a gyomai há­zaspár, akit mostanában vár­nak. Tavaly azért jöttek ide, mert a feleség egy hosszabb betegség után még a legszük­ségesebb napi teendők elvég­zésére is képtelen volt. Amíg lábadozott, a férje kertészke­dett. Rengeteg virágot ültetett. Köztük azt a többszáz holland tulipánhagymát, amelyeket ö hozott Mecsekjánosiba, s ame­lyek kihajtva talán már ekkor elkezdenek virágozni, amikcr ők még itt lesznek. Török Éva Televíziós műsorok áprilisban A költészet napját köszönti a televízió április 11-én az­zal a műsorral, amely Mester és tanítvány címmel idézi fel Juhász Gyula és József At­tila művészi-emberi kapcsola­tát. A magyar líra kimagasló egyéniségeire Péter László, irodalomtörténész emlékezik; a versillusztrációkkal színesí­tett összeállítás feleleveníti az idősebb és a fiatalabb pálya­társ érzelem- és gondolatvilá­gának közös vonásait, az atyai barátság és a fiúi tisz­teletadás e szép és ritka pél­dáját. Az űrhajózás napjának előestéjén, ugyancsak ápri­lis 11-én sugározza a tévé Az ég katonái című riport­filmjét, amely a Magyar Nép­hadsereg repülőseinek mun­káját mutatja be. Az MTV a Honvédelmi Minisztérium se­gítő közreműködésével csak­nem egy évig készített felvé­teleket a vadászrepülők és a katonai helikopter- és szállí­tógépvezetők életéről és hét­köznapjairól. Április második hétvégéjén kezdik vetíteni a televízióban azt az új sorozatot is, ame­lyet a világhírű amerikai szí­nész, Walter Matthau filmjei­ből állították össze. Matthau az 1940-es évek végétől mo­dern amerikai szerzők darab­jainak sokszínű jellemábrázo­lójaként, vérbeli komédiás­ként aratott sikereket a szín­padon, s mozifilmek egész sora tette nevét világszerte ismertté. Pályájának kiemel­kedő állomása volt színpadon és filmen egyaránt Neil Si­mon számára írt komédiája, a Furcsa pár címűnek, vala­mint Billy Wilder kesernyés történetének, a Sógorom a zugügyvéd címűnek a szere­pe, amelyért Oscar-díjat is kapott. Ez utóbbi, 1966-os filmjével kezdődik a sorozat, amelyben nemcsak már is­mert, nagy sikerű produkciók, hanem hazánkban még nem vetített filmek is szerepelnek. A színész több mint két évti­zedes pályáját, emlékezetes alakításait, sokszínű játékát reprezentálja majd az 1969- es Kaktusz virága, a Jack Lemmon által rendezett Csak- azértis nagypapa, továbbá a 70-es években készült Szen­záció, a Hello, Dolly, a Ho­tel Plaza, a Hajsza a löld alatt című filmek, végül a Furcsa pár. 1987. április 4., szombat .. «ti 8 Ü K { I I

Next

/
Thumbnails
Contents