Dunántúli Napló, 1987. április (44. évfolyam, 90-118. szám)

1987-04-04 / 93. szám

A Dunántúli napló 1987. április 4., szombat Kiváló és Érdemes Művészek Paks, Bős-Nagymaros meg a többiek Hz idei terv: kilenc nagyberuházás Beszélgetés az Országos Tervhivatal főosztályvezető-helyettesével Magyarország és Csehszlovákia területén javában folyik Európa egyik legnagyobb vízierömü építkezése Bős—Nagymaros térsé­gében. A munkálatok alkalmával 13 millió köbméter földet moz­gatnak meg, s 1,3 millió köbméter betont, illetve vasbetont épí­tenek be. Képünkön: a bősi vizierömü-épitkezés látványa. Hazánk felszabadulásának 42. évfordulója alkalmából pén­teken a Parlament kupoTnter- méber átadták az idei Kiváló ér Érdemes Művész kitüntetése­ket. Az eseményen megjelent t.ázár György, a Miniszterta­nács elnöke, a Magyar Szoci olista Munkáspárt PoFtikai Bi­zottságának tagja, Pál Lénárd, az MSZMP KB titkára, Csehák Judit, a Minisztertanács elnök­helyettese és Radics Katalin, az MSZMP KB tudományos közoktatási és kulturális osztá­lyának vezetője. Köpeczi Béla művelődési mi­niszter ünnepi beszédében em­lékeztetett rá: a felszabadulás évfordulója immáron hosszú évek óta alkalmat ad arra, hogy a társadalom elismerését fejezze ki a művészek iránt, akik alkotásaikkal, személyes művészi jelenlétükkel gazda­gították életünket. Olyan mű­vészekről van szó, akik ki­emelkedő tevékenységüket hosszú időn keresztül a jó, az igaz, a szép szolgálatába állí­tották. A Minisztertanács a szoci­alista kultúra fejlesztése terén szerzett kimagasló érdemei el­ismeréséül, hazánk felszaba­dulásának 42. évfordulója al­kalmából ,.Magyar Népköztár­saság Kiváló Művésze” kitün­tető címet adományozott. A Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze Anna Margit festőművész, a Magyar Népköztársaság Érde­mes Művésze, Durkó Zsolt Kos- suth-díjas és Erkel Ferenc-dí- jas zeneszerző, a Magyar Rá­dió zenei osztálya lektora, a Magyar Népköztársaság Érde­mes Művésze, Hajnal Gabri­ella Munkácsy Mihály-díjas iparművész, grafikusművész, a Magyar Népköztársaság Érde­mes Művésze, Kalmár Magda, a Magyar Állami Operaház Liszt Ferenc-díjas magánéneke­se, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze, Koós Iván Jászai Mari-díjas báb- és dísz­lettervező, az Állami Bábszín­ház főtervezője, a Magyar Népköztársaság Érdemes Mű­vésze, Máté András Munkácsy Mihály-díjas grafikusművész, a Magyar Népköztársaság Érde­mes művésze, Mihályfi Imre, a Magyar Televízió SZOT-díjas és Balázs Bélo-díjas rendezője, a Magyar Népköztársaság Ér­demes Művésze, Mikó András, a Magyar Állami Operaház Kossuth-díjas és Liszt Ferenc- díjas főrendezője, a Magyar Népköztársaság Érdemes Mű­vésze, Németh Sándor, a Fő­városi Operettszínház Jászai Mari-díjas színművésze, a Ma­gyar Népköztársaság Érdemes Művésze, Pécsi Ildikó, a Nép­színház Jászai Mari-díjas szín­művésze, a Magyar Népköztár­saság Érdemes Művésze, Sán­dor Pál, a Magyar Filmgyártó Vállalat Balázs Béla-díjas film­rendezője, a Magyar Népköz- társaság Érdemes Művésze, Sára Sándor, a Magyar Film­gyártó Vállalat Kossuth-díjas, SZOT-díjas és Balázs Béla-dí- jas rendező-operatőre, a Ma­gyar Népköztársaság Érdemes Művésze, Sinkó László, a Ka­tona József Színház Jászai Ma­ri-díjas színművésze, a Magyar Népköztársaság Érdemes Mű­vésze, Szilágyi Tibor, a Víg­színház SZOT-díjas és Jászai Mari-díjas színművésze, a Ma­gyar Népköztársaság Érdemes Művésze, Szoboszla y Sándor, a Veszprémi Petőfi Színház Já­szai Mari-díjas színművésze, a Magyar Népköztársaság Érde­mes Művésze, Vitray Tamás Rózsa Ferenc-díjas szerkesztő riporter, a Magyar Televízió osztályvezetője. A Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze kitüntető címet kapott: Balla Demeter, a Lapkiadó Vállalót Balázs Béla-díjas fotó­riportere, Balázsovits Lajos, a Madách Színház Balázs Béla- díjas színvűvésze, Banovich Ta­más, a Magyar Filmgyártó Vál­lalat Balázs Béla-díjas film­rendezője, Bánki László Erkel Ferenc-díjas dramaturg, a Magyar Televízió főszerkesztő­sége helyettes vezetője, Bene­dek György Munkácsy Mihály- díjas festőművész, szobrászmű­vész, Bodnár Erika, a Katona József Színház Jászai Mari-dí­jas színművésze, Bolmányi Fe­renc festőművész, Csiszár Imre Jászai Mari-díjas rendező, a Miskolci Nemzeti Színház mű­vészeti vezetője, Darvas Árpád Munkácsy Mihály-díjas grafi­kusművész, Falud y László, a Pécsi Nemzeti Színház színé­sze, Farkas István, a BM Határ­őrség Központi Zenekara zene­kari vezetőie, Friedrich Adóm, a Magyar Állami Hangverseny- zenekar Liszt Ferenc-díjas első kürtöse, Gáívölqyi János, a Thália Színház SZOT-díjas és Jászai Mari-díias színművésze, Gerzson Pál, Munkácsy Mihály- díjas festőművész, a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanó­ra, Gross Arnold Munkácsy Mi­hály-díjas grafikusművész, Gyarmathy Livia, a Magyar Filmgyártó Vállalat SZOT-díjas és Balázs Béla-díjas rendező­je, Hidas Frigyes Erkel Ferenc- díjas zeneszerző, Horváth Gyu­la, a Vidám Színpad Jászai Mari-díjas színművésze, Ispánki József szobrászművész, Jandó Jenő Liszt Ferenc-díjas zongo­raművész, az Országos Filhar­mónia szólistája, Keleti Éva, az Új Tükör Balázs Béla-díjas képszerkesztője, Kemény Henrik bábszínész, a Népművészet Mestere, Kocsár Miklós Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, a Ma­gyar Rádió főosztályvezető-he­lyettese, Kocsis Albert Liszt Fe­renc-díjas hegedűművész, a Szombathelyi Szimfonikus Zene­kar szólistája, Kozák László, a Vígszínház Jászai Mari-díjas színművésze, Lengyel Györgyná Kálmán Éva, a Magyar Szink­ron és Video Vállalat Balázs Béla-díjas szinkrondramaturgja, Lubik Hedvig Liszt Ferenc-díjas hárfaművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyete­mi tanára, Mestyán Tibor, a Magyar Televízió Balázs Béia -díjas főoperatőre, Nógrádi Ro­bert Jászai Mari-dijas rendező, o Pécsi Nemzeti Szinhóz igaz­gatója, Oelmacher Anna mű­vészeti író, Pogány Judit, a Kaposvári Csiky Gergely Szín­ház Jászai Mari-díjas színmű­vésze, Réti Csaba, a Szegedi Nemzeti Színház Liszt Ferenc- díjas magánénekese, Rózsa Já­nos, a Magyar Filmgyártó Vál­lalat Balázs Béla-díjas rende­zője, Sándor János, a Szegedi Nemzeti Színház Jászai Mari- dijas főrendezője, Seregi Lász­ló, a Fővárosi Operett Színház Jászai Mari-díjas rende­zője, Sudlik Mán a Magyar Állami Operaház Liszt Ferenc- díjas mogánénekese, ifj. Schil­ler Pál, o Magyar Filmgyártó Vállalat Balázs Béla-díjas filmrendezője, Schrammel Imre Munkácsy Mihály-díjas kerami­kusművész, a Magyar Iparmű­vészeti Főiskola docense, Sza­badi Edit, a Magyar Állami Operaház Liszt Ferenc-díjas magántáncosa, Szekeres Ká­roly, a Herendi Porcelángyár Városlődi Majolikagyára Mun­kácsy Mihály-díjas és SZOT-dí- ias tervező keramikusművésze, Takács Gábor, a Magyar Film­gyártó Vállalat Balázs Béla-dí- ias filmrendezőié, Ternovszky Be!a, c Pannónia Filmvállalat Balázs Béla-díias rajzfilm-ren- dezőie, Turay Ida, a Thália Színház színművésze. A magyar gazdaság idei ter­ve már decemberben megje­lent a sajtóban, tehát nem ti­tok, hogy az előző esztendők­höz képest kevesebb az állami nagyberuházás. Igaz, párhuza­mosan egyre több a vállalati beruházás, amely szinkronban van a gazdaságátalakítási re­formokkal. Természetesen az állami nagyberuházások je­lentősége nem csökken, hiszen erőműveket, repülőteret, vagy éppen metrót továbbra is csak központi pénzalapból lehet épí­teni. Egyetlen, vagy akár több vállalat erejéből sem telne ilyen beruházásra. — Kilenc nagyberuházás sze­repel az idei tervekben, ame­lyek költsége meghaladja a 14,2 milliárd forintot - mondja Vasvári József, az Országos Tervhivatal főosztályvezető-he­lyettese. - Kétségtelen, hogy az energiaellátás fejlesztése él­vez elsőbbséget. A Paksi Atom­erőmű IV-es blokkjának épí­tése még az idén befejeződik, de így is 4,5 milliárd forintot költünk rá. Az eredeti terv sze­rint a 440 megawattos blokkot decemberben kapcsolták volna az országos hálózatra, de az építők olyan jól állnak, hogy már a szeptemberi üzembe helyezése sem lehetetlen. Egyébként ugyancsak idén ke­rül Minisztertanács elé az atomerőmű további bővítésének terve, s ha elfogadják, két 1000 megawattos blokk is épülne. — Az utóbbi hónapokban, években viszont jóval tö.bbet hallottunk a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszerről. . . — Az 1987-es beruházási terv 4,2 milliárd forinttal szá­mol, s ebből 3,7 milliárd forint építési munkákra megy el. A Bősi Vízlépcsőhöz kapcsolódó magyar építési feladatok közül érdemes kiemelni a Dunakiliti duzzasztóműnél történő föld­munkákat, mólók és vezetőmű­vek kiépítését. Folytatódnak a hatalmas léptékű betonozások, az alvízcsatorna kotrása, és a Hrusov—Dunakiliti tározó védel­mi létesítményeinek emelése. A Nagymarosi Vízlépcső osztrák kivitelezésben épül, s ott job­bára előkészítést végeznek a magyar vállalatok. így többek között gondoskodnak az ener­gia- és vízellátásról, az ipar­vágány lefektetéséről, valamint készenléti és felvonulási lakó­telepet húznak fel. És itt is vé­delmi létesítményeket emelnek, amelyek többek között Eszter­gom és Komárom érdekét szol­gálják. Ezért hadd említsek néhány adatot, amely jól érzékelteti, hogy milyen hatalmas léptékű ez az építkezés. Eszerint idén a magvar munkások többek kö­zött kiemelnek 4 millió köbmé­ter földet, s beépítenek 500 ezer köbméter kőanyagot, va­lamint 120 ezer köbméter be­tont. — Ferihegy II. már hónapok Óta menetrendszerűen fogadja a gépeket, de folytatódik-e az ottani beruházás, hiszen Feri­hegy I. sem maradhat el mö­götte? — Kétségtelen, hogy a feri­hegyi építkezések az utóbbi évek egyik legnagyobb prog­ramjának számítanak, s a költségek már eddig is meg­haladták a 10 milliárd forin­tot. És még nincs vége. Idén a Ferihegy I. régi leszálló- pályáját építjük át, s azután már ott is használhatják majd az új repülésbiztonsági beren­dezéseket. A forgalommegosz­tásnak több jótékony hatása lesz, hogy mást ne említsek, enyhíthet a környékbeliek gond­ján, hiszen ezáltal a zaj is csökken. A környezetvédelem miatt egyébként is még több kisebb beruházásra lesz szük­ség. — A metróépítés talán mind között a legnépszerűbb beru­házás, hiszen talán ez érinti leginkább az ország, s főleg Budapest lakóit, ám itt is sok a bizonytalanság, a feltételes mód, hogy meddig és mikor épülnek tovább a vonalak. — Sajnos ez is a drágább beruházásokhoz tartozik, s ezért az építés üteme az ország mindenkori anyagi helyzetétől, lehetőségeitől függ. Most az északi-déli vonal továbbépíté­se, tehát az Árpád-híd és a rákospalotai Bajcsy-Zsilinszky út közötti szakasz szerepel a ter­vekben. Idén a költségvetési ki­adások csökkentése miatt 1450 millió forint jut erre, s a Fő­városi Tanács is támogatja az építkezést. Az kétségtelen, hogy a kivitelező vállalatok gyorsabb tempóra is képesek volnának, de pénz híján nem tehetik. így a mór említett sza­kasz előreláthatólag 1990-re készül majd el. — A bányászat és a kohászat is mindig a „nagyberuházók" közé tartozott, bár az utóbbi években csökkent a jelentősé­gük.- A Dunai Vasmű kokszoló­műve tavaly készült el több, mint 9 milliárd forintért. Azóta már üzemel, de a kiszolgáló léte­sítményekre még az idén is köl­tünk 913 millió forintot. A vegyi üzemek építése valószínűleg még a jövő évre is áthúzódik. És a Dunai Vasmű beruházás­hoz kapcsolódik, annak érde­kében fejlesztjük a mecseki kokszolható szén bányászatát. Igaz, ez is lassított ütemben folytatódik, de így is 870 mil­lió forintot költünk rá. Az István 111-as akna, valamint a Zobák- akna mélyépítése történik. Épül egy szénelőkészítő, s gépeket is vásárolnak. — Két beruházásról még min­denképpen érdemes szólni, hi­szen a Budavári Palota és a Nemzeti Színház építése egy­aránt közérdeklődésre tarthat számot.- A Nemzeti Színház építé­se valószínűleg csak jövőre kezdődik, ezért egyelőre nem tudok többet mondani. A Bu­davári Palota viszont a leg­régebbi beruházásunk, hiszen a helyreállítását még 1949-ben kezdtük, s az épületegyüttes izomé már elkészült. Hamaro­san végleges döntés születik arról, hogy mi lesz a Sándor Palota és a volt Honvédelmi Minisztérium sorsa, vagyis ki költözhet majd be a felújított falak közé. A Sándor Palotá­ban lehetne például a Modern Művészetek Múzeuma, míg a másik épületben kaphatna he­lyet a várgondnoksáq, sőt egy étterem is, hiszen a Disz téren elkelne még egy vendéglátó- hely. Mindenesetre jelenleg a Sándor Palota tetőzetét bont­ják, javítják, s így a külső ta­tarozása hamarosan elkészül. A belső helyreállítást viszont csak a döntés ismeretében le­het tervezni, hiszen más belsőt kíván ecfy múzeum, és mást egy hivatal. Még ebben az évben felavatják a Paksi Atomerőmű negyedik, 440 megawattos reaktorblokkját. Képünkön a múlt év végén üzembe helyezett harmadik blokk látható. (MTI-fotó: Balaton József KS) Dalia László Kilencvenöt szál gyertya Most már szívesebben ül­dögél az öblös fotelban, így fogadja a vendégeket is, akik köszönteni jöttek őt Pécs-Somogyról. Kecskés Györgyöt, a terület párttit­kárát, Takács János pártve­zetőségi tagot, Vókó János iskolaigazgatót, Hámori Ist­vánná igazgatóhelyettest, a gyerekek képviselőit, Vársze­gi Györgyit és Telek Gá­bort. Csupa ismerős, akik Lőrincz Ádómnét Jozefin tántinak, a lányát Júlia né­ninek szólítják. Ök még gyerekkorukból emlékeznek az egyenes dere­kú, fekete hajú asszonyra, aki ott lakott a bányatelepi lakások első sorában, az er­dő alatt, aki összefogta a családokat, aki mindenkiről tudta, hogy miben szorul se­gítségre. — Jozefin tánti férje ak­naács volt — meséli Hámori Istvánná. — Becsült szakma volt ez már akkor is a bá­nyászok között. Jó anyagi kö­rülmények között, nyugodtan élhettek volna, de ők nem tudtak nem törődni mások­kal. Én még most is a szám­ban érzem annak a meleg tejnek az ízét, amit Jozefa tánti töltögetett nekünk min­den reggel az iskolában. Ő hozta a bádog bögréket is, amelyekből ittunk. Nekik egy gyermekük volt, Júlia, a leg­több bányász családnak vi­szont ct-hat. Rájuk gondolva szervezte a háború utáni időkben a gyűjtéseket, se­gélyeket. Mindig ő volt az első és a legbőkezűbb ada­kozó. Neki jutott eszébe a ma már szinte megmosolyog- nivaló apróság, hogy az is­kolába kellene néhány la­vór, szappan és törülköző, hogy legalább kezet tudjunk mosni. Ö kezdeményezte az isko­lai kirándulásokat, amelye­ken a bányász asszonyok főztek a gyerekeknek, ő jár­ta a családokat azért, hogy minél több szülőt rábeszél­jen: engedjék tanulni a gyer­mekeiket. A hozzá kötődő emlékeket a dr. Doktor Sán­dor Művelődési Központ so­mogyi honismereti szakkö­rének tagjai gyűjtötték össze. Az ő jóvoltukból ismert, hogy Lőrincz Ádámné kezdetben az MNDSZ vezetőjeként, ké­sőbb párttitkárként tevé­kenykedett a településen. Reggelenként rendbe tette a lakást, megfőzött a család­nak, aztán indult a művelő­dési ház mellett lévő párt­irodába, hogy akinek gond- ja-baja van, megtalálja. Kö­zös erővel újították fel oz iskola berendezéseit, az egy­kori kocsma és táncterem épületét lebontották, és he­lyére azt a kultúrházat épi tették, amely még ma is áll Pécs-Somogyban. Sürgette, intézte az utak rendbeho­zatalát és ünnepnap volt a településen, amikor az első autóbusz begördült hozzájuk. Három évvel ezelőtt a 77 éves lányával együtt beköl­tözött a nyugdíjasok házá­ba. Azóta minden évben itt ünnepük őt a ház lakói és a somogyi barátok. Legutóbb 95 szál gyertya volt a hatal­mas tortán, amelyet az in­tézmény vezetője, Szilasi PáI- né nyújtott át neki. A szüle­tésnap egy hete elmúlt, de azóta is jönnek a vendé­gek. Még jó, hogy itt van a kedves szomszédasszony, Ta­kács Jolán, aki nap mint nap segít nekik sütni, bevásá­rolni, nehogy készületlenül érjék őket a vendégek. Most is négy tálcányi édes és sós finomságot tesz az asztalra, többféle üdítő kíséretében, amit a két úttörő különösen nagyra értékel. Ök sem is­meretlenek Lőrincz Ádám- nénak. Unokái azoknak a gyerekeknek, akiknek egykor ő adott meleg tejet, ruhát, akiket kirándulni vitt. . . T. É.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents