Dunántúli Napló, 1987. április (44. évfolyam, 90-118. szám)

1987-04-11 / 100. szám

Z©n<?i StÚciiÓ Érdekes koncertet hallhattak azok, akik március 15-én el­mentek Budapesten a Zeneakadémiára. Az Új Zenei Stúdió adta elő leney Zoltán, Eötvös Péter és Vidovszky László egy-egy mű­vét. Jeney Fantázia egy hang fölött című darabjában két hang- szercsopört szól, az egyik egyetlen hangot játszik, szélsőséges dinamikai és ritmikai váltásokkal. Ebben a - közönség elöl el­függönyözött — csoportban vonósok játszanak. A másik - a füg­göny előtti — csoportban akko.rdhangszerek választanak ki tet­szés szerint hangzástömböket meghatározott időpontban. A vég­eredmény: lebilincselően izgalmas és élvezetes játék. Eötvös Péter Harakiri című kompozíciója tulajdonképpen a zene köré kristályosodó színpadi szituációk egyfajta megfogal­mazása, olyan akciószerű produkció, amely strukturálisan és te­matikuson a zenéből indul ki. A két fuvolaszólamhoz kapcsolódó három előadó közül ketten egy ősi keleti öngyilkossági szer­tartást mesélnek el, míg a harmadik egy-egy fatpskó kettészelé- sével zárja le a mozaikszerűen egymáshoz rakott tételeket.­Az est harmadik darabját a Pécsett élő Vidovszky László sze- lezte, a címe: 405. A cím a kompozícióban elhangzó akkordok számára utal. Ezek az akkordok igen szűk ambitusban helyez­kednek el, emiatt sok a látszólagos ismétlődés vagy a kvázi azonos helyzet, de -kevés a tényleges ismétlés. A kissé álom­szerű zeneműben egy zongorán megszólaló hangzótokat és azok elektronikusan modulált változatait hallhatjuk. A ha/igszórókat c. zongora köré helyezték, oly módon, hogy az elektronikus han­gok a függöny mögött, és az előtérben is felhangozzanak. So- kadmagammal áhítattal figyeltem ezt a varázslatos játékot és oz Új Zenei Stúdió előadásait' nagy szívjósóggal ajánlom min­denkinek. Megér egy pesti utazást. W. K. . . . szegény Lajos kétszer is kül­dött hírnököt. Először azt üzen­te, hogy elfogyott a regimentje. Aztán meg, hogy „ugorjatok a kútba". Már tudniillik annak a hivatalnak az önagyonülésezői, akik felelősek a regiment küldésért, akik különben naoonta ülé­seznek, energikusan vetik rá magukat a múlt havi irányelvekre, akik egyik legjelentősebb feladatuknak a patkányirtást tekinti!;, s ebben — elvi egyetértésük után — Molnár kartárs jár oz élen, egy roppant hatékony piszkavas segítségével. Verebes István eddig még nem játszott, groteszk darobját adta elő a Pécsi Orvostudományi Egyetem amatőr színtársulata április 1-ién, Balikó Tamás rendezésében. A Pécsi Nemzeti Szín­ház művésze mór ötödik éve vezeti ezt a műkedvelő stúdiót, s évenként egy-egy produkcióval állnak a közönség elé. Az „üzenet" című játék ugyan dramaturgiailag nem tartozik a klasszikusok közé, méqis — már csak azért is, mert mai — ér­dekes lehet, üzenetet küld minden nézőnek a hivatalok, az el­hallgatott információk, a letagadott tények, a meghamisított va­lóság világáról, omelvben az egyik vesztes Lajos, a szegény Kossuth, a hivatalvezető „édes eqv komája". A szereplők tisztességes, közel féléves munkával készültek fel, bár olykor szinte csak véletlenül, öntudatlanul találtak ró n ki­fejezés mesterségbeli fogásaira, néha túlságosan is teátrálisan játszottak, mégis kellemes egy órát szereztek a nézőknek. Meg­valósították azt, ami egy amatőr társulattól elvárható: a lelki- ismeretes szöveqtudóst, qt értelmező szerepfelfoqóst. A darabban Temesi Zsolt, Illés Zsolt, Vizer Miklós, Szentirmav Judit, Keresztes Zoltán, Lantai Szilvia és Varqa Éva játszott. A díszletek és a jelmezek a társulat saját munkái voltak. (Hodnik I.) Büki Attila második önálló verseskötete a költői világ­kép egységessé érlelődéséről tanúskodik: Kemény, zöld világ az övé, melyet örökös fagy dermeszt, „családtörő tél jajdul”, s az emberek „csontig hideglelésben" élnek. A lírai személyiséq alap­élménye az otthontalanság és a kisemmizettséq, örökös vándor­úba behavazott tájakon már-már céltalan iqyekezet, mely azon­ban mégsem nélkülözi a remény mozzcnatát. „Mit ér a világ, ha nincs lépés lépésre ..." - kérdezi egyik versében a költő, s egvszerre érzékelteti e mozgás önáltató dacát, s azt, hogy e vo- nulásé'ménv esélvtelenséae ellenére is a létezés megőrzött mél­tóságáról tanúskodik. Ezért lehet a kötet zárómotívuma mégis­csak a fénv. Büki leaszebb verseiben élmény és forma, aondo- lat és kifejezés természetes egymásba olvadását érzékelhetjük. A bensőséaes hanqulntú Karácsony aránvos szerkezetével, kép­alkotásának hármas ívével, külön is említést érdemel. Az Ami­kor szélfútta szavakba kezd az ember, című költeményben a tóileirás, a lelkiállapot és a sorstudat eqyséae raqad meq, a Téli ének Dedia a motívumok tudatos kibontásával és átértel­mezésével int el eqv összetett, éonen tnlánvossóqa által emlé­kezetes, lírai helvzet kifejezéséig. A költői viláqkép eayéni verete és a kötet szigorú szerkezete méq a qvenqébb verseket is olvan envséabe rendezi, mely n szövegösszefüqgés sugárzása által többletíelentéssel ruházza fel őket. s csupán a groteszk és iro­nikus képalkotás kísérleteit tartjuk kevésbé erőteljesnek, mert a többnvire közvetlen, eqyszerű hangvételben ilyenkor még némi moctorké'tséq érződik. Erre azért utalunk, mert Büki Attila ver­seinek ridea viláqát legtöbbször éppen a kimondás hitele teszi emberivé, az. hogy e fagyott tájban a szél mégiscsak szavakat sodor. Dr. N. I. Pécsiek Varsóban, fc** S, *3-“ nak vezetői, Apagyi Mária és Lantos Ferenc, a Varsói Friedrich Chopin Zeneakadémia meghívására intenzív integrációs és imp­rovizációs kurzust tartottak. A lengyel „Wychowanie Muzyczne" Zenei Nevelés — c. folyóirat beszámolt a kurzusról, amelyen fő­leg a zeneakadémia Ritmika- és Zenenevelésszakos növendékei, valamint Esztényi Szabolcs zongoraimprovizóciós osztályának szakközépiskolás tanulói vettek részt. „A lengyel résztvevők számára Apagyi Mária és Lantos Fe­renc által megszabott foglalkozások — a gyakorlati példák sorá­val illusztrált, széleskörű elméleti felvilágosítások ellenére —, nem tartoztak a könnyű feladatok sorába, ugyanis mindenekelőtt elő­ítéletektől, gondolkodási sablonoktól és felületességtől mentes, friss, nyitott hozzáállást igényeltek — írja Malgorzata Dechnik, a cikk szerzője. — Lényegében véve. számunkra, lengyeleknek az integráció és analógia problémájának ilyen felfogása meghök­kentően új volt. öt nap alatt azonban a résztvevők idegen­kedésének és kétség-érzetének javarésze elpárolgott, s átadta helyét a gyakorlati foglalkozások óriási jelentőségéből fakadó, bűvölet-érzetnek: c harminctagú csoport feladatmegoldások so­rozatán ót, gyakorlatilag, lépésről lépésre ismerkedett meq zenei és vizuális problémákkal, melyek közös elméleti alapokra tá­maszkodnak: kezdve a legegyszerűbb, szaktudást nem igénylő, inkább érzékenvséget-szépérzéket fejlesztő, gyakorlatoktól, az egyre összetettebb, komplikáltabb feladatokig, melyek már fo­kozatosan előtérbe hozták a hivatásos szakképzettség, a zenei és képzőművészeti tudás, illetve ilyen irányban történő oktatás igényét. Roger Vitrac drámájának magyarországi bemutatója Viktor avagy A gyerekiralom Füsti Molnár Éva, Oláh Zsuzsa, Újlaky László, Balikó Tamás, Vári Éva, Györy Emil és Pálfai Péter. (Tér István felvétele.) A Pécsi Nemzeti Színház re­mek előadását megnézve már- már elcsodálkoztam azon, hogy Roger Vitrac nevét a magyar színházbarátok alig ismerik. De eszembe jut, 'hogy a francia közönség és kritika is csak 1962-ben fedezte fel jelentő­ségét, amikor Jean Anouilh vál. lalkozott egykori barátja fő- művének, a Viktor avagy A gye­rekuralom című, szürrealista bohózatnak színpadra állítá­sára, harmincnégy évvel a mű keletkezése és tíz évvel a szer­ző halála után. Azóta benne látják az avantgárd dráma egyik mesterét, Beckett és Ionesco előfutárát. A Viktor gyakran szerepel oz európai színházak műsorán, s most hozzánk is megérkezett. A dráma cselekménye 1909. szeptember 12.én játszódik, a főhős kilencedik születésnap­ján, s bizonyára csábító elem­zési lehetőséget kínál az a tény, hogy Viktof egyidős a szerzővel, sőt az évszázaddal is. Ez kétségtelenül személyes, s ugyanokkor metaforikus mo­tívumokkal qazdagítja a figu­rát. óm a darab értelmezésé­nek kulcsát mégis abban lá­tom, hoqy főszereplője gyer­mek, ok’1 a felnőttek torz és tép-mutató viláaa vesz körül. Paumelle-ék kispolgári otthona két különböző minőségű világ találkozásának jelképes szín­tere, melybe a vendég Ida Mortemart személyében tulaj­donképpen egy groteszk halál, angyal toppan be, aki az alan­tas Y'sz°nyok közt vergődő fiút beavatia a létezés értelmetlen­ségének titkába. így válik Vik­tor születésnapja a felismerés sötét ünnepévé, mikor a gyer­mek hirtelen kiábrándult fel­nőtté keseredik, majd a halál­ba zuhan. A gyermeki és a felnőtt vi'láq ily módon sajáto­san egymásra vetül, s mind- Ireítő hordozni kezd' a vele el­lentétes másik szféra jegveit. Véaül is Viktor az igazán érett ember, a felnőttek pedig kis- S7Pr 'i. éretlen és infantilis lé. nyék,* az ő kegyetlen és idé'- fen világukra utal a cim is: gyerekuralom. Nem kell különösebben hangsúlyozni, hogy ennek az összetett, a bohózat és a sors­tragédia, a vaskosság és a fi- lozófikum elemeit merészen öt­vöző műnek a színrevitele minden társulat számára ko­moly feladatot jelent. A pécsi előadás sikerének alapja Sző­ke István következetes, a szö­veg elmélyült értelmezésén alapuló és a mű sokoldalúsá­gát kibontó rendezői felfogá­sa, mely megítélésem szerint a szeretet és tisztaság megalá­zásának, s a gyermeki értékek pusztulásának kiemelésével szól leginkább a mai nézőhöz. A rendező áttekinthető, zárt játékteret szervez, s ez reme­kül alkalmazkodik a Stúdió- színház kicsiny színpadának adottságaihoz, s a jelenetek értelmezésében fontos szere­pet juttat a megvilágításnak, a cselekvések rejtett mozza­natait kiemelő fényeknek. A színpadi " mozgás centrális, a köznapi élet rítusait érzékelte­tő megszervezésében nagysze­rűen érvényesül Kerényi lózsel díszlete: az ebédlőasztal, il­letve a hitvesi ágy középpont­ba helyezésével hiteles polgá­ri miliőt teremt, de az életfor­ma álszentségét is leleplezi. A rendező elképzelését Hatáso­san egészítik ki Fekete Mária korhű jelmezei, melyek a do­mináns színek alkalmazásával a szereplők jellemének alap­tónusára Is felhívják a figyel­met, és a Darvas Ferenc által összeállított zene, amely he­roikus hangvételével ellenpon­tozza a megjelenített világ táv­latnélküliségét. A végiggondolt rendezői koncepció igen határozott szí­nészvezetéssel társul, s erre azért is szükség van, mert Vit­rac különböző játékelemeket vegyítő dramaturgiája, s az alpáriság és fantasztikum közt lebegtetett drámai nyelve (me­lyet Vinkó József árnyalt és ötletes fordításában hallha­tunk) rendkívül nagy terhet ró a színészekre. Olyan összetett játékmódot követel tőlük, mely az aprólékos lélektani realiz­mussal kimunkált alakítást ál­landó stlizálássol „emeli meg", s a hétköznapion hiteles figu­rákat ironikus távlatba helye­zi. A társulat fel tudott nőni e szokatlan feladathoz, s ki- eqyensúlyozott, egységes telje­sítményt nyújt. A legsokoldalúbb fiqurát, a címszerepben Balikó Tamás kitűnő játékkal kelti életre. A legbelül még tiszta, de ugyanokkor már beszennyezett gyermek kegyetlen őszintesége mögött megrendítő erővel lát­tat meg egy órák alatt megvé- nülő, kiábrándult és szenvedő személyiséget. Erőbeosztása is sikeres, jól érzékelteti a figura jelképes életútjának ívét, s ebbe hatásosan építi bele az álomszerű emlékképeket. A másik gyermeket, a hatéves Esztert Füsti Molnár Éva ala­kítja, aki méltó partnere a címszereplőnek. Játéka amazé- nál . tudatosan egyneműbb. igazi kislányos gesztusokkal idéz fel egy olyan jellemet, akinek Viktorral szemben az a sorsa, hogy egykor majd olyan legyen, mint a szülei. A kulcs­figurának is tekinthető Ida Mortemart megjelenítésekor Maronka Csilla egyszerre tud­ja ábrázolni a végzetet, s profán karikatúráját, a Viktort rabul ejtő csábos és esendő vonzerőt, valamint az alantas és groteszk rémet, aki elől Eszter elmenekül. A szülők az infantilis erő­szak négy „őselemét" képvise­lik, helyesnek tartom tehát, hogy a rendező a színház érett, határozott arcélű, jelen­tős formátumú színészeire bíz­ta e szerepeket, akik érzékeny együttműködéssel képesek fel­idézni Vitrac különös világát. Vári Éva eszköztelen dinami­kája, Györy Emil árnvqlt, intel­lektuális szereofelfoqósa, Oláh Zsuzsa sugárzó, erőteljes egyé­nisége és Úilakv László kö­mény, lendületes játéka az elő­adás groteszk alaptónusát ad. ja meg. Dévénvi Ildikó a cse­lédlány szerenében nyers szí­nekkel érzékelteti, s ugyanak­kor értelmezi is 0 közönséges miliőt, Pállay Péter pedig jól karikirozza a tábornok bábú- szerű figuráját. Ügy vélem, hoay a Pécsi Nemzeti Színház előadása fon­tos esemény a társulat életé­ben, s egyben méltó és igé­nyes „meqhonosítása". egy meqkésve felfedezett, s nálunk eddig ismeretlen, jelentős drá­mának. Dr. Nagy Imre Két külföldi út között a Pécsi Szimfonikus Zenekar Gyönyörű munka - feszített tempóban A turné: hosszú távú befektetés Évente sok amatőr és hiva­tásos művészeti együttes uta­zik külföldi vendégszereplésre. Az utazások többsége intéz­mények közti baráti kapcso­lat, kulturális egyezmény je­gyében jött létre, de van jó né­hány, amely kifejezetten üzleti alapon szerveződik. Ez utóbbi­akról a közvélemény gyakran szélsőséges véleményt formál: vagy mesés qázsikról tud és irigykedik, vagy felháborodik, mert úgy véli, ingyen adja el magát a magvar művész. Ezért érdemes beszélni egy-egv ilven vállalkozás anyagi hátteréről is. A Pécsi Szimfonikus Zene­kar nemrég jött haza négyhe­tes nyugat-európai turnéjáról, és rövidesen utazik Nürnbergbe. — Milyen előzményei és lelté­telei vannak egy ilyen vendég- szereplésnek? — A kérdés Szkladányi Péternek, a Pécsi Szimfonikus Zenekar ügyvezető igazgatójának szól. — A pécsi zeneművészeti fő­iskola operatagozatának hall­gatói Richard Strauss Ariad- né Naxosban című operájá­nak bemutatójára készültek Schlote, salzburgi koncert­igazgató menedzselésében. A főiskolai zenekar azonban vá­ratlanul lemondta a vendéq- szereplést, és Schlotéék, akik korábban már dolgoztak ma­gyar zenészekkel, az Interkon- certtől ismét magyar zenekart kértek. December 30-án jött az Interkoncert telefonja hozzánk, egy hetünk volt a döntésre és a hazai program átszervezésé­re. — Huszoneav próbát tartot­tunk itthon a következő két hét­ben: Breitner Tamás és Gál Tamás karnagyokkal. Norbert Scherlich, a Staatsoper vezető korrepetitora, a turné egyik karmestere is Pécsre utazott ezért. Január 28‘tól Bécsben próbáltunk. Február 1-jén volt a bécsi premier, majd Ausztriá­ban, Hollandiában, Luxemburg­ban, az NSZK-ban léptünk fel 22 előadáson. Emeletes busz- szal utaztunk összesen mintegy 8 ezer kilométert, szállodában laktunk. Kisebb-nagyobb szín­házakban, hangversenyekre al­kalmas sportcsarnokokban sze­repeltünk, általában telt ház előtt. A különböző rendező iro­dák valóságos versenyt futnak a közönség kegyeiért, a prog­ram nagyon sokoldalú és szí­nes. Alkalmi társulatunkban az osztrák énekesek emllett né­met, japán, izlandi, tajvani énekesek is voltak. A produk­ciót egyébként — koncertszerű előadásra — meghívtuk Pécsre.- Milyen érvek szóltak amel­lett, hoqy elvállalják ezt a munkát? Milyen szempontok szerint döntötték el, kik utaz­nak és kik nem? — Először is művészeti érvek. Richard Strauss-operát játsza­ni viszonylag ritkán adatik meg egy vidéki együttesnek, és az Ariadné igen rangos fel­adatot jelent. Másodszor: egy zenekarnak a nemzetközi me­zőnyben szerzett tapasztalatra szüksége van. Én a zenekarban folyó vitában azt az álláspontot képviseltem, hogy az esetleg fáradságosabb vagy szeré­nyebb anyagiakkal járó külföl­di utat is meaéri elvállalni, ha az hosszú távú befektetés lehet. Sem- művészi, sem anyagi okok­ból nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne használ­junk ki minden lehetőséget.- Vita folyt a zenekarban ar­ról is, ki legyen az a 32 em­ber, aki utazik. Mert bár ez a szeieplés a munkaviszony alap­ján kötelezővé tehető, figye­lembe kellett venni az itthoni feladatok teljesítését, a külön­böző családi ügyeket, mellék­állást, egészségi állapotot, stb.- Mennyit fizetett az oszt­rák menedzser?- A magyar pénzügyminisz­térium rendelete alapján 61 nyugatnémet márka a napidíj, amit a napi étkezésre, fenn­tartásra lehet fordítani: de ez a napidíj akkor, ha a szállodá­val reggeli jár, már kevesbb. A menedzser - ismerve a piacot — 52 márkát ajánlott, és ter­mészetesen gondoskodott a szállásról, utaztatásról, és fi­zette a Pécs—Bécs utat is oda- vissza. Amikor ebben megál­lapodtunk, a zenekar vezetői és a szakszervezet között kez­dődtek tárgyalások: mennyit kaphat, mennyit kapjon egy- egy zenekari tag. A Pécsi Szim­fonikus Zenekarnak mint intéz­ménynek ugyanis voltak ki­adásai erre az útra, és ha nem is keres raita, rá nem fizethet. Az intézményt terheli az útle­vél- és vízumköltség, a biztosí­tás, a hanqszerszállítás és minden kiadás, ami a hazai program meqvóltozásából adó­dik, pl. a- külföldön játszók pótlására a kiseqítők szerződ­tetése stb. Természetesen valu­tában kellett fizetnünk az Inter­koncertnek nyolc százalék köz­vetítési dijat. Végül abban ál­lapodtunk meg, hogy az intéz­mény 10 márkát kap szemé­lyenként, ennek forintba számí­tott ellenértéke elegendő az említett költségekre. A zene­kari tagok napi 42 márkát kap­tok. Szerény összeg, de ele­gendő volt. A szállodákban nem nagyon szeretik, ha a vendég főzőcskézik — mi néha ezt tettük. — összegezve: milyen ha­szonnal járt ez a turné? — Bebizonyosodott, hogy rendkívüli helyzetben a zene­kar két részre osztva is tud maximális teljesítményt nyúj­tani. Az itthon maradottakra várt például a Figaro házassá­ga premierje, a bérleti hang­versenyek és a szokásos színhá­zi szolgálatok lebonyolítása. Ugyanakkor látszott, hogy a zenekari tagok jól bírták az itt­honitól eltérő, szokatlan élet­módot és a feszített tempót. A zenekar naponta képes volt újjászületni a fáradalmakból. Szép példáit láttuk az egy­mást segítő kollegalitásnak: két hét múlva, amikor a kimerült­ség jelei törvényszerűen kezd­tek jelentkezni, mindig akadtak erősebbek, akik a gyen­gébbek mellé álltak. A me­nedzseriroda és az ottani ze­nészek igen nagyra értékelték beugrásunkat és a zenekar lel­kes, feqvelmezett játékát. Foly­nak a tárgyalások a bécsiekkel további együttműködésre. Szá­munkra gyönyörű munka volt ez az ooera, és ahoqy múlik a füradtsón. úgy fényesedik a siker emléke. G. T. HÉTVÉGE 1987. április 11., szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents