Dunántúli Napló, 1987. március (44. évfolyam, 59-89. szám)
1987-03-14 / 72. szám
HÉTVÉGE II. hét Uj március Visszatekintve a múltra, elődeink érdemeit és botlásait számbavéve könnyű ítélkezni. Évfordulókban gondolkodva megmérettetni s kimondani; forradalmi elődök nyomdokain járunk-e avagy csak szeretnénk nyomukba érni. A Kommunista Ifjúsági Szövetség 30 esztendős. A zászlóbontás ma már történelmi léptékkel mérhető. Tudjuk, egy olyan szervezet született 1957 márciusában, amely akkor nyíltan vallotta: a szocializmusért harcol, a párt politikáját kívánja segíteni a mielőbbi konszolidáció, a békés építő munka kibontakoztatásáért. Az idők azonban változnak: új márciusra új március jön. „Jövőnk a tét!" — fogalmazta meg a KISZ Központi Bizottsága a közelmúltban felhívását, amely közös gondolkodásra sarkallja a fiatalságot, mely remélhetőleg megerősíti az ifjúsági szervezet sorait, s a napjaink által megfogalmazott új célok igaz perspektívát adhatnak. A történelem egyben megerősít: bátran kell az újat vállalni. Negyvennyolc márciusában, 1919 tavaszán s aztán 1945-ben elődeink árrá vállalkoztak, hogy megfeleljenek a kor kihívásainak, hogy lelkiismeretük diktátuma szerint, bátran cselekednek. Ök világot akartak változtatni. Számunkra a világ megőrzése, életünk jobbítása a cél. S ez sem kisebb feladat. A tavaszi történelmi évfordulók ünnepei alkalmával március ifjaira emlékezünk, olyan ifjakra, akik radikális eszméket képviseltek. Az ünnepen hajlamos az ember sztereotípiákban gondolkozni, s a ma nemzedékét a „forradalmi eszmék méltó örököseként” emlegetni, holott a valóság sokkalta bonyolultabb. A mai nemzedék — mai. Napjaink legégetőbb kérdéseit társadalom-politikusok, közgazdászok fogalmazzák választ keresve. Igen: jövőnk a tét! A kiosztott-ikiosztandó feladatok nincsenek életkorhoz kötve. Ma a generációk együttgondolkodását- cselekvését, nemzedékek összefogását követeli az élet. S majd azok a társadalmi változások méretnek meg bennünket, melyekkel naponta szembetalálkozunk. Megméretnek fiatalokat és nem fiatalokat, vezetőket és vezetet- teket. 1987. 'tavasza új márciust hozott. Három év alatt Pécsett 2101 fiatal család kapott lakást, garzonház előtt. (Cikk a 6. oldalon.) Képünkön: délutáni séta a pécsi, Irányi Dániel téri Proksza László felvétele Az igazi tehetség azért jár iskolába, hogy terheljék Merzay Ákos számitógépével M ® S ® e© v m ' f • A siker jón is Először a MÉV szolgáltató üzemében találkoztam Merzay Ákos fejlesztő mérnökkel: számítógép mellett ült és megpróbálta elmagyarázni, milyen energia-optimalizálási rendszeren dolgozik. Hogy mennyi fantázia van ebben a munkában! — Nehéz? — Szó sincs róla, inkább bonyolult. Merzay Ákos 26 éves; szinte még friss a diplomája. A Műszaki Egyetemen áramlástech- nikót tanult, diplomamunkájához a Mecseki Ércbányászati Vállalattól kapta az alapot, s jószerivel már majdnem kész a doktori disszertációja is. Koós Miklós üzemegységvezető igy jellemezte: — Újonc nálunk, de nagy reményekre jogosító újonc. A mi feladatunk itt a vállalaton belül, hogy a bánya üzemeinek energiabázisát szolgáltassuk, különböző rendszereket üzemeltetünk. Nyilvánvalóan arra törekszünk, hogy optimálisan végezhessük ezt. Ákos feladata nem egyszerű: tökéletesen meg kell ismerkednie ezekkel a rendszerekkel, s a hibák és erények ismeretében tegyen javaslatot az optimális üzemmódra. — Mennyi időt vesz igénybe ez a munka? — Gondolom, úgy két évet. Tudjuk róla, hogy sokodalú, hogy az áramlástechnika a mindene. Igy találkozott az üzem érdeke mérnöki elképzeléseivel. Ákos bent maradhatott volna a tanszéken; több fővárosi állást utasított vissza. Csak három évig maradt, s ennek az az oka, hogy felesége ez időtájt Budapesten járt főiskolára. Kirsten Drezda mellett született, Ákosért vállalta az ót- települést, vállalta, hogy magyar főiskolán végez, magyar nyelven. Tökéletesen beszél már magyarul, s a vendéglátó, ipari főiskolát kiváló eredménnyel végezte el. * — Mindig arra vágytam — mondja Ákos két cigaretta között —, hogy majd valahol szabad kezet kapok és mehetek a magam gondolatai után ... Itt az uránnál ez megvalósult. — Felelősség? — Elég nagy. Néha önmagommal is harcolnom kell. Korábbi munkahelyemen nem úgy jött ki a lépés, ahogy szerettem volna, s ebben nekem is részem volt. De mit tegyek? Csak azt tudom csinálni, ami számomra is izgalmas-érdekes, ami leköt. Meggyőz: a számítógép számára csak hobbi, az áramlástechnika az, amiben érzi, hogy valami szépet is alkothat. Még egyetemi évei alatt több védett számítógépesprogramot csinált, s ebből egészítette ki a megélhetés forintjait. Amire büszke: az „Azúr" Kereskedelmi Vállalat számára egy import-kereskedelmi nyilvántartási rendszert dolgozott ki. Még ma is kapcsolatban áll a céggel. A másik izgalmas programot pár napja fejezte be: édesapjával közösen készítettek egy épületfelújítási költségbecslési szisztémát. — Édesapám a POTE-n dolgozik, főmunkatárs. Néhány éve már csináltunk kórház-rekonstrukciós komputeres-programokat, melyet Siófokon, egy szimpózium alkalmával ismertettünk. Az Egészségügyi Minisztériumból felfigyeltek rá, munkánk díjat kapott. Eközben jöttem ró, hogy például az ingatlankezelő vállalatok számára milyen hasznos lenne, ha a lakóházfelújítások költségbecslését számítógépre víve, a szubjektív elemeket kikapcsolhatnánk. Most kész ez is. Kirsten elkészül a kávéval; tálcán süteményt hoz be. Rákérdezek: — Milyen ember a férje? — Él-hal a munkájáért. Ha valami olyat talál, ami számára fontos, képes éjjel-nappal csinálni, s ez néha már őrjítően idegesítő. Persze, mint általában a férfiak, a házi. munkában nem jeleskedik . .. Ákos sokat beszélt Balogh Józsefről, egykori fizikatanáráról. Odaadó tisztelettel és szeretettel. Elmondta, hogy amikor az édesapjától kapott kis számítógépet bevitte az iskolába, akkor Balogh tanár úr először azt mondta: „Szép, szép. Nagyszerű dolog ez. Légy nagyon hálás szüleidnek. Ha hazamész, mégegyszer köszönd meg ...” , Sok külön feladatot kapott tőle. Fizikapélda egy cetlin: éhgyomor-feladat. „Ha reggel felébredsz, oldd meg, fiam!" A tanár úrral a gépipari egyik szobájában beszélgetünk. Már nyugdíjas, de bejár az öreg falak közé. Felvételire készít fel, s mint kollégái mondják: 100 százalékos hatásfokkal. Nehezen áll kötélnek, még búcsúzáskor is azt mondja, ne írjak róla semmit . . . — Nem mi vagyunk a fontosak — jegyzi meg határozottan —, hanem az iskola, a diák. Noteszéből egy idézetet olvas föl: „Ma az oktatásban nem a tanterv maximalizmusa, hanem a tanítók minimalizmusa a baj. A túlterhelés fikció! Abban a diákban, akinek minden sok, nem él ambíció. Az igazi tehetség azért jár iskolába, hogy terheljék, ha úgy tetszik, túlterheljék." — Milyen diák volt Ákos? — Vékony, érdeklődő típus. Tudnék mondani dicsérő jelzőket, de nem szokásom. És kérem önt, vigyázzon, mit ír és hogyan. Hátha többet árt, mint használ. * Ákos édesanyja nyugdíjas; adminisztrátor volt. Az édesapa, Merzay László szintén a gépipariban végzett, mint a fia, s akkor járt estin a Műszaki Főiskolára, amikor fia az egyetemre. Ákos az érettségikor kapta meg a gépipari aranykoszorús jelvényét, ő a 35 éves érettségi találkozón. — Ákos? Természetesen nagyon boldog vagyok, ha sikereiről hallok. Hiszen ezt ő maga, egyedül éri el. Mégis ritkán mondom, hogy ezt vagy azt jól csináltad . .. — A közös munkák? Hosszasan gondolkodik, levesz a polcról egy dossziét, melynek felirata „REINVEST- program", s ott van a jobb felső sarokban: készítették Merzay Ákos és Merzay Lászó. (így követeli a sorrendet az ABC.) — Nagy öröm ez. A közelmúltról beszélgetünk. Ákos már az általános iskolában matematikai versenyeket nyert, a középiskolában pedig harmadikos korában megyei tanulmányi első lett — a negyedikesek előtt. — Mi nem igen tudtuk, hogy mit csinál — emlékezik az édesapa. — Kisiskolás korában sem kellett rákérdezni: kész-e a házifeladat? Úgy gondolom, hogy rendkívül becsülettel, szorgalommal végezte a feladatát, s maximalista abban, amit vállal. Túlnőtt engem mindenképpen . . . Csak arra vágyom, hogy hosszú távon is kitartó, szorgalmas és legfőképpen becsületes legyen. Akkor a siker jön magától is. Kozma Ferenc
