Dunántúli Napló, 1987. március (44. évfolyam, 59-89. szám)

1987-03-14 / 72. szám

A Dunántúlt napló 1987. március 14., szombat Jó eredménnyel zárta az első önálló évét a KSZE, amely 1986. január 1-től, mint Agrárfejlesz­tő Közös Vállalat dolgozik. Gya­rapodott a taggazdaságainak száma, és nőtt az általa integ­rált terület nagysága is. A 298 taggazdaság 651 ezer hek­táron dolgozik, az ország szán­tóterületeinek 12 százalékán. Míg a korábbi években a nö­vénytermesztési eredményeivel a KSZE első volt a rendszerek között, a tavalyi termésátlagok szerényebbek. Búzából 4,7 ton­na, kukoricából 6,9 tonna, nap­raforgóból 2,3 tonna hektáron­ként. Ugyanakkor jelentősek a mutatói a jövedelmezőségben, továbbra is vezet a termelési rendszerek rangsorában a búza, kukorica és a napraforgó elő­állítási költségeinek csökkenté­sével úgy, hogy partnergazdasá­gainak átlagos aranykorona-ér­téke nem magasabb. A vállalat árbevétele a ter­vezettnél 22 százalékkal több, másfél milliárd forint. Az el­múlt évben jól forgatta a pénz­eszközeit: százhúszmillió forin­tos érdekeltségi alap kölcsönt adott a gazdaságainak a gép- beszerzések finanszírozására, kedvezőbb feltételekkel, mint a lising díjazás. Decemberben het- venmillió forint értékben 11 szá­zalékos kamattal kötvényt bo­csátott ki, amely két-három hét alatt elkelt. Elsősorban a folyé­kony nitrogénműtrágya alkal­mazására, a telepek fejlesztésé­nek támogatására szánják a kötvények összegét. Idén külföldre nyit a KSZE, Növeli a rendszer-exportját a szocialista országokba, a Szov­jetuniónak, NDK-nak és Cseh­szlovákiának szállít technológi­át, vetőmagot, eszközöket. A fejlődő országokban szaktanács- adóként dolgozik, többek között Tunéziában a Taurinával közö­sen a szarvasmarhatelepek ta­karmányellátását dolgozza ki, míg Indonéziában a kukorica termesztést fejleszti. További terve a külkereskedelmi jog megszerzése, amelynek alapja, hogy a Komplex Külkereskedel­mi Vállalaton keresztül jól ér­tékesíti a taggazdaságok mel­léküzemágainak termékeit is. Most az NSZK-ban hamburgi székhelyű közös vállalatba tár­sul. Mindezzel a partnergazda­ságok gép- és alkatrészbeszer­zési lehetőségeit bővíti. Növelik a raktározási terüle­tet is, idén a szekszárdi központ­ban építenek egy ezer négyzet- méter alapterületű raktárcsar­nokot, amelyre tizenötmillió fo­rintot költenek. Jelentős a KSZE szolgáltató tevékenységében a közgazda- sági elemző — a döntéselőkérzí- tő munka: tavaly 136 taggaz­daság és 11 rendszeren kívüli partner pályázatát készítették elő, amellyel 1,8 milliárd értékű beruházás valósul meg. A KSZE eredményeit és ter­veit tegnap a szekszárdi köz­pontban fogadta el a vállalat közgyűlése. G. M. Műlép a méhészeteknek A méhek tavaszi kirajzásá­ra készülve megkezdték a mű­lép gyártását a Nagybajomi ÁFÉSZ Viaszfeldolgozó Kisüze­mében. A méhészektől felvásá­rolt sonkolyt — a nyers méh­viaszt — olvasztás és tisztítás után a kaptárok méretének megfelelő lemezekké sajtolják. A műlép felületén milliméter- nyi vastagságban kialakítják a jellegzetes hatszögletű rács­mintát, amit a méhek majd a mézgyűjtéshez, hasításhoz szükséges kamrácskákká építe­nek tovább. A nagybajomi üzemben az idén mintegy 35—36 ezer méh­család számára elegendő mű- lépet készítenek, s termékeik az ország távoli vidékeire is eljutnak. A termelés egytizedét helyben használja fel Somogy megye egyik legnagyobb — több mint száz tagot számlá­ló - méhész szakcsoportja. A hasznos rovarok gazdái már szemrevételezték a jobbára szabadban teleltetett kaptáro­kat, s megnyugvással tapasztal­ták, hogy átlagosan nyolc-tíz százaléknál nem nagyobb a méhcsaládok létszámvesztesé­ge. Nehezebben elhárítható ve­szélyt jelentenek azonban a ki­éhezett cinkék. A hosszúra nyúlt tél leleményessé tette az apró madarakat: a kaptá­rokat kopogtatva felébresztik, kicsalogatjá'k és jó étvággyal belakmározzák az óvatlan mé- heket. Igazi börz^hangulat! Nyüzs­gés, félrehúzódó, tárgyaló cso­portok, felcsillanó, elkomoruló tekintetek, csábító ajánlatok. Nem zsibvásár, nem emberke­reskedelem, hanem állásbörze. Az AIESEC Magyar Közgaz­dászhallgatók Egyesületének pécsi helyi bizottsága már har­madik alkalommal rendez ilyen összejövetelt. Meghívottak: a legkülönbözőbb ágazatokból, a legkülönbözőbb országrészek­ből érkezett vállalatok, a to­vábbi főszereplők pedig a pé­csi Janus Pannonius Tudo­mányegyetem Közgazdaságtu­dományi Karának hallgatói, ne­tán mór végzett, de erre az ígéretes alkalomra visszatért diákjai. A forgatókönyv szerint először a vállalatoktól érke­zett küldöttségek mondják el ajánlataikat, majd a szemé­lyes, vagy csoportos megbeszé­lések következnek. A legsúlyo­sabb érvek a magasabb fizetés, a lakásjuttatás, a vállalati rang­létrán való gyors előrejutás le­hetősége. Állás­börze Néhány példa a délután el­hangzottak közül: lakást ígér pályakezdő közgazdászainknak a Siófoki Kőolajvezeték Építő Vállalat, és ötezer forintos fi­zetés mellett a szabadszentki­rályi Béke Termelőszövetkezet. Az ÚjszegefJi Szövőipari Válla­lat osztályvezetői státusok rö­vid időn belüli megüresedésé- vel biztatta az érdeklődőket. A kecskeméti DUTÉP tíz köz­gazdászt vár. A nagy keresle­tet vállalatuk átszervezése, de centralizálása indokolja. A mecseki füszértesek arról nyi­latkoztak, hogy a tavalyi állás­börzén való részvételük ered­ménnyel járt, és méltatta a köz­gazdászhallgatók kezdeménye­zését, annak gyakorlati hasz­nát a DÉDÁSZ és a Pannon- vin Borgazdasági Kombinát is. — Nem szerződést kötni jöt­tünk — magyarázza Szabó Im­re, a békéscsabai Kner Nyom­da KISZ-bizottságának titkára. — A mai összejövetelt in­kább csak puhatolózási, kap­csolatteremtési alkalomnak te­kintjük. Erre viszont kifejezet­ten alkalmas. Egy főt várnánk szeptemberi belépéssel, kettő­vel pedig ösztöndíj-szerződést szeretnénk kötni. A kiválasztás­nál fontos szempont a nyelvtu­dás. — Igen jó a kapcsolatunk a Knei'Nyomdával, mint ahogy az itt lévő pécsi vállalatokkal is — mondja Domokos Lász­ló, az AIESEC egyik vezetője. Ami a nyelvtudást illeti, egy­re inkább előtérbe kerül: ugyanez igaz a számítástechni­kai felkészültségünkre is. Egyéb­ként jó helyzetben vagyunk, nagy a kereslet végzőseink iránt. Balog N. Emlékérmek és újabb segítőkészség Az évforduló alkalmából az iskola emeletén kiállítás nyílott a diákok munkáiból Nyolcvanéves a pécsi Leöwey Klára Gimnázium Azokra gondolok az évfor­dulón, akik.olvasva ezeket a so­rokat emlékezni kezdenek a régvolt időkre. Akik a jogelő­dökbe: a hat évfolyamos kö­zépiskolába, a felsőipari leány­iskolába, majd a leánygimná­ziumba és 1950 után,,a Leőwey Kláráról elnevezett középiskolá­ba jártak valamikor. Azokra gondolok, akik teg­nap megtöltötték a 80 éves pécsi Leöwey Gimnázium dísz­termét. A jelenlegi tanulókra és tanárokra, akik hallgathatták az igazgatónő, dr. Bernáth Jó- zsefné beszédét. A volt tanít­ványokra, akik emlékező iz­galommal jöttek ide tegnap, a szülői munkaközösség tagjai­ra, akik jelképes gesztusként hozzájárultak a mai iskola új kondicionáló termének létesí­téséhez és berendezéséhez. Azokra gondolok, akik zúgó, minden protokollt mellőző taps­vihar közepette vehették át munkájukért az első ízben ki­osztott Leöwey-emlékérmeket. A tanárok, diákok, szülők, má­sutt dolgozó segítők érzéseire gondolok, amint kimentek az elismerésért. Azokra gondolok, akik meg­rendezték a diákszemmel című kiállítást az iskola emeletén, akik szavaltak, akik résztvettek a névadóról szóló színdarab bemutatásának előkészületei­ben is, akik ma megkoszorúz­zák az intézmény egykori tanó­rainak sírját a pécsi temető­ben. Azokra is gondolok végül, akik tegnap nem lehettek ott az évfordulós ünnepségen, nem érezhették sajátos „leöweys" hangulatát. És a mai diákok­ra, akik 20 év múlva, a 100, évfordulón olvasva egy hason­ló írást felsóhajtanak: „én is odajártam". Mindannyiuknak, szeretnék most biztatást adni. Bozsik L. A legutóbbi ügyeletes újság­írói hetem alatt nemcsak az ismét zorddá vált időjárás hű- tötte fagypont alá a kedélye­met. Egymást érték a pana­szos telefonok, volt köztük nem egy szószerint is fagyasztó. Nemcsak a kinti hideg miatt fagyoskodtak hét végén a Fa­zekas Mihály utca 2. számú ház lakói, közbenjárásukra remél­hetően sikerült elhárítani a la­kódermesztő fűtési hibát. És addig? Akinek nem volt kéz­nél, vagy kölcsön villanyfűtő­test, azt az sem vigasztalta, hogy egyszer majd csak meg­jön a tavasz, a nyár... Négy asszonynak viszont pillanatok alatt kipirosodott az arca, ha nem is a hidegtől. A nem ép­pen nőnapi „köszöntőtől", amit egy ladás fiatalember zúdított rájuk, miután személyautójával a kátyús-latyakos úton sárral terítette be őket. Amikor azok udvariasan szóltak, a kocsiból kipattanó fiatalember nyomda- festéket nem tűrő szavakkal halmozta el az általa amúgy Is hideg zuhanynak imént ki­tett nőket. Ilyen esetben nem tud senki, semmi elégtételt ad(at)ni? Sokan kérdezték: miért nincs WC-papír? Bár megírtuk a la­punkban, a magyarázat olyan célra mégsem alkalmas. Az egyik panaszos másnap meg­súgta, hogy a Perczel utcai PIÉRT-üzletben a polcok tele vannak a hirtelen hiánycikké vált papírral. Megköszöntem, lerohantam és azonnal több gurigával is vettem. Ki tudja, mikor lesz ebből a köznapi szükségleti cikkből ismét nor­mális az ellátás?! Más hiány­cikk is borzolta a kedélyeket, feleségem is hiába unszolt — a papírbeszerzésem sikerén felbuzdulva —, margarint vi­szont nem tudtam sehol sem venni. Pedig a szakemberek szerint a margarin hozzátarto­zik az egészséges táplálkozás­hoz — ha ugyan kapható egy­általán . .. Egy férfiolvasónk joggal kifogásolta, hogy a bisztróban miért nincs sótar­tó? Van viszont műanyag tálká­ban só, abból bárki szabad­kézzel is annyit vesz ki, ameny- nyit csak akar, ha tiszta a ke­Ámi nem fért hét közben 15-00 re, ha nem. A sószóró — amint megtudtam - fogyóeszköz, ha­mar lába kél.­Csip-csup ügyek? Csak lát­szatra. Mert sokunkat nyo­maszt. Mint például a nem vi­lágító lámpatestek a 39-es dandár út Olimpiával szemköz­ti szakaszán jó darabon, vagy a Déryné utcában a 10. és a 12. házszámok között. Az is el­keserítő, ha URH-sávon hall­gatva a rádiót, az ember aka­ratlanul is kihallgathatja a CB-n folytatott párbeszédeket, de egy férfi már a középhul­lámon, a Kossuth adót hallgat­va is fültanúja volt a CB-cse- vegéseknek. Két valóban közérdekű beje­lentést is kaptam. Egy borozó vezetője nem érti, miért nem cserélik ki a négy hónap után meghibásodtt és az egy hónap­ja pótalkatrészre váró villany- tűzhelyt, amikor a jótállási je­gyen írva vagyon: „A termék cseréjét lehet kérni, ha az va­lamilyen oknál nem javítható, kölcsönkészüléket sem kapott a vásárló, és a javítás 30 nap­nál hosszabb időt vesz igény­be . . Megtudtam, azért nem kap(hat) csereutalványt, mert a majd 10 ezer forintos villany- tűzhelyet nem otthon, családi, hanem vendéglátóhelyen, tehát ipari jelleggel, azaz nem ren­deltetésszerűen használja. Te­hát bármennyi ideig is hasz­navehetetlen a készülék, ki kell várnia, amíg kicserélik a hibás alkatrészt. Erre rendelet van. De arra miért nincs előírás, hogy ezt a vásárláskor közöljék is a vevővel?! Pécsett mintegy 13 ezer Kom- fort-ST gázkészülék üzemel je­lenleg is, ha ugyan jó még mindhárom lángrózsa mágnes- szelepe. A javítással foglalko­zó DDGáz nem tud az RT 15 B típusú csaptelepből megközelí­tően se beszerezni annyit a Salgótarjáni Vasöntöde- és Tűzhelygyártól, amennyi a ja­vításokhoz, pótlásokhoz kelle­ne. A gyár viszont kiszolgálta­tott az MMG-nek, a csap gyár­tójának, aki annyit gyárt, amennyit kedve tartja - tehát keveset. Számoljunk csak. Az új csaptelep beszerelve 4-500 forint, de valójában csak a benne lévő mágnesbetét romlik el (ami, ha külön kapható len­ne, beszerelve sem kerülne többe 150 forintnál). Ha már mindhárom gázláng használha­tatlanná vált, akkor néhány száz, esetleg másfél ezer forin­tos javítási költség helyett mi mást tehet a gáztűzhely-tulaj­donos? Kénytelen venni egy va­donatújat, ami a beszerzéssel együtt is 10 ezer forintnál kez­dődik, Az ésszerű takarékosság és a gázkészülék-tulajdonosok kálváriájának megszüntetése je­gyében jó lenne a DDGóz és a fogyasztók számára egyaránt előnyös megoldást találni. Murányi László FILMJEGYZET Csók, Anyu Jó dolog-e, ha egy család tagjai napokig nem találkoz­nak egymással, s csak üzenget­nek a másiknak? Ez bizony nem jó dolog. Széthullik-e így egy család? Bizony, széthull­hat. Jó dolog-e, ha serdülő lány nem tudja megosztani gondjait a szüleivel? Bizony, ez sem jó. Használ-e kapcso­latainknak, ha hajnaltól estig futunk a pénz utón? Nem, nem használ ... — hosszasan sorol­hatnánk a kérdéseket, s böl­csen válaszolhatnánk is mind­egyikre. Hiszen olyan ismeretterjesz­tettek vagyunk már, hogy no — akár a családi élet harmó­niáját tekintjük, akár egészsé­günket, vagy hogy ültessünk-e a kiskertünkbe a fokhagyma mellé spenótot: ismeretterjesz­tés folyik a sajtóból, a rádió­ból és tv-ből („vasalót már be se merem kapcsolni” —■ idézet egy klasszikus viccből). Rózsa lános új filmjének bó­ját talán az adja éppen, hogy csendes, már bölcs módján ka­rikatúráját adja a buzgó job­bítási szándék és a valóság díszharmóniájának. Már mindent tudunk. Tudjuk, hogyan kellene cselekednünk: nevelni, játszani, beszélgetni kellene a gyerekkel, aztán még­sem tesszük, csak rohanunk a pénz után, hogy megadhassuk a gyereknek azt, amit tárgyia- síthatunk, szeretetünk gondosko­dásunk fogalmibb folyamatai­ból - s közben csak úgy nő bűntudatunk, mert tudjuk, hogy nem így kellene, s aztán bűn­tudatunkat is megpróbáljuk tárgyiasult módon megváltani. A Csók, Anyu-t ezt a szemlé­let, a „tudom, hogy te tudod, hogy mi tudjuk", teszi kellemes filmmé: komolykodva előadva banális álbölcsességek gyűjtő­helye lenne csak, megtűzdelve ólszent moralizálással. De Ró­zsa János száz álbölcsességet kilencvenkilenc esetben ót tud alakítani, fel tud ruházni egyé­ni látásmóddal. (Hiszen ez él­teti a nagy tömegkommuniká­ciós ismeretterjesztőket is: ha a Jogi esetekben, a Családi körben, a Deltában stb. nincs egy-egy érdekes, színes, ked­ves stb. egyéniség, akkor una- lomoa fullad mégoly sok isme­ret is.) Itt van például a „gyerekek figyelnek bennünket" globális igazsága. Ma már a világ leg­elvetemültebb kocsmatölteléke is tudja, hogy a gyerekek fi­gyelnek bennünket — jó eset­ben kritikailag (meg is lesz ró­lunk a véleményük); rossz eset­ben pedig példuál adunk ne­kik. (Ezért sem szabad - más fontos okok mellett — gyerekek előtt dohányoznunk, innunk, házasságtörnünk, csúnyán be­szélnünk és póréhagyma mellé fokhagymát ültetnünk.) Rózsa János is felvállalia ezt a bölcsességet, de egyénien állítja elénk. Trükkie csak any- nyi, hogy szó szerint veszi a komoly intelmet: fiimiének kis sráca bonyolult periszkóorend- szerrel figyeli környezetét, s et­től derűvel itatódik át a beal­vadt véres iaazsógú közhely, él­ni kezd és funkcionál. Én sejtem, hogv Rózsa tud- ia, hogv én alig kezdhetek va­lamit ismeretterjesztett tudó­sommal. összekacsintunk. S ez nem is olyan rossz, amikor már arra sincs időnk, hogy időnként összekacsintsunk vala­kivel. Bodó L. f Sikeres az önállóság első éve Külföldi partnereket keres a KSZE Közösen irányított munka hatszázötve négy ezer hektáron

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents