Dunántúli Napló, 1987. február (44. évfolyam, 31-58. szám)

1987-02-11 / 41. szám

2 Dunántúli napló 1987. február 11., szerda ÓRA A NAGYVILÁGBAN KB-titkárok, találkozója Moszkvában kedden talál­kozót kezdtek a KGST-tagólla- mok testvérpártjai központi bi­zottságainak mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozó titkárai. Tapasztalatcserét folytatnak a pártkongresszusaikon hozott határozatok megvalósításáról, a KGST-tagá llamok 2000-ig szóló komplex programjának végrehajtásáról, valamint a ■mezőgazdasági termelésben való együttműködés szélesíté­séről. A találkozón a Magyar Szo­cialista Munkáspártot Havasi Ferenc, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára képviseli. Az izraeli Haifa város kikötőjénél várakozik be vetésre készen az amerikai Kennedy nevű repü­lőgép anyahajó, hogy esetleges résztvevője le gyen egy Libanon elleni katonai akciónak. A ké­pen: folyik a harci repülők karbantartása. (Télefoto AP-MTI-KS-DN) ♦ FRANKFURT: Kedden Frankfurtba érkezett az a ka­nadai mérnök, akit kéthónapi fogság után vasárnap bocsá­tottak szabadon az iráni ha­tóságok. A 29 éves mérnököt azzal vádolták, hogy katonai létesítményeket . fényképezett Iránban. Gerald F. Seib ame­rikai újságíró, akit január vé­gén ugyancsak kémkedés vád­jával vettek őrizetbe Teherán­ban, kiszabadulása után a Wall Street Journal című lap­ban írt cikkében az iráni veze­tésen belüli frakcióharcokkal magyarázza fogva tartását. Seib arra a következtetésre jut, hogy letartóztatását a bizton­sági- szolgálat egyik frakciója rendelte el-a célból, hogy za­varba hozza azokat az iráni köröket, amelyek a külföldi új­ságírókat meghívták Iránba.---------------------------------------- . * + BAGDAD: Az iraki hadse­reg az elmúlt napokban inten­zív tüzérségi és aknavetőtáma­dásokat intézett az iráni állá­sok ellen, Bászráiól keletre — közölte kedden az iraki vezér­kar. Az iráni egységek a tá­madás következtében kényte­lenek voltak elhagyni az Al- Aszmak tó körül kiépített állá­saikat. Eközben az iráni tüzér­ség folytatta a Bászra elleni tüzérségi támadást, és az iráni hírügynökség jelentései szerint az iráni tüzérség a Perzsa (Arab)-öböl partján iraki olaj- létesítményeket támadott. öngyilkosságot kísérelt meg Robert McFarlane, Reagan el­nök volt nemzetbiztonsági ta­nácsadója, aki az egyik fősze­replője volt az Iránnak teljesí­tett titkos fegyverszállítások po­litikai botrányának. McFarlane hétfőre virradóan mintegy 20- 30 Valium tablettát, erőteljes hatású nyugtatószert vett be. • A pápa Lengyelországba látogat Június 8. és 14. között tesz látogatást II. János Pál pápa Lengyelországban. Varsó mel­lett felkeresi Czestochowát, Gdanskot, Krakkót, Lublint, Lódz-t, Szczecint és Tarnówot. Ezt a lengyel püspöki kar és a kormány közös bizottságának hétfői ülése után jelentették be. II. János Pál pápának - akit most Wojeiech Jaruzelski, a Lengyel Államtanács elnöke hívott meg, és aki egyben részt vesz a II. országos eucha­risztikus kongresszuson - ez lesz a harmadik látogatása szülőhazájában. Először 1979- ben, majd 1983-ban járt a pápa Lengyelországban. Az újabb pápai vizittől Var­sóban azt várják, hogy az ked­vező hatással lesz az államközi kapcsolatok fejlődésére és po­zitívan járul hozzá az egyház és az állam párbeszédéhez, ami jól szolgálná a társadal­mi közmegegyezés erősítését Lengyelországban. Hétfőn reggel a Washington mellett levő Bethesda haditen­gerészeti kórházba szállították, állapotáról egyelőre nem adtak ki jelentést. Az első közlés szerint McFar­lane ,,egy előírt gyógyszer túl­adagolása" miatt került kór­házba, ügyvédje azonban azon­nal közölte, hogy a volt nem­zetbiztonsági tanácsadó Valium tablettákat vett be, mivel „rendkívül nagy nyomás nehe­zedett rá". A rendőrségnél csak délután jelentették, hogy öngyilkossági kísérlet történt. A kórháznak azt a szárnyát, ahol McFarlane-t ápolják, el­zárták a nyilvánosság elől. Családjának birtokában állító­lag van egy búcsúlevél is, ezt azonban nem erősítették meg. McFarlane egyik kezdemé­nyezője és gyakorlati végrehaj­tója volt a titkos kapcsolatfel­vételnek, a fegyverszállítások­nak, maga is járt titokban Te­heránban, de otlani tárgyalásai nem vezettek el a Libanonban fogva tartott amerikai túszok kiszabadulásához. Az ügy fő­szereplői közül egyedül a volt­nemzetbiztonsági tanácsadó volt hajlandó a nyilvános tanú- vallomásra a különböző kong­resszusi bizottságok előtt, s egyik vallomásában elismerte azt, amit a Fehér Ház appará­tusa körömszakadtig tagad: az első - még Izrael által lebo­nyolított — fegyverszállításokat személyesen Reogan elnök elő­re engedélyezte. Egyes - meg nem erősített — értesülések szerint McFarlane nincs életveszélyben. A volt ta­nácsadónak kedden egy újabb kihallgatáson kellett volna ta­núskodnia. Marseille eayik takarékpénztárába ismeretlen fegyveresek hatol­tak be és 22 Személyt túszul ejtve 30 millió frankot követeltek. A rendőrség sértetlenül kiszabadította a túszokat. A fegyveresek­nek egy alagúton át sikerült elmenekülniök. (Telefoto AP-MTI-KS-DN) A Szovjetunióban február 2-án és 9-én összesen 140, szovjetellenes tevékenységért elítélt személyt bocsátottak szabadon - jelentette be ked­di sajtóértekezletén Moszkvá­ban Gennagyij Geraszimov szovjet külügyi szóvivő. Mint elmondta, a Szovjet­unióban egész sor bírósági ügy felülvizsgálata folyik, min­denekelőtt a szovjet büntető­törvénykönyv 50. számú cikke­lye alapján elítéltek ügyeié. Ez a cikkely vonatkozik a szov­jetellenes propagandát folyta­tó személyek bűneire. Kérdésre válaszolva Geraszimov hozzá­tette, hogy a kegyelemben ré­szesítettek száma növekedhet. A Szovjetunió nemzetközi tevékenységéről szólva Gera­szimov elmondta, hogy hétfőn megkezdődtek a határkérdé­sekkel foglalkozó szovjet-kínai külügyminiszter-helyettesi szin­tű tárgyalások. A szokjet kül­ügyi szóvivő beszámolt a pa­kisztáni külügyminiszter moszk­vai megbeszéléseiről is. Mint mondotta, szovjet rész­ről kifejtették, hogy a Szovjet­uniónak nincs szándékában katonai kontingenst Afganisz­tánban hagyni és kész meg­gyorsítani hazatérésüket, amint létrejön a rendezés. Moszkvai megítélés szerint a szovjet-pa­kisztáni megbeszélések kedve­ző feltételeket teremtenek a genfi tárgyalások sikeres befe­jezéséhez. Ennek kapcsán Ge­raszimov elmondta, hogy hét­főn este Moszkvába érkezett Diego Cordovez ENSZ-főtitkár- helyettes, aki a genfi afgán­pakisztáni párbeszédben köz­vetít. Geraszimov elmondta: ame­rikai részről konkrét javaslato­kat terjesztettek elő arra vo­natkozólag, hogy a két ország orvosainak kormányközi meg­állapodáson alapuló együtt­működésébe vegyék be az AIDS-betegséggel kapcsolatos kutatásokat. A szovjet egész­ségügyi minisztérium kedve­zően válaszolt a javaslatra, és a kérdést a két ország közötti egészségügyi együttműködési bizottság soron következő, áp­rilisi ülésén vitatják meg. Rendkívüli . cipővásár! 1987. február 12-től a Pécsi Cipőipari Szövetkezet * női cipő és szandáljai egységesen 300,- Ft-os reklámáron vásárolhatók. < Lvovi emberek Korábbi írásomban utaltam rá, hogy már a határon, első személyes ismerkedéseink ré­vén meglegyintett bennünket valami abból, amit a hírközlés útján a magyar közvélemény is szinte naponta nyomon kö­vethet. „Az átalakítás folyama­ta", a gazdasági reformtörek­vések, a társadalmi átalakulás, a nyíltság, őszinteség; az álta­lános demokratizálódás igénye terén. Vagy a tájékoztatás - hosszabb időn át cafatokra szabott hitele ellenében — a becsületes, valósághű és azon­nali tényközlés - ismerjük el! — soha eddig nem tapasztalt újdonságaiban mindarról, ami a szovjet társadalom mai való­ságában végbemegy. Folyamat ez, sajátos ellent­mondásokkal. Reméljük, hogy a tisztulás folyamata. De nem rövid távú, annyi szent. S mint erről kint is meggyőződhet­tünk, olyan külső (és belső) je­lekkel, jelzésekkel, reveláció- szerű fölismerésekkel jár, ame­lyektől - a legtárgyilagosab- ban megítélve is - olykor sű­rűbben kapkodja a levegőt itt a magyar turista. Például: eltűntek a feliratok, a lózungok. Csaptól odafelé is keresztül­utaztunk városokon, falvakon; jártunk gyógyfürdőhelyeken, bejártuk a területi központot is keresztül-kasul. De sem itt, sem másutt hasonló föliratok­kal, kinagyított fényképekkel nem találkoztam. Ugyanakkor sokszor, sokfelé éreztem: nem titkoltan valami belső közlési vágy - kénysze'r? — él itt az emberekben. Vala­mi fölszabadultságféle érzés. Valami „jólesik beszélni múlt­ról, jelenről, gondjainkról, örö­meinkről ..." S teszik ezt spontán módon, természetesen. Lehalkított szó vagy „köcülte- kintgetés” nélkül. * Nagyobb cukrászdákat, ká­véházat, presszót, ahol egy­szerre sokan beülhetnek, nem láttam sehol. Kis cukrászdá­kat, kávézókat 2-3 asztalká­val", álló pulttal, sokat. Szeszes ital sehol. Kancsók­ban 5-6 féle gyümölcslé, pa­radicsomlé — mindenütt. És „a" kávé . . . A lvovi ember igényes, jól ismeri a helyeket, ahol a leg­jobb kávét mérik. Az örmény kávézó pedig — fogalom. Az óvárosi főtér közelében a diák­ság kedvelt helye. S jóllehet aprócska, leülni nemigen le­hetséges, bármikor legalább félszázan szoronganak benne, türelmesen várva. S mikor ránk kerül a sor, a világ leg­érdekesebb kávéfőzési szertar­tásának lehetünk a részesei. Kap az ember a kezébe egy kis nyeles fémedénykét. Olyat, amilyenben a török kávét fő­zik tőlünk délre. Ebbe beletesz a „gyévocska" egy adag őrölt kávét, kanáíka cukrot, s kb. egy deciliternyi vizet. A fém- edénykével a vendég odalép a pulton álló jókora tepsiféléhez, amelyet elektromosan fűtenek. A tepsi fenekén szürkésre sö­tétült folyami homok van. Eb­be állítjuk bele a kis nyeles főzőket, s időnként meg-meg- mozgatva várunk 2-3 percet. Akkor a kávé szép lassan „föl­fut". Azaz fölforr, s a kéznél levő szép hosszúkás csészébe kitöltve lassan már lehet is óvatosan kortyolgatni ezt a csodakávét, ki milyen hőfokon bírja . . . Ez az igazi örmény kávé. Különlegesen finom. Sokkal mélyebb és „testesebb" zama­té, mint a törökös kávé. Minden városnak van szíve. Lokális és költői értelemben egyaránt. Utóbbi közel áll a „genius loci” fogalmához, a hely szubjektív kisugárzásához, de nem ugyanaz. Egy város szíve — poetikus értelmében - a környezet: szerkezete, műemlékei, zöldte­rületei stb. és a benne élő em­berek együtthatásában kezd dobogni számunkra. (Vagy nem kezd . . .) Az emberek .. . Sokszor megálltam ennek a hétszáz­ezres metropolisznak a szívé­ben, a „helyrajziban”, a Hotel Inturiszt bejárata előtt és néz­tem őket. Főleg délután 4-5 tájt, a csúcsforgalomban. Az első -izgalmas fölfedezés bennük az, hogy arcuk, alka­tuk, úgy tűnik, kevéssé, csupán enyhén szlávos. A látvány nem sokban különbözik a pécsi Széchenyi tér vagy a Kossuth Lajos utca áradatától egy nyári vagy őszi délután. Ez persze adódhat abból is, hogy Lvov a Szovjetunió legnyuga­tibb nagyvárosa ... Állok az Inturiszt előtt és né­zem az embereket. Nem mond­hatnám, hogy különösebben vidámak. Azt se, hogy letört- nek látszanának. Az arcuk ál­talában komoly, az egymással beszélgető járókelőké is. Elég tempósan közlekednek, de nincs tülekedés, lökdösődés. A ritmust mindenki észrevétle­nül fölveszi a tömegben, s „hullámzik" a dolgai felé. A bevásárlás ideje általá­ban a délutáni, koraesti órák­ra esik. Feltűnt, hogy a boltok­ban is, bármekkora a tömeg és bármennyire is siet valaki, ugyanolyan kulturáltan visel­kednek, mint az utcákon. Aki tülekedik, az vagy lengyel vagy magyar turista ... A lvovi em­ber, ha belép, s nem derül ki egyből, akkor türelmesen vé­gigkérdezgeti: „Kérem, itt a sor vége? . . . Tessék mondani, hol a sor vége? . . .” A nők szépek, arányosak, érdekes arcúak, formásak. Fő­leg 25-28 fokos hőségben, amikor a szeptember közepi vénosszonyok nyára a. Kárpá­tokon túl is átment kánikulába. Meglepett: a hölgyek ilyenkor ott is igencsak lenge holmikba öltöznek. Jobbára egy szál blúzba, merészen kivágott nyá­ri ruhába. Többségük délután csino­sabb. Ennek az lehet a titka, hogy többnyire mindenkinek van egy-egy mutatósabb „cuc- ca”, amit reggel, munkába menet soha nem látni rajtuk. (Alighanem szatyorban viszik magukkal.) Munka után már ebben indulnak randira, sza­badidős programokra. Jól megjegyeztem: slendrián öltözetű, elhanyagolt, ápolat­lan embert sehol nem láttam ebbén a városban! Az utca embere túlnyomó részben viseltes konfekcióruhát hord. Ám az elnyűtt zakók, nyakkendők tiszták, gondozot­tak. Az ötvenesek-hatvanasok és idősebbek mellén pedig hétköznap is ott cseng-bong, vagy szalagjelzéseikkel látható az illető valamennyi kitünteté­se. (Érdekes módon csak a fér­fiaknál.) Az érmek többsége a nagy honvédő háborút idézi, amely, mint ismert, három és fél éves náci megszállásával különösképp sok szenvedést zúdított Ukrajna, s itt, nyugati részén, Lvov népére. A harcokban kitűnt egykori frontkatonák nemzeti szokás­ként viselik kitüntetéseiket, hétköznapokon is. Hétköznapos zakójukon is. Kétségtelen: az emberek Lvovban is kopottak. De mél­tósággal viselik. (Folytatjuk) ~ 1 Wallinger Endre A kihallgatás elől menekült? McFarlane öngyilkosságot kísérelt meg ■ * ■ ' ' ' ■ Szovjet-amerikai AIDS-kutatások? Szabadon bocsátott elítéltek r Geraszimov sajtóértekezlete

Next

/
Thumbnails
Contents