Dunántúli Napló, 1987. február (44. évfolyam, 31-58. szám)

1987-02-11 / 41. szám

1987. február 11., szerda

Dunántúlt napló

Válaszok és vélemények - telefonon

Nemcsak a nyolcadikosok szülei hívtak...

Nem tudom, hol a határ. Nagyon nehéz megítélni, mikor sikeres - divatos szóhasználattal élve: mikor érte el célját - egy, a megyei lap által szervezett telefonos fórum közérdeklődésre számot tartó kérdésekről, itt és most a középfokú tanintézményekbe (gimnázium, szakközépiskola, szakmunkásképző) való jelentkezésről.

Harmadszor rendeztünk szolgáltatás jelleggel a felvételikkel kapcsolatos telefonos fórumot, ahol szakemberek válaszolnak a beérkező hívásokra. És talán most, a múlt keddi alkalommal éreztem először azt a végkifejletet, amiért végül is létrehoztuk annak idején ezeket a fórumokat.

Hogy miért? Elsősorban azért, mert nem alapvető dolgokról faggattak bennünket, nem kérdezgették a telefonálók, hogy mondjuk, mi a különbség a három iskolatípus között. Inkább speciális, egyedi ügyekről érdeklődtek (pl. hol lehet lótenyésztéssel foglalkozni?), vagy már tudott tények részleteiről faggatták a jelenlévőket. örvendetes dolog ez, és különösen azzá válhat, ha hozzátesszük: többségében

olyanok hívtak bennünket, akiknek gyereke még nem nyolcadikos, hanem fiatalabb, tehát viszonylag távolabb van számára a döntés, az életében talán első fontos változás: az általános iskolai és középiskolai átmenet.

Persze, érkezett rengeteg konkrét kérdés is. A Ziper- novszky két szakcsoportjáról, a mechanikairól és a villamosságiról akartak részleteket megtudni. Elmondtuk, hogy a villamossági a népszerűbb, és hogy újabban azért műszaki szakközépiskola az intézmény neve, mert ezzel is jelezni kívánják a szakközépiskola, főiskola-egyetem folyamatosságát. Az Apáczai Nevelési Központ Gimnáziumáról is érdeklődtek. Elmondtuk, hogy itt a fakultációknak nagyobb szerepe van, hiszen elsőtől kezdve ■vehetnek részt benne az érdekeltek, és közöltük azt is, hogy az eddigi tájékoztatásokkal ellentétben a gimnáziumba 75, a kétnyelvű angolra pedig 20 gyereket vesznek fel.

Többen kifogásolták, hogy több szakmát idén nem hirdettek meg azoknak, akik érettségi után szeretnének szakmát tanulni. Elmondtuk, hogy az illetékes vállalatok nem igényelték, idén például a rádiótévé műszerészt, a fogművest vagy a fodrászt, de ez nem jelenti azt, hogy jövőre ne indulnának újra ezek a szakok. Többen kérdeztek részleteket a honvéd kollégiumról, a pécsi katonai középiskoláról. Elmondtuk, hogy itt a képzés ingyenes, és a négy évet elvégzők hivatásos katonaként dolgozhatnak tovább, és nyitva áll előttük ,a lehetőség, hogy katonai pályán tovább tanuljanak. Bővebb felvilágosításokat itt is, valamint a fel nem sorolt kérdések esetében is az adott gimnázium, szakközépiskola vagy szakmunkásképző tud adni. Ugyanezeken a helyeken lehet érdeklődni — az átirányítással kapcsolatos - úgynevezett szakaszos beiskolázás tudnivalóiról is. A középfokú tanintézményekbe március 10-ig lehet jelentkezni.

Bozsik L

Tegnap este szerepelt először Komlón a Színház- és Hangversenyteremben a 30 éves fennállását ünneplő Bartók vonósnégyes. Az együttes a hét végén európai turnéra indul, amelynek első állomása Olaszország lesz. Fotó: Kóródi Gábor

„A dicséret viszi előbbre az embert”

Négy évtized gyerekek között

Vallomás a pedagóguspályáról

Dicséret, bizalom — pedagógiai elvek csapnak össze gyakran, mivel lehet a gyerekeket- és a felnőtteket - a leginkább a jó tanulásra, munkára serkenteni. Vannak, akik az elmarasztalás hívei, és vannak, ^ikik a „legnehezebb” gyerekekben is a dicséretre érdemes, olykor alig látható, figyelemre érdemes vonásokat emelik ki.

„Én szerencsés voltam, mert (mindig jó emberekkel találkoztam. Olyanokkal, akik a hibákra is úgy figyelmeztettek, hogy közben éreztették velem, bíznak bennem, fontosnak tartják, hogy produkáljak. Hittem, fcogy te ezt tudod — mondta egyik kedves tanárom, és ez mindent jelentett. Legközelebb arra sarkallta az embert, hogy megfeleljen ennek az értékelésnek.”

Eddigi munkássága is a dicséretre, a következetes, előrevivő szeretetteljes bánásmódra épült. Gábori Imréné, a meszesi általános iskola pedagógusa, két és fél évvel ezelőtt vonult nyugdíjba, 1948 óta tanít. Pályáját a szabolcsi iskolában kezdte, majd Meszesen folytatta. Életútja is hasonlóképpen alakult. Szabolcson született, de tízéves kora óta meszesi. A tanítóképző után végezte el a pécsi pedagógiai főiskola természetrajz-kémia szakát, vörös diplomával. Délelőtt az előadásokra járt, délután tanított, esténként tanult.

„A tanulás és a tanítás engem sohasem fárasztott. Szeretem mindkettőt, akár úgy is fogalmazhatnék, hogy szórakoztam."

A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen levelezőn folytatta tanulmányait — a kémia kiegészítőt — és vörös diplomával fejezte be az egyetemet is.

Emlékek között üldögélünk a meszesi lakásban. Fotók és oklevelek, minden gondosan a helyére illesztve. Kezemben a dr. Berze Nagy János honismereti szakkör munkaterve, a szakköré, amely 1979-ben alakult a meszesi iskola 4105. sz. Sudár István úttörőcsapata és a József Attila Művelődési Központ közös fenntartásával. Az iskola — szeretettel ejti ki a szót Gábori Imréné és férje. Gábori Imre 1953-tól nyugdíj- bameneteléig a meszesi iskola igazgatóhelvettese volt. Az iskolában laktak harminc éven át. Fákat telepítettek, Gábori- né névnapiára a férie rózsát ültetett az iskolaudvarban, ötször voltak nvaralni, eavébként otthon pihentek, kirándultak, proaramokat szerveztek a gyerekekkel egvütt.

„Azt hittük, ha kitesszük a lábunkat, összedől az iskola”

— a mosoly kicsit önirónikus, kicsit meghatódott, a szemzugban megjelenő és kibuggyanni készülő csillogás viszont nem tudja leplezni az érzelmeket. Minek is takarná el?

„A felkészülés a tanár arany- fedezete. Mindenkinek könynyebb, ha nem kínlódó óra születik. A felkészületlen pedagógus mit tud nyújtani a tanulóknak, főleg a mai, a színes televízión és videón felnövő gyerekeknek? Mivel köti le a figyelmüket, ha csak automatikusan előveszi korábbi vázlatát és újra elmondja?”

Szívesen helyettesített napköziben, bekéredzkedett óvodákba, örült, ha magyarból vagy matematikából készülhetett órát tartani valamiért rá 'nem érő kollégái helyett. Irt novellákat, pályadíjat is nyert, a középiskolában rendszeresen szavalt. Most az Országos Pedagógiai Intézet kémia tantárgyi kutatásában dolgozik.

„Mindent meg lehet tanítani mindenfajta módszerrel. Az eredmény a tanár személyiségé* tői függ. Ezt mindig mindenki elmondja, de kevesen hisznek benne. A pedagógusnak önmagában kell megteremteni a belső rendet és örömmel kell közelítenie a tanulókhoz. Eny- nyiben érzem a jó pedagógus „titkát". És majdnem elfelejtettem: erősnek kell lennie az embernek, hogy beismerje a gyerekek előtt, ha valamit ő rontott el."

Mindig visszatérünk a gyerekekhez. Akik közül nem egy már országosan elismert szakember és akik közül sokan gondolnak vissza szívesen a meszesi évekre. Most sem él tanítványok nélkül. A honismereti szakkör tagjai, még nyolcadik után is, vissza-visszajárnak a szakkörbe, nem ritka, hogy hatodikos, hetedikes testvéreik is beiratkoznak. Terv szerint gyűjtik Meszes emlékeit. Interjúkat készítettek nyugdíjas bányászokkal, hangszalagokon rögzítették a beszélgetéseket. Több értékes kiállítást rendeztek, pályázatokon szerepeltek sikerrel. Megjelent Rosinger vájár életrajza és eseménynaplója, amely

szintén az ő kutató-gyűjtőmun- íkája eredménye. A gyerekek céduláznak, fényképeznek, témaköröket ajánlanak a szak- körvezetőnek, aki figyelembe veszi kérésüket.

így született legutóbbi kiállításuk, az esküvői viseletek gyűjteménye. Dr. Berze Nagy János születésének 100. évfordulója alkalmából hozták létre a szakkört és még akkor, azóta is tartó hasznos szakmai baráti kapcsolatot alakítottak ki a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Gyakorló Iskolájának II. Rákóczi Ferenc honismereti szakkörével. Gáboriné rendszeresen jár a honismereti akadémiákra és konferenciákra. Készül egy módszertani könyv megírására: hogyan, milyen módszerekkel lehet eredményesen végezni a honismereti munkát.

Pályaképhez hozzátartozik a hivatalos elismerések fölsorolása, akkor is, ha az életmű és a kitüntetések nincsenek mindig összhangban.

„Úqy érzem, engem megbecsültek. Kitüntettek pedagógusi, úttörővezetői minőségemben, és meqkaptam a számomra legfontosabbat, a Gyermekekért díiat."

A szakkör, a család, a lánya, a kisunokák, a honismereti és a tudományos munka kitölti Hetét. És hoav miért ez a kitartó kötődés Meszeshez, miért nem választotta a naavobb le- hetőséaeket kínáló állásajánlatokat?

„Alaptermészetem a hűség. Ha Palotabozsokon szülétek, biztos vagyok benne, hogy ott próbálok helytállni. Szeretem a környezetemet. Szerettem az öreg Meszest is, a hangulatos konyhakertjeivel, ritmusos építkezésével és legfőképpen az egymást értő, érző közösségét."

Barlahidai Andrea

Népiség és szocializmus

Hetvenöt éve született Darvas József

A költőbarát Simon István egyszer rádióbeszélgetést folytatott Darvas Józseffel, aki elmondta, hogy ő csak a leghagyományosabb módon tud írni: mártoga- tós, hegyes végű írótol fal, de gondban van, mert az ipar már nem gyárt ilyet, s csak nehezen tud hozzájutni néhány darabhoz.

A közvetítés utáni napokban levelek és csomagok áradata indult meg, s Darvas József any- nyi hegyes tollsze- met kapott, hogy akár száz évig is írhatott volna velük. Ez az aprócska történet példázat értékű. Az irodalom dolgainak,'író és olvasó kapcsolatának olyan viszonyait idézi fel, amilyeneket ma már szinte egy elsüllyedt múlt emlékeként idézünk csak fel, pedig még másfél évtizede sincs, hogy megtörtént. |

Darvas József életében, a számára rendelt történeim korszakban a szolgólatelv ma gátólértetődő volt. De nem csak az írói, hanem az emberi pálya is e jegyben indult, Darvas József az oroshóz szegénysoron született 1912, február 10-én. A tehetség nem volt elég ahhoz, hogy tovább tanulhasson. Kellett hozzá még egy elkötelezett tanító is, aki addig győzködte a hadi özvegy édesanyát, amíg az rá szánta magát a nagy kísérlet re. Nem volt természetes az hogy a szegénysori gyerekből tanító úr legyen, 'Nemcsak az „úri középosztály” nem vette szívesen a felfelé törekvőket, hanem a szegénysor sem szí vesen engedte el a saját gyér mekét. A két világháború kö zötti kor azonban hirtelen vól tást hozott. Egyre többen rá döbbentek, hogy a népből való kiemelkedés által adódó lehetőségekkel nem szabad visszaélni, azaz nem szabad csak az egyéni célokat, érdeket figyelembe venni. Van egy sokkal nagyobb feladata a népi származású értelmiséginek: a néptömegek képviselete. Legyőzött forradalmak után egy felemás konszolidáció és egy megrendítő gazdasági világválság tanulságait hordozva Így született meg, így bontakozott ki a harmincas években a népi írók mozgalma.

Darvas József ennek a népi írói mozgalomnak a legfiatalabb képviselője volt. Mégis nagyon hamar beérkezett, 1938 táján már ismert és sikeres írónak számított. 1945 után a Nemzeti Parasztpárt egyik vezetője, majd miniszter lett, s élete végéig vezető politikai

és kultúrpolitikusi tisztségeket töltött be. Még a harmincas évek mélyén fölfigyelhetünk azonban egy érdekes sajátosságra, amelyet maga az író így fogalmazott meg: „az eldöntő emberi élményeket a szegényparaszti sors adta, de a munkásosztállyal, a munkás- osztály mozgalmával való találkozás tett íróvá". Vagyis: Darvas egyszerre volt résztvevője a kommunista mozgalomnak és a népi írók mozgalmának. Ez a kettős kötődés, kettős elkötelezettség nemcsak Darvas személyiségét és írói életművét gazdagította, hanem a két mozgalmat is. Nem árt hangsúlyozni, bármily nyilvánvalónak tetszik is ma, legalábbis elvileg, hogy a népiség és a szocializmus szükségszerűen egymásra van utalva, hogy a néptömegek elementáris gondjaira a huszadik században csak a szocializmus hozhatott és hozhat megoldást, s hogy a szocializmus létének egyetlen értelme a néptömegek igazi érdekeinek a képviselete. Fél évszázaddal ezelőtt ez a gondolat még csak kevesekben érlelődött meggyőződéssé. De e meggyőződés munkált a népi írók legjobb- jaiban is, s közülük talán a legkövetkezetesebben éppen Darvas József vállalta ennek a szemléletnek a gyakorlati következményeit: a részvételt

mindkét mozgalom mindennapos munkájában.

Darvasnak volt ereje a szembenézésre, s 1956 után íróként is, kultúrpolitikusként is megújult. Népiség és szocializmus szintézisét kereste ismét, s meggyőződése volt, hogy a szocializmus korszakában minden emberi értéknek, 'az irodalomban minden esztétikai értéknek létezési joga s megbecsült helye van. Hogy milyen sokat t^tt az irodalomért, az irodalmi életért 1973- ban bekövetkezett haláláig, azt csak azóta, hiányával viaskodva érzékelhetjük igazán.

Irány Gödöllő

Vajon van még időnk? És ha igen, akkor.mennyi? A megkapaszkodáshoz, netán a kiugráshoz. Azt hallom a Hét műsorában, hogy noha több mindenről lekéstünk, a biotechnika még olyan lap, amire tehetünk. Igaz, lehet, hogy hazánk kivételes talaj- és klímaadottságait, az' jtt felhalmozódott több évszázados tapasztalatot és tudást nem a Közös Piac vajhegyeivel konkurálva kell kihasználnunk, hanem másmilyen, már a jövő évezredbe mutató módon.

Gödöllőn biotechnológiai kutatóintézet épül. Hogy ezzel mennyire vagyunk időben vagy késésben, azt a laikus nehezen tudja eldönteni. Mert

az intézetet bemutatandó, 'még csak a mutatós makettet járhatja körül a kamera, járja is több ízben, és hóborította szántóföldeken pásztázhat végig, hogy megmutassa, hol lesz az intézet.

De már van, aki nyilatkozzék: az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és a szegedi genetikai intézetben már azokon a programokon dolgoznak, rokonszenves, fiatal kutatók, melyeknek Gödöllő, az új biotechnológiai kutatóintézet lesz az otthona. Azt mondom magamban, másokkal együtt, hogy Szilíciumvölgy... Hogy Gödöllő talán a magyar szellemi energia gyűjtőhelye lehet. Olyan szellemi műhely, melyben kicsi, nyersanyagban szegény, de szürkeállományát tekintve gazdagnak mondott országunk megélhetésén, netán kiuqrósán munkálkodnak.

Rokonszenvesek, hitetőek a harmincas éveikben járó kutatók nyilatkozatai; meggyőzően beszél az intézet már hivatalban lévő igazgatója. Majd Straub F. Brúnó akadémikus, aki nemcsak egy nívós szellemi műhely működésének alfáját és omeaáiót ismerteti, hanem az egészséges működésre érvényes ö-ök elveket. Mármint azt, hogy az ilyen műhely csak akkor képes produkálni, ha nem a Parkinson-törvény szellemében veszik fel munkatársaikát; ha egészséges verseny szelleme uralkodik a munkatársak között; egyszersmind a szolidaritásé, a közösségé, amelyik demokratikus vitában formálja állásfoglalását.

„Lehet-e nekünk Szilíciumvölgyünk?” kérdezi szombati számában a Népszabadság. Kérdezzük abban az országban, ahol Szent-Györgyi Albert, Neumann János, ahol Rubik Ernő született. Ahonnan oly sokaknak kellett gazdagabb, szerencsésebb országokba vándorolniuk, hogy megvalósítsák azt, ami agyukban megszületett. Illúzió, hogy a jövőben idehaza, önerőből meg tudunk alkotni minden nagyfontosságú találmányt vagy kutatási programot. Az viszont nem, hogy meglegyenek azok a szellemi műhelyeink, melyek partnerként kapcsolódhatnak majd a hasonlóak által vitt nemzetközi együttműködésbe.

°-°- I