Dunántúli Napló, 1987. február (44. évfolyam, 31-58. szám)
1987-02-23 / 53. szám
Dunántúlt napló 1987. február 23., hétfő Amikor kalapot hordott úr és paraszt Múzeumba került mesterség Azok voltak ám a szép idők! Legalábbis a kalaposmesterség szempontjából. Amikor kalapot hordott úr és paraszt, felnőtt és gyerek, amikor a legszegényebb embernek is legalább két kalapja volt: egy munkába, egy ünneplőre, a jómódúnak, a tisztviselőnek, a középosztálybelinek meg any- nyiféle, ahány színű öltönye. S mert nem számított felöltözött embernek az ember kalap nélkül, azokban az időkben, a harmincas években Siklóson hét kalapos élt meg az üzletből. A siklósi vórostörténeti kiállítás bejáratánál ma egy kalapprés áll: része annak a berendezésnek, amelyet Létai János nyugdíjas . kalaposmester ajándékozott a Múzeum- és Várbarátok Körének. A többi eszköz - csiszológép és különböző formák - restaurálásra várnak. A nyolcvanéves mester az új lakótelep egyik lakásában mesél a szakmáról. A mesterség német szakkifejezéseiről néha már gondolkodnia kell, de ujjainak mozdulatában, amikor megdörzsöli nyúlszőr kalapjának szélét, még ott a régi érzékenység, s nem téved a szeme, amikor rápillant az újságíróra és azt mondja: „magának 54-es kalap kell."- Kalapos volt a nagybácsim, ahhoz adtak tanulónak 1920-ban - meséli. - Amikor felszabadultam, nem lehetett elhelyezkedni, előbb a vasútnál dolgoztam, később a Borosnál Pécsett, majd Pesten, gyárban. Ott ismertem meg igazán a szakmát. A havi pénzemből félretettem, formákat vásároltam és hazaküldtem: az volt az álmom, hogy önálló legyek. Ez 1932-ben sikerült Villányban. Pesten akkor még érezni lehetett a gazdasági vi- lágváltásgot, az a nóta járta: ,,ahol a sárga villamosok járnak és a boltok bezárnak, ott van Budapest." Villányban kalapot árultam: feketét, szürkét, barnát, zöldet, melirozottat tartottam, azonkívül javítottam is. Egy jó nyúlszőr kalapért megadtak 12-14 pengőt akkor, amikor egy mázsa búza ára 8-9 pengő volt. Jártunk vásározni Bácskába, Szlavóniába. Kalap sokféle volt, nemcsak anyagra és színre, hanem formára is. Diktált a divat és diktált a helyi szokás. Villányban kedvelték a párizsi formát, az alacsony, kerek, széles szalagos kalapot. Az Ormánságban szívesen hordták a kerek, csárdás kalapot, amelynek a teteje csésze alakú volt és a karimája fel volt hajtva. Ezt népszerűén Kossuth-kalapnak nevezték, pedig Kossuth kalapja nem pontosan ilyen volt, hanem magasabb tetejű, keskeny és szegett szélű. Megtudom még, hogy a keménykalap nem azonos a cilinderrel, amelyből a bűvész a nyulat elővarázsolja, s hogy a két világháború között és utána még egy darabig a puha kalap volt a divat. De aztán jött a svájcisapka, a simléderes sapka és a hajadonfőtt viselet, a boltok egymás után becsukhattak, ma mór Siklóson egyetlen kalapos sincs. — Nemcsak azért — legyint az öreg keserűen. - Nem tanítottuk meg a mesterséget a fiataloknak. Fel akartam venni egyszer egy tanulót, nem hagyták, azt mondták, az utánpótlás nem a te gondod. Két év múlva meg jöttek: adókedvezményt adnak a tanulók után. Hát ki érti ezt? Beadta az ipart, aztán a terményforgalmi vállalattól ment nyugdíjba. Néha mesél a szakmáról. Kamera előtt is. Mert a várbaráti kör és a KIOSZ kezdeményezésére Kótány Jenő népművelő videóra veszi a kihalófélben lévő szakmák emlékeit: nem felejtjük hát el a kötélverőt, a szíjgyártót, a kalapost és a kovácsot a modern időkben sem. G. T. Csaknem ezer látogató a pécsi állatkertben Akkor érkeztünk a pécsi állatkert bejáratához, amikor egy vidra éppen sétára indult a bokrok, fák, ketrecek között: „jaj, de édes", sikítottak a gyerekek, de ez a vidrát nem hatotta meg, és morcosán elbújt a fényképezőgép elől. A Mecseki Kultúrpark állatkertje alighanem még a tavaszi nagy- takarítás előtt van, de a felnőttek és gyerekek nem a naptárt nézték, hanem az időjárást, s mivel tegnap olyan gyönyörű napsütés csábította sétára az embereket, mint az idén alig egyszer-kétszer, majdnem ezer ember váltott jegyet a pénztárnál késő délutánig: valamivel több felnőtt, mint gyerek. Egyébként az állatkert lakói is örültek a jó időnek: a farkasok üvöltése, az oroszlánok bőgése valószínűleg nem jelentett semmi rendkívülit, pusztán a szokásos produkció volt. Mint ahogyan a madarak is a megszokott módon tollászkodtak, a disznók fürödtek a sárban, a csimpánzok pedig - mint máskor is - ennivalót kértek és kaptak a látogatóktól és ezt tapssal köszönték meg. Amit azonban a legjobban szerettünk volna megtudni, azt nem tudhattuk meg: egy kis zöld pávián született a héten, de mert anyja annyira félti, hogy senkit sem enged a közelébe, még előttünk a rejtély: fiú-e vagy lány az újszülött. Árvízvédelmi készültség a Rábán Az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság a Rába mentén vasárnap reggel másodfokú belvízvédelmi készültséget rendelt el, folytatva a Rábca mentén folyó belvízvédekezést is. Az érintett térségben növekedett a belvízzel borított terület. Vasárnap már 8 szivattyú- telep működött és másodpercenként 8 ezer liter belvizet távolítottak el az elöntött területekről. ősi magyar baromfi a pécsi szőlőhegyen Napjaink Noéja Tojáscsere megyeszerte A tízhónapos Bohóc kopasz- nyakú és búbos, ráadásul hisztériás: gyakran játszik' legyő- zcttet, s aztán meg ő támad. Nevét onnan kapta, hogy tú- lontúlnagy búbját méltósággal hordja. A több színű Punk pedig az udvar királya, megküz- dött a címért. Az előbbi Nagy- vátyról, az utóbbi Szabadszentkirályról került Pécsre, Nagy Lajoshoz. A magyar-történelem szakos középiskolai tanár ugyanis baromfiudvart alakított ki néhány száz négyszögöles szőlője egy részén', azzal az eltökélt szándékkal, hogy ösz- szegyűjti a régi falusi életmódhoz tartozó állatokat, azokat, amelyeknek tartása kiment a divatból. Tíz hónapja kezdett a gyűjtőmunkához, amikor is tizenegy kopasznyakú-búbos csibét válogatott ki egy kosárból a pécsi vásáron.- Csak parasztszem látja meg a búbot a kiscsibén - mondja Nagy Lajos -, más arra gondol, hogy dagadt a feje. Aztán egymást követték a különböző ősi magyar baromfiak: dupla taréjú, szakállas, kapcás, piros, fehér, fekete, cirmos, kendermagos. Származási helyük-: egész Baranya. — Tapasztalatom szerint a falusi emberek felismerték, hogy mit is jelent a természetes életmódú állat. Míg a keltetőit csak úgymond felfújni lehet, egyébként tehetetlen, buta, addig az ősi fajták az etetésen kívül egyéb gondoskodást alig igényelnek, ugyanakkor igen jó viszonyba kerülnek gazdájukkal, azaz humanizáltak. A tojáscsere megkezdődött: tudják Ócsárdon, hogy kinek van Kacsótán tokás-kapcás vagy Molványban, Dobszán, Hidason egyéb ősi tyúkfajtája. Haszonállatként tartják ezeket, nem díszként.- A természettel való bánni- tudást nem lehet panelházban elsajátítani. Azt szeretném, hogy tanítványaim is érezzék talpuk alatt a földet, mint ahogy én büszke vagyok származásomra. Tizenöt éve élek Pécsett, de a falusi élettel együttjáró cselekvési igényeket nem tudom levetkőzni, s nem is akarom. A tanulás mellett, még diákként, kínosan összeszedett pénzen vettem a szőlőt, napszámba jártam, kavicsot, sódert raktam érte. Most már olyan, amilyennek elképzeltem: nemcsak szőlő van benne, hanem alpesi ház, s baromfiudvar is. Tyúkok, kacsák, libák. Az állatok jelenleg Ócsárdon telelnek, az édesanyám segít a gondozásban. Nagy Lajos a gyűjtőmunkát folytatja: most a búbos parlagi kacsák, labancos tollú ludak példányainak megkeresésébe fogott. L. Cs. K. Egy héttel a bukás után Csillagfény show Pécsett Az egy héttel ezelőtti bukás után február 20-án mégiscsak „fény gyúlt" a pécsi Sportcsarnokban. A budapesti Petőfi csarnok és az ÉLTE KISZ Montázs Stúdiójának rendezésében igyekezett kitenni magáért a Csillagfény show egész stábja. Megerősített hangtechnikával, jó minőségű felszereléssel és más felállású előadói gárdával nyújtottak látványos, mozgalmas és sokszínű műsort a több mint 3 ezer fiatalnak. Olyan egyéniségekkel találkozhatott a közönség, mint Benkő László, Frenreisz Károly, Gidófalvi Attila, Vörös István, hogy csak pár nevet említsek. A műsor vezetői az ország legnépszerűbb discó- sai, B. Tóth László és Dvora- csek György voltak. A nagyszámú fellépő művészek mellett discó, videoprogramok, kitűnő lézertechnika és rockvetélkedő emelte a hangulatot. Mindezek ellenére az országban felkapott Csillagfény produkció, úgy érzem, csak hazai színvonalon jó. Hű tükre a mai magyar popéletnek és a közönség vele szemben támasztott igényeinek. Sajnos ezalatt azt értem, amit Frenreisz Károly is megfogalmazott péntek este:- „A 70-es évek tehetséges, progresszív irányvonalát képviselő magyar zenészei az olcsó könnyűzenei stílusok mögé szorultak. Amennyiben nem hajlandók meglovagolni az új divathullámokat, vállal- niok kell a várakozást. A várakozást arra, hogy egyszer újra az egyéni hang, stílus lesz a divat és nem a leko- pírozott tucatzene." A pécsi műsor során is meglepő volt, hogy például a Napóleon BLD halvány produkciója sokkal nagyobb sikert aratott, mint Benkő László fantasztikusan jó szintetizátor játéka, vagy a kellemes meglepetést okozó Fáraó együttes izgalmasan kemény zenei hangzásvilága. A Skorpió és a Prognózis sikerszámaira, az Azt beszéli már az egész város . . ., illetve a Tele van a város szerelemmel . . ., természetesen most is bejött a taps. Ki kell emelni még egyszer a lézertechnikus munkáját, aki szenzációsan jó fényef- fektekkel dobta fel az egész műsort. A két lemezlovas, B. Tóth László és Dvoracsek a legújabb világslágereket ösz- szeválogatva csináltak jó hangulatot, s nagyrészt a fellépők is nekik köszönhették a meleg fogadtatást. A Csillagfény show összességében, ma 1987-ben, a közönség igényei alapján egy konkurencia nélküli, jó show-műsornak számít. Mindamellett, hogy monopolhelyzete úgy tűnik, egy ideig még megmarad a magyar szórakoztató életben, semmi esetre sem lehet szuper produkciónak kikiáltani. El kell viszont ismerni, hogy szükség van rá. Arra, hogy a fiatalok ezreinek kulturált szórakozási, kikapcsolódási lehetőséget nyújtson, hogy pár órára egy másfajta világot, egy kilépési lehetőséget biztosítson a néha mór-már terhes hétköznapokból. Péntek este a pécsi közönségnek ezt a lehetőséget megadta, és ha minden jól megy, áprilisban újra megadja a Csillagfény show! Hámori Andrea A vámosok nem voltak álmosak... 130 liter konyak a Skodában Csendes a hétvégi délelőtt a drávaszabolcsi közúti határ- átkelőhelyen, nincs sorbaállás a sorompók előtt, az érkező járműveket azonnal beengedik a karcsú épület előtti útlevél- és vámvizsgálatra. Reggel valamivel nagyobb volt a forgalom, de korántsem akkora, mint például egy júliusi szombaton. Hiába, a tél nem a turizmusé .. . Annál inkább a bevásárló utaké. Jugoszláviából szívesen jönnek át csupán egy napra, hogy beszerezzenek különféle élelmiszereket. — Többnyire a megengedett mennyiségnél többet szeretnének kivinni az országból - mondja Kovács Ferenc főhadnagy, a drávaszabolcsi vámhivatal parancsnoka —, de mi ezt visszatartjuk. Kivételt akkor teszünk, ha a jugoszláv állampolgárok a kötelező beváltáson túl is vásárolnak konvertibilis valutáért forintot, s igazolják, hogy ezt hivatalos helyen - IBUSZ-nál, OTP-nél - tették. Persze ebben az esetben is van egy határ . . . A kurrens cikkek: húsok és (elvágottak, sajtok, kávé. Benézünk a vámáruraktárba. Egy nagyobb tételt a napokban juttattak vissza a hazai kereskedelembe, ennek ellenére a hűtőkben több kilogramm hús, szalámi ■ rúdban, a polcon negyed- és félkilós kávé sorakozik. Az egyik hűtő tetején műanyagzacskóban babkávé van, lehet vagy 3-4 kiló. Egykori gazdája a kocsi ülése alatt szerette volna kicsempészni. A másik raktárban szintén „szegényes" a készlet, hisz „csak" 70-80 Napóleon konyak, tiszta alkohol, rum, jikőr várja a következő szállítást. A jugoszlávok elsősorban konyakot, Vegetát, rágógumit hoznak. Néha nem is kis tételben. A héten egy cutóban 130 liter konyakot találtak, szinte nem volt olyan része a kocsinak, ahol ne sorakoztak volna a fiaskók. A „turista" hajnali öt órakor érkezett a határátkelőhelyre, nyilván abban bízva, hogy álmosak lesznek a vámosok. Nem voltak . . . Tavaly 526 410-en lépték át Drávaszabolcsnál a határt - hetven százalékkal többen, mint 1985-ben -, többségükben 444 000-en — jugoszlávok. R. N.
