Dunántúli Napló, 1987. február (44. évfolyam, 31-58. szám)

1987-02-23 / 53. szám

1987. február 23., hétfő Dunántúli napló 5 Az önkéntes lapterjesztők feladata véget ért „Itt az újság!” Ezentúl a posta viszi a VDN-t a községekbe 14 helyett 60 helyre jut el a lap írás és lapterjesztés össze­fonódott tíz hónapon ót: új. ságírók vitték el több mint tíz baranyai községbe a Vasár­napi Dunántúli Naplót. így juthattak munkaszüneti na­pon is friss hírekhez, érdekes információkhoz többek között a szajkiak, bólyiak, beremen- diek'. Márciustól azonban már hivatásosak, a -Pécsi Postaigazgatóság alkalma­zottai hordják szét a VDN- példónyokat, s nem tizennégy helyre, hanem ennek több­szörösére. A terjesztési útvo­nal behálózza egész Bara­nyát. Az újságírók a tegnapi nappal befejezték önként vállalt lapkézbesítési tevé­kenységüket, s egyben ezzel vége lett azoknak az alkal­mi találkozóknak, amelyek olvasó és újságíró között egyébként csak szervezetten történnek. Kitörölhetetlenül megmarad a lapterjesztő új­ságírók emlékezetében a hömpölygő folyammá duzza­dó mondat, amikor egy te­remnyi ember adja egymás­nak a hírt: „Itt az újság!" Jóleső érzés visszagondolni a villányi Aranyfácón előtt ácsorgó, türelmetlenkedő új­ságvárókra, akik az italbolt két és fél hónapos tatarozá- si ideje alatt utánamentek a lapnak, hűséges olvasók ma­radtak. A már megújult Aranyfácánban tegnap reg­gel - a VDN megérkezésével egyidőben szinte — heten nyolc újságot vettek: volt, aki a szomszédjára is gondolt. — Félig már itt kiolvassuk a lapot - mondta az egyik vendég. — A cikkek rövidek, érdekesek. Lassan már kevés lesz ide a száz példány, hi­szen több mint hetven az ál­landó előjegyzés. A borjádi vendéglőstől jó néhányon köszönés után azonnal újságot kérnek, az­tán az egyebet. A hétórai nyitástól egyfolytában szállin­góznak friss újságért a köz­ségbeliek, sőt Nagybudmérra is innen visznek át több da­rabot. A januári ítéletidőben egyszer nem érkezett meg a VDN - járhatatlanok voltak az utak —, a vendéglőst az­nap kiszekálták, nem kíván több ilyen esetet. Magyarbólyban tegnap - fél nyolc tájékán - tizenket- ten ültek az italboltban, be­vallásuk szerint mind az új­ságra vártak. A nagyharsá­nyj Paprika vendéglőben még csak két hete árulnak vasárnapi lapot. A vendég­lős tegnap, alighogy átvette az újságcsomagot, máris bontotta, tízet azonnal leszá­molt, s nyújtotta a pult előtt ácsorgó férfinak, aki a szomszédokat is ellátja ol­vasnivalóval. Ö aztán igazi alkalmi lapterjesztő. A VDN-t árusító vendéglá­tóhelyek száma márciustól megnégyszereződik, a váro­sokon kívül egyre több köz­ségbe jut el a vasárnapi új­ság. Olvasóinkat még ezen a héten tájékoztatjuk arról, hogy hol vásárolhatják majd meg a lappéldányokat. L. Cs. K. Pécsi amatőrfilmes sikerei Kamera a hátizsákban Á filmezés sohasem megy ki a divatból... Edit hozta az első sikert Van egy hátizsákja, amelybe sok mindent belegyömöszöl, megveszi a vonatjegyet, és in­dul filmezni. Évekig visszajár egy-egy helyre, amíg úgy érzi, hogy sikerült elkapnia a témát. Kölcsönkamerával és vetítővel dolgozik. Amikor elkészül egy filmmel, többször is megnézi, és gyakran újra nekifog, átdolgoz­za. Szeretem csinálni, ezért nem számolom az órákat és nem sorolom a nehézségeket, mondja csendesen. Katits Kálmán amatőr filmes, aki egyébként a pécsi Mecsek- aljai Általános Iskola igazgató­ja. Néhány év óta filmez, tag­ja az IXILON stúdiónak. Hat filmet készített és ebből négy több díjat is nyert. Első mun­kája 1984-ben az Edit, egy fia­tal, világtalan lányról szólt. Az országos amatőr filmfesztiválon és a zombori fesztiválon első helyezést ért ‘ el dokumentum­filmjével. (Azóta már lapunk­ban is közzétettük az örömteli hírt, hogy eqy lány visszanyerte látását. Ö Edit, Katits Kálmán filmjének szereplője. (Legutóbb a Dombóváron megtartott or­szágos néprajzi fesztiválon első lett a „Hess, pávázás” című filmjével, a bunyevácokról ké­szült alkotásával az ugyanott megrendezett dél-dunántúli amatőr filmfesztiválon harma­dik díjat és operatőri különdí- jat kapott. A Bunyevócokat nemrégiben mutatta be a pé­csi Délszláv Klubban. A film pergő, érdekes, a néptáncosok külön is örülnek neki, mivel megtanulható be­lőle egy táncrend és a jellegze­tes bunyevác táncok is tanul­mányozhatók. A hármas tánc, amikor egy férfi két nővel tán­col, a büszke tartással elő­adott, apró, rezgő lépések. De nemcsak néptáncból áll a film; Gora, Baja, Csávoly lakói, is­kolásai, múzeum- és iskolai ve­zetői és még sokan megszólal­nak. Az asszonyfarsang felvéte­lekor valamilyen technikai za­var miatt kimaradt az egyik legizgalmasabb rész, amikor az asszonyok számára fenntartott bálba betévedt férfiút néhány ruhadarabjától megfosztva ki­tessékelik a teremből. Katits Kálmán még testneve­lésszakos hallgatóként ismerke­dett a filmmel. Először csak sportmozgásokat fotózott és hurokfilmet készített. Valamikor filmrendező szeretett volna lenni. Azután sporttal, tanítás­sal teltek az évek, míg egy va­lahol látott rossz riportfilmre felfigyelve elhatározta, hogy amatőrfilmesként bebizonyítja magának, lehet másképp is dolgozni. — Szívesen járok Erdélybe, ott készült a „Hess, pávázás" is. Szeretnék filmet készíteni a magyarországi németségről, el­sősorban mivel anyám révén a rokonságomban németek is vannak. A nevem pedig az apai ág bunyevác voltára utal. Ter­vem számos. Egyszerre több filmen is dolgozom párhuzamo­san, többek között azért is, mert nem lehet mindegyiket mindig felvenni. Magam alakí­tottam ki a munkamódszeremet és megfizettem a technikai tu­dásomért. Volt olyan, hogy han­gosfilm helyett csak hangcsíko­sat vettem és legnagyobb szo­morúságomra nem lehetett használni a jó alapanyagot. Megpróbálkozhattam az újra- ■felvétellel.- Ma, a videózás korszaká­ban nem korszerűtlen kicsit az amatőrfilmezés?- Szerintem sohasem megy ki a divatból. Olcsóbb, mint a video, bár, amikor az ember sa­ját zsebből fizeti a filmet, ez a tény nem is olyan nyilvánvaló. A műfaja is eltérő a videóétól. Én közelebbállónak érzem az időtálló munkákhoz. Persze le­het, hogy én elfogult vagyok és egyáltalán nincsen igazam. Precízen elpakol és közben azon töpreng, hogy így, ki tud­ja, hányadszori látásra úgy ér­zi, még ki kellene egészítenie a Bunyevócokat. Valószínűleg meg is teszi. Barlahidai A. Meghalt Szederkényi Ervin Életének ötvenharmadik évében, február 21-én, súlyos be­tegség következtében elhunyt Szederkényi Ervin, a Jelenkor főszerkesztője, a Janus Pannonius Tudományegyetem adjunk­tusa. Temetéséről később intézkednek. Magyar Írók Szövetsége Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja Irodalmi Szakosztálya Baranya Megye Tanácsa # Jelenkor szerkesztősége 1934. április 20-án szüle­tett. Az egyetem elvégzése után Pécsett általános, majd középiskolában, később a Tanárképző Főiskolán taní­tott. 1964-ben kinevezték a Jelenkor főszerkesztőjének, de az irodalom szolgálatát oktatóként is haláláig foly­tatta. Életműve azonban vitatha­tatlanul a folyóirat, amely­nek huszonkét éven keresztül állt az élén. Főszerkesztése alatt vált a Jelenkor vidéki folyóiratból országos jelen­tőségű, egyenletesen magas színvonalú irodalmi, művé­szeti fórummá. A kevéssé lát­ványos, de eredményében hosszú távú irodalomszerve­zői, szerkesztői munka sok­fajta képességet, széles kö­rű tájékozottságot, szilárd esztétikai elveket, biztos kri­tikai érzéket, elkötelezettsé­get és ugyanakkor bölcs to­leranciát igényel. Szederké­nyi Ervinben megvoltak ezek a képességek, nagy munka­bírással, szorgalommal és le­fegyverző szerénységgel ki­egészülve. A mindennapos, apróbb-nagyobb csatározá­sok közepette mindvégig meg tudta őrizni tisztánlátá­Napfényes vasárnap Erre vártunk. Csak legyen még szikrázóbb és melegebb a napsütés és maradjon tartós. Tegnap napfényben fürdőit a város, megváltozott az utcák képe, más lett az emberek hangulata. Reggel kitárultak a lakások ablakai, erkélyajtói, kikukkantottunk a szabadba, és a hirtelen jött jó idő átprog­ramozta a napunkat. A lépéseket most próbáló kisgyermekekkel sétáltak a szüleik, tizenéves fiúk atlétára vetkőzve rúgták a labdát, fia­talok indultak a Mecsekre sé­tálni, és az első tavaszi virá­gokkal kezükben idősek igye­keztek a temetőbe, szeretteik­re emlékezni. Az orfűi, Abali- geti út melletti erdőből hóvi­rágfüzérekkel jöttek elő a ki­rándulók, a kiskertekben az el­ső hosszabb szemlét tették a gazdák. Néhány fenyegetően fekete felhő ugyan már kora délelőtt ráült a Mecsekre, de szeren­csére nem húzódtak a város fölé, nem rontották el az első igazán tavaszias vasárnapunk örömét. Jó volt mélyeket léle­gezni ebből a friss, erős leve­gőből, elnézni mások örömét, és arra gondolni, hogy most már egyre több ilyen napunk lesz . . . T. É. Elutazott a szovjet tudósküldöttség Vasárnap elutazott Buda­pestről az a szovjet tudóskül­döttség, amely Kapolyi László ipari miniszter meghívására tartózkodott hazánkban. A tu­dósok konzultációt folytattak a vállalati közvetlen kapcsolatok tapasztalatairól és közös válla­latok létrehozásának lehetősé­geiről. Ábel Aganbegjan, Öleg Bogomolov és lurij Sirjajev, a Szovjetunió Tudományos Aka­démiájának tagjai megismer­kedtek több magyar vállalattal. Eszmecserét folytattak az ipar vezetőivel. A delegációt fogadta Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Ezer hely az állásjegyzéken Hová mehetnek a pályakezdő orvosok? Bauxitkutatás saját gyártású gépekkel Saját tervezésű és gyár­tású kutató-fúró berende­zésekkel bővíti és korsze­rűsíti gépparkját a Bau- xitkutató Vállalat. A ko­rábbi években egy-egy ilyen berendezést 300 ezer márkáért vásároltak az NSZK-ból, most pedig az általuk előállított gépek­hez csupán 70 ezer már­ka értékű importra van szükség. Az évről évre nö­vekvő kutatási feladatok megkövetelik a géppark folyamatos fejlesztését. A végzős orvostanhallgatók­nak az elmúlt hét végén adták ki az idei év álláskínálatait tar­talmazó jegyzéket. Az ország négy orvostudományi egyete­mében sokan várták izgalom­mal a listát. A POTE három ha­todéves hallgatója, Kiss And­rea, Keller Judit és Pesthy Dé­nes szívesen vállalkozott arra, hogy elmondják véleményüket, tapasztalataikat az álláslehető­ségekről. Kiss Andrea radioló­gus, Keller Judit belgyógyász és Pesthy Dénes általános se­bész szeretne lenni. A lányok bizakodnak. Úgy néz ki, hogy lesz számukra megfelelő állás. Dénes nem látja ilyen rózsás­nak a helyzetet. A Dunántúl valamelyik megyei kórházában szeretne dolgozni, de úgy véli nem sikerül. — Vagy kis kórházat választ az ember, ahol manuálisan gyorsabban fejlődik, viszont ke­vésbé változatos betegségekkel találkozik, mivel a betegek kö­zül sokat nagyobb intézmények­be utalják be. Vagy megpró­bálkozik megyei kórházzal, kli­nikával, ahol szélesebb körű ismeretekre tehet szert, ami a szakvizsgához nagyon "fontos. Én például másodéves korom óta általános sebész szerettem volna lenni. Szombathelyi va­gyok, ott is töltöttem a gyakor­latot. Külön is bejártam éjsza­kai ügyeletekré. Nem örülnék, ha más területen kellene elhe­lyezkednem. Kiss Andrea és Keller Judit pécsiek, Pécsett vagy környékén kívánnak dolgozni. Keller Judit azért választotta a belgyógyá­szatot, mert úgy véli, ezen a területen tud a betegekkel leg­szélesebb kapcsolatot tartani.- A kiadott pályázati felhí­vásokról mi a véleményük?- Az évfolyam egy része már keresett magának állást. A lis­tán szerepelnek olyan álláskí­nálatok, amelyekről tudjuk, hogy már odaígérték ennek, annak. Vannak olyanok, ame­lyeket évek óta nem tölt be senki, annyira apró helyen ta­lálhatók vagy kedvezőtlen kö­rülményeket tapasztalnak, akik elmennek érdeklődni. Nem be­szélve a házaspárokról. Egyi­küknek valószínűleg le kell mondania elképzeléseiről, Van­nak olyan állások, amelyekre kizárólag csak férfiakat látnak szívesen - mondják a lányok.- Azt járhatónak és tisztes­ségesnek érezzük, ha valaki a gyakorlatok alatt „bedolgozza magát" és ezért kap meg egy állást. De a csakis kapcsolatok révén szerzettekkel nem értünk egyet. Különben mindenki kitű­zött magának célt, gyakorlatit, tudományosat. Szükséges hozzá c megfelelő intézmény, külön­ben nem lehet megvalósítani. Antal Ernő, a POTE rektori hivatalának vezetője elém rakja a vaskos állásjegyzéket. Úgy ezer körüli hely szerepel benne. — Ez még nem a teljes lista, noha január végéig mind a négy egyetemre be kellett vol­na , küldeni a felhívásokat. Vannak divatos szakmák, a bel­gyógyászat, a sebészet, a szü­lészet, a gyermekgyógyászat, amelyekre mindig nagyon so­kan jelentkeznek. Elsősorban Baranya megyei állásokkal van gondunk, sokan szeretnének itt maradni. Nem tudunk lakást biztosítani az egyetemi hatás­körű állásoknál sem, már an­nak is örülünk, ha néhány kol­légiumi szolgálati férőhelyet tudunk adni. A POTE-n az idei tanévben 193 általános orvos és 17 fog­orvos végez. Az általános orvo­sok közül 22-en társadalmi ösz­töndíjasok, 17 hallgató pedig egyetemi ajánlást is kap útra- valóul. Az egyetem elméleti in­tézeteiben és klinikáin 16 állást hirdettek meg, ezenkívül Bara­nyában 19 általános orvosi és 5 fogász, Zalában 28 általános orvosi és 5 fogász helyet, a SOTE-n 31 állást jeleztek. B. A. sót, pontosan tudta és követ­te a célt. amelyet maga elé tűzött: a helyi értékek be­kapcsolását a nemzeti kul­túra egészébe, illetve az egyetemes értékek szolgála­tát ott, azon a helyen, aho­vá a sors állította. A Jelen­kor negyedszázados jubileu­mán egy interjúban így fo­galmazta meg, milyen ha­gyomány mellett kötelezte el magát: „a pécsi kultúra Ja­nus Panonius szellemét is ébren tartó humanisztikus alapszínezete, európai nyi­tottsága és tágassága, tör­ténelmi távlatossága, társa­dalmi érzékenysége, részér­dekek fölé tekintő szintézis- igénye’' -• ezek az értékek kormányozták Szederkényi Ervint egész szerkesztői te­vékenységében. A Jelenkornak ez a - ma­gyar irodalom történetében is fontos fejezetet jelentő - két évtizede és Szederkényi Ervin emléke egymástól el­választhatatlanok. Most, hogy döbbenetes, korai ha­lála megmásíthatatlan tény- nyé vált, a fájdalmas hiány jelöli ki helyét igazán a ma­gyar irodalom nagy szer­kesztőinek sorában.

Next

/
Thumbnails
Contents