Dunántúli Napló, 1987. február (44. évfolyam, 31-58. szám)
1987-02-14 / 44. szám
A város címerében is ott ékeskedik a csípős fűszernövény gumója. A lakosság többsége „parasztpolgár- hagymakertész"; a művelődés otthonát „Hagymahálnak" keresztelik el a harmincas években (ma: József Attila Művelődési Központ). A tanulóifjúság pedig - „anno" - büszke nyomatékkai fújta Madarak és fák napján az édeskés műdal zárósorót, miszerint a szerelem széjjelszakadt láncát „Hagymás Makón nincsen olyan kovács I Aki összekalapálja"... Bennem a hagymaszag is azonosult a várossal. Vasútállomása mellett volt egy feldolgozóüzem, a „Me- tesz”. Itt szárították az óriási hagymahegyeket, exportra, ősz táján — úgy szeptembertől — a Maros menti ködökkel együtt ráült a városra a hagyma átható nehéz illata, mikor bejáró kisdiákként párban szaporáz- tuk a lépést reggelente a híres gimnázium felé. Ilyenkor mindennapos valóság lett az ismert vicc. Hiszen Újszeged felől, ahol nem volt „fordító", Makóra farral pöfögött be a gőzmozdony,’ „annyira utálta a hagymaszagot" ... * Erdei Ferenc írta: „Makó és a hagyma neve összenőtt. E város társadalma alakította ki hazánkban a hagyma kultúráját, s a hagyma lett a város nevének hordozója országvilág előtt... A hagymatermelés világszerte olyan szántóföldi kultúra, amelyet a falusi parasztság vagy a modern farmerek, más növényekkel együtt, a városokon kívül művelnek. Hazánkban azonban, s éppen Makón, városi kultúraként fejlődött ki e növény termelése ..." A városban és vidékén ... Makón s a környező községekben alakult ki ez a minden más hagymánál értékesebb makói fajta; s öröklődött mestersége apáról fiúra számos nemzedéken át. Vajon mitől s miért épp az itteni fajta értéke* eny- nyire? Makón több mint 200 éve termelnek hagymát. Ősét, föltehetően, Afganisztánból hozták be a török hódoltság alatt. A kis termetű, kemény, fehér húsú, bronzos héjú növény később Nyugat-Európából származó nagyobb testű, lapos vagy lapított gömb alakú fajtákkal keveredett. így alakult ki ez a kiegyenlítetlen formájú, de minden más hagymánál értékesebb makói fajta. Fő értékeiről úgy tartják: magas a „szárazanyag-tartalma"; kiváló a „fűszerező értéke (csípőssége), s kemény és hófehér a húsállománya." Több rétegű, szilárd, bronzvörös külső borító héja elősegíti a tárolhatóságot és szállíthatóságot, ami exportnövénynél nem utolsó szempont. Mindez századokon át jótékonyan ötvöződött a Makó környéki talaj és éghajlat hatásaival. Ennélfogva az ún. „bioaktív” hatóanyagok a világ valamennyi hagymájánál nagyobb mennyiségben találhatók a makói hagymában itt, a Maros hordalékán kialakult öntéstalajokon. A táj magas napfénytartalma pedig korai Kasfink ttffofn C* -4 3V3-C? V- o / ^ ^ •?-»*•* Maradt a hagyma... Várósl hagyomány - egyedüliként a világon érésre serkenti a múlt század nyolcvanas éveitől, a vasútforgalom megindulásától már külpiacokon is közkedvelt makói fűszernövényt. De egyedülálló tulajdonságokat fejlesztett ki a gumóban a dughagy- más, vagyis a makói hagymatermelési kultúra is. Lényegét illetően: a tavasszal elvetett magról kifejlett dug- hagymát fölszedik, egyenletes hőfokon szárítják, tárolják a következő tavaszi dughagymázásig, amiből azután a híres, az úgynevezett kétéves makói hagymagumó fejlődik ki. De nem olcsón és nem egyköny- nyen. A makói .^hagymás”, a kézműves-iparos hagymakertész család néhány évtizede még — akár 100 vagy 150 éve - télen együtt kellett éljen 30 fokos 'hőségben (!) a mintegy 8- 10 mázsányi dughagymával. . . Ami — hőkezelés gyanánt — az ősi makói hagymatermesztési mód, a dughagy- más vagy kétéves kultúra nélkülözhetetlen technológiai eleme. (Ma már a feldolgozó nagyüzem szolgáltatásként végzi ugyanezt a kistermelőknek is.) A kézműves hagymakultúra virágkora a múlt század közepétől nagyjából századunk derekáig tart. Ez teljesen kézműipari jellegű. „Irmagja” ma, a nagyüzemi gazdálkodás viszonyai között is megmaradt, például a háztájiban vagy a tsz-ektől földet bérlő szerényebb jövedelmű családok „vállalós" hagymaföldjein. (Kis területeken ui. a dughagymát ma is kézzel dugdossák). S ez voltaképp az ősi makói technológia „sine qua non”-ja. E paraszti kézműves technológia minden elemét hagymakertészek alakították, fejlesztették ki, a helyi iparosokkal együtt. Ily módon a szerszámok és eszközök egészen különleges rendszere alakult ki. Olyanok, mint a „sorjelzőutaló”, whagymakaparó ka- pácska", „kézi hagymaásó", „kis magvetőgép", „dug hagyma-osztályozó”; vagy a kemencével fűtött szárító berendezés stb. Erdei Ferenc írja, hogy szülei, amikor összeházasodtak, a rokonságtól ilyen komplett hagy- makertész-fölszerelést kaptak nászajándékul, 1906-ban. (Ezek az iparszerű mezőgazdaság első relikviái. A makói József Attila Múzeum átfogó helytörténeti kiállításán láthatók ma.) A város hagymakertészei, köztük nemcsak termelők, de kutatók is, a makói fajtát és magát a technológiát is folyamatosan javították, korszerűsítették. Ebben kulcsszerephez jutottak a korai szövetkezetek. * Az első szövetkezeti törekvések már a századelőn jelentkeznek. Működésük számos kiemelkedő eredmény forrása lett. Különösen a harmincas évek derekán, mikor Erdei Ferencet, a város szülöttét a makói hagymások Hollandiába küldik tanulmányútra. Hazatérte után föllendült a városban folyó intenzív hagymanemesítési és technológiai kutató munka. 1944 utón nagyobbára a korán megalakuló termelőszövetkezeti csoportok termelték több-kevesebb eredménnyel a makói hagymát kb. az ötvenes évekig, amikor a hagyományos kézműves technológia válságba, s ezzel a makói hagyma kritikus helyzetbe került. Drágán termeltek, s egyre fogyatkozó kézimunkával. Elszaporodtak a hagymabetegségek, a piacon egyre több a kifogás a makói áruval szemben. Főleg, amikor az ország más vidékein, (például Bács-Kiskun és Békés megyében) is megpróbálkoztak a hagymatermeléssel. Ekkor tájt a hazai termelés csupán kisebbik felét képviseli Makó és vidéke. A hatvanas években pedig meghúzzák a lélekharangot is fölötte, s már-már úgy tűnik, a makói hagyma csúfosan végzi be egykor fényes pályafutását. Válaszút elé jutottak a makói termelők. Vagy sikerül kialakítaniuk a hagyma modera nagyüzemi kultúráját, vagy nem képesek rá, s vége az évszázados dicsőségnek... * Nagyjából ez idő tájt, a hatvanas évek második felében — még Erdei Ferenc irányításával — indultak meg az első kísérletek a teljesen gépesített nagyüzemi termelésre való átállásra. Kezdeti eredmények után igazi lendületet ebben 1974-től, a Makói Hagymatermelési Rendszer megalakulása, folyamatos működése hozott. Mindezt nagyobbára dr. Hajdú Józseftől, a termelési rendszer vezetőjétől tudom. Azt is, hogy jelenleg a makói Kossuth Tsz irányításával 12 termelő gazdaság, egy kutató és két kereskedelmi bázis dolgozik együtt e rendszerben. Évente mintegy 2000 hektárnyi területen átlag 50 000 tonna hagymát termelnek, dolgoznak fel és forgalmaznak. A termés kb. egy- harmada belföldi fogyasztást szolgál. Másik harmada nyers exportot, a harmadik szárított hagyma-exportigényeket teljesít. A gazdaságok — egy 60 km sugarú körben, Csanádpalotótól Röszkéig vagy Sándorfalvától Pitvarosig — jelenleg főleg két fajtát termesztenek. A dughagymós (kétéves) „Nemesített Makói"-t meg az egyéves (magról termelhető) „Makói Bronz”-ot. A termesztéstechnikája ma az ún. sík müve- velőnyomós módszer. Ami annyit jelent, hogy az elültetet hagyma között - öt soronként — a gépek haladását szolgáló nyomokat alakítanak ki. Ily módon a termelés valamennyi fázisa — a vetés, az ápolás, a betakarítás - gépesíthető. A termelési rendszer első szaporítási fokú vetőanyaggal látja el a gazdaságokat. Ez garantálja a folyamatos jó minőséget. A szaporító anyagok (mag, dughagyma) előállítása ugyancsak itt, ezen a területen folyik, évente 300 ha-on. Szakmai apparátusuk a legkülönbözőbb szolgáltatásokkal segíti a termelők munkáját. (Rendszeres szaktanácsadás, növényvédelmi előrejelzések, talajvizsgálatok, tápanyag-utánpótlási javaslatok; gép- és vegyszer- beszerzések összehangolása stb.) Kiemelten fontosnak tekintik a termesztés állandó korszerűsítését, a kutatásfejlesztést. Elsősorban a termelés, illetve a piac igényeit jobban kielégítő fajtákat keresik a rendszer kutatóbázisán. A korai, a középkorai és a késői fajtasor kialakítására törekszenek a termő- és ellenállóképesség, szállíthatóság stb. szempontjai alapján. És nemkevésbé fontos számukra a mai technológia fejlesztése, illetve a teljes gépesítettség állandó, folyamatos korszerűsítése. Mindehhez sokrétű kapcsolatrendszer alakult ki hazai és külföldi partnereikkel; kutatóhelyekkel, intézetekkel, cégekkel. (Ottjártamkor éppen Hollandiába indult a Makói Hagymatermelési Rendszer hét vezető munkatársa. Új technológiákat, gépeket, szeretnének vásárolni.) * Ellátogattam a hajdani „Metesz" utódába, a jelenlegi tároló-feldolgozó bázisra, amely a város túlsó végén. az Újvárosi Vasútállomás közelében épült föl. Négy hatalmas tárolójuk mintegy 40 000 tonna befogadóképességgel — ahogyan a világ minden sarkából szinte hetente ideérkező látogatók és a partnerképviseltek szakemberei állítják — „a hagymatárolás Mekkája”. Minthogy alighanem a világon a legnagyobb a maga nemében. S egyszer legalábbis minden hagymatermelő cég elzarándokol ide... A tárolók légbefúvásos, padlócsatornás rendszere meggátolja a fűszer- növény bármilyen romlását. Szárítóüzemében pedig naponta 60-70 tonna hagymát dolgoznak vagyis szeletelnek fel és szállítanak, természetesen külországokba. Nyersárut az NSZK-ba, szárított hagymát a Szovjetunióba és kilenc nyugat-európai országba; az NDK-ba és Csehszlovákiába exportálnak 1986-ban —, tájékoztatott Bánfi Lajos a Zöldért makói kirendeltség- vezetője. Ez a tároló, csakúgy mint a szüntelen megújuló készség a Makói Hagymatermelő Rendszer valamennyi szférájában együttesen vezetett el oda, hogy a makói hagyma napjainkban ismét világszerte ismert, keresett árucikk. Jelzi ezt a nemrég elnyert két nemzetközi márkanév, a MAKÓ GOLD és az AROMAKO is. * Az állomásépület a régi. Eltűntek azonban a farral bepöfögő mozdonyok; s eltűnt a hagymaszag is a városképből. Csak a hagyma maradt. És nemcsak a város címerében... Wallinger Endre Fölszedett dughagyma egyéves tárolás előtti rostálása Étkezési hagyma kiforgatása és rendrerakása AMAK D—2-es holland gép rendről fölszedi és szállító járműre rakja a hagymát Nem kell többé a fővárosba utazni a kontakt- lencséért Komputeres szemvizsgálat Új Ofotért bolt nyílik áprilisban Pécsett, a Lánc utcában, amely az összes ilyen jellegű pécsi üzlettől különbözni fog abban, hogy a hagyományos tevékenység mellett magasabb szintű szolgáltatást is nyújt: az orvosi szemvizs- gólattól kezdve a szemüveg kiadásáig minden egy helyen történik. Ami új és egyedülálló lesz Pécsett, az a komputeres szemvizsgálat, a kontaktlencsevizsgálat és -kiszolgálás és — amennyiben sikerül tőkés importból beszerezni a megfelelő gépet - a műanyaglencsés szemüvegeket is itt csiszolják majd. így lényegesen lerövidül az az idő, amíg a kész szemüveget kézhez kapjuk. Az orvosi vizsgálathoz szükséges berendezések már az országban vannak, a bútorok pedig az üzletben várják a nyitást. A komputeres szemvizsgálatra elméleti képzést Budapesten, az István kórházban adnak. Az opto- metrista tanfolyamon Pécsről hárman vesznek részt: a Ezalai András úti Ofotért vezetője, Gyu- lay György, aki az új bolt vezetője is lesz, valamint két kollégája, Czuni Ágnes és Reményiné Takács Szilvia. A tanfolyamról szakasszisztensekként kerülnek ki, a .szemvizsgáló gépet csakis ők kezelhetik. A gépbe csak bele kell nézni, s az azonnal kimutatja azt az értéket, amennyivel a beteg szem eltér a normálistól. Utána már csak a megfelelő dioptriás lencsét helyezik be a szemüvegkeretbe. Előfordulhat azonban, hogy semmilyen lencsét nem tűr meg a szem. Ebben az esetben komolyabb problémáról lehet szó, például kezdődő zöldvagy szürkehályogról. A betegnek ekkor sem kell kilépnie a bolt ajtaján, mert a szomszédos helyiségben szemorvosok fogadják. ök végzik a kontaktlencsével kapcsolatos teendőket is, így áprilistól ezért nem szükséges a fővárosba utazni. Óvári Zs. Szánkók - a jövő télre Már a következő télre gyártják a szánkókat hazánk egyetlen ródlikészítő üzemében, az Iskolabútor és Sportszergyár jánosházi gyárában. A mostani szezonra közel 140 ezret készítettek a közkedvelt téli sporteszközből, mintegy 90 ezret adtak el külföldön — Ausztriában, Belgiumban és az NSZK-ban — és ötvenezer került a hazai üzletekbe. A jelentős export ellenére — amely közel 30 millió forintos devizabevételt hozott a vállalatnak — az idén a hazai piacon sem volt hiány. Az 1987-es tervek szerint a tavalyinál négyezerrel többet készítenek a Davos márkajelzésű szánkókból. HÉTVÉGE 7«
