Dunántúli Napló, 1987. január (44. évfolyam, 1-30. szám)
1987-01-10 / 9. szám
* Kötetlen sportprogram a Nevelési Központ tornatermében. Fotó: Kóródi Gábor Sportra nevelés — egészségnevelés Az ókori görögöknél természetes volt, hogy o szellemi és fizikai képességeket egyaránt fejlesztették, a testkultúra és az úgynevezett magasabb kultúra között nem tettek különbséget. * A tanítás ezen a napon később kezdődött, itt a pécsi Apáczai Csere Nevelési Központban a folyosók, tantermek még üresek. A sport- csarnok azonban tele. Pingpong asztalok vannak kitéve sorban egymás mellé, körülötte gyerekek játszanak, kiabálnak önfeledten. Szabad sportfoglalkozás. Senki nem mondta, senki nem kötelezte őket arra, hogy tanítás előtt előbb bejöjjenek, csupán a lehetőséget kínálták fel nekik. Olvassuk, halljuk, egyre másra a riasztó megbetegedési és halálozási statisztikánkat és a világon az e szempontból elfoglalt dicstelen élvonalbeliségünket. És fejünkre is olvassák egyre- másra, hogy helytelenül élünk, egészségtelenül, például nem mozgunk eleget. De bizonyos koron és kilókon túl nehéz elkezdeni, amikor a tétlenséghez szokott izmaink nehézkessé válnak, a mozgás nem örömet, hanem kínszenvedést okoz. Sajnos, nemcsak mi, a felnőtt korosztály kényelmesed- tünk el. A mai egyetemi, főiskolás generációra sem jellemző a testi aktivitás, kevés azoknak a száma, akik a rendszeres testmozgást igénylik és csinálják is. (Nemrég készült felmérés adott erről aggasztó képet.) Valahol elrontottuk, valahol a kezdetnél kellene másképp csinálni. A pécsi Apáczai Csere János Nevelési Központ sport- részlegében nemcsak a feltételek jobbak az átlagosnál, de az itt dolgozó testnevelők — 18-an vannak — próbálnak valami újat tenni. Valamit elkezdtek, aminek várhatóan csak évek, sőt nyugodtan mondhatjuk évtizedek múlva látszik majd az eredménye. A soortegység vezetője, Lévai Miklós az itt folyó kísérleteket összeaző írásában olvashatjuk: „Tudomásul kell venni, hogy ifjúságunk egészséges életmód szokásainak kialakítása nem napok, hanem évtizedek, méa inkább generációk kérdése.” — Nem különös, amit csinálunk — mondja Lévai Miklós —, csupán a létesítmény adta lehetőségeket próbáljuk kihasználni. A kísérleti programunk abból áll, hogy itt, mivel komplex létesítményről van szó, ahol óvoda, iskola együtt van, a nagycsoportos óvodásoknál és az első, illetve második osztályban intenzív testnevelési programot indítottunk. Ez azt jelenti, hoay mindennap van legalább egy óra sport számukra. Ez azonban teljesen el4. HÉTVÉGE tér minden eddigi iskolai testnevelési órától. Játékos formában zajlik úgy, hogy azért közben a megfelelő testi, fizikai képzést is megkapják a gyerekek. A cél az, hogy játékon keresztül szeressék meg a sportot. Egyetlen konkrét és direkt oktatás van e korosztály számára, az úszásoktatás, ezzel elérjük, hogy minden tanuló a második osztály befejezésekor már tud úszni. A felsőbb osztályokban is próbáljuk oldani az eddigi kötöttségeket. Sokat gondolkodtunk, hogyan egyeztessük ezzel az elképzeléseinkkel a kötelező tantervet és azt, hogy játék, szórakozás legyen egy-egy óra, de át ne essünk a ló túlsó oldalára, hogy azért legyen mellette megfelelő terhelés, állóképesség-növelés. A kötetlenség alatt mi azt is értjük, hogy nem minden gyereket kényszerítünk minden fajta sportmozgás elsajátítására. Hiszen ezzel lehet igazán megutáltatni a testnevelési órákat és ezen keresztül a sportolást. Egy kövér vagy hirtelen idétlenül hosszúra nőtt kezű-lábú kamaszt, ha nem megy neki, nem erőltetjük, hogy megtanuljon pl. fejen- vagy kézen- állni. Úgy sem fogja megtanulni vagy csak kudarcok, megaláztatások árán. Aztán elkezdi otthonfelejteni a tornafelszerelését és nyaggatja a szülőt, hogy mentessék fel a testnevelési órák alól. Jóllehet ez a tornában esetlen, ügyetlen gyerek például birkózásban vagy más erősportban jeleskedni tud és sikerélményei lesznek, akkor is boldog lesz, ha 70 centiméternél magasabb lécet nem tud átugorni. Azon dolgozunk most például, hogy testnevelésből ne kapjanak a tanulók osztályzatot. Most akarjuk bevezetni, hogy helyette úgynevezett minősítőlapot adunk, amelyen fel lesznek tüntetve az állóképesség, erő, gyorsaság paraméterei és a tanuló sporthoz való viszonya. — Az iskolai tanórákon kívüli szabad sportfoglalkozásokra senkit nem kényszerítünk, csupán a sokféle lehetőséget kínáljuk fel. Érdemes megnézni, hogy milyen nagy létszámmal látogatottak a foglalkozások. Az iskolában közben beindult a tanítás, a sportegységben is teljes a naqy- üzem, egyszerre öt osztálynak van testnevelési órája. A kettéosztott úszómedence egyik felében az ötödikesek Kovács László irányítása mellett a helyes lábmunkát tanulják, a másik felében Eller János oktató a második osztályosoknak rendez úszóversenyt. Egyik osztály munkája nem zavarja a másikat, még a kicsik hangos, ütemes, egymást biztatása sem. A hatalmas tornacsarnok most függönyökkel három részre van osztva, mindhárom részben más-más osztály dolgozik. Az ötödikesek közül találomra választom ki Boglári Hainalkót és Szarka Viktóriát. Kiderül, mindketten szabadidő sportként az atlétikát választották, mégpedig a tanár, Kovács László személye miatt - nagyon aranyos tanár bácsi - mondták. Viktória ezenkívül rendszeresen úszik is.- Nagy szó, hogy ez a kislány eljutott oda, hogy az úszás mellett atlétizáljon is, mert pár éve még az asztmás csoportban dolgozott - tájékoztat Lévai Miklós. — Ez is a mi kezdeményezésünk volt, hogy súlyos asztmás gyerekeknek szerveztünk itt rendszeres úszásoktatást és olyan programokat, ahol orvosok, pszichológusok foglalkoztak velük. Az eredmény minket is meglepett, a gyerekek gyorsan behozták azt a testi erőnléti lemaradást, ami az egészségesekkel szemben jellemezte őket. És lóm, van aki ennyire gyógyult lett, mint Viktória. Ebben a kiváló lehetőségekkel rendelkező sportegységben is probléma volt azokkal a hetedik, nyolcadik osztályosokkal, akik még nem vettek részt az új sportoktatási rendszerben. A teljes önkéntességre hagyatkozva például sokszor nem sikerült velük úgy megszervezni valamit, mint ahogyan azt szerették volna. És akkor jött a váratlan lehetőség: lengyelországi cserekapcsolatukkal sítábort szerveztek. A Nevelési Központ saját autóbuszával szállította őket, a felszerelést is biztosították, összesen 150 hetedik és nyolcadik osztályos gyerek vett részt ezen. Mint mesélték, olyan fantasztikus élmény volt számukra, hogy haza se akartak jönni. Azóta több gyerek a szülőket is belelkesitette és többen tervezik az idén a családos síelést. Az itt folyó sportra nevelésnek a gyerekeken keresztül a felnőttekre is hatással van. Több programot, tanfolyamot indítottak felnőttek részére, mint az úszásoktatást (korhatár nélkül is), a karatét — ahol a tanfolyamnak 53 éves résztvevője is van - és lehetőséget adnak teremlabda-játékokra. Fantasztikus sikere lett a korhatár nélküli zenés aerobiknak. Most kaptak megbízatást felnőttek részére készülő, ún. fittness-program kidolgozására. Azt akarják megvizsgálni, hoqy ezt a jól kondicionáló, külföldön már jól bevált programot miként lehet adaDtálni ilyen veaves lakosú lakótelep számára, mint Kertváros. (Egyelőre nincs rá megfelelő magyar szó.) Az itt dolgozók azt vallják, nem elég mondogatni az embereknek, mozogjatok többet, hanem lehetőségeket kell kínálni: tessék, itt van ez meg ez, gyere, próbáld ki. A gyerekeknél alkalmazott oktatási módszereikkel pedig azt akarják elérni, hogy olyan felnőttekké váljanak, akiknek természetes igényévé válik a rendszeres testmozgás, az egészséges életmód, vaqyis egy magasabb egészségkultúra. Sarok Zsuzsa Előrehaladott interferonkutatások Megkezdődtek az Egis Gyógyszergyár legújabb készítményének, az emberi vérből előállított interferonnak a klinikai vizsgálatai. Ez a készítmény az emberi szervezet természetes védekezőképességének felgyorsítását segíti elő, főként a vírusfertőzésekkel szemben. Az interferon a szervezet természetes „vészcsengője”. Ha valamilyen vírusfertőzés támadja meg a szervezetet, a fehér vérsejtek interferont állítanak elő, amely a sejtekben okozott anyagcsere-változásokkal figyelmeztet a veszélyre és ezzel megindítja a szervezet védekezését is. A legtöbb szervezet késlekedés nélkül elegendő interferont állít elő a betegség leküzdéséhez. Előfordulhat azonban, hogy az interferon termelődése csak lassan kezdődik meg, s ezzel megkésik a figyelmeztető jelzés. A súlyosabb betegségek legyőzéséhez pedig az is szükségessé válhat, hogy a természetes reakciónál erősebb jelzésekkel serkentsék a szervezetet a védekezésre. A mesterséges úton előállított interferon ilyen esetekben bizonyulhat hatásosnak. Interferont szükség esetén minden emlős szervezete termel, de az ember védekezőképességének fokozására csak az emberi vérből nyert készítmény alkalmas. Az interferon mesterséges úton való előállításához a vérnek azokat az alkotóelemeit, a fehérvérsejteket hasznosítják, amelyek más formájukban egyébként nem tudnák a gyógyítást szolgálni. Az interferon gyártásának kísérletei 1979-ben kezdődtek meg az Egis Gyógyszergyárban, az addig elért hazai és nemzetközi tudományos eredményekre alapozva. A kísérletekhez már a kezdeti stádiumban biztosítaniuk kellett a nagyüzemi gyártás feltételeit. mert attól a laboratóriumi körülmények nagyban eltérnek, s így az ott kapott eredmények nehezen lettek volna átültethe- tők a gyakorlatba. A nagyüzemi gyártás megvalósítására, az eljárás kidolgozására a gyár társulást hozott létre az Országos Haematológiai és Vér- transzfúziós Intézettel, valamint a Szegedi Orvostudományi Egyetem Mikrobiológiai Intézetével közösen. Együttes munkájuk eredményeként sikerült olyan vérkészítményt előállítaniuk, amely tökéletesen pótolja az eredetit. A három legnagyobb hazai klinikán végzett vizsgálatok eddigi tapasztalatai szerint az új vérkészítmény igen hatásosnak bizonyul a különféle vírusos betegségek gyógyításában és az orvosok remélik, hogy a hagyományos terápiák kiegészítőjeként bizonyos típusú daganatok gyógyításához is hasznosítani tudják majd. (MTI) Autóbuszvezetők — Harminckét esztendővel ezelőtt kerültem a vállalathoz, azóta nem láttam a munkakönyvemet — mondja némi büszkeséggel Erdei Imre, a Pannon Volán autóbuszvezetője. Mi kellett akkoriban ahhoz, hogy valaki buszra kerüljön? Bármily hihetetlen, csupán any- nyi, hogy hároméves tehergépkocsi-vezetői gyakorlata legyen a jelöltnek. Ugyanis az ötvenes években még nem képeztek buszvezetőket. — A felvételi abból állt, hogy az udvaron néhány kört kellett vezetnem. Megfeleltem, s azóta is Komlón dolgozom. Erdei Imre évekig az országot járta, majd miután 1960- ban Komlón is létrehozták a helyi autóbusz-közlekedést, ő is a városi forgalomba került. Némi nosztalgiával emlékezik az akkori közlekedési viszonyokra: magánjármű csak elvétve volt, s valahogy udvariasabban viselkedtek a vezetők, mint manapság. — Napjainkban mindenki siet, hiányzik az emberekből a megértés, a türelem. Az utasok? Nekem soha nem volt konfliktusom, igyekeztem mindig úgy ellátni a munkámat, hogy elégedettek legyenek az emberek. Az őszülő hajú, szemüveges férfi négy év múlva megy nyugdíjba: addigra milliomos lesz, azaz eléri az egymillió kilométert. Több autóbusztípust vezetett, jókat és rosszakat, de a mostaniról, melynek egy éve ül a kormányánál, csak a legjobbakat mondja. — Ezt az Ikarus 260-at össze sem lehet hasonlítani a többivel. automata sebváltós, minden kéznél van, nagyon kényelmes vezetni. Sokan mondják, hogy ezek a buszok nagyon füstölnek, nekem az a véleményem, hogy attól függ, ki vezeti, milyen lába van, s milyen szíve. Mert ha a motor az emelkedőn úgy kívánja, akkor vissza kell kapcsolni . . . Erdei Imre havonta 200—220 órát tölt szolgálatban, a fizetése 8000-9000 forint. Soha nem jutott eszébe, hogy máshová menjen dolgozni, a Volánnál megtajálta a számítását, fia és felesége is a vállalatnál helyezkedett el.- A munkámat megbecsülték, kétszer voltam Kiváló Dolgozó, s amit elértem, azt a vállalatnak is köszönhetem: a harminckét év alatt felneveltünk három gyereket, szépen berendezett lakásunk, színes tévénk, autónk, garázsunk, kis hétvégi házunk van. Elégedett embernek tartom magam. Mivel pihenem ki a munkát? A vállalattal szembeni dombon — nagyon szép helyen — a kis kertemben dolgozgatok. Ha egy kis szabadidőm van, már megyek is ki, elfelejtem a zajt, a tömeget, s teljesen kikapcsolódom. A negyvenéves Biczó Zoltánról el lehet mondani, hogy az autóbuszozás sűrűjében dolgozik, hisz nap mint nap a zsúfolt pécsi közlekedésben, többnyire a belvárost érintve szállítja az utasokat. Kiegyensúlyozott ember benyomását kelti, az a típus, akinek helyén van az esze. Persze szüksége is van erre, a forgalomban a döntés csak gyakran pillanatokon múlik. A jó vezető türelmes, figyelmes, alkalmazkodó. Az egyik pillanatban még a közúti forgalmat kell figyelni, a következőben pedig arra, nehogy véletlenül rácsukjam valakire a busz ajtaját. Az utasok joggal elvárják, hogy a buszvezetők mindig udvariasak legyenek, de néhányon figyelmen kívül hagyják, hogy a volánnál is emberek ülnek örömökkel és bánatokkal... S a vállalatnál alapkövetelmény, hogy mindig az utasnak van igaza. Hogyan dolgoznak a pécsi buszvezetők? Úgynevezett fordában, mely azt jelenti, hogy a vezénylést előre tudják. Biczó Zoltán váltott fordában, több járaton is vezet, munkahelye a Lenin téri decentrum. Ha délelőttös, akkor hajnali fél négykor indul el otthonról, s délután kettő körül ér haza, délutános „műszakban” fél kettőkor kezd, s éjfél felé fejezi be a munkát. S ritkán van hétvéqe, ünnep ...- Fárasztó, de nagyon szeretem csinálni, s az ember tudia, hoqv mikor ér haza. Korábban húsz évig tehergépkocsival ismerkedtem az országgal gyakran volt bizonytalan, hoqy mikor száIIhat ki a fülkéből. S ha most valamilyen qond van a busszal, perceken belül jön a műszaki gárda és segít. Biczó Zoltán elégedett a fizetésével - 7500-8000 ezer forintot keres —, de csakúgy, mint a pécsi közlekedésben résztvevő társai, ez a negyvenéves férfi sem érti, hogy az ő éves forgalmi juttatásuk miért kevesebb, mint azoknak, akik a fővárosban buszoznak.- Pedig sok tekintetben nehezebb a munkánk, mint budapesti kollégáinké . . . Szóba hozom a sűrű füstfelhőt eregető buszokat. Mint mondja, érdekük, hogy ne pazarolják az üzemanyagot, hiszen a meatakarítást kifizetik.- Sok múlik az adagoló beállításán, de az is igaz, nem mindegv, ki nyomja a gázpedált. A kellő sebességfokozatot kell meatalálni ... Roszprim Nándor Biczó Zoltán Erdei Imre
