Dunántúli Napló, 1987. január (44. évfolyam, 1-30. szám)
1987-01-10 / 9. szám
Az ideológiai és tudatformáló munka tapasztalatai r Irta: Rajnai József, a megyei pártbizottság titkára A morxizmus élet által igazolt tanítása, hogy az emberek nézetei, eszméi a társadalmi-gazdasági viszonyaikban, osztályhelyzetükben gyökereznek, s általában azt tükrözik. Egyszerűbben szólva, a lét határozza meg a tudatot. A tudat azonban - bár meghatározott - visszahat a létre, segíti annak fejlődését, esetleg gátolja. Természetes, hogy a szocializmusban a nézeteket, eszméket dialektikus rendszerbe foglalva (ideológia) az a célunk, hogy minél hatékonyabban, tudatosabban segítse a fejlődést. Hogy ennek eleget tudjunk tenni, szükséges rendszeresen elemezni a társadalmi, gazdasági viszonyokat, következtetések levonásával, a lehető legjobb haladási irány megjelölésével, az állampolgárok felvilágosításával, meggyőzésével segíteni az előrehaladást. Ennek a rendszeres munkának fontos állomása volt az MSZMP XIII. kongresszusa, az ezt megelőző megyei pártértekezletünk. Ide sorolható az 1986. december 18-i megyei pártbizottsági ülésünk, ahol az „Ideológiai élet, a politikai tudatformáló munka tapasztalatai és az ideológiai munka fejlesztésének feladatai" című napirend került megvitatásra. A XIII. kongresszus erről a témáról szólva kiemelte, hogy „Sokrétűbben és mélyebben kell elemezni társadalmi viszonyainkat, előre kell lépni a szocialista fejlődés hazai és nemzetközi tapasztalatainak marxista-leninista elméleti általánosításában." Megyei pártértekezletünk megállapította: „Az ideológiai munka legyei ollenzivebb, eredményesen tér- jessze és védelmezze eszméinket, kapcsolódjon a politikai döntések elméleti megalapozásához, hatékonyan mozgósítson a politika eredményes megvalósítására." Tevékenységünket megyénkben mindezeket figye- lembevéve szerveztük és folytattuk, nem feledkezve meg arról, hogy a szocializmus építésének feladatai, a társadalmi és gazdasági fejlődésünk ellentmondásai következtében tovább nőtt az ideológia szerepe. Számba vettük, hogy az ideológiai élet a szükségesnél és lehetségesnél lassabban fejlődik, és a tudatformáló tevékenységünk nem eléagé segíti társadalmi, gazdasági fejlődésünket. A változtatás érdekében alapos elemzés alá vettük a baranyai helyzetet. Az ideológiai életet befolyásoló nemzetközi és hazai tényezők alakulásában Baranyában is voltak kedvezőtlen folyamatok, amelyek a tudatformáló munka hatékonyságát rontották. A külső tényezők közül - a társadalmi haladást szolgáló értékek mellett — hatással volt a nemzetközi helyzet feszültségének növekedése, a szembenállás erősödése, az ideológiai harc éleződése, a nemzetközi munkásmozgalom vitái, a szocialista országok együttműködésében és belső életében tapasztalt ellentmondások. Az ideológiára ható belső feltételekből kedvező: belpolitikai életünk stabilitása, anyagi és szellemi gyarapodásunk, az alapvetően kiegyensúlyozott áruellátás, a következetes és egyetértéssel kísért külpolitika. Ugyanakkor erőteljesebbé vált a gazdaság helyzetéből, az életszínvonal alakulásából, néhány társadalmi réteg szociális problémáinak kiéleződéséből következő társadalmi feszültségek szaporodása. A szükségesnél és tehetségesnél lassúbb reagálások következtében több lett a megválaszolásra váró kérdések száma. Elismert, hogy hazánkban — az utóbbi években — az ideológiai élet fejlődött, nyitottabbá, érzékenyebbé vált. Nem kielégítő viszont a valóság sokoldalú, a fejlődés objektív és szubjektív lehetőségeit és korlátáit feltáró és iránymutató szerepe. Az ideológiai élet Baranyában is elválaszthatatlan az országos folyamatoktól. Fejlődése differenciált és ellentmondásos. A tudományos kutatóműhelyek szerény mértékben hozzájárultak az elmélet gazdagításához, a politika alakításához. Ez elsősorban a gazdaságirányítási reform és a szocialista demokrácia területein érzékelhető. A közgondolkodás alakítását segítette, hogy a tudományos szocializmus elméleti gazdagodásának egyes elemei, a reformgondolatok mind több ember tudatát befolyásolták, de lassult a tudományos világnézet térhódítása. Kis mértékben növekedett a vallásos nézetek - főként a kis egyházak — felé fordulás. A szocialista értéktudat polarizálódott. A társadalomban, főként a gazdasági életben bekövetkezett — korábban a szocializmus értékeihez kötődő - változások hatására érezhetőbbé vált az elmélet és a gyakorlat összhangjának megbomlása. Az emberek egyrészt ismerik a szocializmus általános értékeit, elfogadják azokat, ugyanakkor az általános értékek gyakorlati megvalósulása a mai bonyolultabb körülmények között többször akadályokba ütközik, amely — mint ellentmondás - ezután ismét problémaként jelenik meg. A közvélemény számos kérdésben differenciálódott, az álláspontok jellegzetesebban eltérnek egymástól. Nőtt a nyugvópontra nem jutott kérdések száma, szaporodtak a társadalompolitikai kérdésekről folytatott viták. Gyakoribbak a szélsőséges nézetek, a zavaros felfogások. Tapasztalható a marxizmustól idegen eszmék hatása, a pártpolitika melletti kiállás gyengülése, a nemkívánatos társadalmi jelenségek felerősödése. A társadalmi ellentmondások halmozódása, a feszültségek növekedése miatt gyakran tapasztalható türelmetlenség. Ezt általában a gyorsabb előrehaladást szolgáló intézkedések igénye és a szocializmus féltése váltja ki. Szocializmus — kapitalizmus A szocializmus és a kapitalizmus megítélése reálisabbá vált. Általában elfogadott, hogy a két különböző társadalmi rendszer között harc és együttműködés csak a békés egymás mellett élés elve alapján lehetséges. A szocializmusról alkotott nézetek jelentősen átalakultak, eltérő sajátosságokat mutatnak korosztályonként, rétegenként, iskolázottsági szint szerint. A szocializmus korábbi elméleti felfogása és a későbbi gyakorlata közötti ellentmondások a közgondolkodásban - elbizonytalanodást idéztek elő. Ezt erősítették a hetvenes évek elején megkezdődött, gazdasági világválság hatásai, egyes szocialista országok belpolitikai nehézségei, a nemzetközi kommunista mozgalom pártjainak eltérő vélekedése a létező szocializmus eredményeiről. Ezért ma a „hagyományos” társadalomfelfogás és a társadalmi gyakorlat „megélése” nem mindig egyezik. A köznapi tudat és magatartás sokaknál megkettőződik, egy ideológiai és egy gyakorlati részre bomlik. Az egyik rész - a hagyományos elemeket tartalmazva — szerepe szerint igyekszik eleget tenni a társadalom ideológiai elvárásainak. A másik a gyakorlati élet mai — a korábbihoz képest jelentősen megváltozott - követelményei szerint szerveződik és működik. E hatások ideológiai megjelenése tükröződik például: a társadalomfejlődés még meg nem valósított viszonyainak mai számonkérésében: a szocializmus életképességének, fejlettségének - egyoldalúan, sematikusan - a fejlett tőkés országok teljesítőképességében és fogyasztási színvonalával történő „megmérettetésében”: a szocialista társadalmat csak anyagi érdekek és értékek érvényesülése alapján megítélő szemléletmódban: a szocializmus sokféle úton való eredményes építésének megkérdőjelezésében. A kapitalizmus megítélésében is lényeges és ellentmondásokkal teli változások tanúi lehetünk. Egyszerre vannak jelen a valós és a leegyszerűsített felfogás elemei. Többen a valóságosnál kedvezőbben ítélik: csak a fejlett országokra gondolnak, amikor a tőkés vi- ládrendszerről van szó: figyelmen kívül hagyják a termelési és tulajdonviszonyokat, túlértékelik szerepét a tudományos, technikai forradalomban. Az egyoldalúsághoz hozzájárul a békés egymás mellett élés po-' litikáján alapuló széles körű nemzetközi együttműködés helytelen értelmezése is. Gazdaság — ideológia A szocialista gazdaság ideológiai tükröződését a létező és az óhajtott kettőssége jellemzi. Az elérni vágyott célok és a gazdasági-társadalmi élet fejlődése között kialakult ellentmondások megjelennek az emberek tudatában. Ma is hat az a hagyományos társadalomfelfogás, amely a termelési eszközök társadalmi tulajdonán alapuló, a tervszerű és arányos fejlődést folyamatosan biztosító, az egyenlőséget megvalósító, az áru—pénz kategóriát nélkülöző társadalomképből indul ki. A változások viszont nem ezt erősítették. Ideológiai bizonytalanságot okoz a végrehajtott gazdasági változások megjelenése, az emberek nagy részének tudatában tovább élő hagyományos felfogás, hogy a meghirdetett céljaink nem teljesen esnek egybe az eredménnyel. Az elmúlt években elszaporodtak o legkülönbözőbb típusú, másodlagos, harmadla- gos, legális kiegészítő jövedelemszerzési források, melyek a korábbi évtizedekben hirdetett nézetekkel ellentétesek. Napjaink valósága a szocialista árutermelés, a vállalatfelszámolás, a munkaerő-átcsoporto- sitás stb. Nem voltunk felkészülve kellően ezek várható hatásaira. Ennek következménye, az egyén másként viszonyul a társadalmi értékekhez, másként az ideológiához, a kultúrához, a szabadidőhöz, avagy éppen a „köz” ügyeihez. Közvéleményünk a gazdaságpolitika eredményességét alapvetően az életszínvonal, az életkörülmények alakulásán keresztül méri. Visszatérő gond a munka szerinti elosztás és a teljesítményelvből következő differenciált elismerés kérdése. A munkával és a - látszólag vagy valóban — munka nélkül szerzett jövedelmek megítélése keveredik. Az adózási rendszer hatékonysága, a felhalmozott vagyon öröklése sokszor vitatott. Az egyenlősdi szívós tovább élése, a gondoskodó állam eszméje mellett csak nehezen tör utat magának a társadalmi igazságosság teljesítmény és rászorultság elvű érvényesítése. A tudatformáló munkát nehezíti, hogy a gazdasági folyamatok társadalmi, politikai és ideológiai összefüggéseire a közvélemény nem mindig kap egyértelmű és meggyőző válaszokat. Ezért több gazdáság- és szociálpolitikai kérdésben konzerválódnak egyedi, gyakran szélsőséges vélemények. Szaporodtak a viták a nehézségeink okairól, a gazdaság- politika megvalósulását szolgáló eszközökről, formákról, ár- és bérpolitikai kérdésekről, a fiatalok, nagycsaládosok, nyugdíjasok helyzetéről, az úgynevezett „sorskérdésekről" (pl. népszaporulat, öngyilkosság, alkoholizmus). Sajnos, e viták gyakorta társadalmunk továbbfejlődésének alapvető kérdéseiről elterelik a figyelmet. Demokrácia — közélet A demokrácia fejlesztésére tett népképviseleti, munkahelyi lépésekkel a közvélemény egyetért, a gyakorlati megvalósítást viszont sok kritika éri. Erősödik a helyi közélet fontos kérdéseibe való beleszólás igénye. Az emberek többsége szerint a politikai rendszerünk kifejezi a dolgozó tömegek differenciált érdekeit. Sokan — főként értelmiségiek - hangsúlyozzák, a magyar társadalom politikai berendezkedését jobban alkalmasabbá kell tenni a szocializmus talaján keletkező társadalmi vélemény- és érdek- különbségek megfogalmazására, az érdekegyeztetésre. A politikai rendszerünkben egyaránt jelen vannak a formalizált nyilvános szerkezetrendszer és a nyilvánosságon kívüli vitafórumok is. A demokrácia érvényesülésén sokan csak a beleszólás lehetőségét, illetve annak intézményes kereteit értik. Elszakítják egymástól a tudatos felelősségvállalást és a döntések végrehajtásának eredményeit. A demokratizmust többen leszűkítik a fórumrendszerre, mások az érvényesülésen csak a közvetlen formát értik. A demokrácia kiteljesedését gyakran gátolja a nyílt, őszinte, kritikus légkör, a kellő önuralom és a megértés hiánya. Általános igény a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének szükségessége. A többség ezt a meglévő intézmény- és fórumrendszer tartalmasabb működésével, a döntéseket megelőző viták bővitésével, a testületek, képviseleti szervek tagjainak jobb kiválasztásával látja elérhetőnek. Egyes vélemények szerint a mai intézményrendszer kevésbé alkalmas a demokrácia további bővítésére. Szóba kerül a rotáció elve szélesebb körben történő alkalmazásának gondolata is. Erősödik a szocialista önigazgatás irányába történő fejlődés igénye. Ehhez szükségesnek tartják a párt-, állami, társadalmi szervezetek és mozgalmak tevékenységének korszerűsítését és megújulását. Sokan úgy vélik, ma még kevés az a közösség, intézmény, ahol a demokrácia a csoporttevékenység ellenőrzése, amely az egyéneket képes felelős cselekedetre késztetni. Ezért helyes az a törekvés, amely előrelépésünk feltétele is, hogy a korszerűsítést a demokráciával és a kettőt a szocializmust erősítő reformmal kapcsoljuk ösz- sze. Párt — irányítás A politikai- rendszer legfontosabb eleme a párt. A vezető szerepének szükségessége és általános érvényesülése elismert. Megvalósulásának gyakorlatát viszont az utóbbi időben több bírálat éri. A párttagok egy részének fenntartásai vannak az eszmeipolitikai meggyőzés eredményességét illetően. A vezető szerepet többen a központi szervek irányitó munkájára szűkítik le. A pártszervezetek egy része - míg erősen bírálja a felsőbb szerveket — nincs kellő hatással működési területére. Ebben szerepet játszik,’ hogy többször csak azt hallották a pártszervezetek: milyen kérdésekbe ne szóljanak bele. Kevés segítséget kaptak ahhoz, hogy mivel és hogyan foglalkozzanak. Legtöbben a pártnak a gazdaságban betöltött szerepét vitatják. Úgy vélik, az állami irányítás nem szolgálja kellően a párt gazdaságpolitikáját. Mások szerint a gazdasági élet irányítása fokozatosan kicsúszik a párt kezéből, emiatt csökken a párt politikájába vetett bizalom. A párt tevékenysége döntő a szocialista demokrácia alakításában. A párt belső élete megújításában, a pártdemokrácia fejlesztésében lassú az előrehaladás. Gondot jelentenek az eszmei-politikai viták, a tájékoztatás és táiékozódás, esetenként a kellő felelősség és bátorság hiányosságai. Figyelmeztető az a néha előforduló téves nézet, mely szerint a centralizmus gátolja a pórtde- mokrácia kiszélesedését. Munka — boldogulás A társadalom erkölcsi normái ellentmondásosak, az egyén magatartásában különböző módon jelennek meg. A szocialista érték-, illetve érdek- viszonyok, valamint a szocialista erkölcs értelmezésében, leginkább gyakorlatában zavarok jelentkeznek. Tapasztalható a kedvezőtlen jelenségek terjedése, az állampolgári fegyelem lazulása. Ehhez hozzájárult, hogy az utóbbi években felerősödtek a szocialista értékválságot hangsúlyozó vélemények. Ugyanakkor kevés szó esik a követendő példákról, mintákról. Növekszik az igény a szocialista erkölcsi értékek tudatosítása iránt. A marxizmusnak, a munka társadalmi értékére, szerepére vonatkozó elvi álláspontját az emberek helyesnek tartják, elismerik. Az értékrendben kiemelt szerepe van a munkának, megítélésére mindinkább a komplexitás a jellemző. A kereseti lehetőségek, a lét- fenntartási eszközfunkció mellett fontos helyet foglalnak el a munkahelyi közösségi viszonyok. Ezek a dolgozók egy részénél nagyobb szerepet játszanak, mint a keresetek. Jellemző, hogy a munkával szembeni elvárások nagyobb része annak minőségi oldalával, a szocialista erkölcs értékeivel függ össze. Az elvárások sorrendje, hogy az feleljen meg az egyéni képességeknek, tegye lehetővé ezek fejlődését, legyen , érdekes és változatos, biztosítson kellő önállóságot. Probléma, hogy sokan nem tartják fontosnak az egyéni felelősséget. Ezért az önállóság és a szabadság magasfokú igénye, valamint a felelősség alacsony mércéje közti ellentét - párosulva a munkaerő megtartásának kényszerével - gyakran lazaságot, fegyelmezetlenséget eredményez. A munka megítélésében rétegenként és foglalkozási áganként eltérések vannak. Tapasztalataink szerint tudatformáló tevékenységünk fontos elemévé kell válnia a munkával, a feladatok jó és maradéktalan teljesítésével kapcsolatos magatartás és szemlélet fejlesztésének, esetenként a megváltoztatásának. Nem elegendő elismerni, hogy a munka minden érték forrása, hogy a legemberibb tevékenység, hogy csak azt lehet elosztani, amit megtermeltünk. Ezt mindenkinek a maga területén alkalmazni, betartani és betartatni kell, mert másként nem vagy csak részben valósulnak meg jó elképzeléseink! Jogos igény: az értékteremtő munka legyen a legfontosabb, az ilyen munka alapján minősítsük a kollektívákat és az egyéneket! Legyen világos mindannyiunk előtt, hogy az embert a munka tette emberré, s az általa épített társadalmat is csak a munka teheti emberibbé! A szocialista munkaerkölcs fejlődésére sok helyen kedvezően ’ hatott az anyagi-technikai alap korszerűsödése, a gépesítettségi színvonal javulása, a fizikai munka könnyebbé válása. Kedvezőtlen hatást fejtenek ki az anyagellátásproblémák, a munkaszervezés gondjai, a technikai-technológiai feltételek elmaradottsága, a munkaerőmozgások, az új és a régi dolgozók közti indokolatlan bérfeszültségek. Az elismerésnek, ösztönzésnek és felelősségrevonásnak nem alakult még ki megfelelően hatékony rendszere. A végzett munka mennyisége és minősége szerint a különbségtétel gyakorlata bátortalan. A munkaidő kihasználása sok helyütt nem kielégítő. Gyakori a mulasztókkal szembeni elnéző vezetői magatartás. Nagyok a szocialista brigádmozgalomban, a munkaverseny és -javító mozgalmakban rejlő kihasználatlan tartalékok. Növekvő gond a munka értékmérő szerepének „megingása", melyre elsősorban a fő munkaidőből szájmazó jövedelmek becsületének gyengülése hat. A szocialista munkaerkölcs erősödése összességében lassú és ellentmondásos folyamat, amely elmarad a társadalmi fejlődés által támasztott igényektől. Mindez egyrészt a feltételrendszerben tapasztalható gátakkal, akadályozó tényezőkkel, másrészt az emberek tudati, erkölcsi fejlődésének elmaradásával, a társadalmi értékrend ellentmondásos hatásaival függ össze. A munka ma még elsősorban a megélhetés alapvető feltétele. Társadalmi hasznossága sokaknál kevésbé tudatosul. A saját munka iránti igényesség nem a kívánt mértékű. A hivatástudat, a szakmaszeretet is csak a dolgozók egy részénél tapasztalható. Ideológia — tudatformálás A tudatformáló munkánkat az elért gazdasági, társadalmi eredményeink lényegesen segítették, nehézségeink, gondjaink gátolták, összességében ez a tevékenység az elmúlt években fejlődött. A propaganda, a politikai agitáció tartalma bővült, a tájékoztatás va- lósabbá vált, javult a politikai információ. Az ideológiának és a tudat- formálásnak nagy erénye az őszinteség: tapasztalataink bizonyítják, hogy ez nélkülözhetetlen, azonban nem elegendő. Ezen túlmenően szükséges a lakosság megnyerése egy adott feladat, elképzelés megvalósításához, annak érdekében, hogy magáénak érezze, legyen kész érte fáradni, s majdan tudjon örülni is, amikor elértük n kitűzött célt. Példák tanúsítják, hogy olyan esetben, amikor a lakosság nem kellően beavatott, amikor csak a döntésről értesül, nehezen vagy csak részben azonosul vele. Ezen változtatni csak úgy lehet, ha elképzeléseinket időben nyilvánosságra hozzuk, megvitatjuk, s közösen alakítjuk ki a döntést. Vagyis: ha az állampolgárt jobban beavatjuk - magáénak éTzi. Ez tehát a demokrácia szélesítését jelenti. A tudatformálás lényeges eleme, hogy az elmondottakon túl cselekvést váltson ki. Bizonyítsa be azt az alapigazságot, hoqy céljaink elérése, boldogulásunk csakis munkával, tettekkel, a társadalom és önmagunk érdekében kifeitett tevékenységgel érhető el. ön- bírálóan is meg kell állapítanunk, hogy ebben még kevés eredményt értünk el. Ha a vonzó, a mindenki számára ■ jobbat hozó programjainkat el akarjuk érni, akkor ebben is változásnak kell bekövetkezni. Az elmondottakból is kitűnik, hogy az ideológiának, a tudat- formálásnak folyamatosan igazodnia kell a ma, de már a holnap tennivalóihoz is. Ez nélkülözhetetlen feladat. Ezt bizonyítja az MSZMP KB 1986. november 20-i határozatának azon pontja is, amely szerint „Ha a gazdaság nem támaszkodhat megfelelő társadalmi, ideológiai háttérre, közhatalmi és jogi támogatásra, úgy nem tudunk előre menni a gazdaságban sem. A politika fő erőinek e területen is egy irányba kell húznia . . ." A pártszervezeteknek ezzel kapcsolatban je'entős, a tegnapitól több mindenben eltérő, újszerű feladataik vannak a propaganda, az agitáció, a tájékoztató és az információs munka során. Kézzelfogható feladatokat kell meghatároz- niok és cselekvésre késztetően mozgósítani a meqvalósításra. Másként nem juthatunk előre! Természetesen nemcsak o pártszervezetekre vár ez a feladat. Az eddiginél átgondoltabb, célirányosabb és jobban összehangolt párt-, állami, tömegszervezeti, oktatási, tudományos, ismeretterjesztő munkára van szükség. Ennek középpontjában a szocialista társadalmi rendszer fékeinek tudatosítása: a szocializmus építése hazai eredményeinek, tapasztalatainak megismertetése: a marxista—leninista világnézet erősítése; a valóság sokoldalú bemutatása; a pártpolitika elvi alapjainak tudatosítása; a politika útkeresésének bemutatása kell, hogy álljon. HÉTVÉGE 3.
